Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-13 / 296. szám
1988. december 13. kedd Somogyi Néplap 3 Miért nem terjed nálunk? Értékelemzés nélkül nincs hatékony termelés Az értékelemzés, ez a világszerte elterjedt közgazda- sági elemzési tervezési módszer a jelek .szerint képtelen nálunk meghonosodni. A közelmúltban e tárgyban megtartott tanácskozáson elmondták, hogy az országban ma is mindössze 84 szakkép, zett .értékelemző van, akik évente alig száz értékelemzést végeznek. Miről is van szó tulajdonképpen ? Az értékelemzés több mint ötven éves amerikai módszer, s az a lényege, hogy a piac valóságos igényeiből kiindulva egy termék vagy szolgáltatás tervezésének minden fázisában újra meg újra megvizsgálják, hogy $ funkció és a költség összhangban áll-e egymással. Az értékelemzést általában csoportmunkában végzik, azaz együtt dolgoznak a tervezők, a technológusok, a közgazdászok, a marketink szakemberek, az anyagbeszerzők. Az értékelemzés során ez a team folytonosan felülvizsgálja saját munkáját is, vagyis újra meg újra végiggondolják, hogy a készülő termék egy-egy funkcióját miként lehetne hatékonyabban megoldani. Tévedés ne essék : nem arról van szó, hogy miként lehet egy terméket minden körülmények között minél olcsóbban előállítani, hanem a 'költség és a funkció optimális összhangjára törekszenek. Ezzel a módszerrel elkerülhető, hogy egy termék a feltétlenül szükségesnél több anyagot .tartalmazzon, hiszen a tervezőmérnök javaslatát folyamatosan felülbírálják a közgazdászok, a technológusok stb. Például a értékelemzés nélkül elképzelhetetlen megoldani, hogy a .tartós fogyasztási cikkek fő alkatrészei nagyjából ugyanannyi ideig legyenek működőképesek. Márpedig a garanciális költségek csökkentése csak úgy képzelhető el, ha például egy televízió, egy autó vagy egy automata mosógép főbb alkatrészei azonos élettartalmúak. Az értékelemzés módszerével a különféle szolgáltatások hatékonyabbá tehetők, sőt a közigazgatás is. Arra van szükség, hogy szakítva a sokszor évtizedes hagyományokkal, például egy elöl- járóságos vagy mondjuk ke. rttleti tanácson az ügyfél- szolgálat egész rendszerét, nyitva tartási idejét is beleértve, úgy alakítsák ki, hogy az adófizető állampolgárok munkaidejükön kívül, a lehető legrövidebb idő alatt elintézhessék ügyeiket. Az értékelemzés világkarrierjének egyik titka, hogy a csapatmunka révén a mérnökük, közgazdászoK. technológusok közvetlen érdekeltsége a korábbiakhoz képest jelentősen megváltozik, Hiszen a hagyományos szervezetben az egész vállalat sikerességében való érdekeltségen túl, egy-egy mérnök vagy technológus közvetlenül és elsősorban a saját szűkebb területe feladatainak elvégzésében érdekelt. Vagyis a mérnöknek a hagyományos szisztémában a tervezés szakszerűségéért kell felelnie, az anyag- beszerzőnek a folyamatos anyagbiztosításért és így tovább. A különérdekek azon- ban szinte törvényszerűen keresztezik egymást, ezzel szemben az értékelemző teamben mindenkit egyetlen érdek vezérel: ugyanazt a funkciót hatékonyabban, optimális költséggel megvalósítani. Mivel magyarázható mindezek után, hogy az érték- elemzés lényegében a mai napig sem terjedt el nálunk? Mindenekelőtt az ismeretek hiányával. Jóllehet maga a módszer évtizedek óta ismert, az értékelemző közgazdászok, illetve szakmérnökök képzése tulajdonképpen csak a jövő tanévtől kezdődik meg egyetemeinken. Az érdektelenség további oka, hogy a közgazdasági ikörnyezet sem ösztönzi a vállalatokat az értékelemzés elvégzésére. Ez az eljárás ugyanis a költségek csökkentését jelenti, a vállalatok pedig még mindig viszonylag akadálytalanul tudják áraikat emelni s ily módon egyszerűbben növelhetik bevételeiket. Ráadásul a hazai piaci viszonyok sok tekintetben mesterségesek, és nem feltétlenül igazolják vissza a vállalatok effajta áramvonala- sító tevékenységét. Az exporttermékek egy része olyan, mindenekelőtt KGST- piacra kerül, ahol szintén nehéz elismertetni az árakban az értékelemzéssel megvalósított korszerűsítést. Sajátos módon még a nyugati piacokra kerülő termékeinknél sem egyértelmű a helyzet, hiszen jelenleg a bonyolultan működő konvertibilis exportérdekeltség mögött sokáig meg tudnak bújni a’ fölösleges költségeket hordozó termékek is. Ma is érvényes a gazdaságban a csaknem mindenáron való dollárkitermelés elsődlegességének elve. Márpedig az értékelemzés és a hasonló, konkrét szervezési, hatékonyságnövelő eljárások, amelyek gyakorlatilag beruházás nélküli költségcsökkenést hoznak, hovatovább az egyetlen kiutat jelentik a magyar gazdaság számára a mai válságból. Legfőbb ideje ugyanis, hogy már ne csupán azzal foglalkozzunk, milyen további elvonásokkal lehet az ország adósságát törleszteni, hanem mindenekelőtt azokkal a gyakorlati módszerekkel, amelyek a ,magyar munka, a magyar termékek világpiaci elismeréséhez hozzásegíthetnek. P. É. Egyre több családi ház épül, hiszen a tanácsoknak kevesebb pénzük jut lakás- építélsre. A házilagos kivitelezésben új otthont építők közül csak minden ötödik választ az ajánlott tervek közül. Szakemberre i,s csak azokat a munkákat bízzák, amelyekkel a családok képtelenek elboldogulni. Mostanában sokan — a pénz hiányában — inkább maguk vágnak neki a falazásnak vagy a vízvezeték-szerelésnek. Az, hogy mennyire éri Béli György Zákányi álmok A somogyi pásztorcsaládból származó Borsi Darázs József verse jutott eszembe Zákány felé haladva : „Hegyháton fenn, félve, bújva vén présházak lapuinaik. / Az út mentén bólintgató jegenyefák alusznak” ... A falu két részből áll: a zömmel vasutasok lakta Zá- kánytelepből és a parton húzódó Zákányból. Valamikor két község volt ez; ma már alig lehet észrevenni. Innen bármikor könnyen és gyorsan eljut az utas a húsz kilométerre levő Nagykanizsára éppúgy, mint a jóval messzebb fekvő megyeszékhelyre. Sifter Józsefné Nagykanizsáról költözött Zákányba. A férjével úgy határoztak, hogy itt építkeznek, hiszen mindketten itt dolgoznak. A fiatalasszony óvónő, a férfi pénzügyőr. — Azt már nem tudom, hogy a két kilenchónapos gyerek, Tamás és Zoltán közül valamelyik itt marad-e. Béli György húsz évig ingázott Budapest és Zákány között. Négy erőmű szerelésén vett részt az ország különböző részein, az Április 4. Gépgyár dolgozójaként. Három fia közül egy az NSZK-^an dolgozik egy erőmű építésén; a másik Százhalombattára, a harmadik Nagykanizsára került. — A kanizsai fiam, szerencsére, sokat tud segíteni a háromezer négyszögöl megművelésében. Szeretnek vele, utazni az unokák is. A falu lakóinak negyede ma sem helyben keresi ke nyerét. Zákányban a legtöbb embernek a vasút ad munkát, de a tsz is létesített melléküzemágakat : a csurgói Metallux szövetkezetnek bérmunkában készítenek műanyag elemeket és ruhákat varrnak a Faktornak. A férfiak a fűrésztelepen találnak munkát. — A környéken egyrészt van munkaerő-fölösleg — mondta Benkő Miklós tanácselnök —, de több helyre is tudnának fölvenni dolgozókat. Hiába próbált a Napsugár szövetkezet varrodát létesíteni, nem volt elég jelentkező. A háziasz- szonyok két- vagy háromezer forintért nem kötik le magukat állandó munkával; egy csigaszezonban megkereshetik az egész évi jövedelmüknek megfelelő összeget is. A Dráva-parti mocsaras területen küószám szedik a puhatestűeket. A faluból látszik a víz szürke tükre. A vasúti sín mellől varjúcsapat száll föl a kanizsai személyvonat elől. Néhány szárnycsapás, és máris Jugoszláviában vannak. Zákány nemrég lett kiváló határőrközség. Ebből az alkalomból a határőrségtől ajándékként egy isportteA felügyelő tanácsai Csak egyszer kellett leállítani az építkezést építésfelügyelet: tavaly több minit kétezer alkalommal ellenőrizték az épülő házakat. Azt jelenti ez, hogy volt olyan hely, ahová akár nágyszer-ötször is visszamentek. Az ötfős csoportnak nincs hatósági jogköre; javaslatot tehet csak az elsőfokú építési hatóságnak. Szakemberei azt vizsgálják, hogy az épülő ház megfe- lel-e a jelenlegi szabványoknak, a műszaki előírásoknak. A munka minőségére is kíváncsiak, hiszen igen gyakran a hanyagságok miatt marasztalják el az építőket. Az építésfelügyeleti csoport az építőanyagok minőségét nem vizsgálja, pedig sokszor igén nagy szükség lenne erre. Működésük másfél éve alatt az építésfelügyelőknek egyszer kellett azonnal leállítani egy építkezést: a kivitelező néhány centi mélyre, a laza talajra rakta az alapot. A felügyelők azonban leggyakrabban csak tanácsot adnak. Ezeket korábban nem szívesen fogadták a kivitelezők; féltek a büntetéstől. Azután elterjedt a híre: nem árt az építésfelügyeletre hallgatni, rengeteg bosszúságtól mentik meg magukat a házépítők. Már az is előfordul, hogy hívják a csoport valamelyik tagját, nézze meg ; mit építettek. Várkonyi Csabáné, az épí- tésfelüigyeleti csoport vezetője néhány képet mutat: alapvető hibákat, amelyek szerencsére egyre kevesebb- szer fordulnak elő. Az építőanyagokat gyakran még a szakmunkások sem használják helyesen. Egy háznál poroton téglából rakták a falat, csak éppen nem a megfelelő oldalra került a terhelés és a téglában a lyukak vízszintesen álltak. Az anyagszilárdság emiatt az eredetinek huszonötödére csökkent. Ha nem bontották volna le a házat, néhány hónap múlva magától omlott volna össze. A vízszintes tartókat előszeretettel darabolják el a kivitelezők, holott ezek feszített gerendák; akkor bírják el a rájuk méretezett terhelést, ha a két végükön vannak alátámasztva. Gyakran egy-két métert is levágnak belőlük vagy az alátámasztás esik máshová. Az eredmény ugyanaz; a tervezettnek csak a töredékét, bírja így el a gerenda. Várkonyi Gsabáné szemléletes nyomatéki ábrákon mutatja, hol törik majd el a tartó Az embernek a hideg futkos a hátán a rajzokat látva. Javult az építési fegyelem a megyénkben — summázta eddigi tapasztalatait Várkonyi Csabáné. Kivált Belső-' Somogybán van kevesebb munkájuk a felügyelőknek és a hatóságoknak is. Jó volna, ha ez mielőbb így lenne az egész megyében. Faragó László Kóbor Jánosné lep tervdokumentációját kap • ták. — Csak adaptálni kellene — mondta a tanácselnök —. de nincs rá pénz. Tervez tűk, hogy a két zákányi iskolát összevonjuk, de a korszerűsítéshez szükséges fiú millió forintibót csak 10 millió állt rendelkezésünkre. A Zichy-kastélyban levő zákányi iskola ebből mindössze. háromszázezer forintot kapott. Két tantermei, nyitnak össze, és kész a tornaszoba. Kóbor Jánosné magyar— történelem szakos tanár 35 Sifter Józsefné évet dolgozott a kastély-iskola falai között. Itt kezdett tanítani, s tavaly innen ment nyugdíjba. — A múlt szebb volt, mint a jelen — mondta. — A jövő milyen lesz? Nem tudom. Megsárgult füzetek kerülnek elő a Szabadság utca 100. számú ház padlásáról. Azoknak a tanítványoknak a munkái, akiknek ma már az unokái járnak az iskolába. Egy kevésbé kopott- füzetben gyönyörű szép gyöngybetűs írás. „Zákányt 1227-ben említi először a történetírás Zacun néven. 1309-ben már Zá kánnak hívták a falut.” Az írás Imre Emma 7. o. tanuló munkája volt. Ma a budapesti Katona József Színház művésze. Háromszáz gyerek is futkosott egykor a kastélypark cédrusai alatt. Ma az őrti- losiakkal együtt is csak 126-an járnak ide iskolába. Ujpál László igazgatóhelyettes is mindennap Nagykanizsáiról jön földrajzot és rajzot tanítani. Esténként Kanizsán taxizik és a Hevesi Kórus tagja. Balázs Andor ez meg, csak két-három év múlva derül ki : akkor, amikor megjelennek az első technológiai hibák. Az is előfordult már, hogy az egész lakást le kellett bontani, mert életveszélyessé vált. A hibákat persze a laikusok aligha veszik észre, de létezik a megyei tanácson egy építésfelügyeleti csoport, amely ezeket a hiányosságokat hivatott felfedni és segítséget is nyújt az építkezőknek. Másfél éve működik az HÁZAK ÉS ÉPÍTŐK
