Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-20 / 17. szám
1989. január 20., péntek Somogyi Néplap 3 Sztrájk és törvénye Elkészült egy újabb törvényjavaslat, amelynek címe, neve jó, mi több: a lehető legpregnánsabb módon jelez egy folyamatot. Egy folyamatot, amelynek v’égén ott a hőn áhított cé!: olyan szocialista jogállam, amelyben garantált szerződések szabályozzák államnak és polgárnak bonyolult viszonyát. KLASSZIKUS ESZKÖZ VOLT A törvényjavaslat a munkabeszüntetésről szól; ezt a címet viseli, mintegy elismerve, megjelenítve azt a tudathasadásos állapotot, amelyben évek, évtizedek óta keringünk; amikor arról beszélünk, hogy miként is fordulhat elő olyan helyzet, amelyben a munkáshatalom kénytelen a munkabeszüntetés eszközéhez folyamodni. Magyarán: sztrájkolni. A törvényjavaslat indoklásában ugyanis már kereken és világosan sztrájkról is olvashatunk és nem a szégyenlős, pironkodós munka- beszüntetésről. Hogy a kettő között mi a különbség? Nyelvészeti elmélkedéseket lehetne folytatni ugyan, hogy tulajdonképpen semmi, hiszen az angolszász szó- használat magyarításáról van csupán szó, ám ezzel aligha közelítünk a probléma lényegéhez. Ahhoz, hogy a sztrájk a munkásmozgalom klasszikus eszköze volt mindig és megmarad a szocializmusban még akkor is, ha ezt semmiféle jogszabály nem ismerte el, s ákkor is, ha évtizedekig tilos volt róla beszélni. Mert sztrájkok voltak, csak más néven. Már évekkel ezelőtt lehetett hallani munikalassító folyamatokról, leállásokról, a legutóbbi időben figyelmeztető munkabe- szünetésekről. A múlt évben bekövetkezett események pedig igazolták, hogy mennyi bizonytalanság, tanácstalanság, kapkodás tapasztalható, ha a munkáltatók és munkavállalók közötti feszültség miatt megáll a termelés. A bányászsztrájknál lótás- futás Budapesttől Pécsig, kormánytól szakszervezetig, Gyomaendrődön a nyomdászok esetében nyalkátokért okoskodások... PATTHELYZET NÉLKÜL Egy azonban világossá vált: lett légyen bármilyen elnevezése is a dolgozói megmozdulásoknak, a munkáltatók és munkavállalók érdekei között a szocializmusban is felhalmozódnak feszültségek, kialakulnak ellentmondások, s ilyenkor a munkavállalók nem látnak más módot akaratuk érvényesítésére, mint a sztrájkot. Éppen itt az ideje, hogy ezt törvényi szinten ne csak deklaráljuk, hanem szabályozzuk is. Épp annak érdekében, hogy ne keletkezzenek megoldhatatlan patthelyzetek. Hogy a konfliktusban érintett felek pontosan tudják és tegyék a dolgukat olyan felelős magatartást tanúsítva, amely törvényi pilléréken nyugodva ver hidat a megaldás felé. A sztrájk és törvénye ugyanis a konfliktusokat megoldó mechanizmust erősíti, mivel nem cél, hanem eszköz. Végső, de nem nélkülözhetetlen eszköz a munkavállalók kezében. Minden előzetes egyezkedés, tárgyalás a vitás kérdésekben ugyanis másfajta 'kompromisszumos készségre alapul abban a pillanatban, amikor mindkét fél tisztában van vele, hogy ha nem tudnak megegyezni, akkor bekövetkezhet és be is következik a törvényben garantált sztrájk. A törvényjavaslat fölött még folyik a vita, melynek egyik fontos pontja, hogy ki kezdeményezhesse a sztrájkot. A jelenlegi szövegezés szerint a második paragrafus első bekezdése úgy rendelkezik, hogy „munkabeszüntetést kezdeményezhet a szakszervezet, ha a vitatott kérdést érintő egyeztető eljárás hét napon belül nem vezet eredményre.” Maguk a szákszervezeti vezetők adtak hangot annak a nézetnek, hogy szerencsésebb lenne, ha a munkavállalókat alanyi jogon illetné meg a kezdeményezés lehetősége részben azért, hogy a szakszervezetek esetleges politikai okokból ne teremthessenek olyan helyzetet, 'amelybe belekényszerülhet a munka- vállaló, így kénytelen-kelletlen részévé válhat rosszul értelmezett helyi szakszervezeti taktikázásoknak. Ám azért is meggondolandó a munkavállalók alanyi jogán szervezhető sztrájk, mert a szakszervezeti tagság apadása előrevetítheti azt a lehetőséget is, hogy egy-egy munkahelyen a szakszervezeti tagság jelenti a kisebbséget, s így a kisebbség akaratától és elhatározásától függhet a sztrájk kezdeményezése. Bár kétségtelen, hogy igen demokratikus és így nagy mozgásteret hagy a tervezet azon kitétele, amely szerint „a munkabeszünetésben való részvétel önkéntes az ebben való részvételre, illetve az attól való tartózkodásra senki nem kényszeríthető”. Feltétlenül említésre méltó, hogy a törvényjavaslat sok helyütt igen erőteljesen korlátozó jellegű, s olykor merőben indokolatlan tilalomfákat állít a sztrájkszervezés lehetőségével »szemben. Ilyennek minősíthető az a passzus, amely a jogellenes munkabeszüntetést tárgyalja. Ennek „d” pontja úgy fogalmaz, hogy jogellenes „kollektív szerződésben rögzített megállapodás megváltoztatása érdekében a kollektív szerződés hatályának ideje alatt’”. 'Elvi kifogást lehet emelni az előbb leírtakkal szemben, 'hiszen annak alapállás- pontja, szelleme — úgymond filozófiája — azt sugallja, hogy sztrájk csak sérelmi szempontból szerveződhet, és a munkafeltételek javítására kevésbé vagy alig. JÓZAN FELISMERÉS Külön fejezetet érdemelne, hogy miért hiányzik legalább utalás, eszmei útbaigazítás a mezőgazdaságban, különösképpen a termelőszövetkezetben dolgozók sztrájkszervezési jogáról. Csupán gyanítjuk: azért, mert olyan, szinte áttekinthetetlenül bonyolult kérdést kellene megoldani, amely csaknem értelmezhetetlenné teszi a sztrájkjogot abban az esetben, amikor a téesztag munkavállaló és tulajdonos egyben, ám az elmúlt évtizedek során hovatovább inkább bérmunkás mivolta érvényesül tulajdonosi jogosítványai .helyett. ' • A munkabeszünetésről szóló törvényjavaslat vitáján a SZOT elnöksége egyebek között ragaszkodott az elnevezés megváltoztatásához. Mint mondták, azért, mert a sztrájk jobban kifejezi a munkásmozgalom klasszikus hagyományaihoz való ragaszkodást és nem csupán nyelvészeti kérdést, de érzelmi, szolidaritási indíttatást is jelent. S jelenti azt is, hogy végleg szakítani kell azzal a felfogással, amely a szocializmust úgy értelmezi, mint olyan társadalmat, amelyben minden érdeket, minden részletet egy bölcs, mindenható kéz úgy képes összerendezni, ahogyan azt nem is olyan régi tankönyvekből tanultuk. A sztrájktörvény a józan felismerés újabb állomása: fejlődésünk csak súlyos konfliktusok árán és azok vállalásával képzelhető el. Hogy ezek a konfliktusok megoldhatók, elrendezhetők legyenek, hogy állam és polgára pontosan ismerje lehetőségeit és határait, biztonságot és garanciákat adó törvények" kellenek. A sok közül egyik ilyen a sztrájkról szóló törvény javaslata is. Szigethy András RAGASZKODÓ MUNKÁSOK TANULJÁK AZ ÜJAT r Jobbra fordult az Epgép-gyár sorsa A csőddel küszködő Épgép barcsi gyárát a Jármű- szerelvényt Gyártó Vállalat vette meg. Ezzel megnyílt a lehetőség arra, hogy a somogyi ipar bajainak egyik gócát megszüntessék. Tuzson Csaba gyáregységvezetőt az üzlet részleteiről, illetve a barcsi üzem tervezett tevékenységéről kérdeztem. — A teljes vételár negyvenkétmillió forint volt. A telep értéke ebből negyven- millió és néhány gépet, berendezést kétmillió forintra lehetett értékelni. Az elmaradott gazdasági térségek fejlesztése állami támogatást élvez, így a megyei tanácstól tízmillió forintot kaptunk, az országos alapból pedig húszon- nyolcmilliót, a vállalatnak tehát egyelőre négymilliót kellett saját zsebből kifizetnie, de természeteden ha a barcsi gyárat fejleszteni akarjuk, akkor ennél majd mélyebbre is be kell nyúlni a pénztárcába. — Mindent beszámítva a vásárlás pillanatában nem sokat kockáztattak. Mégis fölmerül a kérdés: miért érdemes egy csőd szélén álló cégtől megvennf egy romlóban levő telepei? — A járműszerelvénygyár zárt területen, körbeépítve, terjeszkedési . lehetőség nélkül dolgozik Rákospalotán. Budapesten vagy a környékén sokkal drágább lett volna egy új telephely. Barcson hat hektáron, daruzott csarnokokkal, iparvágánnyal, energiával ellátott, a drávai vízi út közelsége miatt is nagy lehetőségekkel kecsegtető ingatlanhoz jutottunk. Munkaerő is van, bár másféle képzettségű, mint amilyenre szükségünk lesz, viszont úgy véltük, hogy az átképzés megoldható. — [Ezek szerint nem szé- ledtek szét az emberek. — Nem. Ezt egyébként magam is csodálom. Máig sem értem egészen pontosan, hogy miféle munkahelyszeretet tartotta bennük a lelket. Am ez a ragaszkodás egyben azt is jósolja: nem lesz nehéz itt fölfuttatni a termelést, ezekre az emberekre lehet számítani, alapozni. — Es nem szabad visszaéli a bizalmukkal. Lesz-e elég munkájuk, lesz-e elég fizetésük? — Vállalatunk mindig nyereséges volt. Manapság a gazdasági helyzetben inkább a visszavonulásra, „sündisznó-áilás” felvételére készteti a cégeket, mintsem a terjeszkedésre, a fejlesztésre. Mi úgy gondoljuk: ennek a szorításnak előbb-utóbb vége szakad, s akkor még nagyobb kincs lesz a barcsi gyár. 1989-re adva van a rendelésállomány. A kapacitás nagy részét az NDK-ba szállítandó vonatablak-keretek, csomagtartók és egyebek kötik le, de az Ikarus és több hazai cég is vevőnk, valamint tőkés export is van, elsősorban Ausztriába és Iránba. Ebből a munkából jut Barcsra is, ahogy mind jobban fölkészülünk a gépesítéssel, az átképzéssel, mind több lesz a feladatunk. A bérekről pedig annyit: a cél az, hogy elérjék á budapesti szintet a barcsi munkások is. Az átmeneti időszakban persze nem tudunk annyit fizetni, de az emberek nem fognak rosz- szabbul járni, mint korábbi munkaadójuknál, az Épgépnél. — Somogy átélt már egy ipartelepítést és ezekben az években szenvedi ennek jó néhány rossz koncepcióját. Sok itt a „gyarmat”, sok budapesti cég az elavult, a fővárosból kidobott technológiát hozta annak idején a megyébe, és ennek mostanában issza meg a levét So*■ mogy, és azok a vállalatok is, amelyek korábban gyarmatosítottak itt. Barcsra most új, korszerű technológia kerül? — A vállalat anyagi erejétől függ, hogy végül is mit tudunk itt telepíteni. Remélem, hogy a Jármű- szerelvényt Gyártó Vállalatnak Barcs nem a gyarmata lesz. 1989 decemberéig önálló gyáregységgé kell válnia a telepnek. Egy elo- xáló gépsor tervét már megrendeltük, ennek a telepítése még az idén megvalósul. A folyamatos gépesítéssel együtt bővül majd a termelés, és az év utolsó hónapjaiban már nyereséget kell hoznia. Az természetesen képtelen kívánság lenne, hogy már az idén az egész év nyereséges legyen itt, Barcson. Természetesen egy ekkora üzlet megkötése után, egy ilyen átszervezés, átképzés, ilyen újdonságtömeg kezdetén nekem kötelességem, hogy bizakodva, a tervek szépségét ecsetelve beszéljek. A kishitűség ilyenkor kizárandó. S az is természetes, hogy most mindenkiben — bennem is — valahol tudat alatt és néha-néha elő is törve ott motoszkál: a kockázat vállalása sok jót eredményezhet, de minden új vállalkozás egyben a vereség, a kudarc csíráját is magában hordozza. Ez — különösen manapság — benne is van minden gazdasági tevékenységben. Luthár Péter Kongresszus előtt Ülést tartott a megyei KISZ-bizottság Huszonhat hajón végzik a téli nagyjavítást és karbantartási munkákat a Mahart Balatoni Hajózási Leányvállalatának siófoki üzemegységében. A hajókra az idén tizenhatmillió forintot költenek. Legnagyobb munkájuk a Csongor és a Csobánc átépítése. Ha elkészülnek velük, mindkettő nosztalgiahajóként járja majd a Balatont. Gyertyás László képriportja A KISZ XII. kongresszusát megelőző megyei küldöttgyűlésre készülnek a somogyi fiatalok. Az előkészületek egyik állomásaként tegnap a politikai képzési központban az ifjúsági szövetség XL kongresszusa óta eltelt idő tapasztalatait vitatta meg a megyei KISZ- bizottság. A beszámoló tervezetéről a korábbi tisztségviselők véleményét is kikérték. A lassan véglegessé formálódó tervezet reális íképet ad a mozgalom legutóbbi kongresszusa óta eltelt időszak eredményeiről és gondjairól, önkritikusan szól a megyei KISZ-munka hiányosságairól is. Kitűnik belőle, hogy korábban jó elképzelésnek látszó (kezdeményezések — mint például a rétegtanácsok megalakítása — a gyakorlatban nem hozták a várt eredményt. „A megyei KISZ-aktívai és az országos KISZ-értékezlet csák arra vállalkozhatott, hogy a kialakított képviseleti program után elindít egy olyan önszerveződő, szervezetépítési folyamatot, amelyben csak az építkezés szabályrendszerét adja meg. Illúzió lenne azt gondolni, hogy az e tanácskozások óta eltelt idő elég ahhoz, hogy megújuljunk, újjászerveződjünk.._Ha azt nézzük, honnan indultunk és hová akarunk eljutni, akkor a munka java még hátra van” — ol» vasható a beszámolóterve- zetben, amely a bizottsági ülésen elhangzott észrevételek alapján tovább folytatódik. A testület megvitatta első félévi munkaitervét is, továbbá költségvetési és más témákról tanácskozott.