Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-22 / 304. szám

1988. december 22., csütörtök Somogyi Néplap 5 Megújult színház, megújult nézőkedv ÚJ BÉRLETRE VOLT SZÜKSÉG Márciusban adták át a fölújított Csiky Gergely Színhá­zat. A rekonstrukció eredménye, hogy kényelmesebb lett a nézőtér, a hátulütője pedig: százzal kevesebb em­ber foglalhat helyet a nézőtéren. Sikerült-e pótolni ezt a kiesést? — kérdeztük Nincsevics Jánost, a színház kö­zönségszervezőjét. — Bármennyire is bíztunk abban, bogy a megszépült környezet, és a társulat jó híre nem szegi majd kedvét a színházba járóknak, abban mégsem reménykedhettünk, hogy növekedjék a látogatók száma. Országosan is az a tapasztalat, hogy a legjobb hírű társulatoknál is csök­ken a nézőszám; ezért na­gyon örülünk, hogy Kapos­váron mégis növekedésről számolhatunk be. — Mekkora ez a növeke­dés? — Jelentősnek mondhat­juk, hiszen a bérletesek száma nyolcszázzal nőtt. Űj bérletes előadásokat is mű­sorára kellett, tűzzön a tár­sulat. Az idén így egy elő­adás huszonhárom alkalom­mal megy bérletben. Ez ter­mészetesen csak felnőtt- előadásökra vonatkozik. Or­szágosan is egyedülálló a gyermékbérletek száma : több .mint tizenegyezer gye­rek lát egy darabot a hu­szonkilenc bérletes előadá­son. — A stúdióelőadások iránt is nőtt az érdeklődés? — Nyolcszázötven bérletet adtunk el ezekre az elő­adásokra; ez is jelentős nö­vekedés. — Mennyi a bevétele a színháznak a bérletekből? — ötmillió forint körül van. — A kaposvári előadások mellett a társulat tájelőadá­sai is pénzt hoznak. — Természetesen, de a színház csak megfelelő fel­tételekkel vállal tájolást. Évek óta jó a kapcsolatunk Gödöllővel, Nagykanizsával. Komlóval és Székesfehér­várral; az idén Siófokra is vittünk néhány előadást. — Van-e valamilyen titka a nézőszám növekedésének? Mennyi függ a szervezés­től? — A legfontosabb, hogy jó előadások legyenék. A ross« színház ingyen sem kell V. I. VAKÁCIÓ ELŐTT A MUNKÁCS Y BAN Megyeszerte műsorokkal köszöntik karácsonyt és a nemsokára beköszöntő új évet az általános és közép­iskolások. A diákok számá­ra ezek már a várva várt téli szünidő kezdetét is je­lölik. A kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium és Egé6z_ ségügyi Szakiközépiskolában — a hagyományhoz méltóan — az idén is színvonalas műsorral szórakoztatták az aulában az összegyűlt, taná­rakat, diákokat. Műsoros félévzárás Ezután már a szünet kö­vetkezett. Elsősök és negye- d i kesék, kisebbek és nagyob­bak kabátjukat épphogy magukra kapva igyekeztek elhagyni az épületet, hiszen a téli szünet minden percét, ki kell használni. — Hol töltitek az ünnepe, két? — kérdeztük az ebéd­re várakozó diákok egyik csoportjától. — Kollégisták vagyunk — mondták többen is.— Igyek­szünk haza, szeretnénk csa­ládi körben tölteni ezeket a n ap okalt. \ — Én nem sietek, mert Kaposváron lakom — szólt közbe Szabó Tímea. — És szeretném, ha valamelyest téliesebb idő lenne, hiszen a téli szünet csak hóval, jég­gel az igiazi... B. T. Zs. ső és második osztályosai jeleskedtek a félév utolsó tanítási napján. Színes volt a kínálat, műfajok és han­gulatok váltották egymást. Rejtő Jenő bohózatát kaba­réjelenet követte, s nem maradt el a zenei bemutat­kozás sem. Az iskola beszédművelő köre színvonalas karácsonyi összeállítással lepte meg a jelen levőiket. A műsort az énekkar zárta, majd az in­tézmény igazgatója, Gulyás Mihály köszönte meg a diá­koknak a színvonalas mű. sort, tanár társainak pedig az eredményes felkészítő munkát. Az isik óla újonnan alakult zenekara, a BBC együttes műsorát a diáktársakból ál­ló közönség ütemes tapssal köszönte meg. Ezt követően lépett színpadra a Munkácsy Diákszínpad három tagja, s Csehov Leánykérés című vi­dám egyfelvonásosát adta elő, Török T. András rende­zésében. A színdarab után az osztályok mutatták be műsoraikat, amelyekkel már régóta készülték az ünnep­re. Elsősorban az iskola el­SZAPUDI ANDRAS Nagybeteg mesterünk Pörzse Ágoston egy ■ ideig hallgatott, majd csendesen, szinte önmagá­nak mondta. — Még szerencse, hogy nem hallgattam Líviára. Lonci ránézett, nem szólt. — Lívia régi, hűséges ba­rátnőm. Főorvosnő. Nála dekkolitam egy hétig. Azt tanácsolta, ne vesztegessem az időt, mert napról napra nehezebb átjutni a határon. — Biztosan igazat mon­dott — felelte Lonci. — De ha elkerültél volna ben­nünket, nem látod többé az apádat. — Lívia - leutazott a sár­kány! rokonokhoz, hogy megtudakolja, segítenének-e. Sikerült beszélnie Pere Pis­tával, unokatestvéremmel, aki mint kiderült, az egyik legnagyobb csempészbanda vezére. Ö megígérte, hogy átvisz, ha sietek, de nagyon a lelkére kötötte Líviának, hogy igyekezzem, mert sar­kában már a rendőrség. Képzeld, Pista fejére pénzt „tűztek ki”, nem is keveset. Mióta Lívia lent járt, pon­tosan négy nap telt el. Re­mélem, azóta nem rosszab­bodott a helyzet. — Holnap Jolán majd be­fogat, és átmegy Sárkány­ba — mondta Lonci. — Jó lovai vannak. Két órán be­lül megfordulhat. Megtérített, kenyeret és paprikás szalonnát tett az asztalra. — Éhes lehetsz — mond­ta. Begyújtott a sparherdbe, vizet melegített, teát főzött, s közben (miként levelében írta a szomorú események után) egész idő alatt hege­dűszót hallott, mintha egy másik Ágoston is lett volna a házban, egy honvédatillás ifjú főhadnagy, aki átszel­lemült arccal hajol a hang­szerére. („Különös érzés volt — írta a nővérének ab­ban a bizonyos levélben —, az egyik Guszti az asztalinál ült, és bizony, nem nagy ét­vággyal szalonnázott, a má­sik meg pár lépéssel odébb állva hegedült. És az a leg­érdekesebb, hogy Zsiga bá­csi is hallotta a hegedűszót, arra ébredt fel. Másnap el­mondta nekem, hogy álmá­ban szólalt meg a Guszti hegedűje, de akkor is hal­lotta még a muzsikát, ami­kor felébredt.”) Pörzse Ágoston eltolta maga elől a tányért, és ide­ges mozdulatokkal cigaret­tára gyújtott. — Csak tudnám, miért kell szöknöm, bujkálnom, mint egy rablógyilkosnak ! Miért nem hagynak végre békén?! — tört ki keserű­en. Lonci részvéttel nézte. — Nem is sejted, miért internáltak? — Halvány lila gőzöm sincs. — Talán egy rosszakaród följelentett. Mint szegény Gondos Pétert. Mostanában nagy divat megint. — De hát mit hozhatnak fel ellenem?! Legalább meg­mondták volna, hogy véde- kezhessem. De csak titko­lóztak. És a parancsnokom­ról faggattak, semmi más nem érdekelte őket. Hogy mit tudok a volt külügymi­niszter és az alezredes úr kapcsolatáról. Semmi külö­nöset. Azt mindenki tudta, hogy a parancsnok úr sze­mélyesen ismeri Rajk Lász­Karácsonyi hangversenyek Ez idő tájt Kaposváron várják már a karácsonyi hángver&enyt, kórusaink és zenei együtteseink ünnepi műsorált. Meghonosodott ez a somogyi megyeszékhelyen; a megyei művelődési köz­pont karácsonyi hangverse­nyét megkedvelte a közön­ség, kórusaink, zenei együt­teseink pedig a "tőlük telhe­tő legigényesebben készül­nek föl rá. Ezúttal a meg­szokottól eltérő voit a hely­szín : hétfőn és kedden a ka­posvári református temp­lomban rendezték meg a karácsonyi hangversenyt. Hétszáz-hétszáz látogatója volt a rendezvényinek. Több embernek jutott itt hely, mint a karácsonyi hangver­senyek eddigi helyszínén, a Munkácsy gimnáziumban. Más lett a hangulata is a rendezvénynek: az orgona szerepe fontosabbá vált a kéttűsök kíséretében, s a helyszínt kihasználva újítot­ták is a barvezetők eddigi műsorukon. Az első- estén a kisiskolá­sokat hallottuk, az általá­nos iskola alsó tagozatosait és a felsősöket. A kétnapos karácsonyi hangverseny programja sokban hasonló volt. Többek között abban, hogy a latin nyelvű kórus­irodalom széles skáláját vil­lantották föl az együttesek, s talán az eddigieknél is ötletesebbek és folkészüliteb- bek voltak. Mégis a legem­lékezetesebb estém a hétfői. A kicsinyek kórusai nem­csak a szép hangzásban je­leskedtek, hanem a művek átélésében is. Tőlük talán kedvesebben hangzottak a karácsonyi énekek... A II. Rákóczi Ferenc Ál­lót, tudod, azt a kommunis­ta pártvezért, akiről nemrég kiderítették, hogy áruló, kém, meg az isten tud ja mi­csoda még. Az alezredes úr fiatal korában ugyanis kap­csolatba került néhány bal­oldali emberrel, főként iro­dalmárokkal, művészekkel, akik elhívtájk néha az ösz- szejöveteleikre. Állítólag egy ilyen szemináriumfélén is­merkedett meg Rajkkal. Én viszont nem ismerem a volt külügyminisztert és mégis lefogtak. — Eszerint a parancsno­kodat is letartóztatták — jegyezte meg Lonci. — Nem mondtam? Két- három nappal előbb, mint engem. De őt máshová vit­ték. — Szegény ember ... Em­lékszem, gyakran dicsérted. — Ha hivatást éreztem volna a katonai pálya iránt, csakis ő lett volna a példa­képem — mondta Ágoston. — Sokoldalúan képzett tiszt, makulátlan jellem, a kato­nái rajongtak érte. Amikor a nyilasok átvették a hatal­mat, felszólított bennünket, hogy ne esküdjünk fel Szá- lasira. Majd kijelentette, hogy a további harc értel­metlen, sőt súlyos bűn a nemzet ellen, ezért ő a szá­zadot feloszlatja, s a továb­biakban mindenki a saját belátása szerint és felelős­ségére cselekedjék. (Folytatjuk.) talános iskola első tagozato­sait most is szinte látom és hallom, amint a karácsonyi ünnepkörből összeállításu­kat bemutatják. A nemcsak zenei igényességéről bizony­ságot tevő kórus vezető, Cziff Ágnes dramaturgiai leleményességgel oldotta meg nehéz, de fölemelő fel­adatát. A latin nyelvűek mellett angol, osztrák, francia kará­csonyi dalokkal is kedves­kedtek a kicsinyek; azit hi­szem, ennek is örülhetünk. A Zrínyi, a Hámán és a II. Rákóczi Ferenc iskola felsős kórusa, a Krénusz, a Ber­zsenyi és a Tóth Lajos is­kola mind-mind fokozta az élményt, amelyben hétfőn este részünk lehetett. Mo­zart Alleluját és Gebhardi Glóriáját az egyesített kórus Zákányi Zsolt karnagy ve­zetésével szólaltatta meg — emlékezetesen. Ezen az estén csupán egy zenei együttes mutatkozott be, a Liszt Ferenc Zeneis­kola vonós-zenekara — Ludmány Géza vezényleté, vei. Másnap, kedden este ünnepi nyitánya volt a ka­rácsonyi hangverseny foly­tatásának a Tinctoris Régi- zene-együittes, illetve a Ka­posvári Szimfonikus Zene­kar műsora. Kerényi Gábor Mahler Adagiettóját szánta ajándékul a zeneszerető kö­zönségnek. A felnőttkórusok estjének tekinthetjük legin­kább a kedd esti hangver­senyt; valamennyi ismert együttesünket szívesen hall. gattuk. A meglepetések ezen az estén 6em hiányoztak, bár tudtuk, hogy milyen művészi színvonalra szá­míthatunk. Talán az alka­lom, talán az új művek még nagyobb hatást gyakoroltak a hallgatóságra. Ezen a na­pon afféle meglepetésben is volt részünk, hogy a közön­ség is együtt énekelhetett — erre a Ludmány Géza vezet te Cantus kórus adott lehe­tőséget. A tanítóképző fő­iskola Cantus kamarakórusa arra is példa, akár csak a női kar — ez utóbbit Ne­mes Zsuzsa, illetve Misetá Ida vezette —, hogy mily fontos szerepe vain a peda­gógusképzésben az ének-ze- . nei kultúra ápolásának. A Stille Nachttal, illetve Otto Fischernek A kis harang cí­mű művével kiemelkedő si­kert aratott a Munkácsy gimnázium kórusa Dorogi István vezényletével. A Somogy Megyei Pedagógus- férfiikar nemcsak mint egyetlen ilyen aratott sikert, hanem fölkészültségével a megye legjobbjai közé küz­dötte föl magát. Ahogy a hétfő esti hang­verseny meghatározó élmé­nye volt az egyesített kórus szereplése, a kedd este zá­rásául a Vikár Béla Vegyes­kar nyújtott hasonlót Zá­kányi Zsolt vezényletével, összegzésül talán csak any- nyit: e két szép este emlé­ke sokáig maradjon meg. S talán arra gondolhatunk, hogy bár minden hangver­seny ilyen népszerű lenne Kaposváron. Horányi Barna A Liszt-kamarazenekar sikere Nagy sikerrel ' lépett fel kedd este Brüsszelben a Liszt Ferenc Kamarazene- kar. Az együttest, amely Bach, Corelli, Mozart, Bar­tók és Csajkovszkij müvei­ből álló műsort adott elő az Academie des Beaux Arts koncerttermében, a lelkes közönség percekig tartó tapsviharral ünnepelte. A zenekar két ráadással há­lálta meg a tapsot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents