Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-24 / 306. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! m Somogyi Néplap XLIV. évfolyam, 306. szám AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ára: 2,20 Ft 1988. december 24., szombat Itt lehess boldog Hittük-e volna, hogy az idő mezsgyéjén újra ilyen gyorsan a karácsonyhoz érünk? Amit eddig szétszabdaltunk éreztünk, percek alatt egésszé állt össze: itt van megint a varázs, a fa alatt állunk megbékélve. Van-e bánatunk, lehet-e saját szomorúságunk ebben a meghitt percben? Nehéz összegző erővel visszapillantani valamennyi napra. Az történt velünk, amit megtörténtettünk. A sikertelenség és a siker két ikerfi — mindig is fészkeinkben lapult. Lehet-e más érzésekkel székbe ülni karácsony napján, mint azzal, hogy békésebb lett a világ? Vannak még ost- romlottak, szűk levegőt érzők is, és ami még ennél is szörnyűbb: vérzők, akiknek a karácsony szépsége elérhetetlen vágy. A világ azonban egyre inkább arra törekszik, hogy emberibbé váljék. A csaták zaja helyett egyre több a megnyugvásról szóló hír. A föld kibékül, s a rajta élők kezdenek megtanulni élni. A karácsony arra tanít bennünket, hogy élni kell. Igaz, nem kényelmes környezetben, hanem a kemény idő diktálta vesszőfutásban: sokarcú az élet, s ebbe sok minden belefér. Nekünk, Európa közepén élőknek tudtunkra adatott: politikai és gazdasági szélzúgban létezünk, s nem könnyű a sikerhez vezető út. Hittük sokáig, s elhitettük egymással is, hogy a szép jövőt elég csak elképzelni. Az élet tanított meg rá bennünket, hogy ez kevés: tenni kell érte. Nagyon sokat. Nép nélkül nincsen program, nemzet nem skatulyázható be, s a magyarság bohócszerűvé föl nem zászlózható. I Ezer év sajog, és erővé sajdul. Karácsonykor ez az energia szeretetté válik és reménnyé, amely nem ígéri a közeli megvalósulást. A házra váróknak nem lehet holnap házat adni, s állami sállal bekötött, beteg torkú iparüzemeknek sem lehet megváltást adni: vevőt és piacot. Sőt, még a kisfiúnak is tűrnie kell a belső fázást: lehet, hogy jövőre is elmarad a régóta remélt bicikli megvétele. Csak azt lehet elosztani, ami megvan már. Azt, hogy az embernek joga van az emberi élethez. Nekünk itt, ezen a 93 030 négyzetkilométeren kell megbirkóznunk a múltból ránk maradt megannyi gonddal is. A kisebbség sorsa két évszázada alakul itt mindig az, erősebb politikai széljárás szerint. Mint a nyári eső utáni gomba, úgy bújnak elő ezzel újabb beteg nemzeti vérképek. Sajog bennünk, hogyne sajogna, hogy kétmillió magyarnak lehet, hogy az idén nem lesz karácsonya. Váteszi erővel így írt erről Kányádi Sándor: Üres az istálló s a jászol/ idén se lesz nálunk karácsony/ hiába vártok/ nem jönnek a három királyok/ sok dolga van a teremtőnekj mindenkivel ő sem törődhet/ messzi a csillag mindenüvé nem világíthat/ megértjük persze mit tehetnénk/ de olyan sötétek az esték/ s a szeretetnek/ hiánya nagyon diderget/ előrelátó vagy' de mégis/ nézz uram a hátad mögé is/ ott l is lakoznak/ s örülnének a mosolyodnak... A vers után dércsípés az a határon túlról jött hír: munkanap lesz odaát a karácsony. A szeretet robottá soha ne váljon, s higgyük, hogy egyre erősebb lesz a nemzeti kímélet. Sorsunkat meghatározó ennek a hitele. „Magyar vagy!” — kiáltunk egymásra féltünkben. „Magyar vagy?” — kérdezzük egymástól szemlesütve, ha tetteink korántsem ablakba valókká válnak. Itt állunk a fa altatt, ha nem is együtt, de azt gondolva, hogy e fa mindenkié. Jövőt remélünk, de nem mondjuk ki, mert már közhellyé fakult a legszebb szó is. Gondolatunk sebesvonata a boldogság. Sínje Magyarország — s utasai évezredes jeggyel — mi vagyunk. Siklik velünk a vonat, s ablakából látjuk az országot jelentő ősi tájat. Látjuk a koronát olyan karizmatikus emberfőm, mint Istváné, s olyan leszabdalt, letördelt ágú nemzeti fán, mint az Árpádoké. Róbertból európai vér árad szét, s Mátyás gyűjti — számunkra máig ható példaként — kristály szépségű poharába. Váltókon döccenünk törökös—habsburgos jelzőőrökkel, de új szenet lapátol mozdonyunk gyomrába a csigahajú fejedelem. Az utolsó két évszázad viharos tájában alig látszik a karácsony: ■ néha Pest-Buda vigad, azt gondolván, újra létezik nemzet, néha pedig a sárból vert házak mécsfényénél látjuk: ide még nem jutót el a szellem fölénye. Szolga maradt a földet túró ember, s kiszolgálja csak országát elmulató kényurát. Itt robogunk a síneken, hisszük, hogy az acélutak nem iszonyú völgybe vezetnek a sokat megjósolt kétezredik esztendő táján. Meglátjuk azt, hogy valamennyi utasra szükség van; ez a világ nemcsak a kalauzoké. Példabeszéd? — kérdezhetne rám az olvasó abban a világbam, ahol sokan a kétméteres karácsonyfát sem tudják kifizetni. Mi a válasz a féktelenül fölfelé kúszó árakra, a kopogtató munkanélküliségre, a gondolatok már-már szélsőségeket is megmutató csírázására, a moccanatlanság- ra? A válasz könnyen kimondható, mert nincs tömlöce: az lesz a győztes, aki a nemzeti bizalmatlanságból emberi biI zalmat gyúr. Az a csomag fénylik majd leginkább a fánk alatt, ahhoz lépünk oda, ha félénken is, mert már látni szeretnénk. Mert azt tartja a jógik egyik története, hogy bement az ember a barlangba, és odavitte magával a hitet. Mikor visszafordult, látta, hogy a barlang ajtaját óriás kövekkel eltorlaszották. A hit azonban megkövezhetetlen. Az a hit, hogy lesz magyar jövendő; hogy a kénytelen-kelletlen napszámos nemzetből a szellem — amely mindvégig velünk maradt — terméket teremt majd: igazit. Sok kis fát látok, világol sokféle színnel. Mi, akik itt akarunk boldogok lenni, engedtessék meg nekünk, hogy itt lehessünk azok. A vurstli sátránál a célbadobó is csak úgy tud tarolni, ha odaadják neki a rongylabdát. Fácskánk — szép karácsonyunk is csak úgy nőhet, ha mind ' aláállunk. S a csillag szóróból kipattanó ezernyi kis lánggömbből ma összeáll a remény karácsonya. Békés József Segély Örményországnak EDDIG 20 MILLIÓ Ezidáig 20 millió forintnyi az örmény országi földrengés károsultjainak nyújtott magyar segély — mondotta Ilgar Mihejev követségi ta>- nácsos a Szovjetunió magyarországi nagykövetségén tairtott pénteki tájékoztatón. Igor Mihejev és követségé munkatársai köszönet ükét fejezték ki valamennyi segítséget •nyújtó magyar intézménynek, vállalatnak, felajánlást tevő magánszemélynek. A tanácsos kiemelte a segélynyújtási akciót koordináló Magyar Vö- inöslkeneszt tevékenységét, hiszen az ő munkájuknak köszönthető, hogy közvetlenülj a katasztrófa után útnak indult Magyarországiról egy 3 millió forint értékű — gyógyszereikből, antibiotikumokból, fecsikendő- késztetekből és vénkészítmé- nyékből álló — szállítmány,. Számos vállalat és gyár is csatlakozott a segélyezéshez — hangzott el a tájékoztatón. « Igor Mihejev tanácsos elmondta: a nemzetközi segélyakció eredményeként Örményországban az egészségügyi ellátásban nincs fennakadás, és megoldották a károsultak ruhanemiű-el_ látásált is. A követségi tájékoztatót követően Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagyikövete fogadta Ruttka Ferenc festőművészt, aki a legutóbbi kiállításán eladott képeiből származó összeget — 250 ezer forintot — ajánlotta fel a földrengés károsultjainak megsegítésére. Emellett a művész átadta Borisz Sztuka- limnak egy festményét, amely a földrengés memen- tójának szánt alkotás. A Szovjetunió minden részéből szinte .felmérhetetlen mennyiségben érkező segélyszállítmányok mellett eddig mintegy kétszáz, teherszállító repülőgéppel és több ezer vasúti kocsival érkezett külföldiről segítség a földrengés sújtotta örmény országiba. A legújabb szállítmányok Japánból, Kongóból, Olasz- orsizáígból és Törökországiból jöttek. Tokióból a romelta- íkarítáishoz nélkülözhetetlen földgépeket és tehergépkocsikat, iBrazzaville-iből élelmiszert küldtek a rászorulóknak. KELLEMES ÜNNEPEKET! Erdélyi menekültek gyerekeit fogadta Németh Miklós Erdélyi menekültek gyermekeit fogadta pénteken a Parlamentben .Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. A gyerekek rövid Télapó- ünnepségen vettek részt az Országház kupolatermében, majd átvették a Minisztertanács ajándékcsomagjait. Németh Miklós az Erdélyből áttelepült gyermekeknek adott uzsonna előtt köszöntötte a kicsiket. Elmondotta, hogy- a magyar kormány jelképes ajándékkal, kívánt kedveskedni nekik, és rajtuk keresztül minden Erdélyből jött magyar és nem magyar gyermeknek és szülőnek, azoknak, akik a karácsonyt, a család és a szeretet ünnepét, s az új évet Magyarországon töltik. Az ajándék kifejezi a magyar kormány törekvését, hogy enyhítse a problémákat, amelyekkel gyermekként szembekerültek. A Minisztertanács elnöke végül azt kérte a gyerekektől, hogy ápolják mindazokat a hagyományokat, a kultúrát és a tudást, amelyet oly sok évszázadon keresztül Magyarország —: hol elszakadva Erdélytől, hol vele egységben — felhalmozott (MTI) Grósz Károly levele Az erdélyi magyarság jogainak ügyében A Magyar Emberi Jogi Alapítvány kanadai szervezetének vezetősége a közelmúltban levelet intézett Grósz Kárőlyhoz az erdélyi magyarság emberi jogainak ügyében, Grósz Károly válaszlevelében biztosítja a Magyar Emberi Jogi Alapítványt, hogy „a magyar kormány a romániai magyarok helyzetének és sorsának alakulását folyamatosan figyelemmel kíséri. Politikájából eredően — melyet az utóbbi. időben számtalan hazai és nemzetközi fórumon is 'kinyilatkoztatott — következetésen fellép a magyar nemzetiség érdekeinek védelmében”. Aláhúzza, hogy „a jövőben is készen állunk a konstruktív és felelősségteljes párbeszéd folytatására mindazokkal, akik magukénak érzik _ a nemzeti kisebbségek ügyét, s cselekedni is készek azért”. 300 tonna fonal exportra Az év utolsó munkanapján is megfeszített erővel dolgozták a Másterfii Pa- mutfonó-ipari Vállalati Kaposvári Gyárában. Éves munkatervüket 12 604 tonnáival túlteljesítették. 300 tonnás exportkötélezettsé- güknefc is eleget tettek. A dolgozók azzal a jó érzéssel fejezték be a munkát tegnap, hogy szép eredményt értek el az idén.
