Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-28 / 308. szám

1988. december 28., szerda Somogyi Néplap 5 Két csatornán A- ínyilivátiosság előtt a két csatorna ügye egy félre­értéssel kezdődött. Az Or­szággyűlés kulturális bizott­ságának vitáján a Televízió elnöke még a íny áron beszá­molt áriról, hogy terveik sze­rint, január 1-jétől külön­válik az I. és a II. csator­na, és eiz utóbbi kereskedel­mi jellegű lesz. A közle­ményből arra is lehetett kö­vetkeztetni, hogy ez a má­sodik adó hasonlatos lesz a nyugati országok kereske­delmi adóihoz, .'hiszen pél­daként itt nálunk is az a módszer szerepelt, amit má­jusban, a Budapesti Nem­zetközi Vásár idején MTV plusz címmel kipróbáltak, és ez valóban gazdaságilag önfenntartó próbálkozás volt. Hamarosan kiderült azon­ban, hogy annyi reklámmá, bevételire, ahogy divatosan mondani szokták : szpon­zorra nem lehet számítani a magyar gazdaságból — még a külföldi reklámok szapo­rodása esetén sem — amennyi el tudna tartani egy teljes adót. Az is kide­rült, hogy valójában a Te. lavíaióban sem ilyesmire gondoltak, bár arra igen, hogy a reklámok nagyobb része átkerüljön majd a kettesre, és a lehetőségek­hez mérten ez a csatorna tö­rekedjen a gazdasági önfi­nanszírozásra. (Az általam ismert tervek szerint ehhez az önelszámoló« lehetőségét is megkapják.) Az viszont teljes mértékben igaz, hogy az MTV plusz tapasztalata­it minden tekintetben hasz­nosítani kívánják, így pél­dáiul a kettesen a bemondó- rendszerről áttérnek a mű­sorvezető rendszerre, még­hozzá rendszerint két ripor­ter-műsorvezetővel, akik adott esetben kommentál, ják is, vagy a jelenleginél jobban bevezetik, ahogy mondani szokták: felveze­tik az egyes műsorokat. Végül is miben különbö­zik majd a két csatorna egymástól — teheti fel — joggal — a kérdést az ol­vasó, aki nagy valószínűség­gel néző is. Az eddig megr ismert elképzelésék szerint valójában nemcsak a két adó karaktere válik el éle­sebben a jövő esztendőben, hanem a televízió műsor- szerkezetében általában is változások következnék majd. A leglényegesebb, hogy megnövekszik valami­vel a műsoridő — hétnapos lesz —, így is Európában, a műsorsugárzás idejét te­kintve, valahol az utolsó helyék egyikén állunk. Te­hát minden hétfőn jelentke­zik a televízió. Nem lényeg­telen része a változásoknak az állandó kezdési időpon­tok bevezetése. A tervek szerint az I-es adó mindig háromnegyed ötkor kezd műsorismertetés­sel és reklámmal. Az I-esen,- a hagyományos időben, te­hát fél nyolckor jelentkezik a Híradó második, majd mindig kilenc órakor a Il­es műsorban a harmadik ki­adása, és a nagyjából azo­nos adáisidő végén, az egyes adón az utolsó, tehát a har­madik kiadás. Valószínűleg forradalmi újdonságnak számít majd, a magyar te- levízózásban, hogy à kettes adón — mindennap ponto. san hét óraikor — filmet su­gároznak majd. A kettes adó alapjában két dologira rendezkedik be: itt kerülnék a nézők elé iá vásárolt, tehát külföldi gyártóktól, vagy hazai kül­ső intézményektől vásárolt produkciók, továbbá az élő adáteok: a sportközvetítések­től kezdve (hétfőn óriási sportblokk lesz) a stúdióban zajló politikai vitáműsörö­kig. Az egyes csatornán mű. ködük majd az úgynevezett nemzeti adó. Ez azt jelen­ti, bogy a televízió saját ké­szítésű tv-ijátékai, filmjei, régi és új magyar filmek, színházi produkciók, iro­dalmi és egyéb programok elsőrendűen itt kapnak miajd hélyet. Ehhez átalakí­tották a Tv belső szerkeze­tét is; tíz produkciós szer­kesztőség működik, ahol rendelni lehet majd — a jövő évre természetesen már meg is kellett rendelni — a legkülönfélébb munkákat a dokumentumfilmtől a soro­zatokig. Mi várható ettől az átala­kítástól? Jobb lesz-e ettől a műsor vagy sem? Nos, azt hiszem, nincs ember ebben az országban, aki erre egy­értelmű választ tudna adni. Először is: nagy valószí­nűséggel megváltoznak a nézői szokások; mikor, mi­hez kell odaülni, mi mikor kezdődik — ez befolyásolja az esti elfoglaltságainkat, példáiul a vacsora, a lefek­vés idejét, a vendégfogadás szokásait. (S aki azt hiszi, hogy az jelentéktelen apró­ság, az gondoljon a vízügyi szákemberekre, akiknek ékes példatára van arról, hogy a városokban estén­ként mikor szökik fel egyik pereiről a másikra a vízfo­gyasztás, az elektromos mű­veknek pedig arról .vannak adataik : a műsoridő és az áramfogyasztás esti szaka­szai között milyen szoros az összefüggés.) A súlyosabb következ­mények, azt hiszem, az első hónapokban — ha nem az el­ső évben végig — abból adód­nak majd, hogy most már semmilyen direkt összefut, gés nem lesz az első és a második csatorna között. Amikor a második csator­na elindult Magyarorszá­gon, ez koncepcionális kér­dés volt: az egyesen az össznépi műsoroknak kell futniok, a kettesen inkább a irétegműsoraknak. Ezt az elvet már jó ideje nem le­hetett betartani, de a köz­vélemény a mai napig berzenkedik ilyen „szembe­állítások” miatt. Jövőre az­tán végleg le kell .tenni ar­ról, hogy ilyen egyeztetések létrejöjjenek. Itt bizony majd választani musizáj, s miég arra sincs feltétlen esély, hogy az egyik adón elmulasztott műsort gyorsan megismétlik majd a mási­kon. Ennél sokkal komolyabb, s talán a leglényegesebb kérdés, hogy hangvételében, ha úgy tetszik, politikai ar­culatában lesz-e eltérés a két csatorna között, hiszen ennek a nemzetnek ez az egyetlen központi televízió­ja van, igaz, a kormány pénzén, de az állampolgá. írok adójából. Nem lehet­ne-e egyúttal a most ki- bomló politikai pluralizmus­nak is — akár külön-külön műsoridővel — helyet biz­tosítani a képernyőn, éppen a két adó különválása ide­jén ? Személyes vélemé­nyem szerint nem a csator­náik, s még csiák nem is a műsoridő feldarabolása er­re a megoldás. Sókkal cél­ravezetőbbnek látszik az a megoldás, amely a készülő új tömegkommunikációs törvény körvonalaiból ki­tetszik: e szerint az állami televíziót, rádiót — hiszen mór ma is vannák kiskö­zösségi televíziók és rádiók — olyan kuratóriumoknak, köztiszteletben álló, külön­böző világnézeti elvéket Málló személyékből álló testületeknek kell felügyel­niük, akik biztosítani tud­ják részben az adások ob­jektivitását, részben a sok­színűségét. Mindezek mel­lett — hiszen ez a jövő ze­nélje — arra már talán ja­nuártól is van lehetőség, hogy a két adó vezetői (az elsőé: Wisinger István, a másodiké: Horváth János) rányomják a maguk szemé­lyiségének jegyeit, mint szerkesztők, mint „intendán­sok” a készülő programok­ra, és a néző legkésőbb öt perc alatt felismerje: me­lyik dfló programját látja, ha nem is figyelt arra, hogy miilyen csatornagombot nyo­mott be. Nagyon remélem, hogy így lesz. Ennek a kü­lönválasztásnak ugyanis csak így van értelme. Bernáth László Romlik, porlad András pap Romjaiban is szép. Minél tovább nézem, annál gyö­nyörűbb. Szél száguld a la­pályon, akadály — fasor — nem áll elébe (valaha iák voltak itt és tamyiatető pi- roslott), tágas búzaföld zöld borostája, decemberi nap­fény, sétáló, tűnődő őzek, s a tábla közepén bozontos sziget, fésületlen gubanc, el­vadult gaz-erdő, kusza aká­cos, s benne a megszentelt rom, évszázadok tanúja. Az 1973-iban kiadott Épí­tészeti emlékek Somogybán című kötet a „Romantika” című részben a következő­ket közli az Adánd határá­ban (a Pélpusztai Állami Gazdaság birtokán) fellelhe­tő templom maradványairól: „Ádánd községtől keletre, a Sió berektől északra elterü­lő lapályos részen, annak egy homokos kiemelkedésén áll a romos templomtorony, az Erzsébet ma jor közelében. Némelyek a helyet Ketye, mások Hetye néven isme­rik. A torony nyugati olda­lán félkörírves ablak, efelett hangrés és feljebb nagy négyszögű ablak található. Az utóbbi azonban csak részben ép. A templom ha­jója a torony keleti részé­hez illeszkedett, s egykor dongaboHtozat fedte. 'Annak ellenére, hogy papját csak 1327-ben említik első ízben (András pap), majd 1333— 1334-ben Jakab plébánosról esik szó, a templom — épí- tészettört^rieti érvek alap­ján — feltétlen Árpád-kori és román stílusú építészeti Fél órában másfél évszázad temploma emlékek sajátosságait mutat­ja. A török hódoltság alatt a falu elpusztult, a temp­lomot is ekkor rombolhat­ták le. Ásatás a templom körül nem volt, viszont Sza­bó István 1887^ben sok em­beri csontvázat, edényeket, ruhadíszeket és ezüst érmé­ket talált, amelyek a Ma­gyar Nemzeti Múzeumiba ke­rültek. A templom körül te­hát temető volt.” A könyvet írta és szer­kesztette Szigetvári György.) Igen, a törökök ... András • és Jakab utódja feltehetően itt pusztult a le­süppedt sírok közt, miután már sokszor elmondta a „Halotti beszédet” a békes­ségben elhunyt hívek felett. „Lássátok feleim szemetek­kel, mik vagyunk ...” .... Éjszaka van. Cslillag- talam éj, baljós csend, át­hatolhatatlan sötétség. Egy- szercsak fölröppen a piros kakas, és az első sikoly. Ki- világ osodik az éjszaka, ha­talmas fáklyák lobognak, a görbe kardok, handzsárok, jatagánok minden élőre rá­találnak. Aztán elcsitul a zaj, elfolyik az összes vér, elhamvad minden zsuptető. Üszkös gerendák fekete fel­kiáltójelekként merednek a fettápászikodó nap szemébe. Pa- majd vasekéket koptat­nak a századok a tanú-to­rony körül. Aki erre jár, megemeli a süvegét. A va­dászok a rom tövében pi­hennek meg egy-egy hajtás után. Szalonnázgatnak, be­szélgetnék, vagy némán né­zik a piros sebhelyeket. Ádándtól gyalog fél órá­nyi séta ... Valaha talán ki­kijártak ide a szerelmesek. Most már nem vezet út a szántóföldön át: Csak a munkagépek közelítik meg a romot, amely egyre jobban romlik, porlad az időben. Ha egy munkagép — te­szem azt egy bulldózer — véletlen (vagy ' készakarva) nekifárolna, tönkretenné egy pillanat alatt. Rossz rágon- dolni. Egy Árpád-kori templom- torony a műemlékekben sze­gény somogyi tájon, végső pusztulás előtt... Vajon mit szálnak éhhez az őzek? Sz. A. „Az első magyar törvény- könyvet államalapító kirá­lyunk Szent István alkotta, s az uralkodása óta eltelt csaknem ezer esztendőben a magyar állam fejlődésének útját, a magyarság minden­kori sorskérdéseit végigkí­sérték a törvények.” Ez ol­vasható az Aranybullától az ősiségig című könyv elősza­vában. A kissé vékonyra si­került kötet a Magyar év­századok című, 59 részes te­levíziósorozat anyagát tömö­ríti magába. Valóban semmi másra nem vállalkozik, csak tömörítésre, hiszen a csak­nem öt tucat rész lényegét kilencbe sűríti. A füzet bemutatja az Aranybullát, IV. Béla törvé­nyeit, Károly Róbert pénz- reformjait és az ősiség elvét kimondó 1351-es törvénye­ket. A szerkesztők a négy fejezetet úgy próbálták egy­ségessé kovácsolni, hogy ab­ból egyértelműen kitűnjön a központosított királyi hata­lom erősödése, előtérbe ke­rüljön a feudális állam fej­lődésének bemutatása. A fe­jezetek külön-külön önálló egységet képeznek ugyan, egymáshoz kapcsolásukra azonban nem maradt elég hely. Úgy gondolom, akik a televíziós sorozatot szombat esténként főműsomdőben megnézik, a könyvet, ha­szonnal forgathatják, jól rögzíthetik ismereteiket. A rendkívül tetszetős — sok szép színes képpel díszített, jó minőségű papírra nyom­tatott — kötet azonban ma­radéktalanul nem tud meg­felelni az igényeknek. A könyv szerzői jól látták meg, hogy a rendelkezésre álló szűkös keretet tájékoz­tató jellegű anyaggal érde­mes kitölteni. Ezáltal a mű hasznos olvasmánnyá váltját az iskolások, a felvételire készülők számára. Nem po­csékolják idejüket lapozása­kor azok sem, akik már meglevő ismeretanyagukat szeretnék megerősíteni, nem nyújt Viszont támpontot azoknak az olvasóknak, akik most szeretnék összefüggé­seiben is megismerni a kor történéseit. B. T. Zs. t Uj ultrahangos \ vizsgálóberendezés A mosonmagyaróvári városi kórház új ultrahangos vizsgáló- berendezéssel gazdagodott. A 10 millió forint értékű készü­lék a máj, a vese és a szív betegségeinek fájdalommentes, gyors vizsgálatára alkalmas Nagybeteg mesterünk Még minden úgy van, * ahogy eddig volt, tű­nődött Ágoston, látszólag semmi sem változott. Itt a tornác, a vadszőlő indája, a porcelánmerev virágok, az alimafa alatt a régi, nyári ebédekre emlékező asztal, a hátsó udvarban a kút, a ke­rítés mögött zöldségeskert, amely elnyúlik a kanálisig. Bent a házban is minden bútor ott található, ahová évtizedekkel ezelőtt állítot­ták. A középső szobában, az ovális alakú ebédlőasztalt cirádás székek veszik körül, a falon a sárkány! nagyszü­lők dagenrotípiája, a sarok­ban harmonium. Az első- szobában, ahol az apja most érte imádkozik, egymást érik a falion a családi fo­tográfiák (valamennyit az apja keretezte be), az utcá­ra néző két ablak között az íróasztalon tűhegyesre fara­gott ceruzák sorakoznak, a két ágy között (az egyik nyolc éve vetetlen) fehér- neműs szekrény, A könyves­polcon vastag történelem- könyvek és egyforma barna kötésben útleírások, a fió­kokban régi levelek, képes­lapok, iratok spárgával át­kötve, áttekinthető rendben. E percben még teljesnek, megbonthatatlannak tetszik ez a kis világ, gondolta Ágoston, mindnyájunk ott­hona. Holnap vagy holnap­után pedig darabokra esik szét egy pillanat alatt. — Másnap átlkocsiztam Sárkányba, anyai nagybá- tyámékhoz — mesélte a 74 éves Pörzse Jolán 1988 nya­rán, amikor Nádaházán meglátogattam. — Ott tud­tam meg — folytatta —, hogy Pere Pistának abba kellett hagynia az ember- osempészést, mert min­denütt a sarkában volt már a rendőrség. Utoljára a fe­leségét vitte át Ausztriába (onnét később Amerikába mentek). De nem feledke­zett meg Ágostonról sem. A rokonok elmondták, hogy Pisita egyik megbízható em­berének a felesége fogja át­kísérni a határon. Nagyon ügyes asszony, régi csem­pész, úgy ismeri a hansági bűvé- és átkelőhelyeket, mint a tenyerét. Elmentem ehhez az asszonyhoz is, aki valóban magabiztosnak, talpraesettnek látszott. Meg­egyeztünk, hogy kiét nap múltán éjszaka indul el a fivéremmel. Este nálam gyülekezett a család ünnepli vacsorára, Ágoston tiszteletére. Ott volt a plébános is, és a nemrég megszüntetett gazdasági is­kola igazgatója a feleségé­vel. Nyomott hangulatban ültük körül az asztalit. (Az első fogás Guszti kedvenc étele, az úgynevezett náda- házi krumplileves volt.) Va­csora közben a férfiak a különböző csatornákból (pél­dául az angol rádióból) szár­mazó híreket vitatták meg. A hírek ránk nézve szinte kivétel nélkül lesújtóak vol­tak. Ügy tetszett, minden ellenünk esküdött. Ez idő tájt már egyikünk sem bí­zott valami váratlan fordu­latban, csodában. Tőlem például naponta megkérdez­ték, hogy „mi lesz már az­zal a költözéssel”, egyre in­gerültebben sürgettek. Is­meretlen emberek jártak a nyakamra, s különféle papí­rokat, helyesírási hibáktól hemzsegő gépiratokat lobog­tattak, amiket alá kellett volna írnom. Egy ideig ko­nokul ellenszegültem, bár tudtam — az árva széken is megmondták —, hogy hiába makacskodom, előbb-utóbb úgyis az történik, amit ezek a dühös emberek akarnak. Ágoston igyekezett felsza- badultnak, gondtalannak látszani ezen az estén; még a hegedűjét is elővette. De néhány melódia után egy­szer csak váratlanul elejtette a vonót. Az arca furcsán megnyúlt és hamuszínűvé vált, s ettől kezdve egyik cigarettáról a másikra gyúj­tott. Étkezés után tarokk- parti alakult, de egy idő után a sógorom és az igaz­gató összekaptak valami semmiségen és egyre inge­rültebben csapkodták a la­pokat. Bálint, aki máskor a társaság lelke volt remek tréfáival, most a cserépkály­ha mellett gubbasztott, s a kártyázok egy-egy hango­sabb megnyilvánulására rosszallóan ráncolta a hom­lokát. Ha jól emlékszem, először a plébános távozott, azután az igazgiatóék (ők később az Amerikai Egyesült Álla­mokból küldték üdvözletü­ket). Későre járt. Talán éj­fél is elmúlt, amikor egy kísérteties hang harsant a folyosón. Saséin tudtam meg, mi volt az oka, de tény: Júlia megpofozta Feri feleségét. Az incidens a konyhában történt. A „nő” őrjöngve rohant végig a fo­lyosón, majd valósággal „be­robbant” a szobába. — Azonnal gyere, külön­ben sosem látsz többé! — rivallt a bátyámra, s az a döbenettől káibuitan követ­te. , Valamennyien szinte meg­bénultunk, s szorongva, rossz előérzettel néztünk Jú­liára, aki még mindig dúlt- fúlt, s föl-alá járkált a szo­bában. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents