Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-12 / 295. szám
AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 295. szám Ara: 1,80 Ft 1988. december 12., hétfő Közösség alakul Házavató a tavasz előtt már aligha lesz — mutatott körbe vendéglátóm. Nem készült még el az emeleti lakrész lépcsőfeljáró burkolata, és akad néhány tennivaló az udvaron is. A szépen rakott kandallóban pattogott a szikra, ahogy a nyers hasábokat a láng nyaldosta. Kellemes meleget árasztott a falusi kemencére emlékeztető tűzhely. A vacsoravendégek arcán piroslott a boldogság. November első havas éjszakáján a férfiak lapátot ragadtak és a három család háza előtt eltakarították a havat, mielőtt ki-ki hazaindulni készült. A kedv magasra hágott, bukfencet kezdtek hányni, egyik a másik után. A kaposfüredi új családi házsoron nemcsak azért érdemes végigsétálni, mert szépek az épületek, hanem ezért is, mert a kialakuló közösségek szinte naponta példáját adják a jó szomszédságnak, a barátságnak. Ügy kezdődött,.hogy az építkezésnél segítség kellett: egy ásó, máskor létra, kalapács, később a szerszámokkal mentek az emerek is. Amint már fedél is volt a fejük fölött, kezdtek beköszönni egymás,- hoz, ezt a beszélgetés, majd a közös vacsora követte. Most már úgy élnek, mint egy nagy család. Hosszabbra nyúlnak egyre az együtt töltött esték. Asztalbontás után táncba hívják a férfiak az asszonyokat és egyre nehezebb elválni hajnalban egymástól. A családi ház udvarát úgy alakítja, gondozza mindenki, ahogy a legjobban tetszik. Vajon mit szóltak volna a szomszédok, ha azon az első, havas novemberi estén a kaposvári lakótelepen bukfencezik a három férfi a hóban? Bolondnak, legjobb esetben részegnek — nem boldogságtól részegültnek — nézték volna őket. Ott a füredi házsoron megengedhették maguknak,^ hogy fölszabadultan örüljenek. Ügy, mint a gyerekek. A lakótelepi udvarokhoz sajnos nincs sok közünk, mások gondozzák, ha gondozzák a füvet, mások nyesik a fákat, gyűjtik össze ősszel a lehullott falevelet, s aki virágot ültet, később bosszankodik, hogy letapossák. A toronyház lakói ritkábban kopogtatnak be egymáshoz, mint az egymástól távolabbi családi házak lakói. Túl közel vagyunk egymáshoz? Miért sietősebb itt, mint ott? A közösség kóvácsa, családban, lakóhelyen: egymás becsülése, a törődés. A figyelmességnek számtalan megnyilvánulása is javíthatja közérzetünket. Ës nemcsak az otthoni környezetben, vagy annak közvetlen közelében. Ha sugara kél az összetartó erőnek, messze fénylik, ütat mutat. Közösségek ma is születnek. Horányi Barna GRÓSZ KÁROLY FELSZÓLALÁSA Megtartották a pártértekezletet Csongrád megyében Grósz Károly, az MSZMP főtitkára december 10-én részt vett és felszólalt Szegeden, a Csongrád megyei pártérte- kezlcten Harminchatezer párttag képviseletében 400 küldött részvételével tanácskozott szombaton és vasárnap Szegeden a Csongrád megyei pártérteikezlet, amelyen részt vett Grósz Károly, az MSZMP főtitkára is. À megyei pártbizottság korábbi, júniusi döntését a párttagság követelésére megváltoztatta, s véglegesen szeptember 2-án határozta el a pártértekezlet összehívását. Azóta a helyi sajtóban nyilvánosságra hozták az új pártbizottság tagjaira legtöbb javaslatot kapott személyek névsorát, vala mint a tisztségviselőkre tét' személyi javaslatokat. A munkabizottságok megválasztását követően Szabó Sándor, a Csongrád Megyei Pártbizottság első titkára fűzött szóbeli kiegészítőt az írásos beszámolóhoz. Szólt arról, hogy a megyében felfokozott várakozás előzte meg a pártértekezletet azért Várkonyi Péter külügyminiszter vasárnap hazaérkezett a Malaysiában, a Fülöpis, mert a közelmúltban több ízben is az etikátlan vezetői magatartás borzolta fel a kedélyüket. A párttagság, a lakosság — mondotta — azt várja a tanácskozástól, hogy az eredmények mellett, a munka gyengeségeiről, a hibák kijavítására irányuló törekvésekről egyaránt megnyugtató tájékoztatást kapjon a mostani fórumon. A továbbiakban a tisztségviselők, a párt megyei végrehajtó bizottsága és a megyei pártbizottság nevében önbírálatot gyakorolt, elismerve: az országosan ismertté vált különböző etikai ügyekben késedelmesen kezdeményezték a teljes körű vizsgálatot és a felelősségre vonást, nem határolták el időben és egyértelműen magukat a negatív jelenségektől és ezzel módot adtak az alaptalan általánosításokra. (Folytatás a 2. oldalon.) szigeteki Köztársaságban és a Kínai Népköztársaságban tett hivatalos látogatásáról. Mihail Gorbacsov leninakáni látogatása Gyásznap a Szovjetunióban 40-45 ezer az áldozatok, félmillió a hajléktalanok száma A Szovjetunió gyászol. Az ország vezetésének döntése alapján szombaton országos gyásznapot tartottak a hét közepén történt örményországi földrengés áldozatainak emlékére. Mindenütt félárbocra eresztették a zászlókat, zárva voltak a szórakozóhelyek, megváltozott a televízió és a rádió műsora. A szovjet televízió filmtudósítás helyett csak fényképekkel illusztrált tudósításban számolt be Mihail Gorbacsov leninakáni látogatásáról. A szovjet vezető szombaton délben érkezett a második legnagyobb or- ményországi városba, amelynek több mint fele súlyosan megrongálódott a szerdai földrengésben. A főtitkár-elnököt a város utcáin azonnal körülvették az elkeseredett lakosok, s kétségbeesetten panaszkodtak a mentési munkához szükséges eszközök hiányára. Gorbacsov, akit előző nap Moszkvában, majd érkezésekor a helyszínen már tájékoztattak a legfontosabb intézkedésekről, igyekezett megnyugtatni a leninakánia- kat. Mint elmondta, az ország vezetése minden erőfeszítéssel azon van, hogy a leggyorsabban enyhítsék a tragédia okozta fájdalmakat, s mielőbb helyreállítsák a normális élet feltételeit. Leninakánból az örmény fővárosba repült, ahol azon nal munkaértekezletet tartottak a bajba jutottak megsegítésére. Az elsőrendű feladat most az emberek megmentése. Egyidejűleg fel kell készülni a lerombolt városok újjáépítésére — mondta Gorbacsov. A tanácskozáson részt vett az SZKP KB PB különbi- zottságána|k vezetője, Nyi- kolaj Rizskov kormányfő, továbbá a bizottság tagjaként Nyikolaj Szljunykov kb-titkár, Dmitrij Jazov honvédelmi miniszter. Ugyancsak részt vett az értekezlet munkájában a három kaukázusi köztársaság (Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország) kommunista pártjainak első titkára, a szovjet kormány három elnökhelyettese, továbbá Sztyepan Salajev, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, Viktor Mironyenko, a Komszomol KB első titkára, több szovjet miniszter, valamint az Örmény Legfelsőbb Tanács elnökségének és a köztársasági kormánynak az elnöke. (Folytatás a 2. oldalon.) , k Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke december 10-én a kaukázusi katasztrófa helyszínére érkezett. Képünkön Leninakan lakóihoz beszél ÖRÖMFILLÉREK Van néhány ismert — és általában elismert — alakja Kaposvár kereskedelmének, akiket tán ' nem mindig veszünk észre, de rögtön keresnénk őket, ha eltűnnének, ha hiányoznának. Sajnos mind kevesebben vannak, hiszen ez is egy fogyatkozó szakma. Akik még megmaradtak, azok egyike Brolly Tivadarné Molnár Judit. A Zselic Áruházban szolgálja a közönséget jóideje. Szakértelmét és viszszafagoíttan közvetlen modorát tanítani lehetne. Soha nem volt émelyítően, csöpögősen kedves, de soha sem volt faarcú és flegma. Azaz mindig úgy dolgozott, mint egy kereskedő. — Miért választotta ezt a szakmát? S miért maradt meg benne? — Pedagógusnak készültem, de a gimnázium után inkább ehhez lett kedvem. Az egyik barátnőm édesanyja kereskedő volt, ő térített el. Amikor ez történt az Ofotért hirdetett felvételt. Pécsett tanultam két évig. Felejthetetlen két év az. Voltak példaképeim, vérbeli, erkölcsös kereskedők neveltek ott bennünket. Akkor még csak felvételi vizsga árán lehetett bejutni a szakmába. Végzett optikai és fotócikk-eladóként jöttem haza Kaposvárra, s nyolc évet töltöttem el az Ofotérben. Ez a második munkahelyem, akkor hívtak ide, amikor a Zselic nyitott. — Volt valami baja az Ofotérttal? — Semmi sem.. De ide a sztályvezetö-helyettesnek jöttem és földobott az is, hogy egy új áruházat kell beindítani. Nagyon szép munka volt. S amikor a régi helyemről ismert arcokat mind többször láttam az alig egy-két hónapos Zselicben, akkor kezdtem igazán örülni. — A földszinten, egyhamar közkedveltté vált az osttály. — Ott. — Muszáj provokálnom. Azt az osztályt megszüntették. Most az emeleten szoroskodnak. — Ha nem kérdez, lehet, hogy nem szólok zrről. De ha provokál... Mintha a kezemet vágták volna le, úgy fájt az az állítólagos korszerűsítés. Viszont szerencsés alkatú vagyok. A legnagyobb bajban is meglátom a reményt. Akkor először úgy gondoltam, hogy elmegyek és még az áruház tájékára sem jövök azután. De itt maradtam, fétíg- meddig dacból. És a vevők vigasztaltak meg. Nem mással, mint azzal, hogy ismét rendre találkoztam a törzsvendégekkel, hogy ide- fönt is megtalálnak ... — Tudom, hogy elvileg minden vásárlót egyformán kell szolgálnia a kereskedőnek. Mégis: ön kiket fogad a legszívesebben? — Talán valami megmaradt bennem a valaha lennem vágyott pedagógusból. Különösen ilyenkor, karácsony tájékán tör ki belőlem ez. Az aprópénzt szorongató gyerekek a legkedvesebb vevőim. Azok, akikről észrevehető, hogy lassacskán spórolták össze az ajándékra valót. Akikre különösen vigyázni kell. Akikre néhol szívesen sózzák rá a bóvlit. Mindig eszembe jut, hogy édesanyjuk, édesapjuk bontogatja majd azt a csomagocskát, amit itt elkészítek nekik. — Mit csinál akkor, amikor épp nem kereskedik? — Kötök. És utazom. Erre szánom minden pénzemet. Még automata mosógépem sincsen, inkább vállalom, hogy kézzel mossak, de látni akarom a világot. Kimondani sem mertem sokáig, de én már akkor vágytam Japánba, amikor ez a távol-keleti csodaország még nem volt oly divatos, alig-alig hallottunk róla. Nemrég kimov/dtam. Minden megtakarított pénzem ráment. De sohasem bánom meg ezt a kiadást. Néhány színes fotót vett elő Japánról. Maga készítette valamennyit. S hamar kiderült belőlük: a fényképezőgépet nemcsak eladni tudja, hanem kezelni is. Ezt sem amatőr színvonalon. Luthár Péter Várkonyi Péter hazaérkezett
