Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-05 / 289. szám
2 Somogyi Néplap 1988. december 5., hétfő Véget ért a szakszervezetek nemzetiségek országos tanácskozása kongresszusai (Folytatás az 1. oldalról) A 'küldöttek többsége kitérít az életkörülmények és a szociálpolitika alakulásával kapcsolatos szakszervezeti tennivalókra. Valamennyien rámutattak, ‘hogy az utóbbi években romlott a tagság 'anyagi 'helyzete. A családok életkörülményei tovább romlottak az idén bevezetett személyi jövedelemadó-rendszer következtében. Ez tel jesítm ényvi sz- szaitartó hatású és különösen a többgyermekes családokat érinti hátrányosan. Berényi János, a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének titkára indítványozta : a szakszervezetek javasolják a családi — az eltartottak számát figyelmébe vevő — jövedelemadó mielőbbi bevezetését. Több felszólaló társadalmunk egyik legnagyobb problémájaként jelölte meg a lakáshoz jutás nehézségeit. Felhívták a figyelmet airra, hogy a lakáskölcsönök kamatának jövőre tervezett emelése még azok számára is kilátástalanná teszi az önálló otthont, akik számíthatnak a szülői támogatásra. Bársony András, az Országos Ifjúsági Konferencai küldötte a családalapító fiatalok érdekében javasolta, hogy az első otthonhoz juttatás az állam feladata legyen. Nem értett egyet a lakásalap létrehozásával, mert szerinte ez egy újabb elvonási forma, a költségek áthárítása a vállalatokra. Varga Gyuláné azt javasolta, hogy a SZOT szervezze meg az irreálisan magas lakásáraik megalapozottságának szakértői felülvizsgálatát, s ebbe a munkába vonja be a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság és az Országos Árhivatal szakembereit. Szállási Istvánná, a pe- dagógus-szákszervezet kaposvári városi titkára: — Számos felszólaló beszélt a szakszervezeti munka legfontosabb eleméről, az emberről. Ezalatt természetesen mindenki a tagságot értette. De a szakszervezeti tisztségviselő is ember. Ércük kértem szót: a társadalmi munkásokért. A statisztikai dokumen- .úrnőkből kitűnik és a szóbéli kiegészítő ezt megerősítette : csökkent és tovább fog csökkenni a függetlenített politikai munkásök száma. Ez érinti az alapszerve- zeteket is, ugyanakkor a munka fő színtere az alapszervezet lesz. Nálunk, pedagógusoknál soha nem volt menetrend- szerű az alapszervezeti titkárok függettenítése ; csak a legnagyobb városök engedhették meg maguknak ezt. A tisztségviselők döntő többsége — még ha titkár is — csékély tiszteletdíjat kap, s ez után adózik is. Még az ő helyzetüknél is sökkai nehezebb az intézményi főbizalmiiaké és bizalmiaké. Hiába jelent meg ÁBMH-, majd az ágazati jogszabály a nem függetlenített szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-, illetve órakedvezményéről. Rögtön kész volt rá egyes intézményvezetők válasza : A felszólalók alapvetően megerősítették a szakszervezetek megújulásának, tevékenységének fő irányairól ci dokumentumban foglalta-* kát — mondta. A tanácskozás eleget tett annak a szándéknak, hogy a továbblépés fő irányainak kijelölésével utat nyisson a szak- szervezeti mozgalomnak a tagság által kívánt átalakításához. Ezzel kapcsolatban elmondta : nem ért egyet azzal a javaslattal, hogy februárban hívjanak össze egy újabb országos értekezA munkavállalók közérzetéről, munkakörülményeiről és egészségügyi helyzetéről szinte valamennyi ágazati szakszervezet küldötte elmondta véleményét és javaslatait. A szakszervezetek jelentős vagyonával kapcsolatban a küldöttek úgy ítélték meg: ez az érték korántsincs megfelelően kihasználva. Oláh András, az Észak- Pest Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója javasolta, hogy független szakértői csoportot bízzanak meg a szakszervezeti vagyon felmérésével. Ezek a szakértők arra is vállalkozhatnának, hogy javaslatot tegyenek a vagyon — különböző épületeik, üdülők — jelenleginél jobb hasznosítására. A bérharccal összefüggésben sok szó esett a kormány és a SZOT képviselőinek tanácskozásairól, az ott hozott megállapodásokról. S bár — mint mondták — érzékelték e tárgyalásokon a rangsorolt érdekék érvényesítésénék szándékát, mégis a felszólalásokból az tűnt ki, hogy a tagság ellentétes érzésekkel fogadta a legutóbbi két központi bérintézkedést. Jogosnak érezték évtizedes, nem egyszer több évtizedes bérlemaradásuk felvetését azoknak a szakmáknak a képviselői,- amelyek a mostani intézkedésekből kimaradtak. Ezért konkrét szakmai érdekvédelmet szorgalmaztak. A hozzászólásokban az is elhangzott, hogy az eredményes érdekvédelmi tevékenységhez megfelelő jogi feltételek, garanciák és megfelelő szakszervezeti eszközök is szükségesek. Elodázhatatlan, hogy közép- és felső szinten tisztázzák, rendezzék a szakszervezetek jogosítványait. „No, és a szakszervezet pénzt is adott hozzá?” Egyik oldalról tehát megjelenik egy tagsági igény a mozgalmi murika társadalmasítására, másik oldalról a tisztségviselők heti órakedvezményét is csak a dolgozó közösség, a tantestület rovására kaphatja meg, mert a költségvetésben ilyen címen nem jelenik meg pénz. Kérjük tehát, hogy az ÁBMH és a SZOT által kiadott jogszabály végrehajthatósága ne függjön a különböző állami vezetők pillanatnyi állásfoglalásától, értelmezésétől. Este 7 óráig ötvenketten mondhatták el véleményüket, a tanácskozás első két napján összesen 69-en fejthették ki álláspontjukat a dokumentumokról és a szóbeli kiegészítésről. A vita lezárása után megkezdte tevékenységét a szerkesztőbizottság, a küldötte* pedig vasárnap reggel, Nagy Sándor, a SZOT főtitkára vitaösszefoglalójánrak meghallgatásával folytatják munkájukat. Vasárnap reggel folytatta munkáját a szakszervezetek országos tanácskozása. A dokumentumok feletti vitában elhangzott véleményeket, észrevételeket Nagy Sándor, a SZOT főtitkára foglalta össze. letet. Hangsúlyozta, hogy az átalakulási folyamat érdemi lezárására csak a szakszervezetek előrehozott kongresszusa vállalkozhat. A továbblépéshez most arra van szükség, hogy az elfogadott fő irányoknak megfelelő tartalommal dolgozzák ki a szakszervezetek új, egyelőre ideiglenes alapokmányát. Ennek birtokában lehet megvalósítani a mozgalom egészének megújítását, szervezeti és választási rendszerének átalakítását. Figyelembe véve az új alapokmány tagsági vitájához szükséges időt is, a szakszervezetek legkorábban 1989 végén, 1990 elején tarthatják meg előrehozott, rendkívüli kongresszusukat. Az eredmények, között említette, hogy jövőre a kormány egy lépést tesz előre a bérmegállapodásos rendszer kialakításának irányába. A béregyeztetés rendszerétől a szakszervezetek azt várják, hogy a munkabérek ne a maradékelv alapján kerüljaneík szétosztásra, a munkajövedelem ne elosztási kategória legyen, hanem a termelésiben részt vevő ember munkaerejének bővített újratermeléséhez szükséges forrás. Országos szinten a bér- tárgyalások rendszere kialakulóban van. A vállalatoknál azonban a mechanizmus még nem világos, mert először azt kellene tisztázni, hogy. az igazgatók tulajdonképpen kit és mit képviselnek. Az értekezleten a felszólalók határozottan tolmácsolták: a tagság nem fogadja el a kormány jövőre tervezett 6 százalékos reálbércsökkentési törekvését. Ezt az álláspontot képviselték a szakszervezetek a kormány és a SZOT vezetőinek legutóbbi megbeszélésén is. Azt azonban meg kell mondani — hangsúlyozta Nagy Sándor —, hogy a reálbérek szintentartása ebben a helyzetben nem reális követelés, mert nem állnajk rendelkezésre a szükséges források. 1990-ire viszont mindenféleképpen meg kell állítani a reálbérek csökkenését. A szakszervezetek rövid időn belül megteremtik annak a feltételét, hogy a kormánytól független számításokkal rendelkezzenek a fogyasztói árszínvonal emelkedéséről, a reálbérek alakulásáról. Ehhez a Szak- szervezetek Elméleti Kutatóintézetében teremtik meg a feltételeket. Ezekre az információkra nem azért van szükség, mert kétségbe vonják a kormány által közölt adatokat. A szociális partnerség, az együttműködésre törekvés jellemzi a szakszervezetek viszonyát a kormánnyal, a különböző állami szervekkel, a munkáltatókkal. A szakszervezetek azonban az együttműködést úgy képzelik el, hogy a szükséges intézkedések támogatásra mellett minden esetben érvényre juttatják a szakszervezeti követeléseket is. Ehhez azonban — vagyis a jogok és kötelességek pontos elhatárolásához — minél előbb szükség van a szakszervezeti törvény megalkotására. Nagy Sándor áriról tájékoztatta a tanácskozás résztvevőit, hogy jól halad a szakszervezeti törvény kidolgozása, az első mintapéldányok már elkészültek. Így belátható időn belül sor kerülhet arra, hogy tagsági vitára bocsássák ezt a dokumentumot. Bár a vitában sokféle vélemény hangzott el, megálla- - pítható — hangsúlyozta Nagy Sándor —, hogy a szakszervezeti megújulás alapelveiben a fölszólalók egyetértettek. Nagy súllyal vetődött fel a szakszervezeti egység megőrzésének kérdése. Az egységhez szorosan kapcsolódik a szolidaritás gondolata is. A jelenlegi nem könnyű ■ gazdasági helyzetben ennek fenntartása méginikábib szükséges. Olyan erőt kölcsönöz a mozgalomnak, amely nélkülözhetetlen a tagság érdekeinek érvényesítéséhez. Nagy Sándor a szervezet alapokmányával kapcsolatosan néhány elvi jelentőségű felvetésre reagált. Leszögezte: fenntartjuk és erősítjük azt a felfogást, amely szerint ennek a szakszervezeti mozgalomnak nem kell félnie az alternatív szervezetektől. Létrejöttük hazánkban ma realitás, sőt hosszú távon is az marad. Létük az eddigi szakszervezeti munka kritikája is, persze ugyancsak érvényesül bennük egyfajta korszellem, divat, sőt politikai megfontolás. A mozgalomnak a velük való viszonyt azon az alapon kell tisztázni, hogy egyes konkrét kérdésekben együtt tudunk-e működni a munkavállalók érdekeiért, vagy pedig más-más felfogást követünk. Végezetül elmondta, hogy a dokumentumokat szerkesztő bizottság egész éjjel dolgozott, írásos jelentést készített, munkája során figyelembe véve a vita észrevételeit. javaslatait. Nagy Sándor kérte a küldötteket, hogy a változtatásokkal együtt fogadják el a dokumentumokat, utat nyitva ezzel a mozgalom alapvető átalakulásához. Ezt követően Kósáné Kovács Magda, a SZOT titkára, a szerkesztőbizottság elnöke ismertette a bizottság megállapításait. A szerkesztőbizottság összefoglalója után számos kérdés hangzott el a beterjesztett dokumentumokkal kapcsolatban. Ezekre Kósáné Kovács Magda válaszolt, majd elsőként az Észrevételek, javaslatok az állami szervek számára című dokumentumról határozott a szakszervezeti tanácskozás. Ügy döntöttek, hogy a dokumentumot a küldöttcsoportok képviselői az elkövetkezőkben áttekintik, azt még pontosítják, s csak ezután juttatják el az illetékes állami szervekhez. A tanácskozás következő dokumentumáról, a szak- szervezeti érdekvédelem és érdekképviselet fő irányait tar talma z ó ál lásf og lal ás r ól az újra kibontakozó vita még hosszabb ideig elhúzódott, pedig a szavazás menetét időközben egyszerűsítették, s a felvetett javaslatokról, azok beterjesztése után azonnal szavaztak. Az egyes részletkérdésekben tett indítványok egy részét a szerkesztőbizottság beépítette a szövegbe, többet viszont nem fogadott el. A részszavazások során általában 9—13 ellenszavazat voll, és körülbelül ugyanennyi tartózkodás. Éles vita alakult ki például a munkahely-felszámolás és munkahelyteremtés költségeivel kapcsolatos pénzügytechnikai kérdésekről, a munka- nélküliség ély- el 1átás biztosítási alapra helyezéséről. Amikor több küldött a létminimum kérdését, illetve az adórendszer felülvizsgálatának ügyét boncolgatta, heves vita alakult ki az ülésteremben. Végül is az adórendszer általános felülvizsgálata és a családi adó bevezetése mellett szálltak síkra, azt az elvet képviselve, hogy a tanácskozásnak nem feladata szakmai részkérdésekben javaslatot tenni. A dokumentumot egy ellenszavazattal és két tartózkodással a tanácskozás elfogadta. A tanácskozás végezetül egyhangúlag elfogadta a ma • gyár szakszervezetek országos szintű szövetsége alapokmányának alapelveirű! szóló dokumentumot, mint ajánlást. Egyúttal határoztak arról is, hogy bizottságot hoznak létre az új alapokmány előkészítésére, s a majdani tervezetet tagsági vitára bocsátják. Az alapel- vekkel kapcsolatban felvetett egyik kérdés — az erdélyi menekültekkel elhangzott vasárnap reggeli rádióriport — kapcsán szükségesnek tartották leszögezni : már korábban határozatot hoztak arról, hogy miniden Magyarországon munkát vállaló külföldi — állampolgárságára való tekintet nélkül — tagja lehet a SZOT- hoz tartozó szakszervezeteknek. A tanácskozás Paszternák László zárszavával, majd az Intemacionálé eléneklésével ért véget. VII. kongresszusát tartotta a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége. Hambuch Géza főtitkár az országos választmány beszámolójához fűzött beszédében elmondta : megvitatják a szövetség tevékenységét, további feladatait, nemzetiségük helyzetét, problémáit. Felhívta a figyelmet arra, gondot okoz, hogy nincs egyetlen igazi német óvoda, iskola sem. A németek lakta települések többségében még a kétnyelvű oktatás, vagy a bővített német nyelv- oktatás feltételei is hiányoznak. A közéletben, az istentiszteleteken alig-alig használhatják anyanyelvűket. Helyenként még mindig megnyilvánul az előítélet, a meg nem értés a német ajkúak iránt. Az utóbbi időszakban folytatódott a német nemzetiség asszimilációja. Ezt a folyamatot mindenekelőtt a német nemzetiségeknek kell megfékezniük. Ez az igyekezetük azonban csak akkor lehet eredményes — hangoztatta —, ha az eddigieknél több támogatást kapnak a magyar államtól és segítséget adnak ehhez a német nyelvű államok. Nemzetiségük fennmaradása a magyarság érdeke is. A vitában felszólalt Ivá- nyi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Beszédében hangsúlyozta : a magyar társadalomnak is érdek®, hogy a hazai németség vállalja nemzetiségét, jól érezze magát ebben a hazában. Elmondta, hogy a májusi pártértekezlet által megindított társadalmi-politikai átalakulási folyamat részeként az MSZMP Politikai Bizottsága áttekintette a hazánkban élő nemzetiségek helyzetét, és megállapította : hazánkban érvényesül a nemzetiségek egyenjogúsága, a nemzetiségi és a magyar lakosság viszonya zavartalan, A nemzetiségi lakosság közérzete jó, elkötelezetten vesz részt a szocialista társadalom építésében, ápolhatja kapcsolatait anyanemzetével. Kérte a kongresszus résztvevőit: mondják el majd véleményüket a nemzetiségi törvény politikai irányelveiről és vegyenek részt a törvényalkotást megelőző társadalmi vitában. Számos felszólaló elégedetten nyugtázta, hogy meg- újulóban van a nemzetiségi politika gyakorlata, helyenként — mint például Baranya megyében — a tanács’ szervek gondoskodnak a nemzetiségi jogok érvényesítéséről, a nemzetiségek oktatási feltételeinek megteremtéséről. Sok helyen ez nincs így. A nemzetiségi politika hitelét veszítheti, ha nem valósul meg — mondották. A kongresszus megnyitó ülésén Czibere Tibor művelődési miniszter kitüntetéseket nyújtott át több német nemzetiségi együttesnek, pedagógusnak, népművelőnek. A magyarországi németek támogatják a nemzetiségi törvény megalkotását — hangsúlyozták a kongresszus vasárnapi ülébén. Sok felszólaló hangoztatta: elengedhetetlen a magyarországi németek érdekképviseletének bővítése. Fontos, hogy a szövetség növelje érdekképviseleti szerepét. Ezért azt tervezik, hogy megalakítják szervezetük területi és helyi testületéit. Cziibere Tibor művelődési miniszter — aki a 'kormány nevében köszöntötte a kongresszust — szólt azokról az intézkedésekről, amelyek elősegítették a magyar- országi németek anyanyelvinek, kultúrájának ápolását. Az elhangzott véleményeket és javaslatokat figyelembe véve fogalmazták meg a kongresszus határozatát, a következő 5 évre szóló programot, amelyet többségi szavazattal elfogadtak, Úgyszintén elfogadták a módosított szervezeti szabályzatot, amely szerint a szövetség neve jövőben a Magyarországi Németek Szövetsége. A kongresszus megválasztotta a szövetség országos választmányának tagjait és tisztségviselőit. Az elnök dr. Manherz Károly, a főtitkár újra Hambuch Géza lett. DÉLSZLÁVOK A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének X. kongresszusa Pécsen tanácskozott. Négy évtized óta ez az első alkalom, hogy nem a fővárosban, hanem egy nemzetiségi megye — Baranya — székhelyén tanácskoznak a délszlávok. A tanácskozás munkájában részt vett Tatai Ilona, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és Horváth István bel Ügyminiszter. Ott voltak a testvérszövetségek képviselői, továbbá a délszlávok lakta megyék politikai, állami és társadalmi szervezeteinek vezetői. Jugoszláviát a budapesti nagykövete, Rudolf Sova, valamint a Dolgozónép Szocialista Szövetsége (népfront) küldöttsége képviselte. Az előterjesztéshez Mán- dity Marin főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést. Rámutatott: nemzetiségipolitikánk legkritikusabb pontja változatlanul az anyanyelvi oktatás alacsony színvonala. A szövetség önmagában nem tudta megoldani a feladatot, az illetékes állami szerveiktől pedig nem kapta meg a szükséges támogatást az anyanyelvű oktatás fejlesztése. A legnagyobb gondot a nemzetiségi pedagógusok hiánya és a tankönyvek gyenge minősége okozza. Az elégtelen óvó dai és iskolai ellátás következtében sajnálatosan fe'- gyorsult a nemzetiségi !a kosság asszimilációja, A vitában felszólalt Tatai Ilona, a Politikai Bizottság tagja is. A tervezett nemzetiségi törvény alapján az államnak gondolkodnia kell arról, hogy a nemzetiségi jogok gyakorlása a nemzetközi kapcsolatokban is érvényesülhessen, mégpedig a viszonosságra való tekintet nélkül. A nemzetiségi jogok igénybevételéből semmilyen hátrány nem származhat, azt akadályozni nem szabad. A nemzetiségi anyanyelv ‘használata korlátozatlan az ország területén. Meg kell teremteni az egyéni nyelv- használat lehetőségét a hatóságok és a bíróságok előtt az illetékes állami szervek közreműködésével. Az óvodától a középiskoláig lehetővé kell tenni — meghatározott számú jelentkező esetén — a teljes nemzetiségű nyelvű nevelést és oktatást. — Nemzetiségi képviseletet kell létrehozni az országgyűlésben és a helyi szerveikben, közhivatalokban. Elő kell segíteni a nemzetiségek egyesületei- nék, szövetségeinek és az ■ egyénéknek az anyanemze- tü'kkél való kapcsolattartást — mondotta Tatai Ilona, majd végezetül arról szólt: a Központi Bizottság vitára bocsátottal a törvénytervezetet és felkérte a nemzetiségi szövetségöket, hogy nyilvánítsanak véleményt róla. Meggyőződését fejezte ki, hogy a délszláv kongresszus murikája jelentős támogatást adhat véleményalkotásával a készülő nemzetiségi törvény véglegesítéséhez. A kongresszus megválasztotta a 67 tagú országos választmányt s a 14 tagrú elnökséget. A szövetség elnöke ismét Ruisz Mánk és főtitkára Mándity Marin lett. Időt a mozgalmi munkára Nagy Sándor vitaösszefoglalója