Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-12 / 10. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP3A XLV. évfolyam, 10. szám Ara: 4,30 Ft 1989. január 12., csütörtök Befejezte munkáját az Országgyűlés Az Országgyűlés ülésszaka szerdán dél­előtt 9 órakor folytatódott. Az- ülésszak második munkanapját Stadinger István, a Ház elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bi­aottság kedden késő estig ülésezett. Az egyesülési és a gyülekezési törvényjavas­latok feletti együttes vita lezárult. Ezután Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter fog­lalta össze a vitában elhangzottakat. Dr. Kulcsár Kálmán válasza Dr. Kulcsár Kálmán — aki a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ál­lásfoglalását is összegezte — elöljáróban hangsúlyozta: a kormány elfogadja Bállá Éva és más képviselők mó­dosító javaslatát a törvény- tervezet 29. szakasza 1. be­kezdését illetően. Ebben arról van szó, hogy büntető jogi tényállást állapítanak meg akkor, ha valaki egy adott szervezet bejegyzését elutasító bírósági határozat után részt vesz a megala­kult társadalmi szervezet vezetésében. A képviselők érvelését elfogadva a tör­vényjavaslat - szövegét úgy módosították: „Aki a bíró­ság által feloszlatott társa­dalmi szervezet vezetésében vesz részt, vétséget követ el, és ezért egy évig terje­dő szabadságvesztéssel, ja­vító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel sújtható”. A továbbiakban arról szólt, hogy a kormány nem tudja elfogadni Púja Fri­gyes képviselő javaslatát, amely arra vonatkozott, hogy a politikai pánt létre­hozásának lehetősége ne szerepeljen a törvényterve­zetben. Nem tud azonosulni a kormány azzal a több képviselő által előadott mó­dosító javaslattal sem, hogy nincs szükség a politikai pártok alapítását szabályozó külön törvényre. A politikai pártok létre­hozására vonatkozó külön törvény szükségességét in­dokolva hangsúlyozta: a pártoknak a társadalomban különböző funkcióik van­nak. Ezeket a funkciókat részben politikai szerveze­tek is ellátják, anélkül, hogy pártnak neveznék ma­gukat. Tehát nem az elne­vezésen, hanem a tartalmi működésen van a hangsúly. Azoknak a szervezetek­nek viszont, amélyek poli­tikai pártként kívánnak majd működni a jövőben, szükségük van időre, hogy a funkcióik ellátásához — például a képviselt érde­keknek megfelelő politikai program kialakításához — szükséges feltételeket meg­teremtsék. Dr. Kulcsár Kálmán fog­lalkozott Tóth Károly kép­viselő, református pöspök javaslatával is, miszferint külön védelmet biztosítsa­nak az egyházaikkal kapcso­latos elnevezések használa­tánál. Ez, az igény jogos — hangsúlyozta Kulcsár Kál­mán —, s a törvénytervezet megfelelő paragrafusa ele­get is tesz ennek. A törvényjavaslat nem kezeld külön a sportegyesü- leteket, erre nem alkalmas a jogszabály. Géczi István képviselő ezzel kapcsolatos felvetésére a miniszter vá­laszában elmondotta: ha­marosan elkészül a sport- egyesületékre is érvényes, az egyesületek belső gaz­dálkodását meghatározó mi­nisztertanácsi rendelet. Emellett több, csak a sport- egyesületeket érintő jogsza­bály megalkotására is szük­ség van. A kormány ezzel egyetért, s a jogalkotási munka hamarosan meg is kezdődik, ám a képviselő által kért határidőt nem tudják elfogadni. A továbbiakban elmon­dotta, hogy az egyesülési jognak ki kell zárni a fegy­veres szervezeték létreho­zásának lehetőségét. Ám a vadásztársaság, a sportlövő klub nem tekinthető fegy­veres szervezetnek. Rájuk tehát nem vonatkozik az említett tilalom. Végül dr. Kulcsár Kál­mán arra kérte a képvise­lőket, hogy a benyújtott törvényjavaslatot — a kor­mánynak azzal az ígéreté­vel együtt, hogy a pártról szóló törvényt ez év augusz­tus 1-jéig benyújtja az Or­szággyűlésnek — fogadják el. Az Országgyűlés az egye­sülési jogról szóló törvényt 6 ellenszavazattal, 24 tartóz­kodás mellett elfogadta. Egv fontos kérdésben lezárult tehát a vita: a törvény ki­mondja a pártalapítás jo­gát, a részletes szabályozást külön párttörvény feladatá­vá teszi. Ezt a törvényjavas­latot a kormánynak legké­sőbb augusztus 1-jén kell az Országgyűlés elé terjeszteni. Ezt követően a gyülekezé­si törvénytervezetről dön­tött a parlament. Dr. Kul­csár Kálmán elmondotta, hogy ehhez a törvényterve­zethez kevesebb észrevétel érkezett. Ezeket megtárgyal­ta a jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottság is, s a mi­niszter válaszában egyben a bizottság álláspontját is kép­viselte. Azt javasolta, hogy vála­szait követően az Ország- gyűlés a kormány eredeti előterjesztését fogadja el. Ezután az elnöklő Stadin­ger István bejelentette, hogy a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslat feletti hatá­rozathozatal következik. A már elfogadott módosí­tásokkal együtt bocsátotta szavazásra a törvényjavas­latot. Az eredmény: az Or­szággyűlés a gyülekezési jogról szóló törvényjavasla­tot 2 ellenszavazattal és 18 tartózkodás n vei lett elfogad­ta. Dr. Korom Mihály expozéja Ezt követően — az elfo­gadott napirendnek megfe­lelően — az Országgyűlés ügyrendjének módosítása tárgyában dr. Korom Mihály (Bács-Kiskun m., 8. vk.) az új Házszsabályokat előkészí­tő bizottság elnöke tartotta meg expozéját. Elmondta, hogy a bizott­ság széles körű vita alapján terjeszti az Országgyűlés elé ügyrendmódosítási javasla­tait, amelyekről mások mel­lett véleményt mondott a parlament számos állandó bizottsága, az Elnöki Ta­nács, a Minisztertanács és a Hazafias Népfront is.. A módosító indítványok, észre­vételek közül a bizottság valójában csak egy sarka­latos témakört nem fogadott el; nem ért egyet azzal, hogy az Országgyűlés és a kormány egymáshoz való kapcsolatának kérdéseit a most előterjesztett Házsza­bályokban rendezzék. Így abból kimaradnak a Minisz­tertanács elnökének és tag­jainak jelölésére, választá­sára, visszahívására, g, bi­zalmi, illetve bizalmatlan- sági indítvány intézményére • vonatkozó javaslatok. A bizottság határozott ál­láspontja szerint is olyan nagy fontosságú politikai és állami kérdéseikről van szó, amelyeket az alkotmány rendelkezései . között keil szabályozni. Mivel most csak kisebb alkotmánymó­dosításokra került sor, a bi­zottság elnöke kérte a kép­viselőiket, hogy. — javasla­taik jogosságának elismeré­se mellett — legyenek türe­lemmel 'és várják meg az új alaptörvény megalkotá­sát. Dr. Korom Mihály ezután ismertette a tervezet főbb módosítási javaslatait. Ezek sorában az Országgyűlés tisztikarának megválasztá­sánál a parlamenti demok­rácia erősítése céljából in­dítványozzák a jelölőbizott­ság létrehozását, amely a plenáris ülés elé terjeszti a személyi javaslatokat. Ez a megoldás vonatkozna az alakuló ülésre éppúgy, mint az időközben szüksé­gessé váló személyi változá­sokra. A megválasztott jelö­lőbizottság ezért az ország- gyűlési ciklus egész időtar­tama alatt működne. Voltak, akik a jelölőbizottság vá­lasztását formálisnak tartot­ták, hivatkozva arra, hogy az Országgyűlés tisztikara ösz- szetételének megállapítására meghatározó befolyása van a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának. Ez ter­mészetesen igaz; a politikai pártok a világ bármely par­lamentjében kialakítják a maguk álláspontját fontos személyi kérdésekben. Így van ez hazánkban is; ez azonban nem jelenti azt, hogy a jelölőbizottság eleve valamiféle kötelező listát kapna, amelyet — akár egyetért vele, akár nem — elő kellene terjesztenie. Ja­vaslat hangzott el a kötele­ző többes jelölés előírására a tisztségviselők körében. Ezt a javaslatot azonban a bizottság nem támogatja. Üj rendelkezés, hogy személyi kérdéseikben — kivéve az állandó bizottságok tisztség- viselőit ás tagjait — kötele­zővé teszik a titkos szava­zást. Régi kívánságnak tesz elegét az ünnepélyes eskü­tétel bevezetése. A bizottság azt javasolja, hogy a képvi­selők az ülésteremben, a tö­megkommunikációs eszközök közvetítésével az egész or­szág nyilvánossága előtt te­gyék le esküjüket. (Folytatás a 2. oldalon.) PARLAMENTI TUDÓSÍTÓNK JELENTI: A BIZALOM MÉRLEGE Az egyesülési és gyüleke­zési törvényjavaslatokról szóló markáns vita lénye­gében akörül folyt, hogy a jogszabályokban az állam­polgár korlátozása, vagy az állam önmérséklete va.n-e túlsúlyban. A hozzászólók véleménye nagyon ds elitért a kötelmek és a felszabadí­tott lehetőségek helyes ará­nyának megítélésében. Erről kérdeztük dr. Kulcsár Kál­mán igazságügy-miniszter véleményét. — Ä kérdés ilyen fölve­tése azt a látszatot keltheti, mintha a kölcsönös jogok és kötelezettségek meghaíáro- záisa csupán a jogalkotói szándéktól függene. Ez nem így van. Ezek alapvető em­beri jogok. Nemzetközi egyezmények határozzák meg, hogy mi az, amit ezek­ben az állam korlátozhat. Mii ezeket az elveket fordí­tottuk le konkrét jogszabály­ra úgy, hogy csak a leg­szükségesebb esetben legyen korlátozás. Itt teháit kötött jogi feltételek vannak, s ezek alapján a két törvény mindkét cél kötelezettségeit jogszerűen tartalmazza. E szabadságjogok a világon sehol sem abszolút vagy korlátozhatatlan jogok, ám esetünkben csak olyan ész­szerű korlátozásokat fogal­maztunk meg, amelyek a társadalomi és tagjai védel­me érdekében szükségesek. Az Országgyűlés ügyrend­jének módosítása kapcsán a legizgalmasabb kérdés a bi­zalmi szavazás lehetőségé­nek megteremtése volt. Az igazságügy-miniszter azt ígérte, hogy március 31-ig beterjeszti a bizalmatlansági indítványra vonatkozó alkot­mánymódosítást, és az erről szóló törvénytervezetet. A parlament jogi bizottságá­ban azonban több képviselő indítványoztál, hogy már a házszabály módosításában fogalmazzák meg ezt a le­hetőséget. Marosán György kormányszóvivőtől kérdez­tük: a bizalmi szavazás föl­vetésének lehetősége nem tenné-e instabillá a kor­mányt? Ma számos szigorító döntés nem látszik elkerül­hetőnek, ugyanakkor a bi­zalom megvonásától való félelem a kormány cselek­vőképességét korlátozná. — Ez a veszély valóban fennáll. A világ más orszá­gaiban a • bizalmi szavazás intézménye azt, jelenti, hogy az a képviselői csoport, ame­lyik bizalmi szavazást kez­deményez és az adott kér­désben a többség támogatá­sát elnyeri, kormányt ala­kíthat. A mi esetünkben ez elképzelhetetlen, így viszont a bizalom megvonása csak az instabilitást erősíti. Még­sem tenné ez működéskép­telenné a kormányt. Tény, hogy a bizalmi szavazás in­tézményének a parlament munkájában szerepe van, ám a ház ügyrendjét majd csalk akikor lehet megalapo­zottan kialakítani, ha elké­szül az új alkotmány, amely az egész választási, politikai és államrendet újra gondol­ja, és ezzel összefüggésben határozza meg a bizalmi szavazás kereteit. Ha ennek iritézményesítésére mégis előbb kerülne sor, az két­ségkívül megnehezítené a kormány munkáját. — Arra gondol, hogy egy népszerűtlen javaslat mi­niszterek székébe kerülheti? — Ha többpártrendszer esetén van egy biztos kor­mánypárti többség, akkor a kényszerű lépések is bizal­mat kapnak. A mi parla­mentünk esetében nem ér­zékelek ilyen egyértelmű kormánypárti többséget. A képviselők jelentős mérték­ben választóik pillanatnyi érdekeihez kötődnek, ugyan­akkor sr kormánynak — s persze az Országgyűlésnek is — az egész társadalom távlati érdekeivel is számol­nia kell. E kettő között oly­kor ellentmondás van, ame­lyet csaik kompromisszumok oldhatnak fel. Nem hiszem, hogy egy adótörvény vagy egy rétegérdekeket sértő költségvetés miatt a pénz­ügyminiszternek feltétlenül le kellene mondania. Egy pénzügyminiszter a világon sehol sem népszerű, hiszen az a dolga, hogy a fogához verje a garast, s akkor fe­lel meg jól feladatának, ha a költségvetés jobb egyen­súlya érdekében nemet is mer mondani. Ugyanerről a kérdésről mondta Pozsgay Imre ál­lamminiszter: . — A bizalom megvonásá­nak lehetősége nehezítheti a kormány helyzetét, ugyan­akkor könnyítheti is. Ha például egy vitás kérdésben maga a kormány kéri a bi­zalmi szavazást és megkap­ja a támogatást, akikor két­szeres erővel foghat hozzá feladatához. Én nem félek attól, hogy ez az intézmény működésképtelenné teszi az áliamlrányítást. A kormány maga is elébe ment e jog megteremtésének és vállalja döntései megméretését. — A hétfői kaposvári ér­telmiségi nagygyűlés egyik hozzászólója azzal kezdte, hogy elégedetlen volt az ön beszédével, míg mások olyan kérdéseket tettek fel, amelyeket korábban tálán a kényelmetlen vagy udva­riatlan jelzővel illethettünk volna ... — Nem tiszteletlennek, sokkal inkább megtisztelő­nek éreztem ezt a szóki­mondó nyíltságot. Kényel­metlen sem volt, hiszen va­lamennyi kérdésre voltak válaszaim. A feladatom in­kább azért nem volt irigy­lésre méltó, mert nehéz egy előadónak azt az igényes közös nevezőt megtalálni, amelyben 2500 különböző érdeket, szükségletet és né­zetet képviselő ember egy­aránt talál mondanivalót. Ezért reméltem, hogy lesz vita, lesznek hozzászólások, s ment így volt, örültem, hogy közös munkával for­málódott ki a közös monda­nivaló. Bíró Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents