Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-09 / 293. szám

1988. december 9., péntek Somogyi Néplap 3 0 A demokrácia technikája Ezután jön a neheze Ki ne ismerné azt a pub­licisztikai fordulatot, hogy mostanság elég pár hónapot külföldön tölteni, s egy megváltozott Magyarország­ra tér haza az ember. Aki mondjuk a nyár elején ol­vasott utoljára hazai újsá­gokat, az még azoknál a kommentároknál tart, hogy igenis van különbség a SZOT és a kormány állás­pontja között, s ez így van rendjén, végre nyilvánossá­got kapnak az érdekkülönb, ségek, sőt ezután ezzel mint természetes jelenséggel szá­molni kell. à Azóta eltelt pár hónap, s az érdekkülönbségeknek a sajtóban való megjelenése nemcsalk . természetes lett, hanem egy kis túlzással azt is mondhatnánk: lassan más sincs a lapokban, mint a különféle szakszervezetek, a Kamara, a vállalkozók, a KISZ, az MTESZ, a TOT meg a gombamódra szapo­rodó érdekképviseleti egye­sületek nyilatkozatai, kö­vetelései, igénybejelentése. Ami pár hónapja a köz­vélemény számára minde­nekelőtt a társadalom de­mokratizálódásának a jele volt, arról mára kiderült, hogy ezenkívül egy sor va., donatúj problémát, végig nem gondolt, roppant idő­igényes, bonyolult feladatot jelent. Volt abban valami eufó­rikus, amikor végre kimond­hattuk, hogy nézet-, sőt ér­dekkülönbség van a kor- ' mány, a szakszervezetek, a Kamara, a KISZ között. Kez­detben' sokunknak talán úgy látszott, a dolog ezzel el is van intézve, az érdekek megfogalmazása és az ál­láspontok rögzítése után va­lami módon mégiscsak lét­rejön egy, már demokratikus és ugyanakkor mindenkit kielégítő megoldás. Sajnos a dolog nem ilyen egyszerű; ezután jön a ne­heze. Miközben ugyanis új­ra meg újra le kell szögez­ni, hogy az eltérő érdekek nyílt megjelenése valóban nélkülözhetetlen feltétele egy demokratikus társada­lomnak —- s itt bármiféle (korlátozás, a „régi szép idők­re” való nosztalgikus utalás ezt a demokratizálódást ve. szélyeztetné —, ugyanakkor azt is látni kell, hogy egy hosszú, igen rögös úton ed­dig csupán a legelső lépé­seket tettük meg. A demok­ratikus társadalom techni­káit tanuljuk most, s ez *a lecke tovább nem halaszt­ható, de az is tény: ez a tanulás igencsak mostoha körülmények között, súlyo­san korlátozó feltételek kö­zepette kell végbemenjen. Hogy a legutóbbi napok, ból vegyük a példát, az Országos Érdekegyeztető Tanács első és máris mara­toni ülésén hosszú órákig folyt a vita az ügyrendről. Ez egyrészt természetes, hi­szen ilyen testület eddig nem működött nálunk, s mindent az alapoknál kel- lett kezdeni. Olyan kérdé­sekben kellett dönteni : mi­kor érvényes és kit illet meg a vétó joga; mit jelent, ha az egyik résztvevő be­jelenti, hogy pártatlan az ügyben. Ez egyébként pár órával később, a jövő évi bérintézkedések vitájában máris bekövetkezett, a kor­mány ugyanis „semleges, nek” nyilvánította magát, és a továbbilakban a SZOT és a Kamara képviselői egyez­kedtek arról, hogy meghatá­rozzák-e a kötelező mini­mális és maximális béreme­lést 1989-ben. Végül arra jutottak, hogy a szakszervezetek és a mun­kaadókat tömörítő Kamara ajánlással fordulnak a vál. lalatokhoz : tegyék lehetővé a minimális háromszáza­lékos béremelést. Nehezebb volt megállapodni a maxi­mális béremelés mértéké­ben. A vélemények több pon­ton olyan élesen ütköztek, hogy jó néhány kérdésben nem sikerült megállapodni. Az ÁBMH kezdeményezte, hogy jövőre a jelenleginél ötszázzal több, azaz 3500 fo­rint legyen a minimális bér, a SZOT pedig négyezer fo­rintot javasait. A Kamara és a különféle szövetkezeti képviseleték jelenlevő veze­tői tiltakoztak a minimális bérek kötelező fölemelése ellen, mondván: ennek nin. csenek meg a vállalatoknál az anyagi feltételei. Végül nem született döntés, bár a kormány képviselői fölvetet­ték, hogy esetleg rendeleti úton is bevezethetik a ma­gasabb minimális béreket. Az érdekegyeztetés mind szélesebb körű elterjedése egy, eddig talán kevéssé felismert veszéllyel is jár: időzavarba kerülhetnek a tárgyaló felek. Ha például a bértárgyalások túlságosan elhúzódnak — s erre a nyu­gat-európai országokban gyakran van példa —, a felduzzadó társadalmi köve­telések robbanásszerű bér­kiáramláshoz vezethetnek, s ez a felgyorsuló, s ezért ke­zelhetetlen ár—bér spirál lehetőségét hordozza magá­ban. Az érdekütközések tehát egyre nyíltabbak, és egyre jelentősebbejk. Sajnos egyre több korlátozó tényezőt kell egyidejűleg figyelembe ven­ni, ugyanakkor a különböző rétegek részéről egyre na­gyobb a társadalmi nyomás, hiszen a romló életszínvo­nalú lakosság toleranciája csökken. Márpedig az érde­kek egyeztetéséhez határo­zottság és tolerancia, szi­lárdság és kompromisszum­készség egyaránt szükséges. A demokrácia működteté­sének technikáit csak akkor tudjuk igazán, társadalmi méretekben megérteni és megtanulni, ha a közvéle­mény folyamatosan, hiteles információkat kap az érdek- egyeztetési tárgyalásokról, bármilyen hosszadalmasak és bonyolultak is azok. Hi­szen a mi érdekeinkről, és főként a mi társadalmunk demokratikus jövőjéről van szó. Pusztai Ëva Címszavakban is nehéz összefoglalni, hogy mennyi mindenről volt szó tegnap az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának nagyatádi ülé­sén. A nyilvános tanácsko­zásra más parlamenti bi­zottságokban dolgozó képvi­selők mellett meghívták a megye és a város tisztség­viselőit is. A vendégek kö­zött ott volt Klenovics Im­re, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Gyenesei István megyei tanácselnök A bizottság a honvédelem jövő évi költségvetését vi­tatta meg. Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter ehhez szóbeli ki­egészítőt fűzött, majd a kér­dések kapcsán válaszolt ar­ra is, hogy mit jelent Mi­hail Gorbacsov államfőnek, az SZKP főtitkárának egy nappal korábbi bejelentése, hogy jelentősen csökkentik a Közép-Európában állomáso­zó csapatok fölszerelését és létszámát. Az NDK és Cseh­szlovákia mellett Magyaror­szág is szóba került. Ha­zánkban 62 ezer szovjet ka­tona állomásozik, s Kárpáti Ferenc szerint ez az egyol­dalúan bejelentett haderő­csökkentés negyedüket érin­ti. A szovjet hagyományos fegy vernemek kivonását nem követi a Magyar Néphadse­reg fejlesztése; ellenkezőleg: bizonyos visszafejlesztéssel kell számolni. Bár összessé­gében több, 39,7 miilliárd fo­rint az előirányzat, értéké­ben azonban kevsebfo, mint amit az idén a honvédelem­re fordítottunk. Védelmi ki­adásokról van szó; jó része a fenntartásra kellett és nem a technika fejlesztésére, bár erre is nagyobb gondot kel­lene fordítani. Jövőre a hon­védelmi költségvetésnek mindössze 16 százalékát használják föl a korszerűsí­tésre, s 84 százalékát fordít­ják a fenntartásra. A honvédelmi tárca is ta­karékoskodni akar. Erre kö­telezi a népgazdaság hely­zete. Ám — ezt Kárpáti Fe­renc is hangsúlyozta — van határa a takarékosságnak is. Az idén már kevesebb tar­talékost hívtak be katoifti szolgálatra, miint korábban, s jövőre további 40 százalék­kal csökkentik ezt a létszá­mot. 1989-től nem lesznek előfelvételis katonák. Az egyetemi és főiskolai kép­zettségűek megfelelő tiszti és tiszthelyettesi képzést kapnak a diploma megszer­zése után. Jövőre kerül az Orsíág- gyűlés elé az a törvényja­vaslat, amely az alternatív katonai szolgálattal foglal­kozik. Simon Ernőné képvi­selő, a honvédelmi bizottság tagja amellett foglalt állást, hogy az eredetileg tervezett 36 hónapos szolgálat mel­lett voksoljanak a képvise­lők. Madarasi Attila pénz­ügyminisztériumi államtit­kár elmondta, hogy a hon­védelem költségvetésének csökkentése összhangban van a gazdasági intézkedésekkel. A képviselők megkérdezték, hogy mi lesz a sorsa azok­nak az üzemeknek, ame­lyeknek termelését főleg ka­tonai célokra állították be. A válasz: valamennyi képes arra, hogy átálljon a hazai és a külföldi piac igényei­nek megfelelő termelésre. Egy másik kérdésre vála­szolva Kárpáti Ferenc el­mondta: a hadseregnek sok olyan létesítménye , van, amely nemcsak a katonák számára fontos. Ilyenek a kórházaik is, amelyek. épp most, a tragikus bányasze­rencsétlenség során nyújtot­tak segítséget. Gyuricza László, az Or­szággyűlés honvédelmi bi­zottságának elnöke a vitát összefoglalva elmondta : szükség van arra, hogy a honvédelem még nagyobb A mezőgazdasági kister­melők árui nélkül ma már becsukhatnák a zöldségpia­cokat. Vajon tudnak-e erről azok, akik néhány négyzet­méteres fóliájuk alatt pri­mőrnek való paprikát, para­dicsomot palántáznak vagy a háztájiban burgonyát, zöldséget termelnek eladás­ra. És ha tudnak is, érzé­kelik-e munkájuk jelentősé­gét a gyakorlatban? Mert tény, hogy a nagyüzemek gyakran előnyt élveznek a háztáji gazdaságokkal szem­ben. Gondoljunk csak a felvá­sárlási árra, amely gyakran töredéke a piaci árnak. A mezőgazdasági kistermelők második vonalbeli szerepe nem lehet vonzó senkinek. Tavaly a kistermelők a • mezőgazdasági bruttó ter melési értékéből csaknem negyven százalékban része­sedtek: százmililiárd forint bevételt könyvelhettek el — annyit, amennyi a mező­gazdaság összes exportja volt. Jelenleg 1,4 millió csa­lád foglalkozik mezőgazda- sági kistermeléssel. Az ada­tok alapján belátható, hogy az ország s ezen belül a Me­zőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium nem hagyhatja magára a kister­melők többmilliós táborát. A mezőgazdasági ártámogatá­sok csökkenése miatt kivált ennek a rétegnek lesz szük­nyilvánosságot kapjon, ez nagyon sok félreértést el­oszlathat. Az ülésen tizenhat képvi­selő szólalt fel. Kérdésükre valamennyien részletes vá­laszt kaptak. Délután a hon • védelmi bizottság tagjai, a meghívott vendégek meglá­togatták a nagyatádi hely­őrség laktanyáját, és meg­ismerkedtek haditechnikai fölszereltségével. sége segítségre. Az Ország- gyűlés mezőgazdasági bi­zottsága négy évvel ezelőtt foglalkozott a kistermelők helyzetével, de akkor nem beszéltek a termelés fő irá­nyairól és közgazdasági sze­repét sem értékelték. Azóta változtak a gazdasági kö­rülmények, s ezekhez a kis­termelőknek is igazodniuk kell, máskülönben nem ma­radnak életképesek. S ezt legelőször mi, fagyasztók éreznénk meg. A kisterme­lők helyzetéről nemsokára jelentés készül; ezt megvi­tatja majd a mezőgazdasá­gi bizottság, később az Or­szággyűlés is. A parlamentiek döntenie kell majd arról, hogy mi­lyen mértékben és hogyan segítik az elkövetkezőkben a mezőgazdasági kisterme­lők munkáját. Az már most nyilvánvaló, hogy a gazda­ságtalanul munkálkodók ön­magukat számolják fel. A jövő évi szabályozórendszer várhatóan nem csökkenti (inkább növeli) az elvonást Ebben a helyzetben a MÉM a kistermelők szakosodását támogatná, hiszen- ezen a téren jó néhány példa iga­zolta a gazdaságos munkát. Ilyen például a Mester-Coop élelmiszer-feldolgozó háló­zata. A kistermelők száma év­ről évre csökken. A tavalyi­hoz képest már az idén ke-. vesebben vannak egy száza­lékkal ; ezzel szemben a ter­melési értékük két százalék­kal nőtt. Többen úgy vélik, hogy a háztájiban dolgozók­nak is nagyobb kockázatot kellene, vállalniuk, de joggal kérdezhetjük : * aki napi munkálja mellett disznót hizlal, zöldséget termel, nem vállalkozó? Pénzt fektet a háztájiba, lehet, hogy az egész vagyonát, amely az­tán vagy megtérül, vagy „el­úszik”. Ezek az emberek akkor mernek kockáztatni és csakis akkor lesznek ké­pesek további vállalkozásra, ha tudják, hogy belátható időn belül viszontláthatják vagy gyarapíthatják tőkéjü­ket. Valamivel nagyobb gaz­dasági biztonságolt jelente-, ) ne, ha a kistermelőik a nagyüzemekre épülve mun­kálkodnának. Természete­sen itt is adódik a kérdés: vajon nem vezet-e ez to­vábbi kiszolgáltatottság­hoz? Akkor nem, ha egyen­rangú partnerként kezelik majd a nagyüzemeket és a kisgazdállkodókait. Szükség volna a mező­gazdasági kistermelők ér­dekképviseletére. A MÉM támogatná- az efféle kezde­ményezéseket, de konkrét igényeket vár. Hogy szak­mai szövetséget, egyesüle­tet akamafc-e létrehozni, azt csak a kistermelők tud­hatják. Faragó László SZÁLLÍTÓK A pamutot öt»*őr ömölik mog — Velünk kezdődik, és mi fejezünk be mindent, ami a pamutfonóban történik — mondta Nagy Lajos szállí­tási diszpécser. — Évente majdnem tizenkétezer tonna pamutot emelünk meg: el- hinné-e, ötször. — Kérem, sorolja! — A kirakással kezdődik, utána a raktárból a tisztító- kárto-ló üzembe targoncáz- zük a gyapotbálákat, és a gyártási folyamat után mi szállítjuk ki a rámpára, rak­juk vagonba vagy kamio­nokba a fonalat. — Milyen gépek segítik a munkájúikat? — Bála-fogós és v-iliás to-r- goncáfckail dolgozunk, de a bálabon-tást és részben a va­gon-kirakást is kézi erővel kell végezni. A vagonok aj­tajáig ugyanis c-salk az úgy­nevezett molnárkocsival le­het az anyagot eljuttatni. — Hányán csinálják? — Műszakodként hatan. De most csak öten vagyunk, mert megbetegedett az egyik kollégánk. — Vannak a szállítóknak jellegzetes betegségei? — A leggyakoribb szak­mai ártalom a hőmérsékleti különbségekből adódik. A szabályozott klímájú üzem és a huzatos raktárak kör zött ingázunk, a munkaidő jelentős részét töltjük sza­bad ég alatt. És rengeteg port nyelünk, néha veszé­lyes anyagokból származót is. Előfordul ugyanis,, hogy olyan, nem kellően kitakarí­tott vagonokban érkezik a szállítmány, amelyekben előzőleg mészhiidr-átot, sze­net, cementet vagy valami­lyen vegyszert, műtrágyát szállítottak. — Honnan érkezik a a nyersanyag? — Most a Szovjetunióból, Pakisztánból, az Egyesült Államokból, Kínából... A tengeren túli országok­ból érkező gyapot az NSZK- ban, Brémáiban és a jugo­szláv kikötőkben kerül a kamionok nakter-ére. A kész fonalat pedig a belföldi pia­con kívül a világ számos or­szágában értékesítjük. V. G. Kistermelői piac LESZ-E ÉRDEKKÉPVISELETÜK ? A honvédelmi bizottság nagyatádi ülése

Next

/
Thumbnails
Contents