Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-13 / 11. szám

1989. január 13., péntek Somogyi Néplap 3 A KÖZPONT MESSZE VAN... Szakszervezetek az áremelésről Három kérdés dr. Exntr Zoltánhoz, az SZMT vezető titkárához Csaknem egy éve, hogy a marcali Marilla Bőrdísz­műipari Leányvállalat visz- szlatért a régi gazdálkodási formához. A Palota Bőrdíszmű Vál­lalatnak szüksége van a marcali, üzemre. A cég igen jelentős szovjet ex­portra kötött szerződést: műbőr táskákat készítenek a megrendelőnek. A piac szinte kielégíthetetlen, bál­áz utóbbi időben sokkal in­kább kell ügyelni a minő­ségre és a pontosabb szál­lításra. A palotaiak helyze­te kivételes: a szovjet ex­portjukhoz £llami támoga­tást kapnak, igen jó üzlet műbőrtáskát varrni és külpiacra szállítani. A mar­cali gyárban javarészt az említett táskákat készítik az asszonyok, s ha teljesítették az üzemre szabott meny- nyiséget, csak akkor vállal­hatnak más munkát. Az intelmet leány váll a Uh ként is megtartották, oly­annyira, hogy több külső cégtől is elfogadtak meg­rendelést, de közben a mű- bortáskákat is rendben megvarrták. A leányválla­lat — támogatások nélkül — sokkal inkább nyere­ségérdekelt volt; nem csu­pán a ledolgozott órák és a darabszám minősítette őket, hanem pontosan tud­niuk kellett azt is, hogy a munkájukért mekkora fi­zetséget kapnak. A buda­pesti központ természete­sen nem bontotta fe.1 az 1987-ben megkötött szer­ződéseket, így jelenleg is készítenek Marcaliban egy osztrák partnernek szörf- kellékeket. A Piértnek is­kolatáskákat szállítanak, de mindezeket nem nézte jó szemmel az anyavállalat, noha jelentős bevételt hoz­tak és hoznak azóta. Az osztrák cég olyannyira elé­gedett a marcali asszonyok, lánydk munkájával, hogy tavaly már siklóernyőt is varratott az üzemben. Az újfajta sporteszköz a sar­i kányrepülő és az ejtőernyő keveréke: hatalmas a ke­reslet rá. az osztrák cég pe­dig adna munkát az üzem dolgozóinak, de minden a szerződésen múlik. A meg­állapodásra viszont Buda­pesten kerül pecsét, úgy, hogy a marcaliakat meg sem hívják az üzletkötésre. Annyira elszigetelődött tő­lük a piac, hogy az osztrák cég küldte telexek is Buda­pestre érkeznek, s így Mar­caliban csak „másodkézből” értesülnek ezek tartalmáról. 1988-ban egyetlen forint­nyi fejlesztésre szánt pénzt sem kapott az üzem. Ha korábban a legmoderneDb berendezéseken dolgoztak volna Marcaliban, akkor is meggondolatlanságnak hat­hat, hogy nem számítanak az elkövetkező időszak ki­hívásaira. Az osztrák part­ner ösztönzésére szitanyo­mó gépet vett annak idején a leányvállalat: a vissza­rendeződéskor pedig azon is túladott volna a központ, hiába magyarázták az üzemben, hogy a megtartá­sa üzleti érdek. Szerencsé­re a marcaliak idejekorán eladták a festőgépet az MHSZ-nek, így maradha­tott ott az üzemben, ami az övék. Az MHSZ-szel kötött szer­ződés jelenti az egyetlen fi­zetéskiegészítést az üzem munkatársainak. A szövet­ség bérmunkában segít az üzemnek az ott dolgozó nők a rendes munkaidő után is a gépek mellett maradnak. Egyesek szerint az egyre növekvő terveket és a kü­lön megrendeléséket más­ként nem tudnák teljesíte­ni. A silklóernyők és a szörf- kéllőkek készítéséhez nél­külözhetetlen a szabászat, amelyet a központ fel akar számolni. Hiába a hadako­zás: a legújabb elképzelé­sek szerint nincs hely a szabászgépeiknek, mert ta­lán már ebben az évben igen korszerű berendezése­ket építenek a földszinti üzembe. Egy amerikai cég belga leányvállalata gyárta­na Marcaliban utazótáská­kat, természetesen bér­munkában. Az előzetes tár­gyalásokon még évi 5—600 ezer táska varrásáról volt szó, de később ez a meny- nyiség tizedére csökkent. Ezért aztán aligha örülnek az üzemben a fejlesztésnek, sajnálják a szabászgépéket is, mert azok nélkül előbb- utóhb egy biztos piactól es­nék el. Egy évvel ezelőtt, ami­kor megszűnt a marcali le­ányvállalat jellege, azzal érvelt a budapesti központ, hogy az üzem nem jövedel­mező, holott Marcaliban mindig elégedettek voltak az óv végi elszámolásnál. Lehet, hogy nem egyfor­mán mérlegeltek, s az is biztos: az érdekeik sem ugyanazok és mindaddig fennmarad az acsarkodás, amig az üzemet (gyárat) kétszáz kilométerről irá­nyítják. F. L. — Hogyan jogudta a me­gye szakszervezeti mozgal­ma a hét elején bejelentett áremeléseket? — Feszült hangulatban és erős f ölhábor odás s-a 1. A megismert, lavinaszerű ár­emelések igen nehéz hely­zetbe hozíták a bérből és fi­zetésiből élőket. Olyan ter­mékek árai nőttek, amelyek a mindennapi megélhetés­hez szükségesek. Megyénk lakosságát ez különösen sújtja, hiszen a munkavál­lalók jelentős rétegei a lét­minimum körül, vagy annál; is kevesebbet keresnek, és nagy az alacsony nyugdíja­sok aránya. A fiatalok pe­dig mind messzebb kerülnek egzisztenciájuk megterem­tésének lehetőségétől. Szá­mos munkahelyen úgy fo­galmaztak, hogy az életszín­vonal az elviselhetőség ha­tárára csökkent. Aggódva kérdezik: „Meddig lehet még a lakosságot sújtani? Mikor lesznek tisztességes bérek?” A dolgozók tartalé­kai már elfogytak, nincs ho­va hátrálniuk. Figyelemre méltó az is, hogy 'a központi statisztikai számítások szá­zalékos mutatóit széleskö­rűen elutasítják, azokat sok­kal magasabbnak érzik a megismert számoknál. A szociálpolitikai intézkedé­sek pedig mérsékelni sem képesek a kiadásokat. Üj, eddig nem Tapasztalt szomo­rú jelenségekkel találko­zunk; nélkülöző emberek keresnek fel bennünket se­gítség reményében ... — Mi a véleménye más megyék szakszervezeteinek tiltakozó akcióiról’ — Ezek az akciók rokon- szenvre, szolidaritásra talál­tak tagságunk körében. Mi viszont nem tartottuk idő­szerűnek hasonló módon el­járni, hiszen az intézkedések már megtörténtek, s a fe­szült hangulaton nem segí­tett volna. Somogy megye munkahelyein semmilyen megmozdulás nem történt. A tagság nevében azonban tiltakozásunkat fejeztük ki az áremelések szerkezete és mértéke ellen, mert meggyő­ződésünk, hogy további, nagymértékű emelésük be- 1 áthata tla n , következmé ­nyekkel járhatnak. A han­gú la tót jeleztük az országos szervekhez, s ez figyelmez­tetés is a kormány számára, hogy a kibontakozás lehető­ségeit nem keresheti csak a lakosság terheinek ilyen mértékű növelésével. — Mit tehetnek a szak- szervezetek a lakossági ter­hek mérséklésére? — Január 9-én az ágaza­ti szakszervezetekkel közö­sen kibővített ülésen fogal­maztuk meg a fő feladato­kat. Felkérjük a megye munkáltatóit, a szakszerve­zetek munkahelyi vezetőit, hogy minél előbb adják meg minden dolgozó számá­ra a minimális, 3 százalékos béremelést, a további bér­emelések ütemét gyorsítsák meg, ahol erre mód van. ösztönözzük a 3700 forintos minimális bérre való beál­lást, ahol ‘ ez még hiányzik, s követeljük egyes ágazatok­ban a 40 órás munkahét be­vezetését. A közeli napok­ban találkozunk a megyei tanács vezetőivel, akiknél egyrészt szeretnénk elérni, hogy a szociális juttatások — segítségükkel — a taná­csi szerveken keresztül mi­nél szélesebb körben jussa­nak el a rászorulókhoz, másrészt tárgyalni kívánunk az irányításuk alá tartozó szakmák (pedagógus, egész­ségügy, közalkalmazott) 1989. évi bérfejlesztési lehe­tőségeiről. Ezenkívül a szíákszervezetek a további­akban minden lényeges kér­dést az érdekvédelem olda­láról vizsgálnak, és nem fogják magyarázni a köz­ponti áremeléseket. Ragasz­kodunk a klasszikus szak- szervezeti jogok további gyakorlásához, a kollektív szerződések megkötéséhez, az egyetértési - jogokhoz, a mielőbbi bér- és szociálpo­litikai reformhoz. így felel­hetünk osak meg a tagság igényeinek. J. B. MAGYAR—JUGOSZLÁV TANÁCSKOZÁS Vízlépcső, vízi turizmus, együttműködés Keresve a lehetőségeket Ott voltak a Rába-ring építésénél is Gálosfán 'tanácskoztak három napig a Magyar—Ju­goszláv Urbanisztikai és Területrendezési Állandó Albizottság területi-tervezé­si munkacsoportjai. E bo­nyolult elnevezésű szerve­zet jugoszláviai és ma­gyarországi munkacsoport­jának fontos feladata, hogy mindkét ország magasabb szintű és egymást kölcsö­nösen érintő döntéseit elő­készítse, illetve tájékozód­jék és tájékoztatást adjon a tervekről, a legfontosabb folyamatokról. A tegnap befejeződött tanácskozásokon elsősor­ban a tervezett gyurgyevá- ci vízlépcsővel kapcsola­tos környezetvédelmi és területi tervezési teendők­ről esett szó, de egyéb fon­tos témákról is eszmét cse­réltek a résztvevők. A vízlépcső magyaror­szági és jugoszláviai terve­zési feladatairól továbbra is folyamatosan informál­ják egymást a bizottság tagjai és elhatározták azt is, hogy mindkét ország­ban az érintett települések lakosságát a lehető legala­posabban tájékoztatják a tervezésről, a majdan meg­kezdődő munkálatokról és a környezeti hatásokról. A határ menti térségek, megyék kapcsolatbővítési lehetőségeiről, a gazdasági együttműködés fejlesztésé­ről is szó esett a megbeszé­lésen. Az elmaradott tér­ségek különösen nagy hangsúlyt kaptak mindkét fél által elmondottakban. Az idegenforgalom jobbí­tásának kérdései között a dunai és a tiszai vízi tu­rizmus lehetőségeinek jobb kihasználását szorgalmaz­ták a résztvevők, de a Drá­va jobb kihasználásáról sem feledkeztek meg. A jugoszláv—'magyar—osztrák hármas határ térségének idegenforgalmi lehető­ségei egyelőre kihasználat­lanok, ezért itt sok a teen­dő. A tervezési-kutatási do­kumentációt kölcsönösen át fogják adni egymásnak a felek s ez tán segíti az elő­relépést. Azt is megállapí­tották a megbeszélésen, hogy a turizmus fejleszté­sét célzó tervek megvaló­sulásának esélye most sok­kal nagyobb, mint a koráb­bi időszakban volt. A somogyi elképzelések köziül olyan fontos részle­tek is napirendre kerültek, mint például a Babócsán feltárt török fürdő helyre- állításának sürgőssége avagy a barcsi Kremzir- kastély renoválásának és hasznosításának égető szük­ségé. Nemcsak hivatalos ta­nácskozással töltötték ide­jüket a Gálosfán vendéges­kedő jugoszláv és magyar szakemberek- Valószínűleg használt az idegenforgalom­ról szóló elméleti vitánák, hogy Kaposvár nevezetessé­gei közül is megtekintettek jó néhányat, valamint a Csiky Gergely Színházban megnézték Brecht Kurázsi mama című drámáját. A jugoszláv delegáció tag­jai az előadáson kívül kü­lönösen elégedetten szem­lélték a hazájuk fiainak keze munkáját dicsérő fel­újított színházat. Az előzetesen kialakított munkaprogramhoz szintén nem tartozott hozzá szoro­san, de szóba került s élénk •figyelmet keltett a vendégek körében a Somogy Megyei Tanács szervezeti korszerű­sítése, valamint több nagy horderejű országos reform — Megért? — Kevés a lehetőség, s ezéket ki kell használni. So­mogyiban alig van munkánk, máshol azonban várnáik bennünket; nem az olcsóság, hanem a ,megbízhatóság mi­att. Ezért is fejlesztünk. Ha a hitelünk megmarad, újabb üzletfeléket nyerhetünk meg. — Önöket, azt hallottam, ismerik a nyugati piacon is. — Olyannyira, hogy ve- gyas vállalatot akar alapíta­ni velünk az NS3K-beli ASB-cég. Közösen dolgoz­nánk föl és közösen értéke­sítenénk a pötrétei bá­nyánkban kitermelt tőzeget, például Ausztriában. — Vállalkozásunkra tehát fölfigyeltek külföldön is. Tartogatnak-e még másféle meglepetést? — Nem sóikat. Amit csi­nálunk, arról kevesen tud­nak. Pedig a tőlünk kiter- jnelt alapanyagból dolgozik a cserép ipari vállalat; szer- ves trágya-szórással foglal­kozunk, s a kémiai anya­gok visszapótlására a Keszthelyd-begységből szár­mazó dolomitot hordjuk ki. Az sem közismert, hogy a hozzánk tartozó agrökémiai központ nemcsak műtrá­gyát, hanem növényvédő szeréket is forgalmaz. A jö­vőben vállaljuk a rágcsálók irtását, számítógépes rend­szerünk segítségével tájékoz­tatást adunk az állategész­ségügyi gondok megoldásá­hoz, és részt kérünk a kör­nyezetvédelmi problémák megoldásából is. Nagy Jenő is. Hajószakmunkás-képzés kezdődött a Mahart Balatoni Ha­józási Leányvállalat siófoki üzemegységénél. Jelenleg a vál­lalat huszonkét dolgozója vesz részt ezen a tanfolyamon, s ha a vizsgák sikeresek lesznek, akkor ez év tavaszán ha- jószakm un kas-bizonyítványt kapnak Dr. Ágh Pál, a Dél-so­mogyi Mezőgazdasági Kom­binát meliorációs főmérnök­ségének igazgatója nyugodt ember, pedig volna oka az idegességre. Ezt azokból a tanulmányokból tudom, amelyéket a különböző szak­lapokban publikált. Gazda­sági megfontolásokra hivat­kozva — de épp gazdasági megfontolatlansága .miatt — megfeledkeztünk ugyanis a termőtalaj, a dél-somogyi homokhát termőképességé­nek javításáról. Vagyis hi­bát hibára halmoztunk. Er­ről persze nem ő tehet, de van véleménye róla. S ja­vaslatokkal is élt, amelyeket nem mindenütt hallgattak meg, és nem is mindenki. Most viszont... — Ügy látszik, hogy kar- doskodásainak eredménye lett: jelentős fejlesztésekre kapták lehetőséget. — A zailaszentmi'hályi és . a nagyatádi üzemmérnöksé­günket egyéniként 15 millió forintos beruházással fej­lesztjük. Ebből a pénzből Atádon kotrógépeket és lánctalpas erőgépeket vásá­rolunk, Zalaszentmihályon pedig betonüzemet létesí­tünk. Ez részben saját szük­ségleteinkre termel, részben a környék ellátását javítja. Harminc kilométeres körze­tében négy nagyobb város található: Nagykanizsa, Za­laegerszeg, Keszthely és Zalaszentgrót ellátását is megoldhatjuk. A körzetben nincs betonüzem, tehát jó piacra számítunk. — Egy meliorációs cég? — Profilbővítésre van szükség, mert mi is nyere­ségérdekeltek vagyunk. A talajjavításra egyre kevésbé jut állami támogatás; ha ezzel nem tudunk foglalkoz­ni, más munkákat kell ke­resnünk. Ezért vállaltuk a Rába-ring építésénél a ta­lajmunkákat, s részt ve­szünk a dunai vízlépcső ki­alakításának munkáiban is. Most a Szigetközben dolgo­zunk: a várható talajvíz- szint-ingadozást akarjuk kiegy enl íten i. Du naki lit i nél mederkotrást végzünk; en­nek értéke az idén negyven- millió, jövőre nyolcvanmil­lió forint lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents