Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-29 / 309. szám
Somogyi Néplap 3 1988. december 29., csütörtök ¥ Ev végi számvetés Az év utolsó szállításairól, a december végi termelésről érdeklődtek munkatársaink több somogyi üzemben, és gyorsmérleget is kértünk 1988-ról. Mindenütt elmondták: nehéz, kemény üzleti csatákkal és termelési hajrákkal megterhelt év volt az idei az iparban. Örvendetes, hogy céltalan panaszkodást sehol sem hallottunk, mindenütt igyekeztek úrrá lenni a gazdasági élet kuszasága miatt föltornyosuló gondokon. Ez azután hol jobban sikerült, hol kevésbé. Évek óta úgy készülünk az újévre, hogy az még nehezebb lesz, mint az előző volt. Most helyesebb az a fogalmazás: épp olyan nehéz lesz 1989, mint amiyen 1988 volt. A körülmények, a jövőre érvényes szabályozók lassacskán ismertté válnak: van ugyan még bizonytalanság, de ahol már ezekben a hetekben igyekeztek megalapozni az 1989-es indulást, ott nincs különösebb ok az idegeskedésre. „Csak” az újabb kemény üzleti csatákra kell felkészülni. Cérnarekord Csend van a nagyatádi cér- nagyárban. Karácsony előtt tartották az utolsó idei munkanapot, s a két ünnep között már nem dolgoznak. A pamutfonóiparban hagyomány, hogy év közben ledolgozzák a karácsony és az új év közötti munkanapokat, mivel a gárda zömmel nőkből áll, akiknek ilyenkor a családjukkal kell lenniük. A pihenést megérdemlik a nagyatádi asszonyok, hiszen az idén rekordot döntöttek: 2500 tonna cérnát gyártottak a hazai és a külföldi pi'acra. Gregor István igazgató elmondta, hogy a harmadik negyedév kivételével kiegyensúlyozott volt a termelés. Az utolsó hetekben segítséget kellett kérniük a nyugdíjasoktól és a gyesen lévőktől, másképpen nem teljesíthettek volna határidőre egy NSZK-beli megrendelést. A német cég a karácsonyi piacon akart megjelenni a varrócérna- készlettel, ami rendkívül munkaigényes csomagolású volt. Újdonságnak számított az is, hogy először szállítottak nagyobb ' mennyiségű; hatszáz tonnányi cérnát az Egyesült Államokba. A vásárló elégedett volt, így jövőre is számítanak a tengerentúli megrendelésekre. Már elkészültek a jövő évi tervek. A gyár vezetői elmondták, hogy számításaik szerint a külföldi piacra 1660, a hazai vállalatoknak pedig 1160 tonna cérnát gyártanak majd. A termelés további növelése azért is fontos, mert csak így fejleszthetik a béreket. Az idei siker is hozzájárult ahhoz, hogy tizennégy-tizenöt százalékos béremelésit adtak a dolgozóknak, ugyanakkor a túlmunkát, az exporthatáridők betartását külön díjazták. Karácsony előtt nyolcmillió forintot fizettek ki a gyári dolgozóknak. A 'nagyobb termeléshez természetesen fejleszteni kell a technikát és a technológiát is. Már dolgoznak a szerelők azon a számítógép-vezérlésű festékikészí tő berendezésen, amely kiküszöböli az emberi tévedés lehetőségét, garantálja a mindenkori színhűséget, ugyanakkor húszszázalékos festék- és vegyszermegtakarítást tesz lehetővé. Ez azért is jelentős, mert évente 40— 50 millió forint értékű, főleg importból származó anyagot használnak föl a fonalak festéséhez. Tárgyalások folynak a gyár fejlesztéséről is. A Mas- terfil Pamutfonó-ipari Vállalat egy vegyes vállalat Létrehozását tervezi. Ehhez megvásárolják Zala megyében a mihályfai textilipari üzemet, amely az elképzelések szerint a legkorszerűbb gépekkel a nagyatádi gyár irányítása alá kerülne. Nagyatádon január másodikam megkezdődik a munka, ami az eddigieknél is nagyobb helytállást követel. Á PIAC DIKTÁL A Kaposvári Ruhagyár varrodájában karácsony előtt, egy héttel leálltak a gépek, s az ünnepek előtt csak a befejező részlegben folyt a termelés. Mihelyt azonban elkészültek mindennel, ott is véget ért az 1988-as munkaév. Az év utolsó napjaiban már csak a szállítók és a raktári dolgozók tartják a frontot, hiszen az utolsó szállítmány 120 ezer dollárt hoz még a gyár kasszájába. — Az idén amikor pénz került szóba, az szinte mindig egyetlen dolgot jelentett a gyárban: dollárt. Tulajdonképpen mennyit exportál nyugatra a Kaposvári Ruhagyár? — Termelésünk nyolcvan százalékát exportáltuk és kizárólag nyugati partnereinknek — mondta dr. Várni János igazgató. — Ez azt jelenti, hogy az előző évekre jellemző szovjet exportot teljes egészében megszüntettük: ez nem volt köny- nyű, hiszen óriási piacot adtunk föl, de a kedvező hatás megmutatkozik az eredményünkön. A tőkés piacon termékeinkért ugyanannyi dollárt fizetnek, mint amennyi rubelt kaptunk a szovjet partnertől. Mi javasoltuk, hogy támogassanak annyi pénzzel bennünket, hogy legalább veszteség nélkül tudjunk rubelért exportálni. Ezt a minisztérium nem tudta garantálni, így feladtuk ezt a piacot. — Ezzel a döntéssel menynyi terméknek kellett új vevőt keresni? — Több tízezres tétel maHatezerötszáz tétellel dolgoztak A Videoton Tabi Gyáregységében a két ünnep közötti munkanapokat már előre ledolgozták, így a legtöbb munkavállaló számára december 23-ám befejeződött az 1988-as termelési év. Ehhez természetesen a beépülő alkatrészek, szerelvények gyártását előre kellett hozni, ám a folyamatos munkát nehezítette a késői és — főleg tőkés importból származó — ütemtelen anyagbeérkezés. Az alkatrész-, szerelvény- és nvom- tatcttáramkör-szerelő üzemekben december 20-ig befejezték a munkát, a készárukibocsátó üzemben pedig 22-én végeztek. Elkészültek a Tabon fel- használásra kerülő és a társgyáregység készárujához szükséges mechanikus elemek, a különféle alkatrészek és szerelvények, illetve megkezdték a januári termékekbe beépítendő részegységek gyártását. — Készült-e már gyorsmérleg 1988-ról? — kérdeztük Antal Gábor termelési osztályvezetőt. ' — Még nem, de a főbb adatok már rendelkezésre állnak. Ez azt jelenti, hogy az év folyamán saját készáruként legyártottunk ötezer displayt, valamint közel 7000 tévékomputert. Így az éves várható . árbevételünk eléri az 560 millió forintot, ám ez ikevesefob a tavalyinál. Ez azért van, mert a számítógép-gyáregység részére több félkészterméket gyártottunk és csökkent a késztermékeink sftá- ma. A halmozott teljes termelési értékünk viszont meghaladja az előző évit. Az árbevétel-csökkenéshez tehát hozzájárult a termék- szerkezet módosulása, illetve a rubelexport visszaesése. Féllkésztermékeink közül több mint 72 ezer darab szerelt kártyát, valamint 3400 tápegységet és adaptert készítettünk, de más rendszerekhez mintegy 1500 különféle terminált is gyártottunk Tabon. Eredményünk azért is értékes, mert a gyárt márnyai nkhoz szüksé- ges progirarmtételek száma meghaladta a 6500-at, ez nehézzé és bonyolulttá tette a gyártást és annak összehasonlítását. Remények is megcsillannak Nehéz, gondokkal teli, sok fejfájást okozó, de reményeket is megcsillantó évet zárnaJk december végén a Kaposgépnél. Boron József vezérigazgató gyorsmérlege 1988-ról: — Meghatározó külső körülmények váltakoztak az év elején. Az új szabályozók miatt százmillió forint árcsökkentést kellett elvégeznünk az átárazáskor. Az év közben viszionit az alapanyagok és az általunk vásárolt szolgáltatások drágulása után emeltük áriáinkat. Emiatt százmillió forint értékű megrendelést mondtak le partnereink. Ilyen körülmények között is nyereséggel zárjuk majd 1988-at. Adatot még nem tudok mondani, valószínűleg szerény eredményünk lesz, de ennek is örülünk, hiszen a vállalatnál a borúlátóbb emberek a veszteséges zárást sem tartották lehetetlennek akikor, amikor még csak becsültük esélyeinket. — Milyen piaci helyzet volt az idén? — A szocialista exportunkat a korábbi országos céloknak megfelelően mi az előző években fölfuttattuk. Azután Vissza kéllett 1 fognunk. Az idén ezt megkezdtük, jövőre pedig még kevesebb lesz a szocialista országokba a' kivitelünk. A hazai vásárlóerő csökkent, belföldön nehezen tudunk eladni. A tőkés exportunkat viszont 25 százalékkal növeltük. új piacra is betörtünk. A világhírű John Deere cégnek szállítunk, méghozzá készterméket. Európából csak tőlünk fogad el ilyent ez a világcég. Rengeteg új termékkel jel lentünk meg, több nullszériánk volt és régebbi gyárt- mámyairfkat is fejlesztettük. A termelésűnk ötven százaléka megújult. Ez. nagy eredmény, ám ekkora változást egv év alatt keresztülvinni majdhogynem erőnkön felüli mutatványnak bizonyult. Egyenetlen volt a termékkibocsátás, megnőtték a készletein|k, a tőkés importszükségletet csökkentettük ugyan, de ami megmaradt, annak rendkívül bonyolult és lassú engedélyezési eljárása sokszor visszavetett bennünket. — A sikeres termékváltáson kívül mi kerülhet még a biztató eredmények közé? — A háttéripari termelés, a részegység- és az alkatrészgyártás terén előreléptünk. Nőt a termelékenység és ennek megfelelően a béreket is emelni tudtuk. A tőkés vevőinktől nem kaptunk minőségi kifogást. Kiemelt anyagi ösztönzésre tértünk át az alkotó értelmiségiek esetében. Így stabilizálódott fejlesztő szervezetünk. És előkészítettünk egy sor korszakos döntést: a minőségbiztosítási rendszert kidolgoztuk és a számítástechnika meghonosítása is fölgyorsult. A vállalat történetében ezek óriási eredménynek számítanak. — Az idén is kényszerűen gyakorolt év végi hajrá viszont nem a pozitívumok közé kerül. — Ez így van. Jobb volna nvugodtabban befejezni az évet. De hajrá is van. túlóra is van. A tőkés exportra gyártott termékeinket már mind kiszállítottuk, most a szocialista export megy, valamint belföldre dolgozunk még. Egyúttal előkészítjük 1989 indítását. A két ünnep között is szinte minden ember munkával tölti az időt. keveseket tudunk nélkülözni. Jól kell sikerülnie a decembernek, ettől a hónaptól még 150—160 millió forint értékű teljesítményt várunk. radt piac nélkül, amire végül is sikerült vevőt találnunk. Legnagyobb vásárlónk az Egyesült Államok, az NSZK és Anglia, de több más országban is vannak partnereink, péládul Szaúd- Arábiában és Kuvaitban. A szerencsésnek mondható piaci viszonyok mellett más, belső változtatásokkal is igyekeztünk növelni a gazdaságosságunkat. Jelentős szerkezetvátoztatásokat hajtottunk végre, amit a piaci igények figyelembevételével terveztünk. Növeltük a gazdaságosabb bérmunka arányát, jelenleg exportunk nyolcvan százaléka mint bérmunka jelentkezik. A költségek csökkentése érdekében számottevő improduk- tívmunkaerö-leépítést is végrehajtottunk. — Ezzel nem növelte népszerűségét a vezetőség. Megérte? — A legfontosabb szempont a nyereség. Mind a hatvan embernek — akik mint improduktív munkaerő feleslegessé váltak — felajánlottunk más munkakört a vállalaton belül. Talán húszán, ha éltek ezzel a lehetőséggel. Eredményeink tudatában nincs szégyellni- valónk. A tervezett 5,6 millió forinttal szemben elérjük a harmincmillió forintos nyereséget. Nettó dollárbevételünk meghaladja az ötmilliót. Szerintem ezek azok a mutatók, amelyeken lemérhető, hogyan dolgoztunk. Hiába viszonyítanám én a tavalyihoz, hogy annál jobb, az még nem jelenti azt, hogy jól dolgoztunk! Azt hiszem, ideje félretenni ezt a bázisszemléletet, és azt megnézni, hogyan is állunk az átlaghoz képest, vagy milyen a dollárkitermelési mutatónk? — A dolgozók hogyan vélekednek a vezetőség munkájáról? Ezt fontosnak tartja-e? — A demokráciára szükség van, de szerintem nem üzemi kereteken belül. Itt a piac diktálja a tempót, ha én megkérdezem az összes fórumot, mi a véleményük egy adott lehetőségről, az üzlet addigra már régen ugrott. Azt hiányolom, hogy a dolgozóink már tudják azt, milyen elvárásaink vannak velük szemben a jövőre nézve, de azt nem, hogy ezért mit kapnak! De minden hiába, hisz még én sem tudom mi lesz jövőre, csak pletykaszinten ismerjük a jövő évi szabályozóváltozásokat — honnan tudjam milyen költségnövelő tényezőkkel kell számolni? Egyet tudok biztosan: azt, hogy az első félévre minden kapacitásunk lekötött, ennek nyolcvanöt százaléka tőkés export. A cél változatlan, hatékonyan akarunk továbbra is dolgozni, s ennek érdekében minden lehetőséget megragadunk. FONOTT BÚTOR EXPORTRA A siófoki Dél-balatoni Háziipari Szövetkezetnél óvatos optimizmussal értékelik az évet, s egyben ugyanilyen reményeket táplálnak a jövőről. Széli István elnök így fogalmazott: — Miután a szövetkezetben az átlagosnál magasabb az élőmunkaigény, az 1987. évi nyereségünk 50 százalékát fölemésztette a bérek bruttósítása. Így benőnket kedvezőtlenül érintett az új gazdasági szabályozás. Célunk az volt, hogy 1988-ban ezt valamiképpen ellensúlyozzuk. Ügy gondoltuk, hogy mindezt főként a termékösszetétel lényeges megváltoztatásával és a termelékenység korábbinál nagyobb mértékű növelésével oldhatjuk meg. Pontos adataink még nincsenek, de úgy látszik, hogy 1988-ban mintegy 15 százalékos gazdasági növekedést értünk el. Ez teljes egészében a termelékenység fokozásának köszönhető. Ez főként a termelési módszerek kedvező változásának, a jobb munkaszervezésnek és előkészítésnek köszönhető. Az egy személyre jutó átlagkereset szövetkezetünkben 12—13 százalékkal nőtt. s ez szintén segítette gazdasági céljaink elérését. A Dél-balatoni Háziipari Szövetkezet összesen 260 dolgozót foglalkoztat állandó munkaerőként, illetve az úgynevezett bedolgozói hálózatában. A tabi körzetben ez évben szervezték meg a bedolgozói hálózatot és létesítettek egy üzemegységet, ahol tizennégyen végeznek textilfeldolgozást főmunkaidőben, s húszán bedolgozóként. Ezt szeretnénk, a jövőben továbbfejleszteni úgy. hogy a létszámuk elérje az 55-öt. — Különösen dinamikusan nőtt a gyermekruha-ter.me- lésünk belföldre és külföldre. A Szovjetunióban és Csehszlovákiában 65 ezer gyermekruháf értékesítettünk. Textilüzemünkben a termelés csaknem 45 százalékkal növekedett. így eléri a 42 millió forintos értékesítési árbevételt. 1988-ban megteremtettük a bútoripari tevékenységünk bővítésének a föltételeit. Jövőre olyan kiegészítő bútorok gyártását kezdjük meg, amelyek több funkciót is elláthatnak (például variálható dohányzó-, játék, vagy étkezőasztal). Idei termelésnövekedésünket nagyon sok túlmunkával sikerült elérnünk. Ezt a dolgozók — a fiatal szakmunkásokkal az élen — saját elhatározásból vállalták. A BNV-n gyermekruháinkat ezüst OKISZ- plakettal díjazták, s megtörtént az úgynevezett ..bemin- tázás” is egy esetleges japán exportra. Hogy ez mennyiben jogosít reményekre, az a jövő év titka. Egy NSZK- céggel is fölvettük a kapcsolatot, valamint szóba került, hogy osztrák partnerrel közös kft-t létesítünk. Nyugati exporttevékenységünk eddig is volt: bérmunkát végeztünk, gyermekruhákat, valamint fonott gyermekbútorokat gyártottunk. így összességében eredményes az idei év, sőt: jobb a vártnál. Januárban még 69 millió forint árbevételt terveztünk. most mintegy 72—73 millióvá! számolunk. A nyereség azonban kevesebb lesz a tavalyinál. épp a bruttósítás miatti költségnövekedés hatására. mégis jó érzéssel várhatjuk 1989-et.
