Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-11 / 9. szám
1989. január 11., szerda Somogyi Néplap 5 Vizsgák és vizsgázók A DIPLOMA MÁSODIK CSÜCSKE Brecht: Kurázsi mama i Minden elveszett, de élni kell — Azt, hogy mennyire vagyok szigorú, tőlük kell megkérdezni — mutatott diákjaira az Agrártudományi Egyetem kaposvári - állattenyésztési karának egyik folyosóján dr. Henics Zoltán egyetemi docens. Nála ta- karmányozástanból szigorlatoztak a másodéves hallgatók. — Általában, tartanak ettől a vizsgától; egyrészt nagyon összetett, mert a kémiától az élettanig, a fizikától az anatómiáiig .számos ismeretanyagra szükség van, másrészt pedig féléves tantárgy, tehát rövid idő alatt kell megtanulni. — Milyen vizsgáztató hírében. áll? — Az eddig vizsgázók mintegy húsz százaléka ismétel, ma azonban még senki sem. bukott meg. Az érdekel, hogy mit tudnak; hla lehet, nem feszegetem a „homályos” pontokat. De kérem, jöjjenek be, hallgassák meg, hogyan i,s vizsgáznak. Az asztal egyik felén, két elegáns fiatalember rótta a sorokat, szemben Baki Péter volt a „soro.s”. Tételéről folyamatosan beszélt, tudása — legalábbis egy laikus számára — biztonságosnak látszott. Mint utóbb kiderült, ez a második kísérlete. A tanár ritkán szólt közbe, akkor is csupán „mankókérdéseket” tett föl. — A múltkor mi nem ment, Péter? — emlékeztetett a sikertelen vizsgára. — Nem’ ugrott be néhány adat a tejtermelésről. — A mai vizsgáját hányasra értélkeli? « — Olyan négyes körül. Baki Péterben lassan oldódott a vizsgadrukk, a folyosón. már felszabadultan mondta: — Ebben a vizsgaidőszakban három fakultációssal együtt kilenc vizsgám volt, egy van még hátra. Ettől a takarni ányoz ás tan -sz igor la t - tói tartottam a legjobban, pedig a tanár úr rendkívül pontos és korrekt előadó, illetve vizsgáztató. A folyosón nem mindenki érezte magát ilyen jól: Győrjjy Vera, Kemény Zsuzsa és Polinszky Péter még a második év legnehezebb vizsgájára készült lázasan lapozva a jegyzetekben. — A sikeres vizsgához tudás és szerencse is kell — magyarázta egyikük. — A fölkészüléshez hiányzott egy jó "jegyzet. Ha a takarimá- nyozástan-vizsga megvan, aikkor a diplomájának már két csücskét érezheti magáénak a hallgató. — Az első évben a kémia volt a legnehezebb, az idén pedig ez a tárgy a „vízválasztó” — tették hozzá a lányok. — Kettessel is megelégednének? — Nagyon! — hangzott szinte egyszerre. A Kaposvári Tanítóképző Főiskolán mosolygós, vidám társaság beszélgetett, nyilvánvalóan egy sikeres vizsga utáni hangulatban,. — M>a volt a pedagógia— pszichológia összevont szigorlatunk — mondták a múlt időt hangsúlyozva a lányok. A másodév legnehezebb vizsgája volt az összevont szigorlat. Még ketten vizsO Csodálta a nála jóval idősebb főnökének kitartását, csak attól tartott, hogy be ne következzék az a pillanat, amikor kénytelen lesz vkijelenteni neki: „sajnos, főnök, egyelőre megálltam ...” Hat óra 15 perékor azonban már eluralkodott rajta a fáradtság. Megállt — Azt hiszem — mondta —, jó lenne pár órát pihenni. — En is úgy érzem — mondta a főnök —, de mi lesz Palágyival? — Öt lefektetjük a fogdában. — Helyes. Rövidesen itt lesz Németh, ő majd segít ebben. Amint Németh feltűnt, már menteik is. Az őrizetbe vett Palágyival együtt négyen ültek be a kocsiba. — Először engem vigyetek haza! — mondta a főnök. Öt letették a lakása előtt, utána pedig Palágyit helyezték el a rendőrség fogdájában. Az ide-oda kocsikázásban Magos úgy érezte, teljesen kipihente magát, és egy gyors, kutyafuttáiban végzett mosdás után már indult is Némethtel Varga Katalin lakására, a Mohai útra. gáztak, azttán az eredményhirdetés következett. — Kinek sikerült a legjobban? — Nekem — vágta rá Rácz Erika. — Óriási szerencsém volt: nem tudtam miind a húsz psziehológia- tételt, de belehúztam ... pedagógiából pedig könnyű tételt kaptam. Juhász Leventa csöndesen ült a cserfes lányok mellett. Fáradtnak látszott. — Éjszaka próbáltam pótolni a lemaradásomat — magyarázta. — Nem is aludtam. — Ez a mai mindenkinek az első kísérlete? — Igen, ebből egyikünk sem uvézoitt. Az eredményhirdetésien majd kiderül, hogy nem kell-e ... Az utolsó vizsgázók egyike, Magyar Zita kipirult arccal lépett ki a „vallató- ,szobából”. — Hogy sikerült? — Köszönöm, elég jól... Németh nagyszerű partnernek bizonyult, mert nem kérdezett semmit, így nem zavarta Magost, aki az ismert körülmények alapján mérlegelni kezdte magában a gyilkosság lefolyását és megpróbálta az okozati összefüggéseket kikombinálni. Persze, Németh hallgatása is ugyanezt célozta, hiszen ő, mire az üzemben Magos szobájába benyitott, már a legapróbb részletekig értesült a történtekről. Magos Palálgyit felbújtó- nak, esetleg tettestársnak képzelte el, de semmiképpen sem hitte, hogy ő a gyilkos. Az is felötlött benne, hogy túlzottan nagy szerepet tulajdonít nsiki, holott csak a korai érkezése, a portás vallomása voltak azok a momentumok, amelyek gyanúba hozták. Megérkeztek. A bejárati ajtónál megnyomták a csengőt. — Tessék, kit keresnek? — nyitott ajtót egy rendkívül csinos, fiatal nő. — A rendőrség bűnügyi részlegétől vágyunk — szólt Magos, majd bemutatta kollégáját és megmutatták igazolványaikat. Ma már bizonyos: Bertolt Brecht jócskán adott feladatot a század színházzal foglalatoskodó kritikusainak. Kevés szerzőt támadtak dü- hödtebb hévvel, s még kevesebbeket dicsőítettek úgy, mint őt. Egy bizonyos, Brecht azon drámaírók közé tartozik, akik nem hagyják közömbösen a nézőt. Érdekes találkozásnak is tarthatjuk a kaposvári Csi- ky Gergely Színház múlt heti bemutatóját, hiszen Gothár Péter olvasatában tekinthettük meg Brecht Kurázsi mama című művét. Mára ugyanis már klasszikusnak tekinthetjük az alkotást, iskolákban elmzik Kurázsi mama cselekedeteinek mozgatórugóit. Ilyen helyzetben természetesen lazít is beleérezíhetjüik a rendezésibe, hogy a batvanais évek nagy generációja — amelyhez Gothár is tartozik — miképpen értelmezi a darabot. Gothár mindenekelőtt óvakodik attól, hogy túlhangsúlyozza a darabban levő tragikumot. Óvakodik a direkt módszerektől i.s, kerüli a hatósivadász eszközöket. Tulajdoniképpen úgy játszatja a darabot, mint realista művet. Indokolt is ez a szemlélet, mert Kurázsi mama él, létezik, csak a szituációk változnak mindegyre körülötte. Vannak például helyzetek, amikor a béke nem garancia arra a fogalomra, amit takar, s ilyenkor inkább a háborút követelik az emberek. Kurázsi mama is ezek közé tartozik. S lett légyen is akármilyen nagy a tét, egy mélyből jövő, mélyből munkáló ösztön vezérli: élni kell, az élet, a túlélés a legfontosabb. Ezért aztán semmi más nem jelentheti ragaszkodás tárgyát Kurázsi marna számára, mint kocsija. Mert amíg van kocsi, addig van kerés'kedelem, forgalom, adok-veszek, egyszóval: élet. Közben elveszíti gyermekeit, akik valódi tétet jelenthetnének, ám Kú- rázsi mamának kész felelete van a kihívásra. S éppen itt van Brecht zsenialitása: a nézőben nem kelt részvétet a főhős iránt, hiszen van egy ösztönünk, amely révén úgy gondoljuk etikusnak, ha feláldozza, a kocsit, s ezzel megmenti gyermekéit a ha— Nagyon sajnálom, kedves uraim, de most nem tudok önökkel beszélni — mondta önfeledt csacsogással —, mert amint látják, már kabát van rajtam, sietek a munkahelyemre. — Mi is nagyon sajnáljuk, de nekünk rendkívül fontos, hogy beszéljünk önnel — lépett be az előszobába Magos, nyomában pedig Németh, — Jaj, istgnem — idegeskedett a ' lány —, el fogok késni mag.uk miatt! — Nem baj, mi majd igazoljuk a rövid távolmaradását, kedves Katalin, Ugye így hívják? — Igen, Varga Katalin a nevem. Tessék már mondani, miről van szó? — Erről majd bent beszélünk, jobb lesz, ha a kabátját is leveszi. Varga Katalin bevezette őket a szobába és mindhárman leültek. — Mivel nagyon siet, azonnal rátérek jövetelünk céljára — mondta Magos. — Ha gyorsan, köntörfalazás nélkül válaszol a kérdéseinkre, időben beérhet még a munkahelyére. — Mindenre válaszolok, őrnagy úr, csak kérdezzen már! — szólt rügetően. Iáitól. Igen ám, de éppen ezziel mutat rá Brecht arra, hogy a kisembert olyan helyzet elé állítja a háború, amelyben képtelen a helyes döntésre, nincs szabad, független választása. Tény, hogy a szerző semmit nem. tesz azért, hogy tudatosítsa ezt a szándékát, nem moralizál, nem papol. A nézőre bízza a döntést, ezáltal fennmarad annak a lehetősége is, hogy hiányt keltsen bennük az, hogy a darabban nincs állásfoglalás. Valószínű, nehéz időpont 'a mostani bemutató a darab számára. Talán, nincs túl sok időnk arra, hogy igazán végiig tudjuk gondolni a „kurázsimamaság” összetevőit: hogy világossá váljék számunkra: mitől idegen ez a magatartásforma tőlünk. Gothár viszont segít eligazodni bennünket. Először is azzal, hogy nem igyekszik aktualizálni, naprakésznek feltüntetni a történetet. Segít azzal is, hogy jelzi: a múló időben mások Kurázsi mama lehetőségei. A marko- tányosnő kocsijának színről színre történő változásai érzékeltetik leginkább ezt. A kocsit húzni egyre nehezebb', ahogy a végéhez közeledik a harmincéves háború, úgy nehezedik a kocsirúdnál álló feladata. Remek leleménye Gothármak, hogy a befejező képben óriási méretűre nö^ véli meg a kereket, ezáltal jelképpé, az egész magatartás szimbólumává téve. Természetesen ez a kerék már megmozdíthatatlan, gurít- hiatatlan, Kurázsi mama azonban mégis kísérletet tesz, hogy elinduljon a — Az elmúlt éj jel ki aludt itt magánál? — Palágyi Béla, a vőlegényem. Ezt én egyáltalán nem tagadom. — Tegnap reggel hány órakor ment el? — Mint mindig, reggeli után, hat óra körül. — Mielőtt elment itthonról, mit reggeliztek? — Teát és pirítós kenyeret, azt mindketten nagyon szeretjük. De miért tetszik ezt kérdezni? Jaj istenem, igaz az este nem jött haza, csak nem történt vele valami? — Az a kérdés, hogy maga mit tart valaminek, kedves Katalin? — Baleset! Azt, hogy megsérült az üzemben, és esetleg kórházba került. — Megnyugtathatom, Pa- lágy-i úr egészséges. — Hát a'kkor hol van? Miért nem jött haza este, miért nem aludt itthon az éjjel? — Mert nálunk van. Most éppen alszik, ha tud. — Önöknél a rendőrségen ? — nyílt tágra a lány szeme. — Hát mit csinált ? — Emiatt vagyunk itt. Á maga őszinte válaszaitól függ kettőjük további sorsa. — Az én válaszomtól, őrnagy úr? — Igen. Maga azt mondta az előbb, hogy- Palágyi reggel hat óra körül ment el. — így van. És egész éjjel ki sem mozdult a la-' káéból. — None, kedves Katalin, frontvonalba, ahol a katonák várják az árut. Ez az életre adott igen válasz természetesen megdöbbenti a nézőt. S talán nem is rög- töh. a nézőtéren jön rá a döbbenet okára. Brecht ugyanis gondolkodtató író, nem engedi el úgy nézőjét, hogy mindennapi ügyeit folytathassa a színházból kilépve. Eat tovább erősítette Gothár rendezési koncepciója is. A szeneplőválasztás több kulcsifontosiságú helyen adottnak tekinthető a rendező számára. Lázár Kati lényegében. hordoz egyfajta olyan rríamaiságot, amely interpretálásával már közel jár a teljes figura megformálásához. Mindennek ellenére még tovább javulhat a bemutatóhoz képest, az alakítás. Ugyancsak kézenfekvő és jó választás Pogány Judit Kataként való szerepeltetése. Dicsérhetjük még Kulka János maníroktól mentes alakítását, de képességeinek megfelelő feladatot kapott Kari Györgyi is. Fel.jegyezhetjük még Tóth Eleonóra énekhiangját, amely egybep fölhívja arra. is a figyelmünket, hogy a songok nem szóltalk mindig úgy, ahogy azt a brechti dramaturgia megkívánná. Selmeczi György kiváló hangszerelése pedig nagy lehetőségeket biztosított volna. Ritkán van viszont eny- nyire a darab segítségére díszlet, mint amelyet most Khell Zsolt és Gothár Péter tervezett. most nem mondott igazat — feddte meg az ujjával Magos. — De kérem, én még soha az életemben nem hazudtam. — Az lehet, de most kivételesen szakított a szokásával — csóválta meg a fejét Mago^. — Egyébként nem értem, hogy nejért kényszeríti a szerelem hazugságra az embert. Újra kérdezem, ezek után még mindig kitart állítása mellett? — Igen, őrnagy úr. Miért tetszik azt hymi, hogy nem a valóságot mondom? — Mert biztosra veszem, hogy vőlegénye, Palágyi, arra vette rá magát, hogy tagadja le a valóságot és csakis azt »a hazugságot mondja, amit ő meghatározott, és ettől maga el ne térjen. Pedig, kedves Katalin, kár őt ennyire védenie, hiszen ő soha nem vette volna el ' magát azon egyszerű oknál fogva, hogy felesége és két gyereke van. — Nem, ezt nem hiszem' el, őrnagy úr! Ez nem lehet. Nekem ezt ő soha nem mondta. Én bízom benne és mindig is bízni fogojk, mert szeretem. Ö az én első szerelmem. Én nem bírom elhinni, hogy felesége és két gyereke van. — Na jó. Ha nem hiszi, akkor most kocsiba ülünk, velünk jön -Erzsébetre, hogy meggyőződjön saját szemével az igazságról. (Folytatjuk.) Tamási Rita MAG BERTALAH /j Egy éjszaka története ^ Ú) Varga István
