Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-12 / 295. szám

1988. december 12., hétfő Somogyi Néplap 5 Becsapott olvasók Negyvenöt percig tartot­ta szóval a nagyérdeműt a Pamutfonóban Nemere Ist­ván. Eddig tartott a szem­fényvesztés. A falragasz ugyanis író-olvasó -találko­zóra invitálta az érdeklődő­ket — jobbára nem az ol­vasókat, hanem a szüleiket. Nemere István könyvei (tíz év alatt negyvenhetet írt, jelenleg három-négyen dol­gozik) főleg a serdületlen és a serdülő ifjúság körében népszerűek. Híres embert látni pedig nem mindenna­pi dolog — innen a meghí­vást megalapozó igény. Nemere be is mutatko­zott, és egy kissé átlátszó, de a maga nemében mégis figyelemre méltó trükkel érzelmileg maga mellé állí­totta a mit sem sejtő — vi­déki — hallgatóságot. Vál­lalva a sorsközösséget — el­mondta, hogy egy Kapos­várnál is kisebb városban él. Ezt követően beszámolt a statisztikai évkönyvekben végzett kutatásainak ered­ményéről, mely szerint a fő­város lakóinak összehason­líthatatlanul jobbak az élet- körülményei. A hatásos „felvezetés” után — saját, ikét évvel ezelőtt befejezett publicisztikai múltjának méltatása közben — élesen bírálta a vidéki sajtót. Sze­rinte a megyei lapokban nem az embereket érdeklő hírek, tudósítások olvasha­tók, hanem kizárólag a „bi­zottságok” vagy a „bizott­ságok tagjainak” a megál­lapításai, nyilatkozatai stb. Gyanítom, hogy Nemere úr felületesen ítélkezik, ami bizonyára abból következik, hogy ritkán lapozza fel pél­dául a Somogyi Néplapot. Ha egyszer mégis megtenné, ja­vaslom, hogy olvassa el a vezércikket, mélyedjen el a kulturális rovatban (ha már a politikától idegen­kedik), győződjön meg ar­ról, hogy a Tisztelt Szer­kesztőség ! rovatban bárki elmondhatja személyes sé­relmeit, továbbá tanulmá­nyozz® a rövid színes írá­sok, riportok mondatszer­kezeteit. A tanulságok levo­nása esetén remélhető ugyanis, hogy ritkábban kell szembenéznie például a Könyvértékesítő és Könyvtárellátó Vállalat ál­lománygyarapítási tanács­adójának kritikáival. (Pl.: „... A tővel-heggyel össze­dobált mondatokból össze­állított, nyelvtani hibáktól sem mentes kötet nem könyvtári anyag ...” „A kö­tet írásai erős kritikával ol- vasandók ...” stb. Mit tett mindehhez Ne­mere István a Pamutfonó­ban? — Jószerével semmit. Már ami az irodalmat — félreértések elkerülése ér­dekében : a szépirodalmat il­leti. Fantasztikus-tudomá­nyos könyvei védelmében — bár senki sem támadta — elmondta ugyan, hogy a kozmoszé a jövő (?), és ko­runk háborúi korántsem szűkíthetők le a két nagy el­lentétére (ha valaki nem tudná), továbbá élesen elha­tárolta a terrorizmust a tár­sadalmi összefüggésektől. Bizonygatta továbbá, hogy a hitnek fontos szerepe van a gyógyulásban. Lehet­séges alternatívaként vá­zolta fel a nukleáris vi­lágháború vagy a környe­zetszennyezés okozta világ­végét ... A közhelyek felso­rolása közben elismerően szólt saját, tíz évig pihen­tetett, végül egy meg nem nevezett képes lapban ál­lítólag megjelent újságcik­kéről, amelyben a valóság egyetlen visszás jelenségét bírálta. Szerinte a tízéves késedelemnek politikai oka volt. Túlzás-e feltételezni, hogy Nemere úr nemcsak a Somogyi Néplapot, hanem Családi vasárnap a Kiliánban Hét család huszonnyolc taggal versenyzett, többen pedig csak érdeklődtek szombatom délelőtt Kapos­váron, a Kilián György Vá­rosi Művelődési Központ­ban. A késő délutáni órák­ban is készítették még az aprók a karácsonyi ajándé­kokat, sütötték a karácsony­fára való mézestésztából ké­szült díszes formákat, süte­ményeket. Egyed György Kutasról ezért utazott be feleségével és négy gyerekével Kapos­várra. '— A Hazafias Népfront, nagycsaládosokat összefogó szervezete révén jutott el hozzájuk a meghívó. Egyed Györgyék délután fél kettőkor még szorgalma­san vagdosták a filcfigurá­kat. Ezek a karácsonyfa dí­szei lesznek. A kutasi párt- bizottság titkára elmondta: a családdal együtt töltött vasárnap nem ritka náluk: szívesen mennek a fiúkkal a tóra horgászni, gyakran kirándulnak. Az idén az építkezésben fogott össze a család. — A karácsonyi népszo­kások élnek még a faluban? Ismerik azokat a gyerekek? — Hogyne ismernék — felelte a fiatal szülő, és if­jabb Egyed György rá is zendített a kotyolók versére. S a végén közölte: — Ked­den megyünk a szomszédba. A játék, az örömteli együttlét kedvéért az ebéd­dől is szívesen lemondtak. — A szomszéd asztal mel­lől előkerült Egyed Gyö’-gy né is. Látva, hogy a gyere­kek igencsak nézik mar az órájukat, mondta: „kapos­vári húgomék várnak ma bennünket ebédre. Egy ki­csit késünk ...” Brandt Rita a gyertyaön­tőknek segített. Pécsvárad- ról utazott haza Kaposvár­ra. Tanítónő. A gyertyaön­tés tudományát barátaitól tanulta, készségesen állt® a gyerekek meg-meginduló ro. hiamát az öntőasztal mellett. A mézeskalács formázásá­ban és sütésében Galambos Valéria jeleskedett: Csillag, szív, madár, fenyőfa, hol- dacska díszelgett már a tá­nyérokon mézestésztából el­készítve. A gyerekek ugyan azt is tudták, hogy finom süteménnyel dolgoznak, ám a formák szépsége lenyű­gözte őket. Csirke Anikó közölte: ha édesanyja elké­szíti a tésztát, maga fogja sütni a karácsonyfára való édes díszeket. H. B. az Élet és Irodalmat sem olvass|a? Ellenkező esetben ugyanis biztosan felfigyelt volna — tizenkét évvel ez­előtt — Bertha Bulcsú nagy vihart kavaró cik|kére, a Kesudióra. Pedig ez is a javára válhatott volna, mert nemcsak a szerző és a fő- szerkesztő politikai bátor­ságáról, hanem az írói tel­jesítmény egyik alapvető követelményéről — a tö­mörítésről — is fogalmat al­kothatott volna. Bertha ugyanis írói eszközökkel, számos jelenség felsorolásá­val, átfogó rendszerbe fog­lalásával, művészi tükrözés­sel, gyógyító-jobbító szán­dékkal tapintott rá a lé­nyegre. Védőbeszédnek is beillett volna, ahogy Nemere a koz­moszba telepített, kiagyalt (■netán valahonnan ismerős) eseményeinek létjogosult­ságát bizonygatta. Célzott és időzített védőbeszédnek, talán mert éppen itt van a kutya elásva. Nemerében munkál a magasra törés szándéka, de nem érzékeli, hogy attól egy írás mégnem válik kimagaslóvá, hogy tő­lünk fényévekre bonyolódik a cselekménye. (Ha ugyan annak lehet nevezni a szto­rit.) Az irodalmi műhely nélkülözhetetlen kellékei­ről — például a jellemáb­rázolásról, a társadalomban ható erők felismeréséről, az összefüggések művészi tük­rözéséről egyetlen szó sem esett. Mint ahogy arról sem, hogy a napjaink minden bi­zonnyal legtermékenyebb magyar toliforgatója része­sült-e az irodalmi Nobel- díjban, netán Goncourt-, József Attila-, SZOT- vagy akárcsak Ezüstgerely-díj- ban is. Es aki még ezek után is megmarad a hitben, hogy író-olvasó 'találko­zón vett részt, elárulom : rászedték. Mert amit ka­pott, csak látszat, felszín, amely mögül éppen az hi­ányzott, ami a szerzőt író­vá avatja. Utóirat: Nemere István kettőezer forintot kapott a fentiekben ismertetett pro­dukcióért, de csa(k ezért nem autózott volna Eszter­gomból Kaposvárra. Taszá- ron kezdte, ismételt, a Pa­mutfonóban már csak trip- lázott. És — még Taszáron — felvette az útiköltséget is. A gyorsvonatért, kétszer. Vallató Géza Tanuszodát avattak Mosdóson Darnyi Tamás vágta át a nemzeti színű szalagot A mosdósi tüdőgyógyinté­zet újabb létesítménye egy tanuszoda. A négyszázhar- minc ágyas intézetben szom­baton délelőtt adták át a tanuszodát. Építéséről tíz éve álmodoztak. Dr. Andrá- sofszky Barna igazgató-fő­orvos az ünnepi eseményen köszönetét mondott az inté­zet lakói nevében azoknak, akik segítettek a tanuszoda építésében. A létesítmény nyolcmillió forintért épült, ennek egynyolcadát közada­kozás fedezte. Az intézet dolgozói két éven át havi fizetésük egy százalékát ad­ták építőanyagra. Az avató­ünnepség vendége volt Dar­nyi Tamás, a szöuli olimpia aranyérmes magyar úszó- bajnoka, valamint edzője, és az úszószövetség főtitká-- ra is. A ragasztott faszerkezetű épületben huszonöt méter hosszúságú és nyolc méter széles a tanuszoda. Előme­legített víz cirkul áll a me­dencében, feszített víztükre kékesen csillog. Dr. Andrásofszky Barna mondta: — Tizenkét éve alkalma­zunk úszásterápiát intéze­tünkben. Az úszáslterápia segíti a légzőszervi megbe­tegedések gyógyítását. A kinti medencét csak nyáron használhattuk. A Somogy Megyei Terve­ző Vállalat terveinek meg­valósítását a somogyi üze­mek és személtek segítet­ték. Az intézet igazgató-fő­orvosa mutatott egy három gépelt oldalnyi listára, s eb­ben többek között a Dunai Vasmű, az úszószövetség, az Állami Ifjúsági és Sporthi­vatal is szerepel, mint a kezdeményezés segítője. Os- váth Sámuel főtitkár mond. ta: _ — Az általános iskolai tantervben sikerült elérni törekvésünket, hogy legyen kötelező az úszás tanítása. A gyerekeket meg kell taní­tani járni, futni és úszni. Az utóbbi azért nehéz, mert kevés az uszoda. Az úszó­szövetség éppen ezért támo­gat minden olyan elképze­lést, amely segíti a sportág fejlesztését. öröm, hogy Mosdóson a beteg gyereke­ken is segíthettünk ennek a szép uszodának a megépíté­sével. Darnyi Tamás először avatott uszodát A mosdósi medence szélén akkor be­szélgettünk, amikor a dom­bóvári általános iskolásak bemutató úszást tartottak. — Milyennek ítéli a léte­sítményt? — Sajnos nem hoztam magammal fürdőnadrágot, ezért nem próbálhatom ki a medencét. De így is látom, hogy nagyon figyelmesek voltak a tervezők és az épí­tők. Igaz, egy kicsit hul­lámzik a víz a medencében, jobban, mint a versenyuszo­dáikban, ahol szintén feszített víztükör van. Azért van így, mert nem húztak ki pálya- elválasztó köteleket. Azok csökkentik a víz hullámzá­sált. Az uszodát nemcsak a mosdósiak, hanem a kör­nyező települések gyerekei is használhatják, elsajátít, hatják itt az úszás alapjait. Horányi Barna Az írószövetség választmányi ülése A Magyar írók Szövetsé. gének 1986-os közgyűlése után — mint ismeretes — számosán kiléptek a szerve­zetből. A tollforgatók egy része most tagsága újraér- vényesítését kérte a választ, iránytól. A testület „a meg­békélés jegyében” úgy dön­tött, hogy Andrássy Lajos, Asperján György, Berkesi András, Hegyi Béla, Molnár Géza, Ördögh Szilveszter, Rónai Mihály András, Sík Csaba, Tamás Aladár, Tóth Gyula írók kilépéteének múlt évi bejelentését kölcsönösen semmisnek tekintik. SZAPUDI ANDRÁS Nagybeteg mesterünk 7 Felesége halála után « Pörzse Zsigmond ház­tartását egy halk szavú, kö­zépkorú hölgy, Lonci kis­asszony vezette, aki, mivel Júlia prepa-kori legjobb ba­rátnőjének a húga volt, fé- lig-meddig rokonnak számí­tott. Lonci kisasszony — Jú­lia útmutatásai szerint — semmiben sem tért el a megboldogult által kialakí­tott házirendtől. ízletesen főzött, délben, pontban 12- kor tálalta (forrón) a le­vest, tisztán tartotta a la­kást, az udvart, gondozta a virágágyásokat és a zöldsé­geskertet. Szerényen, szin­te észrevétlenül tevékeny­kedett. Minden reggel misét hallgatott (ádventben eljárt a hajnali misékre is), estén­ként pedig, miután mindent elvégzett, levelet írt a nő­vérének vagy Jókai-regé- nyeket olvasott a szobájá­ban. Szívesen beszélgetett, de sohasem ő kezdeményez­te a társalgást, nehogy tola­kodónak tessék. A Pörzse Zsigmond mellett töltött nyolc év alatt megkedvelte az egész család, s ő is együttérzett a família tag­jaival, örömükben és bána­tukban egyaránt. „Mindenki nagyon kedves hozzám — írta egyik leve­lében nővérének, Fifi kis­asszonynak, aki egy kis ba­konyi faluban tanított. — Júlia ellátott jó tanácsokkal és néhány recepttel. Zsiga bácsi nagyon szereti az édes­séget, különösen a krémes süteményt és a borsodét. A borsodóba piskótát mártogat, azt mondja, gyerekkora óta ez a kedvenc étele. Szereti a tejes levest is (jó édesen), egyébként szerényen étke­zik, a kedvenc ételeiből is mértékletesen fogyaszt. Nin­csenek különleges kívánsá­gai, rigolyái (ha csak az nem, hogy pontban déli 12- kor ott kell lennie a tűzfor­ró levesnek az asztalon). Ha)|k sziavú, patyolattiszta öregember. Igazi úr. Kényes a rendre, a tisztaságra, kü­lönösen a megjelenésére. Mindig mintha »skatulyá­ból« lépne elő. Nincs sok öltönye, de amit fölvesz, azt át kell vasalnom, hétköznap is keménygallért, nyakken­dőt visel. Fifikém, te tudod, hogy magam is a rend híve va­gyok, s akkor érzem jól magam, ha minden a he­lyén van, ha tisztaságszagú a ház és gyomtalan a kert. Erre nevelt bennünket sze­gény jó édesanyánk, akit, sajnos, olyan hamar elszólí- tott körünkből az ég ... Egyszóval jól vagyok. Há­lás szívvel köszönöm a .jó­istennek (és neked, meg Jú­liának), hogy az állást meg­kaphattam. Igazán szeren­csésnek mondhatom ma­gam. Hé.tközben gyakran át­jön hozzánk Júlia meg Jo- lánka, és tea mellett elbe­szélgetünk. Zsiga bácsi ak­kor boldog igazán, ha a fiai is itthon vannak. Ferenc rendszerint a prépostság hintáján érkezik libériás ko­csissal a bakon. A vadász- felszerelését mindig magával hozza, akár csak Bálint, a paptanár. Ágostont és Ká­rolyt nem érdekli a vadá­szat. Ha a fiúk itthon van­nak, Zsiga bácsi felveszi bársonygalléros felöltőjét, kobak kalapját, kitűzi a Signum Laudist, amivel nyu­galomba vonulásakor tün­tették ki, és együtt mennek a templomba. Ilyenkor Zsi­ga bácsi arca szinte tündö­köl. Mint mondta, egy be­kecsben, egy kalapban ne­velte fel és taníttatta ki a gyerekeit, s most az ő tisz­teletükre veszi fel a nyug­díjából csináltatott felöl­tőt és a finom keménylkala- pot. Az ebéd nálunk van ilyenkor, gondolhatod, hogy kiteszek magamért! Júliá­nál igényesebb, kritikusabb háziasszonyt nem ismerek, s tudod, ami a szívén, az a száján, de ez ideig csak el­ismerően szólt a munkám­ról. A fiúk szívélyesek, köz­vetlenek, igazán szeretetre méltó mind a négy. Jó ét­vággyal esznek — különö­sen Bálint és Ferenc — ér­demes nekik főzni. Vala­mennyien szépen zongoráz­nak, hegedülnek (akár csak Júlia), Ágoston szerintem egy pályát tévesztett mű­vész. Zenész és színész egy személyben. Csakis a komoly zenét szereti, a magyar nó­tákat „öngyilkos daloknak” nevezi. Ez eredeti, nem ? Fe­renc szenvedélyes vadász és roppant szórakozott. Min­denfelé égő cigarettát hagy a hamutartókban» és úgy tetszik, folyton töpreng va­lamin. Zongorázás közben is cigarettázik, s olyankor, mintha nagyon távol lenne a társaságtól. Júlia azt mondja, szeretnék, ha meg­nősülne, mert eléggé benne van már a korban, ö azon­ban nem hajlandó. Kényel­mesen él. A premontreiek rendházában lakik és iniasa van, mint a kanonokoknak. Túl okos ez a Ferenc, és sokfélét összetanult. Filozó­fiát, orvostant, matematikát. S végül, Zsiga bácsi kíván­ságára, közgazdász lett belő­le. Különben Júlia szerint Ágoston is csak az apja kedvéért választatta a ka­tonatiszti pályát...” (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents