Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-31 / 311. szám
1988. december 31., szombat Somogyi Néplap KÖZELKÉPEK NYUGALOMBA KÉSZÜL Az első siófoki gondozónő 1953-ban egy Békés megyei kisközségben, Almáskamaráson idény bölcsődét nyitottak. Ugyanakkor a napilapokban arról lehetett olvasni, hogy Budapesten csecsemő- és gyermekgondozó iskola nyílott, s a Zó- ja kollégium várja a fiatal lányok jelentkezését. Ilike, az almáskamarási tanács 19 éves adminisztrátora elhatározta, hogy pályát változtat, majd elküldte a felvételi kérelmét a fővárosba. — Akkoriban erről a pályáról tulajdonképpen semmit sem tudtam a bölcsőde fogalma is ismeretlen volt — mondja az egykori adminisztrátor lány, ma: Steller Jánosné, a siófoki 2-es Számú Bölcsőde nyugalomba készülő vezetője. — Régebben egy faluban elképzelhetetlen volt, hogy a csecsemőket az anyák „idegenek” kezére adják, noha a szegény zsellércsaládoknál egyáltalán nem kényeztették el a kicsinyeket. Engem a minisztérium Siófokra helyezett, miután- elvégeztem a-z iskolát, s én voltam a község (akkor még község volt Siófok) első szakképzett gondozónője. Siófdkon 1952. május 1- jén nyílt meg az első idényjellegű bölcsőde a Batthyány utcában, s 20 gyermek számára adott helyet. Május 1-jétől október végéig: tartott nyitva három esztendőn át, majd 1954. december 1- jétől megkezdte működését az állandó bölcsőde a Mártírok útja 2. szám alatt. (Itt sem volt több hely 25-nél.) — Én még. az idényjellegűben kezdtem meg a munkát 54 májusában, majd decembertől 13 éven át vezettem az egyes számú intézményt. A „hőskorban” együtt dolgoztam Hukk Mi- hálynéval, Fekete Józsefűével ^ Meixner Istvánnéval, Mihály Andornéval és Bódi Ilonával. Rukk Mihályné és Bódi Ilona ma is munkatársam a 2-es Számú Bölcsődében. Sok év telt el a kezdet óta, s ma már az egykori gondozottjaink gyermekeivel foglalkozunk, s van kollégám is olyan, akit valaha istápoltam. A szó szoros értelmében úttörő munkát végeztünk. A lakosság itt sem lelkesedett a bölcsődéért, pedig egyre nagyobb, szükség volt a szolgálatunkra. hiszen ez idő tájt, mondhatnók, tömegesen álltak munkába az édesanyák. Az „ellenpropagandát” sajnos alátámasztotta az a tény is, hogy rendkívül kezdetleges, korszerűtlen körülmények között voltunk kénytelenek fogadni a gyermekeket. Egy 2 szobás lakás állt rendelkezésünkre, s a lehető legprimitívebb eszközökkel dolgoztunk. Ezért gyűjtést indítottunk, s ily módon pótoltuk a hiányt. A munkatársaim a nehézségek ellenére nagy lelkesedéssel végezték a számukra is új, szokatlan munkát. 1967. január 10-e óta a 2-es számú, korszerű bölcsődét vezeti. — Az elmúlt 20 esztendőben megvalósíthattam mindazt, amit a hivatásom sugallt, segítőtársaimmal, a bölcsődei dolgozókkal éltünk a lehetőségekkel a gyerekek érdekében, s arra törekedtünk, hogy a legjobb tárgyi és szellemi feltételeket teremtsük meg. Nagyon jó érzés számomra, hogy a kollégáim szeretnek, hogy nehéz szívvel búcsúznak tőlem, akárcsak én tőlük. Hozzánk mindig szívesen jötték tapasztalatcserére, szakmai beszélgetésre a más bölcsődékben dolgozók is, kiállításokat rendeztünk, baráti találkozókon, szülői értekezleteken mélyítettük el kapcsolatainkat a várois lakóival. Intézményünkben megalakítottuk a szakszervezeti csoportot, a KISZ-szervezetet, és — hivatásunkhoz méltóan — a vöröskeresztes alapszervezetet. Igen fontosnak tartottam, hogy önképzés révén is gyarapítsam szakmai tudásomat; e célból tanulmányoztam a gyermeklélektant, a legújabb kutatások eredményeit, igyekeztem az új módszereket megismerni. Mégis: azt tartom, hogy a mi pályánkon a legfontosabb az anyai szív. Én mindig annak az édesanyának a helyébe képzeltem magam, aki először hozta „szeme- fényét’’, a gyermekét hozzánk. Átéreztem szorongásait, aggodalmát, s megpróbáltam megnyugtatni. Magam is két gyerméket neveltem. Ök felnőttek már, éln pedig most elbúcsúzom a hivatásomtól. 1954—1988... Sok, küzdelmes, de gyönyörű esztendő. Elégedetten, búcsúzom ... Sz. A. — Jöjjenek csak beljebb — hív kedvesen Mariska .néni — tudják, jön aiz ünnep, muszáj egy kicsit takarítani — teszi le jöttünik- re a ruhát. Az ablakok már kristálytisztán ragyognak, nem különbül a konyha, ahol a házigazdával, Metzger Ferenccel és feleségével beszélgetünk. — Az a legnagyobb baj, hogy kihal a falu — mondja Feri bácsi elöljáróban. Laissan negyven éve, hogy építettük a házat, akkor még csak a csupasz föld volt itt. Nagy falu volt Ga- máis több minit háromezer- lelkes közsiée, ma már oly an háromszáz ház lehet, tán valamivel több. Ha végigmentek a falun., látták: minden harmadik ház majdhogynem üres. Ahol meg laknak, ott jobbára öregek, mint mi .is. A házigazda eljárt éveiket sorol, egykori gazdákra emlékezik, s beszélgetés közben próbáljuk közösen keresni, de úgy látszik, egyikünk sem látja a megoldást. — Olyan lesz Gamás is, mint Gyűrűfű — mondja nyugodtan, öreges megfontoltsággal a szavakat, s látom hogy mögöttük évek tapasztalata .áll megdönthetetlen érvként felsorakozva. A falunak még van .tanácsa, orvosa, gyógyszertára, de munkaalkalom már kevésbé. Az általános iskola alsó és felső tagozatán tizenkét .tanító, tanár oktatja a nebulókat. Jó a közlekedés, naponta többször is jön busz mindkét irányból, Balatonboglár és Kaposvár felé is. A helyiek azt beszélik, nem sokáig marad meg a tanács, olyan híreket hallani, Babodhoz kerül maid. A termelőszövetkezet már ott van, s ez sokat ártott a falunak. Van ugyan egy bakelitüzem. de sokan eljárnak dolgozni a Balatonhoz. vagy be — ahogy itt mondják — Kapósba. A szórakozási lehetőség kevés, s a fiatalok, amint elvégzik az iskolát, szinte mind éllmennék. Végigjártuk ,a falut, kerestük, mi az, amitől ez a somogyi település Gamás, mi teszi gamásivá. Talán a ■rendezett, tiszta udvarok, a takaros házak sora? A kétoldaliról futó járda melletti gondosan elkerített vi rágós - kertek a házak előtt? Esetleg az „1928 Gamás község” feliratú egykori tűzoltókocsi? Nem. Külön-külön darabjai ezek a falunak, s nincs, már igazi arca csak házak sora van egymás mellett. nagy-nagy kerttel. Szekér csörög végig a ga- máisi úton, s a bakon ülők nem először hallják a lovak fújtatását. A kérges kezek között szinte észrevétlen simul a gyeplő. — Van itt hetemként egyszer filmvetítés — gondolkodik hangosan a gazdaasszony. Meg a könyvtárban, az iskolában is vannak rendezvények, de a fiatalokat sokkal több rendezvénnyel sem lehetne itt tartami. Nekünk is két gyerekünk van; a fiú a Délásznál, a lány a húskombinátban dolgozik, ők se maradtak itt. Volt itt nemrégiben egy kertészmérnök Pestről, megnézte a házat, tetszett is neki, de amikor a hozizá tartozó területről esett szó, azt mondta, ő bizony egy kapavágást sem csinál ekkora földben. Metzgerék nagy területen, több mint háromezer négyszögölön gazdálkodnak. A hetven ősz és nyár már lassúbb munkát követel, de a pajta otthonos rendjét, az istálló gondoizottságát sokan megirigyelhetnék. A két fríz tehén friss szalmán, a fejes utáni pihenés perceit tölti, mellettük példás rendben a széna. A bejáraton tábla hirdeti: a házigazda kiváló tejtermelő. — E körül sincs ám minden rendben — tárja szét karjait Metzger Ferenc. A téesz leveszi a hasznot a kistermelőről, a hízón is nyer két forintot kilónként, de a tejen is megvan a nyeresége. Ügy látszik, a kistermelőik teje nem egyforma — bosszankodik, s tudjuk, hogy igaza van. Az előző két, három évihez képest csaknem felére csökkent a tejtermelés a faluban, s Metzgerék is eladják a teheneiket. Nem titkolják : felszámolnák az egész gazdaságot, szívesen beköltöznének Kaposvárra. ö,k is, mint ahogy már sokan a faluból. Kénytelenek abbahagyni a munkát, s ezzel pontot tenni egy életforma végére. Búcsúzunk, s még egyszer végignézünk a falun, végig a takaros portáikon. A központban fázósan topog egy árus. Narancsot, zöldséget, káposztát és tojást árul. Balogh P. Ferenc A bolhái Héphaisxtosz Héphaisztoszt a monda szerint atyja, Zeusz mérgében ledobta az égből, mert a fiú állandóan belekotnyeleskedett szüleinek vitáiba. A frappáns ellentétekben kedvét lelő népfantázia azt tartja a kovácsok istene ettől kezdve nemcsak .a szüleit, hanem az isteneket sem szerette. Ahogyan csavaros eszéért, gúnyolódó mondásaiért az Olümposz lakói sem kedvelték őt. .. Amikor a patkószög átbújt a lókörmön, elnevettem magam: — Mester uram, üthetném akár én is; ekkora lólábba csak beletalálniék... Rám néz a kovácsmester — amúgy fölfelé, mert alacsony az istenadta, s van abban vastag gúny, ahogy munkához invitál1: — Csak tessék, tesisék ! Gondolja, hogy áki léckerítést szögeit, az már lovat is paitkóllhait... A patkószöget aiztán finoman vissziahajíiítja, s leengedi egy pillanatra a jámbor állat lábát, rá tud-e jól fogni. — Rajtam kívül itt minden kihaló ban van! — mondja, már a tűz mellett Pinterics József kovácsmes- ter. — Mert ugye, a patkót félkészen kapjuk, és egyre silányabb. Mi magunk csinálunk belőle egészet a Rába acéldanabjából ráhe- gesztve. A paticószög sem ér egy fabatkát sem — s e szavaiknál a zömök kovács a markába fog fél1 tucat patkószöget. Való igaz, híján vannak ezek az egyenességnek és a simaságnak. Az egyik ilyen, a másik olyan. Józsi bátyánk ujjavai magéihoz int, s mint aki most összeesküvésbe ákar befogni, mutat valamit: — Ezeket nézze meg ! Svéd valamennyi. Egyik hajdani foldlim küldte. Ez szög a javából... A szürkéskék acélszögek szinte csillagnak, a szög fején pedig kicsi monogra- mois jelzés adja tudtul, a gyártójának nincs mát szégyellnie. — Benkő Istvánná! tanultam ki a mesterséget. Nemcsak a patkolókovácsságot, hanem a vasfőltozást meg a kerítéskováosollást is. Hittem abban, hogy ha mindezt jól tudom, akkor eggyel kevesebb hiba lesz a világban. Mostanra nincsenek már patkolóko vácsok : Barcstól Somogy udvarhelyig járnak az otthoni műhelyembe a fogatosok, hogy igazítsak vasat a lovuk lábára. — Akkor jól kereshet a kovács ? — Valamelyik kovács biztos, de Pinterics József nagyon rosszul. A négyezer forintot éppenhagy átlépem. Ha nem lennének lovak a bábócstaá itsz-jben, talán nekem is „gyalogosnak” kéne lennem. Munkát nem vál- lállhaitok, sújt az adó, meg vissza is adtam az ipart. — Hol van az az idő, amikor a kovács pénze lepipálta a tsz-elnöikét? — kérdi a mester. S meséli, hogy iámig beteg vofllt, még a rúgás ló lábéit megtartó kötelet is ellopták a műhely faláról. — Kutya egy világ.; minden dolog le van értékelve! — Maga hagyja, hogy így legyen? — Dehogy hagyom ! Egy gazembert sem hagyok fölélni kerekedni ; csak attól tűröm el a leszűrést, aki jobb munkás nálam. Attól, aki megtartja adott szavát napsütésben meg viharban is. A kovács megtörii a homlokát, a lovak meg indulnak az új patkókkal a húszeemtis sárban a bolhói tsiz-udvaron. — Hát a fiát kovácsnak adja-e? kérdem tőle. mielőtt kezet fognánk. — Azt mondtam neki, kőműves legye®. Az se. köny- nyű, de arra mindig szükség. van^ és meg is fizetik. Ne kelljen negyvenévesen megérnie, hogy más szakmák után pislog, s csak az tartja ebben a „régiben”, hölgy iszonyúan szereti. Békés József
