Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-16 / 13. szám

1989. január 16., hétfő

Somogyi Néplap

5

Száll a nóta szájról szájra

ÚTTÖRŐ NÉPDALÉNEKESEK VERSENYE

I

Énekszótól volt hangos pénteken az MSZMP kaposvári oktatási központja. A városkörnyék ifjú dalosai adtak találkozót egymásnak az intézményben, hogy tudásukat összemérve versengjenek a megyei fordulóba jutásért. Ök voltak azok az ötödik—nyolcadik osztályos népdal éneklők, akik iskolájukban a legjobbnak bizonyultak.

Általános iskoláinkban a népdaléneklés, sajnos, éppen a felsőtagozatos osztályokban szorul háttérbe. Pedig ez az a korosztály, amelyiknek leginkább szüksége lenne a népi dallam és szövegvilág ismeretére, hiszen ezáltal közelebb kerülnének a magyarság évezredes történetéhez, s tiszta forrásból ismerhetnék meg. Szükség van olyan vetélkedősorozatra, közös találkozásokra, amelyek minél több réteget vonnak be a közös éneklés örömébe. Eszünkbe kell jusson: egy nemzet önbecsülését mindig az értékek őrzése, a hagyományok ápolása adja meg. Ennék szellemében indult útjára a mostani vetélkedősorozat is, jó lehe— Mit kérdezne meg ■ tőlem, őrnagy úr? — kérdezte nagyon halkan

Palágyi. — Hiszen én őt nem is láttam.

— Tudja, ezzel a kérdésével megpróbál engem

elég ügyetlenül félrevezetni. Most is hazudik! Hiszen miaga fedezte föl a gyilkosságot; maga ment az irodához azzal, hogy ott ég a villany; maga fedezte föl az ott fekvő, véres fejű Gáti műszerészt. Továbbá ott volt, amikor Almásit és Gátit elszállították; amikor

csak éppen az történt, hogy szegények más-más helyre érkeztek; Almásit az Orvostani Intézetbe, Gáti pedig az agysebészetre. És ez a különbség fogja bizonyítani majd a gyilkos személyét.

Immár úgy látszott, mintha Palágyinak a lába alól kicsúszott volna a talaj. Ingatta a derekát, le-fel jár- tatta a szemét és tán anélkül, hogy tudott volna róla, megkérdezte: — Hát aki

ott kint feküdt- véresen, akit én halottnak vélem, az él?

— Bizopy él, Palágyi úr; én azt hiszem, ez lesz a maga veszte.

— Az én vesztem?

tőséget kínálva a népi kultúrával való ismerkedésre.

Már a megméretés kezdetét is dallal köszöntötték a pajtásak. Miközben a szereplés sorrendjét eldöntő számozott kártyákból .választottak, közös énekléssel próbálták izgalmukat felejteni. Ezt követően egymást váltva léptek színpadra az énekesek, akiknek egy-egy lassúbb, líraibb és táncosabb, ropogósabb népdalt kellett előadniuk.

A népi dallamok színes választékát vonultatták fel.- Megszólalt az évezredes elnyomás alatt sínylődő parasztság hangja, az idegen célokért hadba induló katonák panaszos éneke, a felfeltörő szabadságvágy éppúgy, mint a pergő ritmusú, vidám, tréfás népi tánczene vagy az érzelmes virágénekek.

Míg egyesek .műsorszámaikat adták elő, mások a várakozástól kipirult arccal latolgatták esélyeiket. A készülődés perceiben beszélgettünk a mézőny • egyetlen fiú tagjával, aki a későbbiek során méltóan szerepelt.

— Énektanárom, Varga Sándorné javasolta, hogy inS ekkor az eddig nagyjából magabiztos ember felállt, toporzékolt és eltorzult arccal kiáltotta: — Mit akarnak tőlem?! Én nem csináltam semmit!

— Ha semmit nem csinált, Palágyi úr, akkor rövidesen hazamegy. Most pedig azt ajánlom, üljön visz- sza, és ne ordítozzon!

Magos érezte, hogy ez az ember kátyúba jutott, és hogy körülbelül 80 százalékban majd mindent tud róla. Éppen ezért kiszólt egy másik kollégának, aki besietett, és Némethtel közösen megbilincselte Palá- gyit.

— Miért bilincselnek meg, őrnagy úr?

— Hogy egészségesen, sértetlenül térjen haza, és nehogy előtte valamilyen szamárságot kövessen el.

Kinyílt az ajtó, s az egyik nyomozó kihívta Magost. Bementek a szemben levő szobába, ahol ott állt a laboratórium vezetője.

— Minden tökéletesen sikerült — közölte mosolyogva.

Ekkor már hárman, négyen i§ beszáltingóztak és egyre derűsebben hallgatdulják a versenyen — mondta Major Dávid, a nagyberki általános iskola hetedik osztályos tanulója. — Szeretem a népdalokat énekelni is, hallgatni is, s vonz az is, hogy a közönség elé kiállva elénekeltem kedvenc nótáimat. Negyedikévé a kaposvári zeneiskolában zongorázni is tanulok. Korábban ilyen versenyen még nem indultam.

Mátrai Zsuzsanna volt az egyik, akinek sikerült az elsők közé kerülni. Fiatal tanárnője kísérte el a vetélkedőre. Mint elmondták: kevés idejük maradt a felkészülésre, de ezt sikerült jól kihasználni. Zsuzsanna számára sokat segített a megyei művelődési központ népzenei szakkörében való részvétel. A versenyben harmadik helyezést ért el.

Részben talán ugyancsak ennek köszönheti sikerét Istvánfi Piroska és Andro- vics Szilvia, a kadarkúti általános iskola két tanulója is. Ök a dobogó első és második helyét foglalhatták el.

Barna T. Zsolt

a>

ták a laboratórium vezetőjének részletes beszámolóját munkájuk sokoldalúságáról. A laborfőnök így folytatta:

— Nos, a sáros cipőn levő sármaradványok azonosak a vállalat kerítésénél talált földmintával. A vizsgálat nehezebbik része még ezután következett, de az is sikerült.

Amikor ideáig jutott, Magosban is kezdett fölengedni a bizonytalanság.

—Ugyanis '— folytatta a laboratórium vezetője — a két pénztárcán levő szeny- nyeződés is emberi vértől ered. Ez ugyan csak tíz százalékig támasztja alá Palágyi Béla bűnösségét. Ellenben a nadrágja alsó részén és a zakó ujjainák végén talált vémyomok száz százalékig megegyeznek a megölt Almási Géza vérével.

Ezt a „csattanót” hatalmas csend követte. Csak álltak egymásra bámulva, szótlanul.

A csendet Magos törte meg: — Mondd, mit gondolsz, hogyan kerültek a vérfoltok Palágyi nadrágjáHűvel}? Mép? Könyvterjesztői

Udvarias hangú, sokszorosított levelet olvasok, amelyben a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat értesíti a könyvcsekk-tu- lajdonosokat, hogy e részletfizetést lehetővé tevő szolgáltatását 1989. január 1-jén megszüntette. Indoklásképpen az érdeklődés csökkenését, az adminisztrációs terhek növekedését, az inflációt, a kezelési költségek kicsinységét hozza föl ebben a levélben, s még azt is leírta, nem akarja a vevőkre áthárítani a költségek terheit. Így nincs más út mint a megszüntetés.

Igen figyelmes vállalat ez. Nem akar áthárítani. Jót tesz velünk. Velünk, akiknek a drága könyvek megvásárlása mind több gondot okoz. Velünk,- akik mind többször lemondunk egy-egy kötetről, mert

nem tudjuk megfizetni. Velünk, akik, ha mégsem mondunk le, mert éhezünk a könyvben levő szóra, a szellemi táplálékra, hát a könyvcsekkheí menekülnénk, több hónapra elosztva így a kifizetendő összeget. Velünk, akik a havi kosztpénzből magunktól el tudnánk lopkodni ezután is egy-két százast egy-egy horribilis árért kínált könyvre. Köszönjük szépen ezt a figyelmességet. Az át nem hárítást, a féltő gondoskodást.

Ezután majd többet tudunk takarékoskodni.

Nem kell könyvet vennünk (hiszen úgy sem tudunk); nem kell olvasnunk. Szép csöndben el- butulunk, és- akfcor kevesebb lesz a gondunk, hiszen nem is fogjuk érteni, hogy mi történik körülöttünk.

De ez majd csak később következik be. Most még élesen látunk, mert olvasottak vagyunk. S azt véljük észrevenni, hogy a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat amelyről eddig azt képzeltük, hogy a kultúra fellegvára, most alattomosan hátba döfte a művelődést. Mondvacsinált indokokkal, eredendően rossz szemlélettel. S valószínűleg nemcsak rajtunk rúgott egyet így, hanem egyben harakirit is elkövetett, elzavarva vásárlóinak sokaságát.

Mindezek után a vállalat nevéből három kifejezést lehet megkérdőjelezni: a művelt, a nép és a könyvterjesztő szót. Ezek nem valók hozzá. Maradjon egyszerűen VÁLLALAT. De — felőlem lehet HIVATAL is.

L. P.

HÁG BÉR TÁLAM ^

Egy éjszaka története ^

|S

A siófoki munkásőrök egységgyűlése

Fegyelmezett munka, megújulás

Szombaton délelőtt a magyar Himnusszal kezdődött a siófoki József Attila mun- kásőregység évzáró, illetve évnyitó egységgyűlése, amelyen megjelentek a munkás- őrök családtagjai is, valamint az MSZMP KB megbízásából Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára, Bartha Gyula, a munkásőrség országos parancsnokhelyettese, dr. Sarudi Csaba, a megyei pártbizottság titkára, Flór László, a munkásőrség Somogy megyei parancsnokhelyettese, valamint Siófok, Tab, Boglárlelle pártbizottsági titkárai, a társadalmi és tömegszervezetek képviselői, gazdasági vezetők, a megye munkásőregy- ségeinek parancsnokai, valamint a szovjet hadsereg több tisztje és katonája.

Varjú Márton egységparancsnok beszámolójában áttekintette a múlt év kiképzési és szolgálati feladatait. Értékelte a munkát, majd szólt az 1989. évi politikai és munkásőri tennivalókról. A többi között hangsúlyozta, hogy a munkásőrszolgálat első számú feltétele és követelménye: a fegyelmezett és hatékony munka. A testületekben ez hagyomány is. Ma különösen igaz ez. Ha nem alakul ki a hatékonyabb gazdasági szerkezet, ha nem mindenki érzi kötelezőnek a pontos, a hasznos munkát, akkor az MSZMP országos értekezletének állásfoglalása, a kibontakozási program, a kormány stabilizációs törekvései is „papíron maradnak”. A munkásőröknek feladatuk és felelősségük van ennék a közfelfogásnak a megteremtésében; nem jelszavakkal, nem kampányokkal, hanem a fora és a zakó ujjainak végére?

— Én úgy gondolom, hogy amikor Almási a súlyos ütéseket kapta a fejére, akkor kerültek rá a vérfröcs- csenések az említett ruhadarabokra.

— No, és amikor, mint Palágyi mondja, fölfedezte e szörnyű bűncselekményt, nem kerülhetett vér a ruhájára?

— Ki van zárva. Hiszen ha valóban reggelre érkezett volna a helyszínre, a ruháján nem maradt volna nyom, mert addigra mind Almási, mind Gáti vére megdermedt, megkeményedett.

— Ezekszerint te Palágyi Bélát tartod a gyilkosnak?

— Igen.. Feltéve, ha nem volt ehhez társa.

— Fantasztikus eredménynyel zártátok le ezt a vizsgálatot. Nekünk már csak a teljes beismerését kell szorgalmaznunk. Mi örömmámorban úszunk az egyik oldalon, míg a másikor a jegyespár szorong, rettentően fél, és mint fuldokló a vízben, a segítő kéz helyett hazugságaikba kapaszkodik. A végletekig azonban ez sem megy; elérkeznek az összeomláshoz, a megbánáshoz. És hogy ezt siettessem, máris itthagylak benneteket — mondta Magos, és sarkon fordulva bement Varga Katalinhoz.

(Folytatjuk.)

lyamatosan, jól végzett munkával lehet eredményt elérni. Az egység munkásőrei felelősséggel vállalják a megújulást, a politikai szolgálatot.

— Mindenkivel demokratikus kapcsolatot kívánunk tartani — folytatta beszédét Varjú Márton —, de a politika formálásában és kép- viselésében részt kívánunk venni. A formai változások ellenére a párthoz való viszonyunk a jövőben is töretlen lesz. Együtt kívánunk működni azokkal az alternatív csoportokkal, amelyek elfogadják a szocializmus építésének .történelmi feladatát. De határozottan fellépünk azok ellen, akik támadják a szocializmusba vetett hitünket, szövetségi rendszerünket.

A beszámoló után a munkásőrök javaslatára levelet fogalmaztak meg Grósz Károly, az MSZMP főtitkára részére, amelyben állást foglaltak a legutóbbi pártértekezlet célkitűzései, illetve az ezekkel kapcsolatos feladatok mellett.

Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára szólt ezután az egységülés résztvevőihez. A többi között elmondta: a munkásőrség is azon szervezetek közé tartozik, amely nyomban reagált a párt döntéseire. A testületnek fennállása óta éppen az volt és ma is az az egyik jellemzője, hogy a társadalom szükségleteivel számolva mindig lépést tudott tartani a fejlődéssel; ezt tapasztalhatjuk napjainkban is. Igazat kell adni a munkás- őröknek, amikor azt mondják, hogy első szolgálati kötelességüknek gazdasági munkájuk jobb és hatékonyabb ellátását tekintik, és azt, hogy alkalmazkodjanak a gazdasági szerkezetváltáshoz.

Sokat tettek a munkás- őrök a munkaverseny- mozgalmak sikeréért; többen kiemelkedő teljesítményekkel bizonyították szakmai felkészültségüket. 22 szocialista brigádvezető, majdnem minden harmadik munkásőr kiváló dolgozó.

Miskolcon tegnap befejeződött. a környezetvédő közösségek V. találkozója, amelyet a KISZ KB Ifjúsági Környezetvédelmi Tanácsa szervezett. A háromnapos eszmecserén elhatározták, hogy márciusban . kör1988-ban — a népgazdaság

érdékeit is figyelembe véve — 72 óráról 31-re csökkentették a kötelező kiképzési időt. A testület ezzel is válaszolt a megújulási törekvésekre, a reformgondolatokra.

A 'munkásőrség országos parancsnoka a múlt évben végzett munka elismeréseként oklevelet és különdíjat adományozott a siófoki egységnek. Ugyanakkor a megye egységeinek szocialista versenyében elért eredménye alapján már hetedszer kapta meg a Somogy megye élenjáró egysége címet s az ezzel járó ^serleget és oklevelet. 11 munkásőr kapta meg a Haza Szolgálatáért érdemérem különböző fokozatát, 52-en a 30, Í5, 20, 15 és 10 éves szolgálatot elismerő érdemérmet, 20-an részesültek kiváló parancsnok, illetve kiváló munkásőr kitüntetésben. A munkásőrök munkájának segítéséért Topschál Józsefet, a DRV igazgatóját, valamint Moós Károlyt, a Kaposgép tabi gyáregységének igazgatóját plakettel és oklevéllel tüntették ki.

15 munkásőrt mentettek föl a szolgálat alól és 19 jelölt tett esküt. Ezúttal Be- liczki Sándor adta át a fegyvert (jelképesen) Fátyol Ferenc újonnan esküt tett munkásőrnak.

A munkásőrség országos parancsnoka Varjú Márton munkásőr alezredest, alapító parancsnokot szolgálati nyugállományba helyezne, és érdemeire való tekintettel soron kívül ezredessé léptette elő. Az egység parancsnokává pedig Borbola István munkásőr századost nevezte ki. Varjú Márton, aki 1957-ben vette át az egység zászlaját, most ünnepélyesen átadta az utódjának.

A munkásőrség országos parancsnoksága nevében Bartha Gyula, a térség párt- bizottságainak nevében pedig Balassa Béla, a siófoki pártbizottság első titkára méltatta az egység és elköszönő parancsnoka tevékenységét, érdemeit.

nyezetvédelmi társadalmi tömegszervezetet hoznak létre. A 70 környezetvédő közösség képviselői azért döntöttek e működési forma mellett, mert így nagyobb mozgásteret ad a környezet, a Természet védőinek.

Tömegszervezet a környezetért