Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

1989. január 2., hétfő Somogyi Néplap Óévbúcsúztató Kaposváron Itthon maradt a kínai kismalac Mintegy ezren töltötték az év utolsó napját Kaposvár szórakozóhelyein. összesen négyszáz vendég szilveszterezett a Kapós­ban. Telt ház volt a bár­ban, az étteremben, a presz- szóban és az emeleti külön­teremben. A háromszázezer forint bevétel fele ételiből származik. A vendégek há­romféle ünnepi menü közül választhattak; legtöbben a csabai karajt kérték fran­ciasalátával, de akik a pulykával töltött tarját vá­lasztották, azok sem jártak rosszul. Elfogyott a vadász módra készített hátszínsze­let is. Nem árulta el a konyihafönök a búék-szelet receptjét, pedig a legna­gyobb sikert ez az étel arat­ta a Kapós helyiségeiben. Mindhárom menüben sze­repelt ez a fogás. A Kapósban szilveszte­rezett az a lódzi turistacso­port is, amelynek tagjai az Ibusz szervezésében somo­gyi megyeszékhelyen töltöt­ték az óév utolsó napjait. Idegenvezetőjük, Jerzy La- bus nyerte a tombola fődí- jáit, az egyéves kínai mala­cot. Nem akármilyen malac ez: mindössze 13 van belő­le Magyarországom. Súlya mindössze két kilogramm, s már nem hízik tovább. Díszállatként tartják. Teg­nap, az újév első órájában több százan húzták meg a farkát. Megkérdeztük a lengyel fiatalembert, mit csinál a malaccal. — Nem szeretném, ha a poggyászom súlya nőne ve­le. No, meg magyarországi tartózkodásom idején etetni sem tudom, így a szálloda csinos portásának ajándéko­zom' — mondta. — A malacnak is jutott abból a szovjet pezsgőből, amiből 250 üveggel ittak meg a Kapósban szilveszter éjszakáján. Mindez teiahé- szetes — mondta az állat új tulajdonosa, Gazda 'Edit. Mert bármilyen hihetetlen, ez a malac ,n.em ihat tiszta vizet, csalk levest, pezsgőt meg hasonlót. .. — Aiz emberek már szil-, veszterkor is igyekeznek spórolni — mondta beszél­getésünk alkalmává! Szu- kics József, a Park étterem üzletvezetője. — December 30-án nagyobb forgalmunk volt, mint 31-én. Nyolcvansai búcsúztatták itt az óévet — ez erős „fél háznak” számít. Ilyen már régóta nem fordult elő az étterem történetében. Más­kor már hetekkel szilveszter előtt nem tudtak asztalfog- ílátási igényeknek eleget ten­ni. 25 ezer forintos forgal­muk volt ételből, míg ital­ból 17 ezer forint. A leg­népszerűbbnek itt is a szov­Hogy szilveszterezett? Pótnérnap éi pótsxilveszter Sem a névnapját, sem a szilvesztert ,nem ünnepelhet­te önfeledten Bálint Szil­veszter siófoki lakos. — ' Munkával töltötte a család az év utolsó napját — mondta. — A Hawai bár­ban dolgozunk a feleségem­mel, így újév reggeléig tal­pon voltunk. — Számunkra az a leg­szebb ünnep — fűzte hoz­zá —, ha látjuk, hogy a vendégek jól érzik magu­kat. Ez az idén .sem ma­radt el! Szolid, de felszaba­dult társaság gyűlt össze a bárban. Az emberek sza­vaiból éreztem, hogy a név­napi és az újévi jókíván­ságokat komolyan gondol­ták. A jó hangulat és a meghitt, családias légkör ellenére nekünk mégsem je­lentett önfeledt ünneplést ez a kettős ünnep. A ven­déglátás, a közhiedelemmel ellentétben nehéz és fá­radságos munka. Szilvesz­terikor még inkább az. — Természetesen megün­nepeljük a férjem névnap­ját — mondta Bálint Szil- veszterné. — Mihelyt ki- al usszuk magunkat, meg­hívjuk a rokonságot és az ismerősöket; az lesz a mi pótszilveszterünk . . . — Akkor önnek boldog Új évet, a férjének pedig kellemes névnapot is kívá­nóik. Hang- és fényjáték — Hqjló, Hotel Kleopát­ra? — Yes — mondja a boy a telefonba a vonal túlsó végén, egy kairói szállodá­ban, s már kapcsolja is Hantos JVlária kaposvári la­kost, aki az Ibusz szervezé­sében az egyiptomi főváros- ban szilveszterezett. — Milyen volt az év utol­só napja Kairóban? — Számomra csodálatos, de nemcsak a szilveszter miatt. Gyermekkori álmom valósult meg, hogy eljutot­tam Egyiptomba. Nemrég ünnepeltem az ötvenedik születésnapomat; úgy érez­tem, ebből az alkalomból meglephetem magam egy kairói úttal. A szilveszter­ről aranyit, hogy aShahrzad Szálloda éttermében láttak vendégül minket, igazi ke­leti pompával és gyönyörű­en terített asztalokkal. Az ünnepi menüről azonban hadd ne szóljak. A külön­leges ízű egyiptomi bort és üdítőt mindenki szívesen fogyasztotta, hiszen itt a víz ihatatlan. Jómagam is hoztam négy litert Magyar- országról, s bizony, nem bántam meg. Szükség, volt rá. Érdemes volt vállalni ezeket az apró kellemetlen­ségeket, hiszen egészen más élőben latrai a citadellát, a Mohamed Ali-mecsetet, mint képein. — Mit szeretne még látni Egyiptomban? — öt nap, sajnos, nem elég mindenre. A híres hang- és fényjátékokat azonban mindenképpen sze­retném meghallgatni, illet­ve megnézni. Közös prog­ram keretében láthatjuk még a gizai piramisokat. Kíváncsi vagyok Tut-Anch- Amon kincseire is. Erre szá­nom a szabadidőmén. Ter­vem, hogy időrendi sorrend­ben bejárom az emberiség történetének legfényesebb állomásait, így jövőre Athén­ba, azután Rómába szeret­nek eljutni. — Milyen az idő Kairó­ban ? —> Kellemes meleg van, süt a nap. O'lya-n húsz fok körüli a hőmérséklet. Ideá­lis kirándulóidő . . . B. A. jet pezsgő bizonyult az ita­lok közül. Kár, hogy ennek az üvegét sehol nem veszik vissza, így eil kellett dobál­ni. A libamájjal töltött pulykamellből viszont nem kellett kibodnii egyetlen fa­latot sem. Dicsérték a ven­dégek a Welllingiton-bélszínt. is. A Park étteremből már hajnali háromkor „elindult a gőzös Kanizsáira1”, de még reggel hatkor is szólt a ze­ne. A hölgyek közül legtöb­ben a Béke sörözőt válasz­tották. Fogyott is az üdítő. (Kettő híján 300 üveggel csúszott le a vendégek tor­kán.) Azért a pezsgőt sem vetették meg: 41 üveggel fo­gyott el a szovjet fajtából. Az itt szilveszterezők megit­tak még három liter konya­kot és több mint száz liter bort is. A 121 vendég nyolc­vanezer forintos forgalmat jelentett. Az ünnepi menü sonkatekercs volt francia salátával, meg gombás sajt­tal töltött sertésszelet csir­kemájjal és ketshuppal. Az utóbbi rántva került a tá­nyérra. Nem csoda, ha ez bizonyult kelendőbbnek. Ludwig Henrik zenekara hajnali ötig húzta a talpalá- valót. Közreműködött Ba­logh Mária nótaénekes is. A kaposváriak közül a legtöbben otthon töltötték a szilvesztert. Este tíz órakor sok lakásban égett a villany. Néhány olvasónk panaszko­dott: elmaradt az „ígért” pezsgő — az, ami a csapból folyt volna . . . Többen előre kimosták a demizsonokat, a szovjet pezsgősüvegeket. Szerettek volna jövő szil­veszterre is tartalékolni. Pezsgő azonban technikai okok miatt nem folyhatott a vízcsapból. Talán majd jö­vőre ... Balázs Andor Ösztönözzön cselekvésre A magyar kultúra napja A kultúra ügyének támo­gatását' 'fölvállalva fontos döntéseket hozott legutóbbi ülésén a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. A testü­let egyebek között arról ha­tározott, hogy 1989-től a népfrontszervézetek kezde­ményezzék a magyar kultú­ra napjának megünneplését, kezdődjék el egy kulturális tanács és egy kulturális ka­mara szervezése. A magyar kultúra napjá­ról való megemlékezés gon­dolatát ifjabb Fasang Ár­pád zongoraművész először 1985-ben vetette föl, s azóta több népfronttanácskozáson felhívta a figyelmet egy ilyen ünnep fontosságára. Most, hogy valamiféle of- fenzíva kezdeti jelei figyel­hetők meg a fokozottabb megbecsülés érdekében, a kultúra, a művelődés had­állásainál sikerként értéke­li-e javaslata elfogadását? — kérdezte az MTI munka­társa. — A jelenlegi változás még nem nevezhető defen­zívának — válaszolta ifjabb Fasang Árpád. — Ehhez kulturális programra, stra­tégiára lenne szükség. Va­lami viszont elkezdődött, ez kétségtelen. A változásnak pedig része lehet, ha min­den évben január 22-én, a magyar kultúra napján ön­vizsgálatot tartanánk arról, hogy hova jutottunk, hol tart kultúránk. Ezen a na­pon írta Kölcsey Ferenc a Himnuszt. Ez a nap annak a tudatosítására is alkal­mas, hogy ezeréves örök­ségből meríthetünk, s van mire büszkének lenni, hi­szen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kul­túrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkod­ni lehet; segíthet a mai gondok megoldásában is. Igen veszélyes elmaradni az európai tendenciáktól. A kultúra nemcsak isme­reteket jelent, hanem ma­gatartásformát is, tiszta er- kölcsiséget vagy például azt, hogy az állampolgárok mennyire igényesek környe­zetük iránt. Ez a nap erre is figyelmeztethet. — A kultúra térvesztése régóta tartó folyamat. Ma már olyan ellentmondások­hoz érkeztünk, hogy az erő­teljesebb támogatáshoz több pénzre, erősebb gazdaságra lenne szükség, ugyanakkor a jobb gazdasági teljesítmé­nyekhez elengedhetetlen a műveltség magasabb szintje. Fontos, hogy a magyar kul­túra napján ne csak ennek megállapításáig jussunk el, hanem ösztönözzön ez a nap a cselekvésre, a kiút megtalálására is. Javaslom — mondotta ifjabb Fasang Árpád —, hogy 1989 legyen a felkészülés éve, hogy 1990. január 22-én már méltóan ünnepelhessük meg a ma­gyar kultúra napját. TV-NÉZŐ Szilveszter sziget Hol is kezdjem? Juszt László éppen éjfél tájban, amikor a pezsgővel bajlód­tam, megpróbált tanácsot adni, hogy hol is kezdjem. Ahogy nem tudtam telefo­non elérni a kedves „Bum”-kisaisszonyt, hogy játsszunk egyet — nem ma­gáért a játékért, mert mint szilveszter napjára kiderült, nyerni legalább aranyira sze­retünk, mint bolondozni —, úgy nem sikerült Juszttal sem beszélnem, hogy el­mondjam neki:, hol szeret­ném kezdem. Illetve úgy kezdtem, hogy folytatom. Mégpedig azzal — erre le­het kíváncsi az olvasó —, hogy aki végig tudta ülni a televízió monstre szilvesz­teri műsorát a képernyő előtt, az jól szórakozott-e 1988 utolsó napjára. Az éjféli koccintás után a társaságban az a vélemény alakult ki, hogy az utóbbi Idők legjobb szilveszteri műsorával rukkolt elő a Te­levízió, noha van egy fáj­dalmam: a sok „konzerv”- feúvételfoől miért nem tud­ták idejében kiválogatni a sugárzásira kerülő filmeket? Kiderült, miit érdemes foly­tatni, mit nem. A Minifó­rumot például semmiképp s.em • javaslom továbbfej­lesztésre, noha volt benne új ötlet. Már reggel a televízió elé ültem, hogy edzésiben le­gyek. A korhelylevest is ké­sőbb tettem föl a szokásos­nál, hogy megtudjam, ho­gyan élnek az emberek ott messze, Szilveszter szigetén. Nevetőizmaimat sikerült be­melegítenie* a Rózsa György vezette, délelőttböl a dél­utánba hajló műsornak. Elő­re tudtam, hogy él fognak süllyedni a mosóteknővei vízre szállók. Hofi is meg­mondta: ha már vízen járni nem tudunk, akkor üljünk csónakba. Csónakba, és ne teknőbe! Így nemcsak Szil­veszter szigetét hajózhatjuk körbe, hanem messzebbre is eljuthatunk. A rádió is szólt közben, míg kevergettem korhelyle- vesemet a konyhában, a képernyőn is éppen főztek. Jelenet a színészbuliból Antal- és Kudlik-módra. A rádiósok jó szokása, hogy az év bakijait egy évben egyszer lejátsszák. Hogy mi mindent mondtak! No, de a televízió sem maradt el tőlük. A szilveszteri műsor­ra gondolok. A bringólíintó hajtői igazán jól pedáloz- taik. A műsorvezető könnyen beszélt, hogy kormányozni nehéz, , könnyebb hajítani. Nekem legjobban a torpe- dójáták tetszett. Az első vi­déki telefonáló egy hölgy volt; nagyon drukkolt neki a játékvezető. Amikor a „János hatossal” valamit el­ért az asszony, így kiáltott föl örömében Dévényi Ti­bor: — Hogy tüzel, hogy tüzel... Gálvölgyi: Elvitte a stú­dióba a kutyáját is. Nos, az nem ugatott bele a műsor­ba. Nem ugatott bele, hogy hogyan csinálja Gálvölgyi. Gálvölgyi jobban tudja. A Gyökössy Zsolt rendezte show-ban bizonyította is ezt a kitűnő színész. Nagybandó. Amikor elő­ször .láttam új műsorának a plakátját, elnéztem a címét. Munkabeszüntetés — olvas­tam. Pedig ő azt írta: Mó- 'katoeszüntetós. Nem vicc. Az sem, hogy Nagybanidót . ér­demes komolyan venni. Többször szerettem volna telefonálni szilveszter éjje­lén a Televízióba. A kitűnő maszkmestereknek is, akik úgy átvarázsolták jeles szí­nészeinket, hogy még Gól­völgyi kutyája sem ismert volna rájuk. Remek játék volt! Nem ezt akartam mon­dani a maszkmestereiknek. Hanem azt, hogy azért vi­gyázzanak, mindenkit ne vállaljanak. Nem fogják győzni. Juszt (nem a Jusztra gon­doltok), juszt sem írok 1988 szilveszterének szóiké üdvös­kéjéről, a Televízió megle­petéséről, Cicciolináról. Kü­lönben sem ismerem közel­iről. Szilágyi János mellette ült, mégsem ismerte közel­ről. Legalábbis azt mondta. Léhet, hogy vágtak a film­ből? H. B. MEGKEZDTÉK A TANTERMEK ÉPÍTÉSÉT Kereskedők Nagyatádról Szeptember elsején meg­kezdődik a kereskedelmi szakközépiskolai képzés Nagyatádon. Mohári Jenő, az iskola igazgatója elmond­ta: a tervek szerint hatvan­nyolc lánynak teremtenek továbbtanulási lehetőséget. Ez azért is fontos, mert ko­rábban alig volt választásuk a nyolcadik osztályt elvégző nagyatádi és környékbeli gyerekeknek, ha nem akar­tak távoli iskolákba menni. A 68 leány közül huszon­kettő a megye távolabbi ré­szeiből jelentkezhet az új atádi iskolába. A Mészöv és a város erre ikötött megál­lapodást. A diákok ösztön­díját-azok az áfészök bizto­sítják majd, amelyek igényt tartanak a középfokú vég­zettséggel rendelkező keres­kedőkre. Márpedig egyre több helyen ismerik föl en­nek a fontosságát, hiszen nincs elegendő és jól felké­szült kereskedő a pult má­sik oldalán. Mohári Jenőt megkérdez­tük: — Mit tanulnak majd a holnap boltosai a nagyatádi szakközépiskolában ? — Szeretnénk, ha elsajá­títanák a telefon, a telex és a számítógép 'kezelését ugyanúgy, mint a pénztár­gép használatát vagy a né­met nyelvet. Tudomásul kell venni, hogy a kereske­delemben sem élhetünk meg az idegen nyelv isme­rete nélkül. — Az önök. iskolája, amely tucatnyi szakmát ok­tat, most újabb terheket vállalt. Ehhez háttér is kell. — A Mészöv 2,2 millió forinttal járult hozzá az ok­tatás indításához. Van zárt láncú tv-rendszerünk, újabb számítógépeket vettünk, s mintegy nyolcszázezer fo­rintért pénztárgépeket is vásárolunk. Az iskola szom­szédságában, a régi posta­épület helyén már meg* kezdtük négy új tanterem­nek az építését. A kollégiu­mi háttér is biztosítva van. — Sokan fölvetették, hogy kell-e ez az iskola a város­nak. Vannak, akik ellenzik. — Az áfészök kezdemé­nyezték, hogy legyen közép­fokú képzés, mi pedig úgy gondoltuk, hogy érdemes hozzákezdeni. » — Az érdekek tehát ta­lálkoztak. Igény van, a tár­gyi feltételek megvannak. De lesz-e elegendő pedagó­gus? — A feltételek, a szolgá­lati lakásokkal együtt, eh­hez is megvannak. N. J. Petőfi bólyi leszármazottai A baranyai Boly község­ben élő Petravicsé'knál kü­lönös kegyelettel emlékez­nek az esztendő fordulóján Petőfi Sándorra: a hagyo­mány szerint ugyanis ők al­kotják a költő családfájának egyetlen még létező ágát. Egy eneság i leszármazottai annak a Pozsony környéki Petrovics családnak, amely­ből Petőfi eredt. Az időseb­bik Petrovics Lajos felku­tatta a rokoni kapcsolatokat, és összeállította a neves családfát. Sokat gondolnak mostaná­ban a költőre, a Szibériába indult expedíció kapcsán, amelynek célja az állítóla­gos Petőfi-sír megvizsgálása. Nem hiszik, hogy a Szibé­riában eltemetett Aleksz^n- der Petrovics azonos volna Petőfi Sándorral, kívánják a megnyugtató választ: cáfol­ja’ a kutatók feltételezését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents