Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
1989. január 7., szombat Somogyi Néplap 9 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS APÁTI MIKLÓS A legnagyobb ember Kelet-kutatás Tádzsikisztánban A legnagyobb, a legmagasabb ember számomra mindaddig, míg Jani bátyáim, anyáim rokona meg nem jelent nálunk, az apám volt. A két nagy ember, ha találkozott, nem sokat beszélt. Sakkozták, mialmoztak inkább. Bizony, Jani bá volt a magasabb, s ettől napokra szomorú lettem. Jani bá tőlünk nem mesz- sze, egy laktanyában katonáskodott. Honvéd cigarettát szívott, apáimnak is hozott ajándékba. Ha megjött hozzánk, 'letekeirte lábálról a kapcát. Hidegre fordulván az idő, anyám egy rossz zsákot tett a lába alá., hogy ne fázzon. Aztán elhúzódott a férfiaktól, sütött, főzött, vágy varro- giatott, hagyta őket játszani. Meg beszélgetni. Furcsáin beszélgettek, nagyon ’ kellett figyelni rájuk, ha az ember érteni akarta, miről is van ,szó. Ráhajol- ták a táblára, rakosgatták a bábokat, és nagy ritkán, ha szóltak, ilyesmiket mondtak: „Ami a tiéd, tedd el, a másét ne vedd el.” Ilyentájt szokott elhullani a táblán az első bábu. Mire a felelet rendszerint az volt: „Majd el jő az ideje, mint a szalmakalapnák.” A király nem csak a legmagasabb báibu volt, de a legtovább is ő maradt a táblán. A magasság, az erő jelképe lett, csakúgy, mint Jani bátyám. Jani bénáik hívtam a királyt, tudtam, hogy ő a legerősebb játékos a táblán. Apám és Jani bá soha nem veszekedtek a játék miatt, de szavakkal azért meg-megcsiipkediték egymást. Ha apám arra gyanakodott, hogy Jani bá egy figurát eldugott, s monogva- mosolyogiva meggyanúsította, Jani bá .rögvest ráfelelt: „Nem csak egy tarka kutya van a világon!” Ilyenkor hamar meglett a bábu, folytathatták, vagy kezdhették elölről a játékot, annak rendje szerint. Néha, ha nyerésre állt, Jani bá nekem is tett fel kérdésekét, ki rendesen az asztal mellett álldogáltam, s a leszedett bábukat rakosgattam új és új rendbe, nagyság, .szín, rang szerint; sokszor negyed óráiig is képes voltam szuggeróilni a sorból hiányzó bálbot, hátha levennék, s elkerülhetne hozzám, kis csapatomba. Ilyen kérdéséket kaptam: „Fekete fenéből iszik egy holt madár, nyoma is fekete, ha fehér mezőn jár.” — Azt kellett rá fellelnem, hogy az írótall, s én feléltem is boldogan, mint a múlt hónapban. Láttam, örülnek maki. Ölk meg csak játszottak. És hét ugratták is egymást, mindig a játszim® alakulása szerint: „Hová lépsz most meg?” — kérdezte apám, ha sorról sorra haladva sikerült ellenfele királyát bekerítenie. — Elmegyék á nagyvilágba, s ott a lábam leilóga- tam. A család dolgai Csák ritkán jöttek szóba, a szegénységiről nincs mit beszélni’. Ha mégis, akkor többnyire anyám pörölt apámmal. „,Űj talp kell a gyerek bakancsára 1” Tudtam ezt én is, dte míg nem esett le a hó, az se zavart, hogy lyukas cipőben járóik. A talpát úgyse látja senki. Apám értett a cipőkhöz, komoly szerszámai is voltaik, a suf-' nibam tartotta őket. És most újra az én cipőm ! Megint velem van baj. De Jani bá és apám oda sie hederíteittek, játszottak nyugodtan tovább. Ha túl nagy lett a csönd, mindig Jani bá törte meg: — Es, havaz, s úgy lesz tavasz. De még előttünk volt a tél, besütött a szeptemberi •Az MTI—Press 1988. évi pályázatának I. díjas alkotása novella kategóriában nap, csak nemrég kezdődött az iskola. Ott ilyeneket nem hallottam: „Tisza, Duna, Dráva, Száva, törjön el a lábad szára!” Ha magam próbálkoztam az iskolában ilyesmivel, hiába vártam ki a megfelelő alkalmat, beírt a tanító a füzetembe : ,JLYET NE MONDJON A GYEREK, A SZÁVA NEM MAGYAR FOLYÖ!” Magyar, nem magyar, mit bántam én azt. Nekem Jani bá volt a magyar, ízességei, bölcs szólásai miatt. Anyám falujából jött, az ország legtávolabbi csücskéből. Egyszer anyámmal meglátogattuk őket otthon, rengeteg rossz ruhát cipeltünk, hátha nejkik jó lesz még valamire, legalább a kertben, a földön. Egész éjjel utaztunk, málsnap délelőtt érkeztünk meg, pedig •a rövidebb úton gyalogoltunk Janiék házáig az állomásitól', végig a töltésoldalion. Soha annyit nem cipe- kedtem, soha úgy el nem fáradtam, mint akikor. Ott, a töltésoidalon hallottam anyám találós kérdését: „Ha nem volna, elpusztulnánk, ha sók volna, meg- fu'lliadnénk, mi az?” — „Hát a víz!” — mondta anyám, de nem nevetett, talán gyermekkorénak árvizei juthattak eszébe. Sok folyó jáirt errefelé, s mind a Tiszába folyt. A Száva? Bántam is én. Jani bátyám találós kérdései huncutabbak, nevetősebbek voltak. Ha már sötétedéit, azt szerette kér- _ deznd, míg szeme a sakktábláin őgyelgett, hogy „Két filllér az ára, mégse fér a háziba, mi az?” — „Hát a lámpavilág”, kacagott rám, mikor elsőre nem tudtam, később meg mór nem is alkantam kérdéísére megfelélni. Anyám persze értette a mondás velejét, oda is moirrant a férfiakhoz: — Láttok még! Ha meg nem, hát beszélgessenek. Azt lehet sötétben is. Apám most se szólt visiz- sza, ahogy máskor se. Volt, hogy a vacsorát is sötétben ettük, hisz a szálját sötétben is megtalálja az ember. De Jani bá nem állhatta meg szó nélkül: — Ahol kettő elégséges, a harmadik nem szükséges. — Nem azért mondom én, fiam. Dehogyis külde- lek. Cáak minden olyan dirágia ... Oszt nem vagyok én Márjás huncut... Azért mindig valami jobbat ettünk, ha Jani bá nálunk járt. Máskor bab, krumpli, ilyenkor meg julünk. A sarokba bökött, oda, ahol egy kilyukasztott keskeny bőrcsík lógott lefelé bánatosan egy szögről. — Lyukas. Apám is, Jani bá is hallgattak. Ök tudták, miért. A mondott bőr tényleg lyukas volt, a gyárban ilyenek futottak a transzmissziókon. Hót persze, lopott holmi! Nem egyszerű lopás volt ez akkoriban, hanem szabotázs. Ha a gépről lekerült a szíj, a gép megállt, leállt a termelés. — Enmiáttam nem- kell... — mondta Janii bá, kis szünet után. Apám rám nézett. Nézte, bízhat-e bennem. Pirosodtak a füleim. — Na, jó lesz? — kérdezett rám, mintha tudná, miket gondollak. — Jó. — Nagyon hallgattam, nagyon szégyenkeztem. — De ugye nem fog látszani? Apám a gépszíj kis darabját forgathatta az én ki- nőhetetTen bakancsomon, Jani bá hangját hallottam: „Nem hát...” — Verek rá jancsiszöge- ket is. Csúszkálhatsz majd ... „Szikrázni fog!” — gondoltam. „Mint a csillagok!” Mit bántam én már a bőrt! A jancsiszegek! Hogy fognák irigyelni! Apám egy rongyba burkolt késsel megfelelő nagyságúra kanyanította a bőrt, formáját a bakancsomhoz igazítva. Kitömte a száját f üszögökkel, sebesen dolgozott az árral, meg a kalapál«: sál. Estére kész is lett. Csak egy lyukasztás látszott a talpon, azt nem tudta mégse eltüntetni. Nem bántam azt se. De a jancsiszögezésre csak téten került sor. Akkorra már nem élt Jani bá. Mint átállít kiskatonát itt Pesten, a Népligetben ölték meg. Egy tank végzett vele, így mesélte baj-társa, aki -tavaszon vetődött el hoz- zólnik, addig bujkálnia kellett. Címünket Jani bá iratai közt találta meg, mégiscsak közelebb voltunk, mint az a Tisza vidéki falu, ahonnan Jani bá örökre elszármazott. Csak azt nem értettem, mi az, hogy kisfaaitona. Egy iltyen nagy ember? Amúgy a halál már ismerős volt. Tudtuk mindannyian, mi az. Sahname Ezer év élteltével újra a-z olvasók elé kerül A. Firdo- uszi (940—1020 vagy 1030 körül) perzsa—-tadizsik szerző történelmi hőskölteménye, a Sahname. A 922 táján Iránban írt, a perzsa és ta-dzsi|k nép epikus költészetét tükröző kiemelkedő alkotás jelentős hatással volt a keleti irodalmak fejlődésére. A Sahname tízkötetes akadémiai kiadásának most kezdett munkálatait tad'zsi'k kelet-kutatók végzik, s a könyvet a millennium évében, 1992-ben szeretnék megjelentetni (az ünnepség fölött az UNESCO vállalt védnökséget). Az új kiadvány alapja a Sahname XIII. századiból származó ritka, kézírásos példánya. A keleti kéziratok megőrzésére és restaurálására létesí- jtett laboratórium szakemberei igyekeznek megállítani a kéziratok pusztulási folyamatait, s visszaadni a régi papír minőségét (jobbra) Tádzsikisztán legnagyobb Könyvtára a Sahname alkotójának, A. Firdouszinak a nevét viseli. A könyvtárban több mint 2200 ritka kéziratot őriznek, többek között a Sahname XV. századból származó kézírásos példányál (alul) Múltunkat ismerni kell RÉGÉSZETI KUTATÁSOK tott egy kis lókolbáisz is. 'Kenyérrel, hagymával ettük, én nagyon szerettem, ritkán került felvágott az asztalra. — Van még idő vacsoráiig. M-egitoldbatná a gyerek cipőjét. A cipő az bakancs volt, a toldás foltot jelentett. — Nincs akkora foltom. — Hóit keressen. Egy suszternek -ne volna? Apám nem volt suszter, de anyám nagyon vágyott rá, hogy mesterember legyen az ő ura, s nem holmi üzemi munkás, egy kár- tológép melttlett. Leginkább a falusi rokonság ellőtt szerette mondani: „Az én úriamnak arany keze van! Csalk kézbe kap egy cipőt, s már meg is van vele. Ugye, apukám?” Mit lehetett erre mondani? Semmit. Apóm naphosszat a gép mellett dolgozott, de anyám lelkesítő szózatai közepette már esztendőkkel ezelőtt kitanulta a cipószséiget. Papírja nem volt róla, de ügyes keze, az igen.. Honnan liettdk szerszámai ? Sose tudtam meg. A sufniban szinte világosabb volt még, mint benn a szobában. Apám föltárt mindent, de nem találta a flekknek valót. — Az nem lesz jó? — kérdezte Jani bá, a|ki par- size kijött a sufniba is veÉvearedek óta élnek itt e földön. Gondolunk-e arra, mikor aszfalton lépdelünk, hogy az utat már előttünk is járták* sokan. Arra vezetett az ösvény, amelyet először taposott ember... A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének feladata hazánk múltjának feltárása. A buldózerek korát éljük. Mohó, hatalmas markuk az újnak készít helyet. Az épülővel azonlban eltűnik a nyom, amely évszázadokig pihenhetett a földben háborítatlanul. Múltunk feltárása nélkül nem lebet nemzeti .önismeretünk — mondta Széchenyi. A mezőgazdaság erőteljes gépesítése miatt, a nagyüzemi gazdálkodós folytán megváltozik a táj arculata. A mélyszántások, a vegyi anyagiak földbe kerülése egyre sürgetőbbé teszik ezt a feladatot. Magyarország is csatlakozott ahhoz az UN ESC O -egyezményhez, amelyben kötelezte magát történelmi emlékhelyeinek feltáráJsára, s arra, hogy ezeket a történeti értékeket védelemiben részesíti. E feladat ad jelentőséget annak a munkáinak, amelyben feldolgozzák Magyar- ország régészeti topográfiáját (topográfia = helyrajz, térképészet). A kiadványsorozatot dr. Torma István csoportvezető gondozza. Elmondta: folytatni és befejezni kívánják azt a hatalmas és értékes feltáró munkát, .amelyet Römer Elóris, a magyar régészet megalapítója még a múlt században elkezdett. A Régészeti Kutatóintézet 1958-ban , alakult, s 1960-tól az utódja a Régészeti Intézet. Itt tűzték ki féLadatul, begy Magyarország régészeti lelőhelyeit feltárják, rendszerezik, közigazgatási egységenként feldolgozzák és közreadják. Ez a munka a Magyarország régészeti topográfiája című könyvsorozat. Megjelent már a Veszprém megyét bemutató. Készen van Komárom és Pest megye anyaga, most folyik a szerkesztés, s elkezdődött Szabolcs, Tolna, Fejér, Zala megye emlékednek összegyűjtése, , rendszerezése. A tegfcülőnfélébb régészeti és múzeumi anyagokat kell analizálni, összegyűjteni a sokféle és eléggé különböző információkat. A Veszprém megyei kiadvány részére a pápai református gimnáziumban a református községekből gyűlt információ. Veszprémben Laozkó Dezső piarista tanár gyűjtötte a kteitolldlkusolk lakta községek anyagát, Rhé Gyula állo- móisfőmök pedig a vasútvonal melletti régészeti emlékeket tárta föl. Feldolgozták a múzeumokban és levéltárakban fellelhető írásos és tárgyi anyagokat is. A régész munkálja sokszor a terepbejárással kezdődik. Tavasszlal és ősszel, amikor a természet pompájával nem zavarja a feltárásit, barázdáról barázdára járva, dűlőről dűlőre keresik az ember nyomát. Felszínre kerülhet a tűzhely, a vályog-, a barlanglakás nyoma, a tetmefkezőhely. Gazdag a már megjelent munkák gyűjteménye, ain- nák katalógusa. A Békés megyei Szeghalom területén 1116 régészeti lelőhelyet rögzítettek az őskorból. Véc környékén most dolgoznak a Bős—Nagymaros vízlépcsőépítés sürgette feltárásokon. A feltárálsak nyomán, képet kapunk a hajdanvolt életről. Hogyan nézett ki a táj, milyen volt az arculata a különböző történelmi időkben. Milyen műszaki kultúrával rendelkeztek az itt lakók, milyenek voltak települései... Ha magunkat ismerni alkatijuk, múltunkat is tudni kell. „De ha nem is tehetünk annyit, amennyit tenni óhajtanánk, tennünk kell mindent, amire képesek vagyunk” — hangsúlyozta Eötvös József. Gondolata, megéíliliapításia a régészeti kutatásokra is érvényes. J. A.
