Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-27 / 23. szám
1989. január 27., péntek Somogyi Néplap 5 Üj szárny a siófoki kórházban Mintegy. 150 millió forintos költséggel új épülettömbbel bővítették a Siófoki Városi Kórházat. A helyi tanács beruházásának kivitele- zője a Bázis Dél-dunántúli Építőipari Vállalat, fővállalkozója a Medicor, lebonyolítója pedig a Somber volt. Az új kórházrészről dr. Varga Ferenc, a városi kórház igazgató főorvosa elmondta: — Az anya-, csecsemő- és gyermekvédelmi egységnek a régi egészségház adott otthont, amely néhány éve a földrengés következtében használhatatlanná vált. Ezért ezt az egységet az új tömbbe helyeztük át. A kórház infúzióoldattal való ellátásának súlyos gondját oldja meg az itt elhelyezett új infúziós laboratórium, amely a hozzá' kapcsolódó gyógyszertárral működik majd. A régi gyógyszertár területével a véradóállomás bővül. Jelenleg a kórháziban húsz ideggyógyászti ágy van, az új részben 45 ■ ideggyógyászati és hat allkohológiai ágy kap helyet. A régi ideggyógyászati osztály helyét a sebészet veszi át mozgásszerv! rehabilitáoió céljaira. Az új épület lehetőséget ad arra, hogy kialakítsanak egy 12 ágyas intenzív osztályt és bővülhet a diagnosztikai rész is: elsősorban a laboratórium és a röntgen kap nagyobb területet. Az átadást április 4-re terveztük, de március 1-jé- től fokozatosan birtokba veszik már az új részt a kórház dolgozói. 1919 — az újságíró szemével — Tessék mondani, milyen viccek születtek a Tanácsköztársaság idején? — Be kell vallanom, ez volt azon kérdések egyike, amelyet sohasem mentem föltenni a történelemtanáraimnak. Pedig hallottam néhányat volt vöröskatona nagyapámtól, aki egyébként is hajlamos volt rá, hogy a kedvemért kabarétréfát csináljon a felvidéki visszavobényei József forradalom hétköznapjai Történelmi riport nulással kapcsolatos (egyébként bizonyára megrázó) élményeiből. — Nagy hős voltam én akkor fiam — mondta keserű öniróniával —: göthös! Hát ezt a poént ugyancsak nem< mertem volna elsütni soha, a pályamunkámból pedig, amelyet éppen húsz éve (tehát hetedikes koromban) íntam volna az 50. évforduló tiszteletére, semmi sem lett, mert az én „veterán” nagyapámmal készített riportom” — úgy véltem' — egy hajítófát szm ént. (Valamit azért írtam helyette, innen-onnan csz- szeollózva, a szaktanárom 1 álltai ajánlott irodalomból). Rég elfelejtettem volna ezit a históriát, ha á napokban kezembe nem akad a Hajdú-Bihari Napló főszerkesztőjének, a költőként is ismert Bényei Józsefnek legújabb könyve, A forradalom hétköznapjai címmel. Mindeddig úgy tudtam, hogy a forradalom: ünnep, szemnek felltáruló dicső kép, amelytől mi sem' áll távolabb, mint a mozdulatlan hétközrtapiság. A forradalom hétköznapjai? Nem olyan ez, mint a nullával való osztás? Mint kiderült: nem. Erre vonatkozólag az alcím ad némi eligazítást, amely egyúttal az említett könyv műfaját, szándékát is kifejezi. Bényei József ugyanis történelmi riportot írt, erre vállalkozott. Debrecen városának életéröl ír, mindarról, ami ott 1919. március 21-étől történt április 23-áig, azaz a román királyi csapatok bevonulásáig, amely egyben a munkásfiatalom megdöntését is jelentette a cívis városban. Témájának ez a ténben és időben erőteljesen körülhatárolt jellege lehetőséget teremt az aprólékos vizsgálódásra, Arra, hogy a szerző — mint előszavában írja —, újságírói kíváncsisággal faggassa a régi dokumentumokat, iratokat, újságokat, felhasználva a szóbeli és írásbeli emlékezéseket, mindezt' pedig — és ebben, rejlik e vállalkozás újszerűsége — abból a célból hogy közeli éls árnyalt képet adjon arról: „hogyan éltek, gondolkodtak, cselekedtek szórakoztak, tanultak, sírtak, nevettek, vásároltak az emberek" a tanácshatalom idején Debrecenben. Emberek, élet. Két olyan szó ebben a koncepcióban, amely napjainkban, új tartalommal telítődött. Erre azért érdemes figyelni, mert innen érthető, hogy Bényei miért tartja fontosnak például a korabeli sajtó apróhirdetéseinek, jelentéktelennek látszó, pletykaízű tudósításainak, vagy éppen a helyi direktóriumhoz küldött, gyakran nevetségesen kicsinyes kérelmeknek, bejelentéseknek, panaszos fecniknek a tanulmányozását, közzétételét. Az. ezekből levonható következtetések világíthatják osaik meg a korabeli kisemberek, átlagpolgárok sorsát. Hogyan reagáltak az emberek a forradalmi változásokra? Tiszitán látták-e, mi történik velük, körülöttük? Eufória volt-e számukra a forradalom, vagy rettegés, káosz, fcafkai világ? Az emberi naivitás, a sodorhatáság, az ügyeskedés, a köpönyegforgatás megannyi példája lepleződik le a dokumentumok tanúságán. Vannak másfajta jellemeik” is. A látszatra villámgyorsan behódolok, a csempészek, a szervezkedő ellenforradalmárok. Tisita- doibi különítményesek, akik horrorfilmbe illő gaztetteket hajtanaik végre. Vannak, akik az első ßzabad május elsejéről ábrándoznak, és — talán ugyanezek közül is — olyanok, akik ha bizonytalanul is, megéljenzik április 23-án a bevonuló román katonákat. Az emberek többsége a legnehezebb napokban is szerette volna tovább élni megszokott hétköznapjait. Moziba, színházba, estélyekre járni, megtartani a jó cselédet, telefonálni, levelet feladni... Deheroizálás-e a hétköz- napiságnak engedményt téve szakítani az e témában hagyományosan kötelező érvényű patetikus előadásmóddal? Semmiképpen sem, ha ennek az az eredménye, hogy egy világosan szerkesztett könyvben számos olyan 'kérdésre kapunk választ, amelyet valamiért sohasem mértünk föltenni a történelemtanárainknak. Például : volt-e kényszersorozás a Vörös Hadseregbe? Miért volt szükség szesz- ás kártyatilalomra? (A snóblit is betiltották?) Hogyan viszonyultak az új rendszerhez a különböző foglalkozású emberek, papok, tanárok, orvosok? Milyen idők jártaik mondjuk egy klarinétosra, avagy kéményseprőre? Hogyan lehet az, hogy miközben éhínség és áruhiány volt, Honthy Hannának, a debreceni színház primadonnájának esernyőt utalt ki kérelmére a direktórium? No és — nem utolsósorban — milyen" vicceken nevethetett az én nagyapám a Tanácsköztársaság idején? A könyv mindenképpen érdemes a figyelemre... Fodor Tamás Holnap délelőtt tíz órától a Kilián György Városi Művelődési Központ ad otthont a Játsszunk bábszínházát! című televíziós vetélkedő megyei •döntőjének. A Somogy Megyei Művelődési Központ rendezvényén Somogy, Zala és Vas megye bábcsoportjai vesznek részt. Siófokon, a Dél-balatoni Kulturális Központban tekinthető meg Gerendássy Tamásnak Az én Siófokom című fotókiállítása. Ugyanitt rendeztek tárlatot Hamar János festőművész alkotásaiból. A kulturális központban vasárnap este hét órától az Oidipúsz király című tragédiát mutatja De a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata. A fonyódi művelődési házban holnap délelőtt tíz órakor táncház kezdődik, vasárnap ugyanebben az időpontban játszóház várja a gyerekeket. Rangos, jótékony célú képzőművészeti rendezvény kezdődik ma a nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központban: ma nyílik a Somogy megyei képzőművészek vásárlással egybekötött kiállítása. A belépőjegyek, valamint a megvásárolt műtárgyak árát az erdélyi menekültek segélyezésére ajánlják föl. A belépőjegyek egyben sorsjegyek is, amelyek sorsolására március 5-én kerül sor: a nyeremények között értékes műtárgyak szerepelnék. Ugyanitt látogatható vasárnapig iá Kincses Erdély című kiállítás, amelyet eflf Soós György fotóiból és a városi könyvtár Erdéllyel foglalkozó könyveiből válogattak. A homokszewtgyörgyi általános művelődési központ nagytermében az ifjúságii filmklub programjának keretében ma fél háromtól és vasárnap fél hat tol az Elszabadult indulatok című filmet vetítik. A Somogy Megyei Múzeumban Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács nyugalmazott elnökének az államfői kitüntetéseiből rendezett kiállítás látható. A múzeum kamaratermében Harangozó Ferenc grafikus- művész tártába várja az érdeklődőket. Ugyanitt látogatható A jég világa és A paraszti pihenés pillanatai című állandó kiállítás. Ezenkívül megtekinthetők Bernáth Aurél festményei, valamint Galimberti Sándor régi megyeszékhelyet bemutató városképei is. Itt rendezték meg a kaposvári születésű Juan Gyenes fotóművész tárlatát. A Kaposvári Galériában Kunffy Lajos festőművész alkotásaiból válogatott kiállítás látaglatható. (Képünkön a festőművész Tavasz című alkotása.) Hétfői előzetesként szeretnénk olvasóink figyel méí fölhívni egy programra. A Kaposvárt Farsangi Napok ’89 keretében néprajzi fotókiállítás nyűik este hat órakor a kaposvári városi művelődési központban Az ugyanitt este hét órára meghirdetett program — Csokonai Dorottyája a Fo- nómunkás Kisszínpad előadásában és Jónás Tamás műsora — betegség miatt elmarad! GAZDÁSZ ESTÉK A régi gazdakörök hagyományait fölelevenítve, téli kertgazda-estéket, kistermelő találkozókat, tanfolyamokat rendeznek a jászsági, a nagykunsági és a tiszazugi települések művelődési házaiban, közösségi helyiségeiben. A kistermelést érintő agrotechnikai kérdésekről, vetőmagellátásról, az új növényfajtákról, a termelési technológiákról. HÁG BERTALAN Egy éjszaka története OO — Ez már tetszett ne- ^^■iki; mondta is kedélyesen, hogy a pénzjutalom a legjobbkor jönne neki. Nemcsak a pénzjutalom, hanem á magasabb beosztás és az ezzel járó fizetésemelés sem kutya — buzdítottam. Azért még mindig aggályoskodott egy keveset, mert azt mondta, hogy jó, jó, de hogy akarom, hogy ez sikerüljön. — És maga mit mondott erre? — kínálta meg újabb cigarettával Palágyit Magos. — Elmagyaráztam, hogy miképpen készítsük él a hegesztő apparátust, a hozzá való kellékeket, meg hogy szükségünk van egy oxigén- palackra is. Mikor ezt mind felsoroltam, akkor kérdezte meg tőlem, hogy tudok-e közelebbit az ügynöknek, máminí a külföldi szakértőnek az érkezéséről. Rávágtam, mint jól értesült, hogy a távirat szerint két nap. múlva jön. Ennélfogva holnap éjszaka mindenképp megszerezzük az anyagot, amivel lebuktatjuk az igazgatót. — És aztán? — kérdezte Magos. — Elmondtam neki, hogy este 11 órakor az üzem területén hol várom. A többi valóban simán ment. Addigra már elő volt készítve az oxigénpailiack és a hegesztéshez szükséges kellék, amiről ő előzetesen gondoskodott. Ezeket ketten felvittük az emeleti pénztár élőterébe. A feljárati ajtó kulcsa, amit már előkészítettem, nálam volt. Kinyitottam az ajtót, viisz- szasiettem és bezártam belülről1 az ajtót. Éjszaka volt, sötét volt, senki sem látott minket. Kinyitottam a pénztár ajtaját és a páncélszekrény mellé helyeztük a hegesztőpisztolyt és az oxigénpalackot. Megpróbáltam legelőször a nálam levő kulcsokkal kinyitni a kasszát, de nem sikerült. — És miért nem próbálta az igazgató íróasztalában megkeresni a páncél- szekrény kulcsát? — Próbáltam én, nem is egyszer. Ügy gondoltam, ha megtalálom, másolatot készítek róla. Néhányszor ezt a módszert alkalmaztam. Többször hamis kulcsokkal jutottam be az igazgató szobájába, de egyetlen fiókjában sem találtam meg a páncél kulcsait. Vagy máshová tette, vagy magánál 'tartotta. — Na és a pénztáros? — Tudtommal, a pénztáros a saját kulcsát mindig magánál hordta. Hogy hivatal után is ezt tette, az valószínű, mert az ő körzetében is mindenütt kerestem, de olyan kulcsot, ami kasz- szához illett volna, nem találtam. — Ott tartottunk, hogy bejutottak a pénztárba. — Igen, őrnagy úr. Hoz-» zátenuém, ha ’sikerül megtalálnom az igazgatónál a kassza kulcsát, akkor én magam egyedül cselekszem. — Miért? — Mert így a pénz feletti osztozás gondolata még csak fel sem merült volna bennem. — Ez lett volna az a pénz, amit Varga Katalinnak említett? Amivel a később felmerülő beruházásaikat, beszerzéseiket fedezhetik és biztosíthatják gond nélküli jövőjüket? — Igen, ez az igazság. — Hogyan kezdték el a kassza kinyitását, Palágyi úr? * — Én először is behúztam az elsötétítő függönyt és halkan leeresztettem az ablakredőnyt. — Mondja tovább! — Atonási ezalatt fejére tette a védősisakot,, előkészítette a hegesztést. Mikor már a kesztyű is rajta vont a kezén és a gumikötényt is magára rakta, halkan megmagyaráztam neki, hol kezdje az olvasztást. — Hol akarta, hogy Al- rnási kezdje? — A zár környékén. Az én kezemben pedig volt néhány acéltű, amivel a zár belső szerkezetének a rugóit akartam elpiszkálni, ha a hegesztés átolvasztotta volna a páncélkassza ajtar ját. — Na és? — Lassan kezdett feltü- zesedni a megjelölt hely, de nem dlvadt fel a vastag páncél. Ekkor odaszóltam Admásinak: „Erősítsd az oxigént!” ö megpróbálta fokozni a tűzerőt, de ez sem segített. Egyre idegesebbek lettünk, de azért fdlyt a hegesztés. (Folytatjuk.) KÖNYVESPOLC HÉTVÉGI tájoló
