Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-14 / 38. szám

1989. február 14., kedd Somogyi Néplap 3 TÖPRENGÉS - A kettes VITÁK KÖZBEN toronyban Nem jövendölni, előidézni kell a jövőt! Kreisky szerint az élet mi­nőségét azon lehet mérni, hogy egy társadalom milyen erőket képes mozgósítani az elviselhetetlennek és igaz­ságtalannak tartott állapotok leküzdésére. A társadalmi „komfortérzet'’ hiánya ma fellelhető a hátrányos és előnyös .helyzetűek között egyaránt. Ez a hiány nyo­masztja a munkást, az értel­miségit, a magánvállalkozót, a fiatalt, az' idősebbet, a párttagot és a pártonkívülát. Természetesen a léthelvze- tek és beállítódások jócskán motiválják a kifáradás mér­tékét, de nem kiméinek meg a nyugtalanságtól, ami elő­idézi ezt a fáradtságot. Manapság nálunk nem­csak azért lehet válságtüne­tekről beszélni, mert a gaz­daság működőképessége ezt előidézi. Nemcsak azért, mert egyre nyilvánvalóbban megmutatkozik, hogy a rész­feladatok (gazdaságban, szel­lemi életben) nem oldhatók meg egymástól függetlenül, részlegesen, a társadalom életének csupán egy-egy te­rületére korlátozódó refor­mok útján. Nemcsak... — A megkezdett lista minden erőlködés .nélkül könnyű­szerrel folytatható. Végül is a válság nem csupán ob­jektív nehézség, hanem az a mód is, ahogyan a bajok­ra reagálunk. Nemcsak a gazdaság vagy a szellemi szféra ügye, harvem a ma­gunk és környezetünk szo­rongásokkal járó, visszafo­gott „működőképessége’. Mindezt erősíti, hogy egy­re többen érzik kifejezet­ten csüggesztőnek a cse­lekvések felismert és állan­dóan hangoztatott hiányát, elodázását. Napjainkban a különböző ideológiai-szellemi folyama­tokat, a tömegkommunikáció ránk özönlő híreit, a külön­böző publikációkat vizs­gálva (és hatását feldolgoz­va, el szén ved ve) "úgy látszik, van néhány különös, nyug­talanító jelenség, amely nehezíti a'tisztánlátást és a cselekvés „elsőszülöttségi” jogának érvényesítését. Szinte minden fórumon, gyűlésen, a rádióban, a te­levízióban — és ki tudja még hol — sajátos versen­gés folyik a „még kimond­ható” határainak tágításá­ért (ami érthető), ám ez gyakran a megtehető elvég­zésének a rovására is megy. Ügy tetszik: fontosságánál erőteljesebben hat a „kibe- szélés eufóriája’’, az egy más túllicitálásána törekvő „ki tud nagyobbat”, „reformosab- bat” mondani. Sajnos, e be­leélés és ennek hevülete el­fedi a ma is fontosabbat, azt a lenini gondolatot, misze­rint „nincs számunkra fon­(Tudósítónktól) A Nagyatádi Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága beszámolót vitatott meg az árellenőrzések tapasztalatai­ról a hatósági osztály elő­terjesztésében. A fokozot­tabb követelmények szüksé­gessé tették az ellenőrzések tervszerűségének, hatékony­ságának és színvonalának emelését. Az utóbbi négy év­ben csaknem egyharmadával nőtt az ellenőrizendő egy­ségek száma Nagyatádon és a városkörnyék községeiben. A növekvő számú bejelenté­sek azt mutatják, hogy a számla összege nem mindig azonos a megrendelő által fizetett összeggel vagy a fel­mérés alapján végzett mun­ka díjával, ezért minden má­sodik ellenőrzést szankció követett. tosabb, mit annak nyomon követése, mi. és milyen mér­tékben valósul meg az élet­ben”. A beszéd, a nyilatkozatos- di, az értekezletesdi, rövi­den és divatosan szólva: a reformretorika országa let­tünk. Természetesén nem tagadható, hogy az okos szó is tett értékű, mégis úgy látszik, hogy mintha a/, ará­nyok elbillennének. A di­agnosztikus, helyzetelemző, a szocializmus mély, őszinte és reális önvizsgálatát leíró vívmányaink kétségtelenül számosabbak, mint a külön­böző cselekvési alternatívák kidolgozásában és főként megvalósításában elért ered­ményeink. Mindennapi vitáinkat fi­gyelembe véve úgy látszik, hogy esetenként merész és átfogó alkalmi „programok­ban ", ajánlásokban sincs hiány, Sokszor bámulom és irigylem a programkészítők merész lendületét, nem ke­vésbé bölcs mindentudását és aggálytalan határozottsá­gát. Nem kevésbé a hangza­tos rögeszmék imponáló hozzáférhetetlenségét. Még­is: nagyobb a bizalmam a töprengésekkel átszőtt. a va júdásban ki kínlódott, al­ternatívában gondolkodó, nyitottabb, ám a valóságra ügyelő „reformtervezés” i ránt. További aggályom azzal kapcsolatos, hogy amikor a diagnózis, a kellően kriti­kus ,, helyzetkép” felállítá­sában versengünk, mindig tér nyílik a látványosságot hajszoló, feltűnést kereső — olykor tendenciózus — ki­vagyiság előtt, holott mind fontosabb lenne Illyés inté­sének megszívlelése, misze­rint az a fontos: hová mész, ecsém. Mégpedig azért, mert a heyzetmegítélésben még hasonlóképpen vélekedők útja rendszerint az e kér­désre adott válasz szerint ágazik el. A megítélés fő tétje tehát a „merre men­jünk?” kell legyen. Ez azonban végül is csak közös műként állhat elő az egymásra figyelő töprengé­sek, a tervek és elgondolá­sok vitatkozó egybeillaszté- sének szándékával. Érvénye­sítve konzekvensen azt a tapasztalatokból fakadó föl­ismerést, hogy aki jobb szo­cializmust akar, az tanulja meg megnyerni ehhez az embereiket. Ám' ezt tartósan mindenekelőtt gyakorlati tettekkel lehet. Mindezt figyelembe véve talán sohasem voltak idősze­rűbbek Karinthy sorai, mint ma: „Az államférfi nem jós és nem vátesz — mi nem azt várjuk tőle, hogy megjöven­dölje, hanem hogy előidézze a jövendőt.” Lengyel János Az ipar és a szolgáltatás területén is sok volt a rek­lamáció. Az 1985. évi jog­szabályváltozásokat sok kis­iparos nem vette figyelembe, így a nyilvántartási kötele­zettségnek sem tett eleget, és több esetben az indokoltnál magasabb árat alkalmazta«. A közúti árufuvarozóknál is találkoztak magasabb díj­szabással, feketefuvarral. A 42 vizsgálat során 24 eset­ben kellett büntetni. A ma­gántervezők közül 9-et figyel­meztetett a hatóság kalku­lációs kötelezettség elmu­lasztása imiatt. Sok ióőt fordítottak az el­lenőrzésre a gazdasági mun­kaközösségekben. 18 esetben tapasztaltak szabálytalansá­got. A városban és környé­kén több mint 40 magánke­reskedőt és vendéglátót tar­tanak nyilván, őket, vala­Vusárnap Kaposváron a kettes toronyban jártam, Várvízi Ferenc térfönök ve­zetett oda. Gerics István vezető váltókezelő és Szőke Ferenc váltókezelő fogadott, kemény kézszorítással. Meg­figyeltem: a váltókezelők­nek általában erős a mar­kuk, aki gyámoltalanul, pu­hán ad nekik kezet, az meg­járhatja. Habár ma már vannak olyan váltók is, amilyenek az otthoni kisvasúihoz ha­sonlatosak, egy gombnyo­mással lehet kezelni őket. A kettes torony viszont ős­régi. íalép'csőjét millió lépés koptatta ívesre, s a hagyo­mányos. kemény fogást kí­vánó, mechanikus szerkeze­tekkel vezérlik odaíöntröl a váltókat. Már amelyiknek szürke a súlykörtéje. Mert amelyiké piros-fehér, ahhoz oda kell menni és helyben kell átállítani. Ezt a térfö­nök magyarázta meg, mi­közben az ólomszürke hi­degben baktattunk a torony és az állomás főépülete kö­zött. — Jó ez a tél hozzánk, vasutasokhoz; eddig jó — mondta Várvízi Ferenc, de közben sűrűn vett elő pa­pírzsebkendőt. Neki több­ször kell a melegből a hi­degbe szaladgálnia. Nem mintha Szőke Fe­rencnek könnyebb volna, mert a toronyszoba ugyan meleg, de őneki meg zászlót lengetni, az előtte elhaladó szerelvényeket vigyázni sok­szor ki kell lépnie az apró erkélyre. Olyankor sapkát tesz föl, kék vasutassapkát, de amint visszalép, le is te­szi. — Én akkor szeretek dol­gozni, amikor' nagy a föl­fordulás — mosolyog rá a többiekre. — Már nevetnek is rajtam. A kollégák azt mondják, még egy ilyen nincs, mint én. De hiába, nekem csak az tetszik, ha Figyelmesen elolvastuk Paksi Lajos cikkét. Alap­kérdéseit tekintve egyetér­tünk a cikkében foglaltak­kal. Alapvető dolognak tart­juk és teljes egyetértés van alapszervezetünkben e te­kintetben: a párt legyen po­litizáló párt. Politizálni azonban csak világos fejű emberek tud­nak. Abban, azt hisszük, mindenki egyetért velünk, a vitacikk írója is, hogv jelen­leg az egyik legnagyobb gon­dunk a pártban e? eszmei zűrzavar. Ez általános és mint az országos kirakodó­vásárokon árusító magánke­reskedőket is gyakran ellen­őrizték. A legtöbbször elő­forduló szabálysértés az árak ellenőrzésének megakadályo­zása, a bizonylati fegyelem megsértése és a vásárlók megkárosítása voltak. Meg­állapították azt is. hogy egy­re több gondot okoz a bolti kiskereskedelemben az árak gyakori változása. A vb hangsúlyozta: a nehezedő életkörülmények mjatt a la­kosság egyre érzékenyebben reagál az árakkal összefüggő szabálytalanságokra, ezért változatlanul nagy gondot kell fordítani az ellenőrzés­re, a fogyasztói érdekvéde­lemre. A tanács vezetői a közel­jövőben megbeszélésre hív­ják a boltvezetőket, az ár­ellenőrzések tapasztalatainak meg beszél ésére. egyszerre sok vonat mo­zog, ha nagy a zűrzavar, hg rohannom kell az egyik kartól a másikig. És büsz­ke vagyok, amikor úrrá let­tem egy-egv ilyen helyze­ten. Nem kis dolog ám. hogy az ember idefönt néhány kézmozdulattal rendet tud teremteni sok-sok tonnás monstrumok között. — Ennyire jó vasutasnak lenni ? — Ha a fizetés több len­ne. akkor még jobb lenne. De én nagyon megszerettem így is a vasutat. Eredetileg kereskedő vagyok. Egyszer vissza is mentem a szak­mámba dolgozni, de egy év­nél tovább nem bírtam. Visszahúztak a vonatok. — Talán volt már a csa­ládban vasutas? — Egy szál sem. Én va­gyok az első, meg az utolsó is. — Így van ez nálunk is — vette át a szót Gerics István, a torony korelnöke. — Két lányom van, hát be­lőlük nem lett vasutas. Én is csak véletlenül csaptam föl 1949-ben, tizennyolc éve­sen. Nagy dolog volt akko­riban egy végleges, télen is elfoglaltságot , adó rpunka­teljes körű. Alapvető dol­gokat kell tisztázni kinok- kinek önmagában, tovább­lépni csak ez után lehet. Az eszmei zavar tisztázása a pártnak a feladata, ezt sen­ki helyette meg nem teszi. Ma még — meggyőződéssé! valljuk — a deffsnzivában levő pártnak is jelentős tö­megbázisa van, a lehetősé­gek tehát megvannak a fej­lődésre. Élni kell velük! A legfontosabbnak a ta­nulást tartjuk, az alapvető dolgok tisztázását. Tisztázni elsősorban a fiatalabb párt­tagok körében többek között a következőket: Miért van szükség a pártra? Miért jó vagy nem jó, ha több párt van Magyarországon? Me­lyek a párt funkciói a je­lenlegi szituációban? És me­lyek a feladatai a demokra­tikus átrendeződés idősza­kában? Miként tudja segí­teni a demokratikus átren­dezést? Milyen legyen az MSZMP? Értelmiségi jellegű legyen a párt, ahogy főtit­kárunk, Grósz elvtárs több ízben kifejtette? Mit jelent ez az értelmiségi jelleg? Jó ez a munkásnak, a tsz-tag- nak vagy nem jó? Kinek a társadalma legyen a felépí­tés alatt álló társadalmi alakzat? Az ügyeskedőiké? Vagy elegendő becsületesén dolgozni, és akkor ez a tár­sadalom védőszárnyai alá vesz? Rengeteg a kérdés, nem szabad felettük elsiklanunk Aj: alapoknál kell kezdeni. Tiszta erkölcsű, feddhetetlen pártot kell kialakítanunk, s elhagyni a sallangokat, a bürokratizmust, felszámol­ni a tévedhetetlenség míto­szát ... Kerner Tibor Cukorgyár, nyugdíj as-alapszerveziH hely. Nem mini ma. hogy annyi a gyár, azután négy­öt forintért elmennek az emberek az egyikből a má­sikba. Persze a helyükben én is mennék, de ha már vasutas lettem, akkor az is maradok. — Mióta kezeli a váltó­kat? — Itt csak 1973 óta. Előt­te végigjártam a szolgálati lépcsőfokokat. A MÁV-nál nem úgy megy, hogy hipp- hopp mindjárt valahol fönt találja magát az ember. Na­gyon szigorú a rend. Csak a fizetésünk nem követi a felelősséget, más minden Üj helyzetet teremtett, hogy az Országgyűlés a KISZ és az úttörőszövetség számára; 734 millió forint költségvetési támogatást ha­tározott meg erre az évre. Ez reálértékben kevesebb, mint a fele a tavalyinak, így nem volt könnyű a költ­ségvetés forintjainak szét­osztása a megyei KISZ-bi- zottság legutóbbi ülésén — A KISZ Központi Bi­zottságának januári dönté­se szerint a megyei bizott­ság idei költségvetési támo­gatása 16 millió 840 ezer fo­rint. Tavaly 23 millió volt, tehát jelentős a csökkenés. Ez az összeg a KISZ és az úttörőszervezet működési költségeit együttesén tártál- - mázzá — mondta Mihalics Veronika, a KISZ megyei bizottságának első titkára. — Egész évre terveztük a működési költségeket, ápri­lis végéig a KISZ politikai­mozgalmi feladatokra for­dítható pénzösszegét. — Miért addig? — A Központi Bizottság költségvetésében ugyanis úgynevezett kongresszusi tartalékalapot tettünk félre. Mi most egy ideiglenes me­gyei költségvetést fogadtunk el az ülésünkön. Április 1- jén azonban visszatértünk a négy hónap teljesítésére, a február 9-i döntések értéke­lésére. Ezek jórészt a * mű­ködési költségek erőteljes csökkentését irányozták elő és egy jelentős létszámleépí­tést is. — Mekkora lesz ez? — Olyan húsz személyt tudok mondani. Azért va­gyok ebben most bizonyta­lan, mert a táborok dolgait részletesen -még nem tekin­tettük át. Szó volt arról is, hogy a balatonfenyvesi és a törökkoppányi tábor hozhat bevételt. Szeretnénk tovább­ra is lehetőséget teremteni a KISZ-eseknek és az úttörők­nek arra, hogy a legfonto­sabb táborozásokat — még ha csökken is a számuk — meg tudjuk tartani. Sajnos, lesz olyan turnus, amelyet el kell hagynunk péfizügyi okok miatt. Nagyon sok tá­borozást a társszervekkel közösen rendeztünk meg, most azonban nekik is ke­vesebb a pénzük. Elhatároz­uránvban áll vele. Ha ' mi itt összeszalasztunk két vo­natot, és senkinek a haja szála sem görbül meg, ak­kor is tudunk csinálni né­hány millió forint kárt. Ves­se hozzá: nekem, öregnek havi hatezerkilencszáz jár. Amikor én beléptem, elő­ször hávonként hosszabbí­tották meg a szerződésemet, hogy bármikor kitehesse­nek. Jól fizettek, és ezért ott tolongtak mögöttem a helyre várók. Most ember­hiány van. Mi vagyunk csak, akik olyan nagyon megszerettük a vasutat. Luthár Péter tűk, hogy azt a pénzt, amit a táboraink hoznak, a moz­galmi-politikai feladatokra szánt összeg növelésére for­dítjuk. — Mi lesz a KlSZ-iskolá­val? — Tárgyalunk a megyei tanács vezetőivel arról, hogy mihamarabb átvegye a me­gyei tanács a KISZ-iskolát tehetséggondozó kollégium, illetve nappali oktatás cél­jára. Ez pénzügyi könnyebb­séget jelent a KlSZ-nek, s persze a politikai haszon sem mellékes. Ugyanakkor a vezetőképzésünket, a politi­kai képzésünket máshol, másképp kell megoldanunk. — Az egész épületrészt át­adják? — Igen. Nem pénzért; csak a működtetést kell vál­lalni. Tehát nem bérletről, üzletelésről van szó, hanem arról, hogy az oktatás gond­jain tudjunk enyhíteni. — Mire tettek félre pénzt? — Az első négy hónapra tervezendő politikai-moz­galmi feladataink között két fontos dolog szerepel; a ta­vaszi történelmi ünnepiek méltó megünneplése, vala­mint a KISZ kongresszusára való készülés. A megyei ta­nács ifjúságpolitikai támo­gatása a tavalyi összeghez hasonló, háromszázezer fo­rint. Ez nagy segítség. Az úttörőmozgalom és a KISZ együttesen kérte meghatáro­zott feladatokra. — Mire nem jut? — Megfontoltabban kell a mozgalmi-politikai felada­tokat tervezni. Azt lenne jó elkerülni, hogy további le­faragások legyenek, mert az a tagság igénye; a KISZ maradandó élményt, progra­mot tudjon nyújtani. A KISZ és az úttörőmozgalom számtalan, a szervezet ke­retein túlmutató ifjúságpo­litikai feladatot felvállalt. Most erre is kevesebb pénz jut. Ez azért veszélyes, mert azoknak a társszerveinknek a lehetőségei sem növeked­tek, amelyeknek lenne igé­nyük, szándékuk, akaratük arra/ hogy az ifjúságpoliti­kai feladatoknak eleget te­gyenek. Ez pedig már ve­szélyes ifjúságpolitikai-szempontból. L. G. Sole a szabálytalantág Napirenden a fogyasztói érdekvédelem Vitatkozzunk KEZDJÜK AZ ALAPOKNÁL LEFARAGOTT KÖLTSÉGVETÉS Oktatási intézmény lesz a KISZ-iskola

Next

/
Thumbnails
Contents