Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! m Somogyi Néplap XLIV. évfolyam, 306. szám AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ára: 2,20 Ft 1988. december 24., szombat Itt lehess boldog Hittük-e volna, hogy az idő mezsgyéjén újra ilyen gyorsan a karácsonyhoz érünk? Amit eddig szétszabdalt­unk éreztünk, percek alatt egésszé állt össze: itt van me­gint a varázs, a fa alatt állunk megbékélve. Van-e bánatunk, lehet-e saját szomorúságunk ebben a meghitt percben? Nehéz összegző erővel visszapillantani valamennyi napra. Az történt velünk, amit megtörténtettünk. A si­kertelenség és a siker két ikerfi — mindig is fészkeinkben lapult. Lehet-e más érzésekkel székbe ülni karácsony napján, mint azzal, hogy békésebb lett a világ? Vannak még ost- romlottak, szűk levegőt érzők is, és ami még ennél is szörnyűbb: vérzők, akiknek a karácsony szépsége elérhe­tetlen vágy. A világ azonban egyre inkább arra törekszik, hogy emberibbé váljék. A csaták zaja helyett egyre több a megnyugvásról szóló hír. A föld kibékül, s a rajta élők kezdenek megtanulni élni. A karácsony arra tanít bennünket, hogy élni kell. Igaz, nem kényelmes környezetben, hanem a kemény idő diktálta vesszőfutásban: sokarcú az élet, s ebbe sok minden belefér. Nekünk, Európa közepén élőknek tud­tunkra adatott: politikai és gazdasági szélzúgban léte­zünk, s nem könnyű a sikerhez vezető út. Hittük sokáig, s elhitettük egymással is, hogy a szép jövőt elég csak elképzelni. Az élet tanított meg rá bennün­ket, hogy ez kevés: tenni kell érte. Nagyon sokat. Nép nélkül nincsen program, nemzet nem skatulyáz­ható be, s a magyarság bohócszerűvé föl nem zászlózható. I Ezer év sajog, és erővé sajdul. Karácsonykor ez az energia szeretetté válik és reménnyé, amely nem ígéri a közeli megvalósulást. A házra váróknak nem lehet holnap házat adni, s állami sállal bekötött, beteg torkú iparüze­meknek sem lehet megváltást adni: vevőt és piacot. Sőt, még a kisfiúnak is tűrnie kell a belső fázást: lehet, hogy jövőre is elmarad a régóta remélt bicikli megvétele. Csak azt lehet elosztani, ami megvan már. Azt, hogy az embernek joga van az emberi élethez. Nekünk itt, ezen a 93 030 négyzetkilométeren kell megbirkóznunk a múltból ránk maradt megannyi gonddal is. A kisebbség sorsa két évszázada alakul itt mindig az, erősebb politikai széljárás szerint. Mint a nyári eső utáni gomba, úgy bújnak elő ezzel újabb beteg nemzeti vérké­pek. Sajog bennünk, hogyne sajogna, hogy kétmillió ma­gyarnak lehet, hogy az idén nem lesz karácsonya. Váteszi erővel így írt erről Kányádi Sándor: Üres az istálló s a jászol/ idén se lesz nálunk karácsony/ hiába vártok/ nem jönnek a három királyok/ sok dolga van a teremtőnekj mindenkivel ő sem törődhet/ messzi a csillag mindenüvé nem világíthat/ megértjük persze mit tehetnénk/ de olyan sötétek az esték/ s a szeretetnek/ hiánya nagyon diderget/ előrelátó vagy' de mégis/ nézz uram a hátad mögé is/ ott l is lakoznak/ s örülnének a mosolyodnak... A vers után dércsípés az a határon túlról jött hír: munkanap lesz odaát a karácsony. A szeretet robottá soha ne váljon, s higgyük, hogy egyre erősebb lesz a nemzeti kímélet. Sorsunkat meghatá­rozó ennek a hitele. „Magyar vagy!” — kiáltunk egymásra féltünkben. „Magyar vagy?” — kérdezzük egymástól szem­lesütve, ha tetteink korántsem ablakba valókká válnak. Itt állunk a fa altatt, ha nem is együtt, de azt gondol­va, hogy e fa mindenkié. Jövőt remélünk, de nem mondjuk ki, mert már közhellyé fakult a legszebb szó is. Gondola­tunk sebesvonata a boldogság. Sínje Magyarország — s utasai évezredes jeggyel — mi vagyunk. Siklik velünk a vonat, s ablakából látjuk az országot jelentő ősi tájat. Látjuk a koronát olyan karizmatikus em­berfőm, mint Istváné, s olyan leszabdalt, letördelt ágú nemzeti fán, mint az Árpádoké. Róbertból európai vér árad szét, s Mátyás gyűjti — számunkra máig ható példa­ként — kristály szépségű poharába. Váltókon döccenünk törökös—habsburgos jelzőőrökkel, de új szenet lapátol mozdonyunk gyomrába a csigahajú fejedelem. Az utolsó két évszázad viharos tájában alig látszik a karácsony: ■ néha Pest-Buda vigad, azt gondolván, újra létezik nem­zet, néha pedig a sárból vert házak mécsfényénél látjuk: ide még nem jutót el a szellem fölénye. Szolga maradt a földet túró ember, s kiszolgálja csak országát elmulató kényurát. Itt robogunk a síneken, hisszük, hogy az acélutak nem iszonyú völgybe vezetnek a sokat megjósolt kétezredik esztendő táján. Meglátjuk azt, hogy valamennyi utasra szükség van; ez a világ nemcsak a kalauzoké. Példabeszéd? — kérdezhetne rám az olvasó abban a világbam, ahol sokan a kétméteres karácsonyfát sem tud­ják kifizetni. Mi a válasz a féktelenül fölfelé kúszó árak­ra, a kopogtató munkanélküliségre, a gondolatok már-már szélsőségeket is megmutató csírázására, a moccanatlanság- ra? A válasz könnyen kimondható, mert nincs tömlöce: az lesz a győztes, aki a nemzeti bizalmatlanságból emberi bi­I zalmat gyúr. Az a csomag fénylik majd leginkább a fánk alatt, ahhoz lépünk oda, ha félénken is, mert már látni szeretnénk. Mert azt tartja a jógik egyik története, hogy bement az ember a barlangba, és odavitte magával a hi­tet. Mikor visszafordult, látta, hogy a barlang ajtaját óriás kövekkel eltorlaszották. A hit azonban megkövezhetetlen. Az a hit, hogy lesz magyar jövendő; hogy a kénytelen-kelletlen napszámos nemzetből a szellem — amely mindvégig velünk maradt — terméket teremt majd: igazit. Sok kis fát látok, világol sokféle színnel. Mi, akik itt akarunk boldogok lenni, engedtessék meg nekünk, hogy itt lehessünk azok. A vurstli sátránál a célbadobó is csak úgy tud tarolni, ha odaadják neki a rongylabdát. Fácskánk — szép karácsonyunk is csak úgy nőhet, ha mind ' aláállunk. S a csillag szóróból kipattanó ezernyi kis lánggömbből ma összeáll a remény karácsonya. Békés József Segély Örményországnak EDDIG 20 MILLIÓ Ezidáig 20 millió forintnyi az örmény országi földren­gés károsultjainak nyújtott magyar segély — mondotta Ilgar Mihejev követségi ta>- nácsos a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövetsé­gén tairtott pénteki tájékoz­tatón. Igor Mihejev és követségé munkatársai köszönet ükét fejezték ki valamennyi se­gítséget •nyújtó magyar in­tézménynek, vállalatnak, felajánlást tevő magánsze­mélynek. A tanácsos ki­emelte a segélynyújtási ak­ciót koordináló Magyar Vö- inöslkeneszt tevékenységét, hiszen az ő munkájuknak köszönthető, hogy közvetle­nülj a katasztrófa után út­nak indult Magyarország­iról egy 3 millió forint érté­kű — gyógyszereikből, anti­biotikumokból, fecsikendő- késztetekből és vénkészítmé- nyékből álló — szállítmány,. Számos vállalat és gyár is csatlakozott a segélyezéshez — hangzott el a tájékozta­tón. « Igor Mihejev tanácsos el­mondta: a nemzetközi se­gélyakció eredményeként Örményországban az egész­ségügyi ellátásban nincs fennakadás, és megoldották a károsultak ruhanemiű-el_ látásált is. A követségi tájékoztatót követően Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagyikövete fogadta Ruttka Ferenc festőművészt, aki a legutóbbi kiállításán el­adott képeiből származó összeget — 250 ezer forin­tot — ajánlotta fel a föld­rengés károsultjainak meg­segítésére. Emellett a mű­vész átadta Borisz Sztuka- limnak egy festményét, amely a földrengés memen- tójának szánt alkotás. A Szovjetunió minden ré­széből szinte .felmérhetetlen mennyiségben érkező se­gélyszállítmányok mellett eddig mintegy kétszáz, te­herszállító repülőgéppel és több ezer vasúti kocsival érkezett külföldiről segítség a földrengés sújtotta ör­mény országiba. A legújabb szállítmányok Japánból, Kongóból, Olasz- orsizáígból és Törökországiból jöttek. Tokióból a romelta- íkarítáishoz nélkülözhetetlen földgépeket és tehergépko­csikat, iBrazzaville-iből élelmiszert küldtek a rá­szorulóknak. KELLEMES ÜNNEPEKET! Erdélyi menekültek gyerekeit fogadta Németh Miklós Erdélyi menekültek gyer­mekeit fogadta pénteken a Parlamentben .Németh Mik­lós, a Minisztertanács elnö­ke. A gyerekek rövid Télapó- ünnepségen vettek részt az Országház kupolatermében, majd átvették a Miniszter­tanács ajándékcsomagjait. Németh Miklós az Erdélyből áttelepült gyermekeknek adott uzsonna előtt köszön­tötte a kicsiket. Elmondotta, hogy- a ma­gyar kormány jelképes aján­dékkal, kívánt kedveskedni nekik, és rajtuk keresztül minden Erdélyből jött ma­gyar és nem magyar gyer­meknek és szülőnek, azok­nak, akik a karácsonyt, a család és a szeretet ünnepét, s az új évet Magyarországon töltik. Az ajándék kifejezi a magyar kormány törekvését, hogy enyhítse a problémá­kat, amelyekkel gyermek­ként szembekerültek. A Mi­nisztertanács elnöke végül azt kérte a gyerekektől, hogy ápolják mindazokat a hagyományokat, a kultúrát és a tudást, amelyet oly sok évszázadon keresztül Ma­gyarország —: hol elszakad­va Erdélytől, hol vele egy­ségben — felhalmozott (MTI) Grósz Károly levele Az erdélyi magyarság jogainak ügyében A Magyar Emberi Jogi Alapítvány kanadai szerve­zetének vezetősége a közel­múltban levelet intézett Grósz Kárőlyhoz az erdélyi magyarság emberi jogainak ügyében, Grósz Károly válaszlevelé­ben biztosítja a Magyar Em­beri Jogi Alapítványt, hogy „a magyar kormány a ro­mániai magyarok helyzeté­nek és sorsának alakulását folyamatosan figyelemmel kíséri. Politikájából eredően — melyet az utóbbi. időben számtalan hazai és nemzet­közi fórumon is 'kinyilatkoz­tatott — következetésen fel­lép a magyar nemzetiség ér­dekeinek védelmében”. Alá­húzza, hogy „a jövőben is készen állunk a konstruktív és felelősségteljes párbeszéd folytatására mindazokkal, akik magukénak érzik _ a nemzeti kisebbségek ügyét, s cselekedni is készek azért”. 300 tonna fonal exportra Az év utolsó munkanap­ján is megfeszített erővel dolgozták a Másterfii Pa- mutfonó-ipari Vállalati Ka­posvári Gyárában. Éves munkatervüket 12 604 ton­náival túlteljesítették. 300 tonnás exportkötélezettsé- güknefc is eleget tettek. A dolgozók azzal a jó érzéssel fejezték be a munkát teg­nap, hogy szép eredményt értek el az idén.

Next

/
Thumbnails
Contents