Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-31 / 26. szám
2 Somogyi Néplap 1989. január 31. kedd Grósz Károly hazaérkezett Kilenc százalékkal csökkentik a néphadsereg létszámát (Folytatás az 1. oldalról) bélyegét az őt körülvevő generációra. És míg a» őt követő gárda megtalálja a saját arculatát, ahhoz nem hónapok, hanem sokkal több idő kell! Ezt nem lehet közkívánatra. vagy határozattal elrendelni. Van azonban egy másik Ok is. Ügy látom, hogy kezd a vezetésben lévő — eddig is szubjektumból származó felfogás — tulajdonságbéli, munkastílus- béli különbség politikai különbözőséggé válni. Ilyen a saját múltunkhoz, a nacionalizmushoz való viszony, a fejlődés ütemének a megítélése, és sorolhatnék még ikét-három olyan kérdést, amelyben úgy látom, kibontakozik a véleménykülönbség a legszűkebb vezetésen belül is. Eddig ez sehol sem nyilvánult meg. Nem látszott, hogy vannak ilyen különbségek ma már — mint mondtam — a szubjektumbeli különbségek politikai különbözőségekben is megnyilvánulnak, és mintha megjelenne, feltűnne a tartalmi egység hiánya is. Ami a választásokat illeti. Elképzelésem szerint — azért mondom az én elképzelésemet, mert utaltam rá, hogy erről ezután fog határozni a Központi Bizottság — a választásokat az új alkotmány alapján kellene megtervezni. Az új alkotmány a táraardalmi vita után, az év végére elkészíthető. Ezt követően ennek a parlamentnek kellene elfogadnia az új alkotmányt, majd a népszavazással megerősíteni. Ezt követően kellene a választási törvény szellemében lebonyolítani a helyhatósági választásokat. S amennyiben úgy dönt a parlament, hogy 5 akarja megválasztani a köz- társasági elnököt, azt is; de ha az ország népe alkar választani népszavazással, aikkor legyen így. Az új parlament megválasztásával kellene befejezni ezt a menetrendet. Végére kellene hagyni a pánt XIV. kongresszusát, megfordítva a sok évtizedes gyakorlatot, így a pánt meríteni tudna a választások során felhalmozódott politikai tapasztalatokból. Nem utolsósorban támaszkodhatna azokra, akik a választási csatákban meg tudták vívni a máguk harcát, és egy választói közösség által megmérettek. Ezáltal a pártvezetés erkölcsi-politikai bázisa markánsabbá és szilárdabbá válhatna. Erre lehet azt mondani, hogy eltér a gyakorlattól, de jogos ez a megközelítés. De felvetődhet az a kérdés, hogy a választásokon milyen platformmal lépnek fel a párttagok. Ha nincs kongresszus, nincs program sem. Én azt gondolom, a Központi Bizottság programelőkészítő munkáját úgy kell meggyorsítani, hogy a program fő elemeit a választások előtt a párttagság megismerje, és legyen mit képviselnie. A programnak is jót tenne, ha a választási viták során felvetődő ellen- vélemények, vagy véleménykülönbségek elemzésével gazdagodhatna. Nem látom megoldhatatlannak azt a konfliktust, hogy előbb legyen választás és utána program. A választás a program formálásának nagyon hatékony eszköze lehet. Girósz Károlynak — mint mondta — változatlanul az a véleménye, hogy a párt reformpolitikáját kívü lrő l jobbról, belülről balról támadják. — A párton belüli, elsősorban baloldali típusú — nagyon nehéz itt jelzőket használni, ezt szeretném leszögezni — szemlélet mögött nagyon sajátos leegyszerűsítés húzódik meg. Változást akarnak, a változás káros mellékterméke nélkül. Márpedig én nem hiszem, hogy egy ilyen társadalmi átszerveződésben, amikor új modellt alakítunk ki, a változást némi „rendetlenség” nélkül keresztül- vihetjük. A vélemények is megoszlanak, és nem tudunk minden részikérdést megválaszolni. Nem is beszélve arról, hogy mi sem tudjuk pontosan, milyen is lesz a: új rendszer. A jelszavak nem jeintenek új rendet! Azt a gyakorlat fogja megfogalmazni. Ezért fontos, hogy az újért való küzdelemben előbb saját ma- gunkkkal vívjuk meg a harcot, hogy tisztázhassuk kérdéseinket és a jövőre vonatkozó válaszokat. — A közvélemény részéről viszont egy másik típusú nyomást érzek, a parttalan- ság nyomását. Abban, hogy mindent tagad, ami az elmúlt harminc év alatt érték volt. Ma ez sikk, s óriási öntévesztés. Mert az 1956 utáni korszak valőüi hibái minőségileg más természetűek, mint az 1956 előtti korszak hibái voltak. 1956 előtt egy klasszikus sztálini modell hibái jelentek meg, míg 1956 után ezek a durva és nyers hibák eltűntek a politika színpadáról. Nem volt törvénysértés, nem tudok róla, hogy lett volna! Nem volt önkény, ami korábban volt. Az 1956 utáni időszakban 10—15 évig helyes törekvés volt, hogy a társadalmi szervek közötti szereposztás markánsabban fogalmazódjon meg. Üj szellemiség, új gyakorlat honosodott meg. Üj sikerek is születtek és hibák is előfordultak. De mondom, a hibák természete más volt. Miben látom az 1956 utáni szakasz problémáját? Az 1956 utáni vezetés alapjaiban felszámolta a korábbi struktúrát, de nem épített ki egy intézményes rendszert, hogy még egyszer ne fordulhassanak elő a korábbi hibák. Az 1956 utáni vezetés eleve elutasította ezeket a torzulásokat és saját bőrén érezte annak összes káros következményét. De tény: ez a vezetés egy idő után túlzottan megszokta azt a közeget, amelyben dolgozott; egy idő után túlzottan kötődött önmaga korábbi döntéseihez, önkontrollja meggyengült, nem volt elég kritikus önmagával szemben, és ezáltal felerősödtek a szubjektív természetű tévedések. És itt van egy lényeges különbség: míg korábban 1956-ig, majd később, mondjuk a 1970-es évekig a párt- és az állami tevékenység különválasztása tudatos munka volt. Később ismét megkezdődött a „párt-állam” koncepciójának a megerősödése. Én a lényegi hibát abban látom, hogy a régi mechanizmussal szemben nem épült ki a jól működő, természetéből eredően a szubjektivizmust gyengítő új rendszer és mechanizmus. — Gondunkat növeli, hogy a gazdaságból nem meríthetünk elég sikeréLményt. A társadalom türelmetlen és ez nyom bennünket. Pedig 1988 — másfél évtized után — az egyik legsikeresebb gazdasági esztendő volt, szinte teljesült a rövidtávú hároméves programunknak első esztendejére megtervezett időarányos leckéje. Azért Kim De Dzsung veterán dél-koreai ellenzéki politikus hétfőn Szöulban közölte, hogy a közeljövőben, valószínűleg februárban Magyar- országra látogat. A Béke és Demokrácia Pártjának elnöke újságíróknak elmondta, hogy látogatásának programjáról még nincs végleges megállapodás. Tanácsadói ugyanakkor felfedték: a látogatás részléteinék tisztázására rövid időn belül sor kerülhet. A‘ figyelmet keltő bejelentés Horn Gyula külügymi- nisztériumi államtitkár szöuli látogatása idején hangzott el. mondom, hogy szinte, mert a szerkezetátalakításban nem tudtunk nagyobbat lépni, de ezt nem tartom komoly hibának. Ez egy év után nem számonkérhető — a szerkezetátalakítás évtizedek terméke lehet. Mivel nincs elegendő sikerélmény, a társadalom türelme tovább csökkent. De hát emlékeztetni kell rá, hogy a növekvő terheket már 1987-ben jeleztük! Mi most semmi mást nem csinálunk, mint amit 1987-ben elterveztünk, megmondtunk, s amihez türelmet kértünk! Az a furcsa helyzet, hogy a korábbi vezetést keményen bírálták következetlenségéért. Most, a mai vezetést azért bírálják, mert következetes. Persze tudom, nem ezért kritizálják, hanem a gondokért, de emögött következetesség is meghúzódik. Grósz Károly annak az érzésének adott hangot, hogy a türelmetlenség egy szű- kebb réteg álláspontját fejezi ki, és van egy csendes többség. A többség — mondotta — támogatja ezt a politikát. De egy szűkebb ré- litikát. De egy szűkebb réteg valóban nagyon hangos, mesz- szebb hallatszik a hangja, mint a türelmes és áldozatotokat vállalni kész rétegéé. — Az egyik oldalon tehát nincs elég sikerélmény, s ez objektíve nagy teher, s ezzel egy-két évig számolni kell. A vezetésnek jó idegekre lesz szüksége, hogy bírja a rá nehezedő terheket. A dolog másik része az, hogy sok figyelemre méltó, értékes vélemény is van. Ezit szeretném leszögezni. A hangoskodók nemcsak demagógok, valódi reális dolgokat kértek ás kérnek számon, de nem számolnak az objektív körülményekkel, a lehetőségekkel. Azt hiszik, hogy csak a szándékoktól függ, hogy terveinket teljesítjük-e. Ezek is nyomnak bennünket. Éppen ezért úgy érzem, hogy a májusi pártértekezlet óta a gazdasági és a politikai reformprogram végrehajtásához nem javultak, hanem romlanak a feltételek. Részben a társadalmi körülmények romlanak, részben a vezetésben meglévő különbözőségek nehezítik a helyzetet. Ezt kellene megfontolnia a párt vezetésének. — A Központi Bizottságnak megvannak a lehetőségei ahhoz, hogy ezt megoldja: egyrészt ítélje meg a vezetés munkáját, s ha arra a következtetésre jut, hogy a Politikai Bizottság, vagy a főtitkár, vagy a titkárok nem tudják betölteni ebben a helyzetben a feladatukat, akkor vonja le a konzekvenciát. Ez minden kulturált pártban természetes dolog. Ennek a lehetőségét mindig meg kell tartani a testület számára. És akkor meg kell próbálni egy új vezetéssel, hátha sikeresebben és eredményesebben tudja a programot megvalósítani. Ezzel számolnia kell egy vezetőségnek és egy vezetőnek — hangoztatta az MSZMP főtitkára. (Folytatás az 1. oldalról) Másodszor: emelni kell a szakértelem, a tudás presztízsét, amely a minőségi célokat középpontba állító oktatásfejlesztési stratégiával alapozható meg. A munkaerkölcsi és munkafegyelmi állapotok is csak az átfogó szellemi-erkölcsi megújulás részeként javíthatók. Harmadszor: a vállalkozás élénkítése megköveteli a lemaradókról történő szociális gondoskodást, a szociálpolitikai fordulat megvalósítását. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági demokrácia eddigi gyakorlatát meg kell változtatni. Egyrészt ki kell építeni egy ténylegesen működő gazdasági demokráciát abban az értelemben, hogy a gazdasági élet minden szereplője — a nagy-, a kisvállalatok, a magánvállalkozók és az állam — részére egyenlő esélyekét, szektorsemleges versenyfeltételekét biztosítsunk. Ez a gazdasági alkotmányosság alapkritériuma. A régi szocialista modell híveinek támadásai az utóbbi időben megélénkültek. Ezekre nem polémiákkal, hanem a reformpolitika következetes megvalósításával válaszolunk. A piacgazdálkodás, a modern jogállamiság, a politikai viszonyok demokratizmusa, a szellemierkölcsi megújulás ösvényein kell előre haladnunk. Az ösvények a szocializmus innovatív modellje felé vezetnek. Senki sem járt előttünk, nem másolhatunk sem nyugati, sem keleti mintákat. Sajátos magyar úton haladva ki kell építenünk a magyar szocializmus modelljét, amelyről nekünk kell eldöntenünk, hogy milyen legyen. A korábbi, merev sajtóirányítás béklyóiból kiszabadulva, az újságírás is új helyet keres és alakít ki magának. A kormányzat abból indul ki, hogy csak egy autonóm sajtó tölthet be a társadalomban felelős szerepet, ezért a sajtó autonómiáját tiszteletben tartja. A kormány számára támogatást csak egy problémaérzékeny sajtó jelenthet, amely a szocializmus megújítása mellett elkötelezett. A kormány nem kér egyetlen újságot sem arra, hogy a Minisztertanácsot népszerűsítse. Csak arra, hogy legyen tényszerű, tárgyilagos és szolgálja, amit kell: a nép, a nemzet érdekeit! Most a sajtó területén lázas forrongás tapasztalható. Ez természetes, és majd letisztul. Mi figyelünk a folyamatok sokoldalú és mély elemzésén nyugvó, konstruktív javaslatokat tartalmazó, az emberek sorsáért felelősséget érző kritikákra. A kormánynak a hibák, vagy bűnök takar- gatása nem érdeke, ezért egyenesen kéri a sajtót azok feltárására. Ez azonban olyan terület, ahal az újságírónak is vigyáznia kell, nehogy ártatlan embert hurcoljon meg, nehogy rágalmazzon! Bízom abban, hogy a sajtó világában a szocialista megújulás iránt elkötelezett kulturális műhelyek fejlődnék ki és a sajtót nem külső politikai diktátumok, hanem bensőből vezérelt etikai elvek fogják mozgatni a szép és az igaz szó irányába. Hogy az igazat mondják, ne csak a valódit. — Ügy gondolom, egyetértenek velem: pártállástól függetlenül közös érdekünk, hogy a párttagság körében és a közvéleményben zavart okozó, a holtpontról történő elmozdulást gátló ballasztoktól végérvényesen megszabaduljunk. — Szocialista múltunk értékeléséről van szó. Az MSZMP Központi Bizottsága által életre hívott munka- bizottság egyik albizottsága, mely abból a célból végzi az elmúlt 40 év értékelését, hogy munkája eredményét a Központi Bizottság majd megvitassa, egy közbenső tanulmányban úgy fogalmazott, hogy 1956 októberében népfelkelés volt. Ha valamit a múltból meg kell tanulnunk, akkor az az, hogy nagy hiba és még nagyobbakhoz vezet, ha a történelem nindig rendkívül összetett jelenségeit vagy folyamatait egyszavas ítélettel minősítjük. A történelmi események soha sem egyneműek! Ezért 1956 októberét igazán csak a legellentétesebb fogalmak együttesen képesek kifejezni. Az értékelésben a népfelkelésnek éppúgy helye lehet, mint a nemzeti tragédiát okozó szocializmusellenes terrorlázadásnak. Mert egész más volt az eleje, mint a vége. — Nem -vitatható, hogy a párttagok és a párton kívüliek létérdeke a szocialista múlt értékelése, a főbb tendenciák bemutatása, a hibák, tévedések okainak feltárása, a személyes felelősség megállapítása. Ehhez közös erőfeszítés (kell, de úgy, hogy ne új sebek ejtésével próbáljuk gyógyítani a régi sebeket. Vigyáznunk 'kell, nehogy a hibák feltárásából, a rehabilitációkból a társadalmat megosztó politikai kampányokat csináljanak. Ezt is úgy kell elvégeznünk, hogy a beosületes, dolgozó emberek közelebb kerüljenek egymáshoz. — Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzetünkből való elmozdulás konfliktusokkal jár. Ezeket vállalni kell, mert kikerülhetetlenek. Túl kell jutni rajtuk. De végzetes lehet, ha a politikai, élet szereplői, a különböző politikai erők, a meglévő feszültségeket nem mérsékelni, hanem élezni kívánják. A poiltiikai destabilizálódás — bekövetkezése esetén — gazdasági összeomlást és nemzeti katasztrófát idézne elő A nemzetközi pénzvilág ugyanis érzékeny a politikai destabilizálódás minden jelenségére. Ez a tétje annak, hogy normális, rendezett mederben maradnak-e az események vagy sem. Ezt a tétet kell mérlegelnie mindenkinek, aki a politikai küzdőtérre lép, és 'hitvallása mellett sorompóiba áll. Bármilyen színekben küzdjön, bensejében mindenkinek a nemzet színeit kell hordoznia. S a nemzet érdekét nem szolgálja, ha a nemes küzdelem helyett bárki orvul hátbaszúrja ellenfelét. — Ebben a helyzetben a kormány nevében arra kérek minden magyar embert, párttagot és pártonkívülit, fiatalt és öreget, vallásost és ateistát, hogy a nemzet sorsáért érzett felelősségtől vezetve, minden erejével akadályozza meg, hogy környezetében a szélsőséges indulatok elszabaduljanak, a felelőtlen acsarkodás és a pártütő torzsalkodás uralkodjon el. Mindenkinek meg kell érteni: most a cél egy új starthelyzet elfoglalása, aminek záloga a nemzeti összefogás — fejezte be felszólalását Németh Miklós. Kim De Dzsung hazánkra kíváncsi Németh Miklósnak, a Minisztertanács elnökének hétfő délutáni bejelentése után az MTI az alábbi tájékoztatást kapta a Honvédelmi Minisztériumtól: A hadsereg védelmi jellegűvé alakításának korábban kidolgozott programja részeként egyoldalúan csökkentik a Magyar Néphadsereg létszámát, valamint harci-technikai felszereltségét. A csökkentés 1989—90-ben mind a szárazföldi, mind a honi légvédelmi haderőnemet érinti. A néphadsereg összlétszáma folyamatosan mintegy 8,8 százalékkal — 9300 fővel — csökken. Az egyoldalú csökkentés során a néphadsereg rendszeréből kivonnak egyebek között 251 harckocsit, 30 páncélozott szállítójárművet, 430 különféle tüzérségi eszközt, 6 harcászati-rakéta indítóállványt, valamint 9 elfogó vadászrepülőgépet. A létszám- és fegyverzetcsökkentéssel párhuzamosan megszűnik egy harckocsi dandár, egy vadászrepülő század, és további szervezeti korszerűsítést hajtanak végre.
