Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-19 / 16. szám
4 Somogyi Néplap 1989. január 19., csütörtök A KAMARA SOMOGYBÁN A „pulis királynő” hétköznapjai Szolgálni és képviselni A Magyar Gazdasági Kamara regionális bizottságénak legutóbbi tisztújításakor új somogyi társelnököt választottak a tagvállalatok küldöttei. Varga József, a Kaposvári Villamossági Gyár igazgatója tölti be azóta ezt a tisztséget. A kamara megyei megbízottja Dóri János, a Somogy Kereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese. Kettejüket (kérdeztem róla: miképpen fejlődhet ezután Somogybán a kamarai munka? önállóbb szervezetet Varga József: — A dél-dunántúli bizottság megalakulása óta tisztes eredményeket ért el, ám munkája elsősorban Pécsre és Baranya megyére összpontosul. Ahogyan az egész ország túlzottan Bu- dapest-központú, úgy lett a régió is Pécs-centrikus. Somogybán tehát az lehet a célunk, hogy a korábbi, szerény eredményeket nem megtagadva, a hibákat viszont megszüntetve önállóbb és erősebb kamarai szervezetet teremtsünk. Az egész regionális bizottság is erősödni fog azáltal, ha mi itt kitörünk a perifériális helyzetből. Dóri János: — Ez nem csupán kamarai ügy. össztársadalmi és gazdasági teendő a decentralizálás, a döntéseket helyi ügyekben helyben kell meghozni, helyben kell előkészíteni. Kulcskérdés tehát, hogy Somogybán lesz-e a folyamatosan ülésező, a határozó párt- és állami szervezetekkel tárgyalni képes vállalati érdekképviseleti, érdekérvényesítő kamarai szervezet. Természetesen arra is intézményesített a garanciák szűk-, ségesek, hogy a megyei gazdálkodó egységek kamarán keresztül megfogalmazott álláspontját senki se hagyhassa figyelmen kívül akkor, amikor a megye gazdaságát érintő döntések megszületnek. — Országos szinten a kamara az utóbbi években nagy tekintélyt tvívott Jci és a kamarai vélemény — legyen az a kormányzatéval egyező avagy ellenkező — mind többet nyom a Hatban. Remélhető-e egyáltalán, hogy a régióban, illetve a megyében is hasonlóképpen lesz ez? Varga József: — Az első feladat, hogy a kamara itt ütőképes legyen. Tehát a somogyi tagvállalatok képviselőinek mind többször kell majd találkozniuk. Ki kell alakítanunk valamiféle vállalati egységfrontot, szintetizálnunk kell a nagyon is különféle érdekeket. Ha ez megtörtént, akkor bátran, harcosan meg is kell jelenítenünk véleményünket. Különben a munkánk komolytalanná válik. Szerintem két fő területre kell először az össztüzet irányítani. A sok magára hagyott somogyi gyáregység képviseletét kell erősítenünk, valamint a Balaton országos kifosztása és a gondok Somogyba való visszautalása ellen kell fellépnünk. Dóri János: — Magyarországon a költségvetés erőteljesen körül van bástyázva, a lakossági érdekvédelem viszonylag jól kiépített, de ugyanakkor erősen fogyatékos is, a leggyengébb azonban a vállalati érdekvédelem. Időképpen a végeken, így Somogybap is. Messze vagyunk azonban a klasszikus kamarai munkától, amelynek egyik legfontosabb része épp ez az érdekvédelem lenne. Nem egyhamar vívhatunk ki itt akkora tekintélyt a regionális bizottságnak, amekkora szükséges lenne már ma is. De a feladat teljesítése nem lehetetlen. Érdek és érdekképviselet — Nagyon különböző vállalati, ágazati érdekek nem akadályozzák-e meg, hogy a somogyi ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági és egyéb cégek egységes álláspontot alakítsanak ki? Varga József: — Még kell szondázni minden tagvállalatot, újakat kell beléptetni. És vinni a véleményüket fölfelé. Ha közös, akkor azt, ha egyedi, de igaz, akkor azt. A törvénytervezetek, a szabályozórendszer változásai ügyében, a pénzügyi döntések esetében nem lesz olyan nehéz megtalálni a közös hangot. Dóri János: — A megye gazdasága sokszínű és nem képez szerves egységet. Se piac, se verseny, se együttműködés ... Nehéz lesz tehát kidolgozni az érdekképviselet módját. Ám egy területen rögtön egy húron pen- dülhet minden cég: ne vegyék el tőlünk a működési lehetőségeket... Meglehet: épp megyei ügyekben lesz kisebb az összhang. De hót ezért szép ez a kamarai feladat: megtalálni, ami összeköt bennünket. — Hogyan teheti ■ magát vonzóvá a kamara, hiszen elsősorban tagvállalatok kellenek, amelyeket azután képviselhet a regionális bizottság Somogybán is. Varga József: — Az első teendő, hogy igazi megyei kamarai munka egyáltalán legyen. A többi ezután következik. Nagy lehetőséget látok az MTESZ-szel való együttműködésben. Annyi műszaki, gazdasági, pénzügyi információt cserélhetünk, ameny- nyinek létezéséről ma még kevesen tudnak. Mind több ilyen kamarai szolgáltatásra van szükség, amelynek a vállalatok hasznát látják. A cégeket is csak érdekeltségi alapon lehet megfogni. Ha érzik, hogy a regionális bizottságtól kapnak, akkor támogatást is fognak adni neki. Fórumot teremtve Dóri János: — A piaci információk, a külkereskedelmi kapcsolatok szervezése, a szakemberképzés terén fölhasználhatjuk az egész Magyar Gazdasági Kamara meglevő jelentős munícióját. Vállalati fórumot kell teremtenünk. A gazdasági átrendeződés, a tulajdonviszonyok módosulása most rendkívüli adat- és híréhséget okoz mindenütt, ezt ki kell elégítenünk. A vállalatok is változnak, átrendeződnek. Ebben a folyamatban keressük, és bízom benne, hogy megtaláljuk helyünket. Először valóban szolgáltatni kell saját tagvállalatainknak, hogy később mind többeknek legyen kedvük tömörülni a regionális szervezetbe. Mindkét beszélgetőtársam óvott, tőle, hogy túlzottan gyors fejlődést, minőségi változást, néhány hónap alatt felálló erős és ütőképes szervezetet jósoljak. De elszántságuk nyilvánvaló volt: fontosnak tekintik megbízatásukat, igazi vállalati érdekvédő, szolgáltató szervezetté szeretnék tenni szűkebb hazánkban, Somogybán is a kamarát. L. P. Hosszú, fekete-göndör szőrű szőrcsomó fogadja a betolakodót — csaholva, ugrálva. A hátsó udvarban is fölkapják fejüket a pulik, s kórusban próbálják elűzni a jó szándékú idegent. — Nehéz lenne észrevétlenül bejönni hozzánk — mondja mosolyogva Petrus- né Harcsás Márta. Az előszobában fényképek, oklevelek, serlegek. — Furcsa történet az enyém — mondja az asz- szony: — Budapesten születtem, 12 lakásos társasházban éltem, és világéletemben féltem a kutyáktól. A Balatonhoz dolgozni kerültem; itt ismertem meg a férjemet és a puliját. Megtanultam: a puli — ez a tősgyökeres magyar kutyafajta — éber házőrző, élő lelki ismeret. Erre tanítani sem kell, a vérében van; rendkívül családszerető, ragaszkodó és okos állat, s mintegy 150—200 emberi szót is megért. Ez a puli első pillanattól odafeküdt a kocsi mellé, amikor kitoltam tavasszal a kislányomat az udvarra, őrizte, vigyázott rá. Később együtt játszottak. — Tienegy éve elpusztult ez a kutya. Akkor döntöttünk úgy, másik pulit veszünk, törzskönyvezettet. Boglárról hoztuk a tenyészállatot: Somkővári Pisze Tü- csi névre hallgatott. Az első elléséből született 7 kis puli, s ezzel megkezdődött a tenyésztés ... Évente ugyanis van 10—12 magyar kiállítás, ahol a saját költségünkön veszünk részt. Ha díjat nyerünk, kapunk érmet, oklevelet, és kész. Ma már a kölykök között szelektálunk: csak a kiváló egyedeket neveljük föl, s ezeket 6—8 hetes korukban eladjuk. A pulik úgy fejlődnek, ahogyan mi akarjuk: genetikailag irányítjuk a párválasztást Nem véletlen, hogy a kiállításokon rendre sikerrel szerepelünk. Tízéves tenyésztői munkámnak a legsikeresebb éve 1987 volt: az ausztriai Tullnban a világ- kiállításon nekem és Gubancnak játszották el 3—4 ezer ember előtt a magyar himnuszt! Végigsírtam az egészet! A Petrus család tíz éve nem volt nyaralni. A világon egyedülálló pulitenyé- szetükért ezüstkoszorús mestertenyésztő címet kaptak. — A nálam született pulik valamennyien Pásztortűz- virág vezetéknévvel kerülnek törzskönyvezés re. így, ha a világ bármely táján kiállításon sikert ér el, nekem „hozza a pontokat”. Beszereztem egy számítógépet, azon tárolom az adatokat: 400 Pásztortűzvirágról tudom megmondani, hogy hová került. Volt olyan vevő, aki Párizsban hallotta, hogy a Balaton partján él a „pulis királynő”. Eljött, s megkereste.- Öt éve egv amerikai házaspár Kaliforniában alapította meg a puliklubot. Van egy újságjuk: abba én is írok rendszeresen — mondja. s azt is, hogy 1987 volt a legsikeresebb és egyben a legborzalmasabb éve: két tenyészkutya mérgezés következtében kimúlt. — Üjrakezdtük; visszavásároltuk néhány régi kutyánkat. Az amerikaiak repülőn küldtek kettőt, azért, hogy abba ne hagyjam. Az asszony egy kicsit fodrász, egy kicsit genetikus, egy kicsit orvos. — Vannak^, áltenyésztők, akik csak szaporítják a kutyákat. Elhiszem, hogy ezeknek gazdaságos a vállalkozásuk. Mi inkább a minőségre ügyelünk. Itthon egyre inkább kimegy a divatból magyar kutyafajtát tartani, pedig nincs még egy olyan ország, amelynek ennyi kutyafajtája lenne: puli, pumi, mudi, kuvasz, komondor, magyar vizsla magyar agár... Gyarmati László Újabb bőven termő búza Üjabb, bőven termő, kiváló alkalmazkodóképességű búzát adott a köztermesztésnek a Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézete. Az MV—-17-nek — amelynek termesztését az egész ország területére javasolják a nemesítők — az állami fajtakísérletekben több év átlagában a második legnagyobb hozama volt, s emellett igen ellenálló a lisztharmattal és a rozsdabetegségekkel, valamint a fuzá- riumfertőzéssel szemben. Az új martonvásári kenyérgabonák biztonságosan termeszthetők, nagy termő- képességűek, rövid szárúak — így nem dőlnek meg —, jól tűrik a fagyot és a szárazságot. Mindemellett nagy előnyük, hogy kielégítik a felhasználók eltérő minőségi követelményeit. A család egyik legértékesebb ' tagja, az MV—M például sütőipari minőségjavító adalékanyagként használt Kikér előállítására alkalmas. A szabadalmaztatott fajtát szabadalmaztatott agrotechnika alapján, zárt rendszerben termelteti a kutatóintézet. A búzából nyert síkért pedig az azt előállító szeszipar az Egyesült Államokba és Nyugat- Európába exportálja, igen kedvező áron. A. kiváló minőséget és a nagy termőképességet egyesíti magában az MV—16. Ebből az idén már kétezer hektár bevetésére elegendő vetőmagot állítanak elő. Paprika, méz és tokaji bor A Hungexpo Reklám- és Külkereskedelmi Vállalat szervezésében 11 magyar cég vesz részt a január 29-től február 2-ig tartó londoni International Food Exhibition (IFE) élelmiszer- és italszakvásáron. Az 51 ország több ezer cikkét bemutató kiállításon január 31-én tartanak magyar napot. Hazánk nemzeti standján — mintegy -200 négyzetméteres területen — a nagy-britan- riiai piacon ismert — hagyományos cikkeiket sorakoztatják föl a magyar kiállítók, mert ezek újfajta, az eddigieknél tetszetősebb csomagolásától remélik az eladások növelését. Így a kiállított termékek elsősorban kisméretű csomagolásban, a szupermarket-hálózat igényeinek kielégítésére készültek. A hagyományos Hertz szalámi, tokaji bor, paprika, méz, mélyhűtött zöldség és gyümölcsfélék, konzervek és szárítmányok mellett' néhány különlegesség is látható: a Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát például múzeális borokat mutat be. Hazánk és Nagy-Britannia között a kereskedelmi kapcsolat az utóbbi években dinamikusan fejlődik. 1982- ben az összes forgalom értéke 121 millió font volt. 1987-ben a magyar export már meghaladta a 83 .millió angol fontot, az import pedig a 101 milliót. TÉLI BALATON Fotó: Csobod Péter
