Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

1988. december 24., szombat Somogyi Néplap y SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK-nyit, hogy tisztességgel, becsülettel dolgoz­hassam a szakmámban; hogy fölnevelhes­sem négy gyermekemet; arra törekedtem, hogy az őseim (akárkik voltak), ne forog­janak a sírjukban miattam. Igyekeztem mindig helytállni,* emberhez méltóan, élni. Engem is gazdásztaalk neveltek, ’tanítottak itthon', s a keszthelyi akadémián, huszon­éves koromban, már egy ötezer holdas gaz­daságot vezettem (két szakemberrel és egy adminisztrátorral). Működésem 40 eszten­deje sok tapasztalattal gazdagított. Dolgoz­tam grófi uradalomban és bankbirtokon, voltam főágronómus, üzemegység-vezető ál­lami gazdaságokban, a SZOT-nál. Akárho- vá kerültem', mindenhol ugyanaz volt a cé­lom: megfelelni a követelményeknek, oko­san, eredményesen gazdálkodni, ugyanak­kor minden körülményben humanistának, a közjónák használni akaró, tudó értelmisé­ginek lenni. Egyik' keszthelyi tanárom sza­vai elkísértek egész pályámon. Azt mond­ta; „Utak, tudják, mit tesz gazdálkodni? Emberekkel bántad tudni.” A Metesz arany­okleveles mérnökök kőire nemrég egy kér­dőívet juttatott el hozzám, ebben- a többi között'az állt, hogy írjam meg, minek kö­szönhetem a sikereimet és a kudarcaimat. A sikereimet annak köszönhettem, feleltem, hogy a szocializmusban is úgy akartam dolgozni, mint a kapitalizmusban, amikor példáiul az egyik bank birtokát vezettem. Ám furcsa módon a kudarcaimat is ennek köszönhettem-. Még az is előfordult, hogy miután a hozzá niem éritő, tehetetlen veze­tés ellenére- megmentettem a rám bízott vagyont, két napot ültem szabotázs gyanú­ja miatt. De semmiség volt ez egyik kollé­gám esetéhez képest, aki meg akarta ma­gyarázni a feletteseinek, miért nem szabad gyapotot termeszteni. Bizony, hosszú időt töltött börtönben, s heteket a siralomház­ban (!) is. Ismertem grófokat, kapitalistá­kat, a felszabadulás után sok és sokféle kádert, gazdásági- és politikai vezetőket, s mondhatom': azok között is voltak tehetsé­ges, hasznos, illetve üres fejű, semmihez sem értő emberek, de ezek között is. Na­gyon tudtam becsülni az olyan grófot, mint amilyen a Festetics György, a Georgilkon alapítója lehetett, aki levette a kalapját Berzsenyi Dániel- előtt. (Az egyik déduno­kájának viszont nem tudtam megmagyaráz­ni, hogy a tehenek miért nem adtalak min­dennap ugyanannyi tejet.) Széchenyi Imre Is megérdemli aiz elismerést Földvárért, és unokaöccse, Zsigmond is. Széchenyi Zsig- mond, nöhia Müncheniben, Stuttgartban és Chámlbrídge-iben tanult, gazdálkodási siker- telénlségei, no meg költséges afrikai utazá­sai miatt kénytelén volt eladni kőröshegyi birtokát. Ma is előttem van, ahogy kissé összehúzott vállal a fogatát hajtja. Azt mondom: bár adta volna el az összes bir­tokát és utazott, vadászott volna még töb­bet. Az ő hivatása a vadászat éls az írás volt... A szocialista gazdaságokban a te­hetséges vezetők sokszor azért nem jutot­tak egyről kettőre, mert túl sok „vezető társ” szólt bele a munkájukba. Az irigység, az initrdika iis szorgalmas sírásója a tehet­ségnek mináluok ... No, de hagy juk ... Egy regényt írhatnék az életemről. Nem köny- nyű kort fogtam ki, de tartottam magam. Szerencsére egészséges vagyok, most is bí­rom a .fizikai munkát, pedig' a Donnál elég súlyos sebet kaptam. A szőlőmet magam művelem; mindent elvégzek a ház körül. A nyugdíjaim kevés (a feleségemé i-s, aki pedagógusként dolgozott), két idősebb test­véremet is támogatom. A gyermekeim fel­nőttek (a fiam az apja és a niagypaja fog­lalkozását válaisztotta, mezőgazdasági mér­nök ő is), és sóik örömöm telik az unokáik­ban-. A-md a közösségi feladatokat illeti... Bőséges elfoglaltságot találok a honismere­ti és a bélyeggyűjtő szakkörben, a nyug­díjasok klubjában, és még minidig eljárok az énekkarba is. örökös főispánját) illette meg, de helyette nagybátyja, Imre gazdálkodott. Széchenyi Imre annak a Korányi Frigyesnek a hatá­sára, akiről a Korányi klinikát nevezték el, elhatározta, hogy a korai vasikorból maradt sáncról Földvá-rmalk nevezett pusztát -kor­szerű fürdőhellyé alíákítja, építi. 1894-ben. amikor apámék ideköltöztek, megkezdték a parcellázást. Egy havas napon (apám ott volt, látta) maga Széchenyi Imre „taposott utat” a vasút felé, s jelölte ki a gesztenye- allé helyét. A gróf segítőtársa Spur István urad-altaii mérnök volt, ezért később róla is elneveztek, egy utat. A vasút felé vezető „Imre út”-at (így, vezeték nélkül) 45 után átkeresztelték. (Szerintem kár volt, mert Széchenyi Imire megérdemelte ezt a meg­tiszteltetést.) A Balaton-part egyik legszebb részén, érthető módon, gyorsán, gazdára találtak a parcelláik. 1895-ben 20 holdnyi területen parkot építettek, majd 1896. június 14-én megnyílt a Kupavezér szálloda és az étte­rem. Ettől kezdve a gyorsvonat is megállt Földváron. A következő évben felépült a Bendegúz hotel, 1898-ban pedig a Zrínyi­szálló. A fürdőtelep kialakításával egyidő- ben villanyvilágítást kapott a település, a patak mellett, a vasút közelében volt a v-il- lanytelep. 1894-ben vízvezeték épült 80 ezer korona költséggel. A villaépítők között is élen jártak a Széchenyiek. Az első házat Emil építette, ezt később Németh László író apósa vásárolta meg. Németh László töhbször nyaralt itt, s föltehetSleg műveket is alkotott Földváron. Széchenyi Imre is emelt villát, s mindjárt az elsők között Korányi professzor. Széchenyi Imre fele­ségéé volt a tulipános nyaraló, amelyet ké­sőbb Bajor Gizi vásárolt meg. Itt volt az üdülője Kandó Kálmánnak, Henrik Ferenc kereskedelmi miniszternek, s a mostani ta­nácsházán Rákosi Jenő újságíró, a Buda­pesti Hírlap megalapítója, főszerkesztője pihente ki a közéleti csatározások fáradal­mait. (Rákosi Jenő a konzervatív politikát szolgálta és kemény, szívós ellenfele volt például Ady Endrének.) A Oseszták-villlá- ban gyakran nyaralt a tulajdonos veje, Al­pári Ignác építéte-zrnénnök, aki azonkívül, hogy Berlinben, Rómában is sikereket ért el és a Herkules-fürdő az ő tervei alapján épült (ezért magas kitüntetést kapott a ki­rálytól), arról volt híres, hogy beválasztot­ták a kőművescóhbe. Diák korában a nyá­ri szünetekben ugyanis kőművesek mellett dolgozott és kitanulta a mesterség csínját- bínját. Róla elmondhatjuk (s nagyon be­csültük érte), hogy culágenként kezdte az építészetet. Itt vol a nyaralója Kvass-ay Je­nőnek, a Duna szabályozójának is; tőle kaptam az első flóbert puskát. Apámék jó barátságban voltak -a vili a tulajdonosokkal, de a száMŐk lakói közül is sokan eljártak hozzánk, köztük jeles tudósok, művészek, például (mintha most is itt ülne velem szemben, ugyanabban a fotelben) Dohnányi Ernő. Kezdetben csak a nyár vonzotta a társaságot, aztán egyre többen jöttek le té­len is. Még az első szállodák, villák építése ide­jén közadakozással kápolnát is emeltek az ingatlantuílajdonosoik (apámék például a fu­vart adták), s 1905-ben elkészült Földvár csatornázása. Ez már a Fürdő Rt. idejében történt. Mert eközben a nagyikorúvá érett Viktor (Széchenyi Zsigmobd édesapja) át­vette örökségét, s miután maga is nagy szeretettel foglalkozott Földvárral, egy idő után gazdasági okok miatt kénytelen, volt eladni a Kőröshegytől a Balatonig terjedő birtokát a Fürdő Rt.-nsk. Az "Rt. elnöke ki lehetett volna más, mint az egykori gyám, aki művét mindenáron be akarta fejezni: Széchenyi I-mre. Ekkor alakították ki a pla­tánokkal ékesített, 1200 méter hosszú, 18 méter- széles rem-ék parti sétányt; majd megépítették a mólót, a Balaton egyik leg­jobb, legszebb hajókikötőjét. Imre úr 1905- ben meghalt. Két évvel később leleplezték mellszobrát, Radnai Béla- alkotását. A kép­zőművészeti lexikonban az egykori Strobl Alajos- és Fadrusz-tanítvény, majd főisko­lai tanár neve után- megemlítik ezt a szob­rot is, mint a mester kitűnő művét. Nos, csak az a baj, hogy a szobor több mint 40 eszteáeje nem léteziik. Vandál kezek össze­törték, s két liter pálinkáért „eladták” a bronzot* Szép, régi bútorok között, hatalmas könyv­tár tövében hallgatom Bem „apót”. Nem­csak a plafonig érő polcok, hanem a finom, biedermeier szekrény is tele kötetekkel. Az angol barokk íróasztalra ömlik a téli dél­után fehér fénye. A szobából látható az egykori intézőtokás (Bem István szülőháza), amely a család mostani lakóépülete mögött megbúvó csélédház-maradvánnyal együtt már jó ideje állt a Bem testvérek megér­kezésekor. Ezek ma Ba-latonföldvár legöre­gebb épületei. A kiasznáclaká-sban hat gye­rek született, közülük három ma is él, még­pedig pár lépésnyire a hölcsőhelytől. (Bem István, valamint nővére és bátyja egy fedél alatt Iákik.) A család eredetéről keveset tud a históriáiban (és különösen a helytör­ténetben) igen járatos házigazda; föltehe- tőleg Lengyelországból kerültek magyar földre a Bem-ősök. Gyerekkorában látott egy régi imakönyvet nagybátyjánál, amely­ben lengyel nyelvű bejegyzések voltak... Ennyi. — Ezek a kérdések (honnan származunk?, kik voltok az őseink?, rokon-e, vagy csak névrokon a híres Bem József?) sosem iz­gatták különösem, sokkal inkább a felada­tok, amelyekkel életem során meg kellett birkóznom. Nem ákartam többet, csak any­Ssi » Siwn SJ *owím»» » «äst fii «,•«*« mise*«--«* «si *nt< lui ntmmt-fcn'í- » tittn «0« i««.v áljliútnWwi 11 #1«^---nm..' B em apó Földváron 1894-ban, afnlkor -a két Bem testvér, Imre és Gyula- Földvárra érkezett, még állt a hí­res betyárcsárda fa gyógyszertár helyén). — Apám, Bem Imre sokszor elmesélte, milyen volt az öreg csárda, az akkor még puszta, az urasági majorság egyetlen neve­zetessége, amelyről Eötvös Károly oly érde­kesen és valósághűen írt az Utazás a Ba­laton- .körül című könyvében — mondja a 80 esztendős Bem István nyugalmazott me­zőgazdasági mérnök. — Erős palánk, vér­szomjas komondorok védték a kocsmát az éjszakai látogatóktól, akik — a legendáiktól eltérően — nem mindig óhajtottak kész­pénzzel fizetni. Apámék még látták a mes- tergerendán a fokosok nyomát, a XIX. szá­zadi, az akkoriban már letűnt betyárvilág emlékét. Bérlőnek jöttéik ide, egy ideig ket­ten gazdálkodtak a Széchenyiek birtokán, majd a nagybátyám másutt próbáit szeren­csét. Balatonföld-várt Széchenyi Dénes örö­költe, akinek három fia volt: Imre, Géza és Viktor. Földvár, Kőröshegy és Puszta­szemes az apa halála után a legkisebb fiút. az ékkor még kiskorú Viktort (Fejér megye Szapudi András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents