Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-31 / 26. szám

1989. január 31., kedd Somogyi Néplap 5 Sajtótájékoztató a Művelődési Minisztériumban Kultúránk itthon és külföldön Munkatársunk telefonjelentése Harminc százalékkal több kulturális rendezvényt tartanak ebben ,az évben az intézmények itthon és hatá­rainkon túl. Dr. Czibere Ti­bor művelődési miniszter bizakodóan jelentette be ezt tegnapi sajtótájékozta­tóján. A magyar kultúra napja­it — különböző megfogal­mazásban — több ország­ban rendezik meg 1989-ben. A legkiemelkedőbb kíván­kozik a színes és gazdag rendezvénysorozatok élére: a brit fővárosban új kultu­rális központ nyílik a Bar­bican Centerben. Évek óta nem volt Angliában az év végére tervezetthez hason­ló átfogó magyar bemutat­kozás. Zenei események, a Győri Balett egyhetes ven­dégszereplése, számos kiál­lítás, klasszikus és kortárs- film-bemutatók, irodalmi estek adnak alkalmat art a, hogy megismerhessenek bennünket, kultúránk meg­mérettessen. Művészeti fesztivált rende­zünk a svájci Lausenne- ban. Bemutatkozunk kor­mányközi kulturális mun­katerv alapján Prágában és Pozsonyban. NDK-, oszt­rák, kubai, bolgár, kínai kulturális napokat szervez­nek a magyar fővárosban az év folyamán. Számos ki­emelkedő művészeti ese­ményt ígér a budapesti ta­vaszi fesztivál is. Ezek kö­zül néhány: Magyarorszá­gon első alkalommal ren­deznek átfogó kiállítást Go­ya művészetéből. Több év­tized után nyílik újra lehe­tőség albán kiállításra Bu­dapesten. Szovjet kezde­ményezésre a szocialista or­szágok — Románia távol- maradásával — közös et­ruszk művészeti bemutatót állítottak össze. Először ná­lunk ilesz látható a pazar anyag. A külföldi magyar intéze­tek száma 1989-ben tovább bővül: terv szerint megnyí­lik a stuttgarti és a moszk­vai, elkezdődik a pozsonyi­nak az építése. A magyar filmek mintegy 100—120 fesztiválon vesz­nek részt. Színházi és ka­marazenei találkozóra ke­rülhet sor. A kaposvári Csi- ky Gergely Színház a Marat halálát az NSZK-beli Kards- ruhéban rendezendő fesz­tiválon mutatja be. A Ma­gyar Állami Operaház Lon­donban a Covent Garden- ben vendégszerepei. Nagy vitáit kavaró kiállí­tásnak ígérkezik a történel­mi közelmúltról szóló ösz- szeállítás, amelynek a mun­kásmozgalmi múzeum ad otthont. A sztálinizmus ma­gyarországi megnyilvánu­lását dolgozzák fel erre az alkalomra a szakemberek. Néhány somogyi esemény­re is fölfigyelhetünk. A közművelődési mozgalmak eseményeiben is szerepel a július 1-jén megnyíló id. Kapoli-pályázat és kiállítás, Berzsenyivel kapcsolatos az országos vers- és próza­mondó-verseny; júliusoan országos népzenei találkozó helyszíne lesz Kaposvár. Ugyanebben a nyári hónap­ban rendezik meg Siófo­kon az Interpop-fesztivált, amatőr pop-, rock-, dzsessz- találkozót tartanak Balaton- szemesen. Szivárvány a magyar kultúrának A szivárvány ezúttal Ka­zincbarcikáról ívelt föl a magyar kultúra felhős ho­rizontjára: a Borsodi Vegyi Kombinát kétmillió forintos alapítványt létesített a Ma­gyar Állami Népi Együttes­nek, s ezen keresztül a ma­gyar néptánckultúrának. Közművelődésünk ^ pénzhiá­nyos szakemberei nem hisz­nek a szemüknek, mert a kultúra jelen idejében egy szál művészeti együttesnek ilyen temérdek pénzt terme­lővállalat még nem adott. A nagy vegyészeti cég bejelen­tésének dátuma 1989. január 26. Nagy szükségünk van a re­ménységre, hiszen a Láng Gépgyár Művelődési Házá­nak elárverezését sorra kö­vetik a hasonló kényszer- megoldások. Nem az újpes­ti üzem az egyetlen, ahol olyan adóssághegy halmo­zódott föl, hogy a munkás­gondolkodás pallérozására emelt otthonokat is áruba bocsátják. Nincs mit tenni, ha választani kell termelő esztergapad és művelődési ház között, akkor sajnos, el­jön a szoros nadrágszíj lo­gikája: előbb a mindennapi kenyérre való, azután a kul­túra. A Borsodi Vegyi Kombi­nátban azonban már más a sorrend! Az ottani mérnö­köknek, másfajta szakembe­reknek a gyáron belüli köz- gondolkodása szerint a szak­tudás csak az általános mű­veltség talaján virágozhat ki igazán. A Borsodi Vegyi Kombinátban csak vegyész- mérnökből százhúsz van, s az okleveles vegyészek szá­ma is nyolcvan. Kultúrem- berek. Megtöltik saját film­múzeumukat — mert Ka­zincbarcikán ez is van —, és sokan közülük hatalmas klasszikus zenei hanglemez­gyűjteménynek örülnek ott­hon, s a városban a komoly­zenei hangversenyeket is telt ház előtt kezdik meg. A mecénásgondolkodás persze sosem egészen önzet­len: vagy egy gazdag ember akarja elvetélt művészhajla­mát sajátos lélektani fordu­lattal s kövér erszénnyel pó­tolni, vagy az adományozó személyben, a cégben van egy tisztességes számítás: az általános műveltség segíti a szakembert. Szakbarbárság­gal Kazincbarcikán sem sok­ra mentek volna. Aki csak a lombikra figyel, az nem fi­gyelhet a teljes életre. Könnyű mecénásnak lenni ott, ahol van pénz! Termé­szetesen. Hiszen a Borsodi Vegyi Kombinátnak tavaly 15 milliárd forint volt a be­vétele, a tőkés exportja pe­dig 85 millió dollár. A nye­resége 2 milliárd forint. Vé­gül is világcég! Sikerük ab­ból fakad, hogy a magyar gazdasághoz képest évtized­del előbbre hozták a refor­mot, s a reformgazdálkodá­sukban — szélesebb értelem­ben — benne van a kultúra is. Csak egyetlen tényre hi­vatkozom: reformjuk előtt 7000 volt a dolgozók összlét- száma, ma már csak 6100, de ennek a fiz százaléka felső­fokú diplomával rendelkező szakember. Több mint ötszö­röse az országos átlagnak! Sőt e szakemberarány fej­lesztésével nem állnak meg, míg el nem érik a 12—13 százalékot. Vagyis a reform­juk sikerében benne van a kiművelt emberfők iránti fo­gékony igény — a kultúra is. A pénzteremtésnek, a mo­dern termelésnek a kiművelt emberfő a legkiválóbb esz­köze. F. D. A SIÓFOKI ADÓ SUGÁROZZA MŰSORÁT Új „testvér": a Rádió Juventus Balaton Rádió Juventus Balaton névvel önálló, regionális stúdió alakult, amely a Ba- laton-parton és szűkebb-tá- gabb környékén — Veszp­rém, Zala, Somogy és Fejér megyében — élők állandó szolgáltató rádióműsorát Ikezdi el sugározni a közel­jövőben. Különlegessége: nem a Magyar Rádió kör­zeti stúdiójaként, hanem a Veszprém Megyei Lapki­adó Vállalat gazdasági üze­meltetésében műdik. A RJB stúdióvezető fő- szerkesztője, Sztankay Jó­zsef újságíró mondta: — Mindannyian úgy vél­jük: hézagpótlásra vállal­kozunk. Földrajzilag is. Mert a megoélzott körzet­től északra és délre is mű­ködik körzeti rádióadás, ám az általunk megcélzott ré­gió állandó lakóinak igazán saját rádiófóruma soha nem volt. Tény, hogy a Magyar Rádió, a Danubius és a Te­levízió sokait foglalkozik ez­zel a területtel, de csak sze­zonban. Az is nyilvánvaló és természetes is, hogy ezek az adások idegenforgalom- cenitrikusak és nem az ott élők nézőpontjából készül­nek, országos kitekintésűek. Mi egész évben az itt lakók ügyeivel, gondjaival kívá­nunk foglalkozni. — Tehát nem lesz ebben a műsorban idegenforga­lom? — Lesz, ez kikerülhetet­len. Csak az az említett né­zőpont lesz más: „innen ar­ra” és nem „onnan erre”... S mi itt maradunk egész év­ben. — Akkor ez az adó mégis­csak konkurenciát jelent a Danubiusnak vagy fordítva. — Nem hiszem, hogy za­varnánk egymás köreit. Elő­ször is azért nem, mert a Danubius országosan sugár-, zott, országos sőt külországi érdeklődésű és érdekeltségű egésznapos rádióműsor, a szezonban idegen nyelvű is. Másodszor, és ez még fonto­sabb: a Danubius ultra-rö­vidhullámú adás, csak spe­ciális rádiókészülékkel ve­hető. Ezzel szemben a Rá­dió Juventus Balaton a gen­fi rádiókonvenciók szerint középhullámon, 810 fcHz-es sugárzási lehetőséget kapott, ami azt jelenti, hogy a leg­kisebb teljesítményű zseb­rádión, amin a Kossuth és a Petőfi rádió bejön, a kettő közt „félúton” a RJB adá­sai remekül hallgathatók lesznek. — Mikor? — Nehéz még megmonda­ni a pontos napot: most szállítják a technikai föl­szerelést Siófok-Balatonsza- badiba az adóhoz. Bizonyos építkezésekre is szükség van a technikailag tökéletes adó­stúdió kialakításához; ezek január elsején megkezdőd­tek. A Magyar Posta Rádió- és Televízióműszaki Igaz­gatósága, alapitó partnerünk, ezek gyors befejezését ígéri. Jómagam az indítócsapat szervezésén dolgozom, a Veszprém Megyei Lapkiadó Vállalat pedig a veszprémi szerkesztőség technikai fel­tételeinek megteremtésén fá­radozik. Ha minden egyezte­tett elképzeléseink szerint alakul, akkor hiszem: legké­sőbb ez év áprilisában meg­szólalhat a Rádió Juventus Balaton. A kezdeti — álta­lunk kísérletinek nevezett — időszakban heti két alkalom­mal adunk kétórányi mű­sort, majd ez fokozatosan bővül a hallgatósági vizsgá­latok, valamint a gazdasá­gosság függvényében. Két esztendő múlva már heti 8— 10 órányi műsorral számo­lunk. — Mit jelent az, hogy a RJB úgynevezett szolgáltató rádióműsor? — Mindenekelőtt azt: az adáskörzetben lakók a leg­különfélébb módokon hasz­nálhatják saját rádiójukat. Ezekből hadd említsek né­hányat! Már az adások meg­kezdése előtt egy-két héttel „élni” kezd két speciális te­lefonszámunk (az egyik Veszprémben, a másik Sió­fokon), amelyen éjjel-nappal automatikusan rögzítjük a leendő hallgatók kívánsá­gait, bejelentéseit, egészen a rádió-apróhirdetések fel­adásáig mindent. Külön műsorblokk lesz minden adásban, Szerkeszt a hallga­tó címmel. Ezenkívül a ké­sőbbi egyenes adások idején maga az adóstúdió is hívható lesz, „bele lehet szólni” majd a műsor tematikájába, véleményt lehet nyilváníta­ni az elhangzottakkal kap­csolatban. Számos ilyen és ezekhez hasonló állandó kapcsolattartási formákat is tervezünk a későbbiekben, de a két part közt — „keres— kínál” alapon — a kereske­delmi ellátással kapcsolatos információáramlás gyorsítá­sát is felvállaljuk. Riport­jaink, információink, színes, zenés műsoraink pedig ugyancsak az adásrádióban élőkről készülnek, velük fog­lalkoznak, értük emelnek szót a nyilvánosság előtt. — Ez utóbbi már valami­féle politikai programot fel­tételez. Van ilyen? — Ez maga a politikai program: a szolgálat. Több mint egymillió ember szol­gálata, érdekeik megvalósí­tásának segítése a nyilvános­ság biztosításával, az egyenlő ~ esélyek országosan meghir­detett alapelve szerint. Hogy ez sikerül-e, majd eldöntik a hallgatók. Kollégáim és jó­magam mindenesetre erre szegődtünk. TV-MÉZÖ Huszti tanár úr Ónálló műsorok Önálló igazgatóságként működik január 1-je óta a Tv két műsorcsator­nája. A TV2 igazgatója Horváth János, a főszer­kesztője Román Péter. Képeinket az MTI-fotó készítette. DIAPORÁMA FESZTIVÁL Májusban rendezi Szege­den az első országos diapo- ráma fesztivált a Csongrád Megyei Művelődési Központ az országos közművelődési szervek támogatásával. A fesztiválon bárki részt ve­het, az alkotások témája kö­tetlen. Megszoktuk a Telefere há­zigazdájától, Vitray Tamás­tól, hogy nemcsak tücsköt- bogarat gyűjt a Mikroszkóp színpadán, ám aki bűvköré­be kerül, számíthat arra, hogy egy kicsit a kuriózu­mok, különcségek vonzásába kerül. A Telefere legutóbbi adásában — meglepetésemre — Huszti Pétert fedeztem föl, aki elfogadva a házigaz­da meghívását, vállalta a nyilvános szereplés e sajá­tos Vformáját: csevegést Vit- rayval. Miért is ne? — gondol­tam. Majd énekel valami kedveset. Valóban énekelt — ked­vesen és husztiasan ... A ta­nár úr. Huszti Péter, a Ma­dách Színházhoz hű színész ugyanis arról beszélt, hogy számára a kedvére való né­hány szerep eljátszásán kí­vül a tanítás. S ezen elkezdtem töpren­geni. Huszti nem az a szí­nész, aki bármit elvállal. Csak azt, amihez kedve van, amiről úgy vélekedik, hogy vállalható. Nem mindent. A tanítás számára tehát olyan, mint egy „szerep”, amit nem csak elfogad mint életfor­mát, hanem fontos is a szá­mára. Színházművészetünk megosztottságára utaló éles megállapításokkal nem 1 ter­helte Huszti Péter a közön­séget; meg kellett eléged­nünk annyival, amennyivel Vitray „megfogja”, majd „el­engedi” beszélgetőtársát. Nem foglalkoztatnának ta­lán a Teleferében hallottak, ha nem robban ki a botrány a Nemzeti Színház igazgató­jának nyilatkozata körül. Malonyai Dezső a III. Ri- chárd bemutatója előkészü­leteinek huzavonáját ugyan időszerűen politikai síkra te­relte, mégis úgy érzem, a színháznak kell kimondania a végső szót: mehet-e a da­rab vagy sem. Hogyan kap­csolódik Huszti könny ed megnyilatkozása az iménti, újság hasábjain olvasható beszélgetés tartalmához, il­letve a Százhatvannyolc óra jegyzetéhez? Ha Huszti csak néhanapján érzi jól magát a színházban (s nem is csak a Madáchra gondolok), ha van­nak olyan feladatok, ame­lyeket nem tart magára néz­ve kötelező penzumnak, ak­kor sem biztos még, hogy baj van a magyar színház- művészetben, mert lehetnek sértett színészek. Huszti mégis valami olyat sejtetett, ami .túlmutat személyes sor­sán, noha egyetlen szóval sem panaszkodott, sértődött­ség jelét sem mutatta. A kiváló színészek mindig arról is híresek voltak, hogy nem ismertek különbséget kis és nagy szerep között, számukra csak a szerep volt fontos. Ha Huszti nem hall­gat el ott, ahonnan érdemes lett volna folytatnia színészi ars poeticáját, talán e dolog nyitjára is fény derült vol­na. így meg kellett eléged­nünk a beszélgetés befejezé­sével: kedvenc színészünk elénekelt egy csöndes kupiét. Horányi Barna

Next

/
Thumbnails
Contents