Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-20 / 302. szám
1988. december 20., kedd Somogyi Néplap 3 Űt a nagyobb önállóság felé Jó évet zár a Mechanikai Művek marcali gyáregysége Nem szabad belefáradni! EGY PÁRTTITKÁR ÁLLÁSPONTJA A társgy áraknak elvégzett szolgáltat ásókkal együtt négyszázmillió forintos termelési értéket produkál az idén a Mechanikai Művek marcali gyáregysége. Újdonságokban és sikerekben bővelkedett ott ez az év. Her- czog Ede igazgatót kértük rövid számvetésre. — Ami rajtunk állt, megtettük. Az idén is sok alapanyag-ellátási gondunk volt. ebből a szempontból rosz- sz.abb lett ez az év, mint a tavalyi. Végül is teljesítjük terveinket, de mindezt nyu- godtabban tehettük volna, ha a külső körülmények miatt nem kell sokszor 'kapkodnunk. -Megrendelésünk volt és vtan is. 1989-re a teljes kapacitásunkat lekötötték már üzletfeleink. Tehát a gyárkapun belül megnyerjük a csatát, csak kívülre ne kellene lépni . . . — A magyar gazdaságnak mind több dollárexportra van szüksége. E téren önök mit teljesítették? — Hadd válaszoljak hat adattal. Fémdobozt 1986- ban 108 millió forint értékben adtunk el Nyugaton, Az. idén 125,6 millió lesz ez a szám. A hálós konténer exportját tavaly kezdtük, 15 millió forint értékűt vittünk a tőkés piacra. Az , idén húszmillió forint lesz ebből a cikkből a bevételünk. Jó áron adjuk el ezeket a termékeket, dollárban számolva sem csekély a haszon. 1989-ire 396 millió forintos termelési értéket terveztünk, ebből 172 millió lesz á tőkés kivitel. — Milyen új termékeket vittek piacra 1988-ban? — Százötvenezer kondenzátort . szállítottunk a Szovjetunióba. Ezek új típusúak, és' ott színes televíziókba kerülnek. 1988-ban már két és fél millió darabot szállítunk szovjet partnerünknek. — De érdemes-e rubelért exportálni? — Nekünk igen, Tisztes árnövekedést értünk el, és így. nyereséges a szovjet exportunk. Hozzáteszem: egy fillér dotációt sem kapunk erre. A másik új termékünk az idén tőkés megrende^ lőhöz került. Egy új fémkazetta ez, ■ a Bosch cégnek szállítjuk. Ott kisgépeket tesznek bele, s úgy adják el a kereskedelemnek. És hogy a hazai piacra is jusson újdonság: az év utolsó heteiben kezdtük meg új típusú, Ciklon nevű konyhai légtisztítók gyártását. Ezekbe jövőre már a hazai gyártású motorokat építjük be, és így jelentős értékű tőkés importot takarítunk meg. Kész a nullszéria az irodai légelszívókból is, de igazán érett termék ezekből már csak jövőre lesz. — Ha most jó évet zárnak, akkor több jut jövőre a fejlesztésre is? — Ez nem egészen egyértelmű. De apróbb-nagyobb lépéseket 1989-iben is teszünk mind a gyártmány-, mind a gyártásfejlesztés terén és még egyéb ügyekben is. A Videoton televízió- gyártásának fejlődésével együtt nálunk is korszerűsíteni kellett a kondenzátor- gyártást. A Videotonnál kondenzátorbeültető automata dolgozik. Ez nem tudja kezelni az ömlesztett, zacskózoitt kondenzátorokat. Ezért jövőre munkába, állítunk egy úgynevezett kenden z á tophe v ed erező gépe t, amely- úgy készíti elő a gyártmányainkat, hogy azokat a Videoton robotja fogadni tudja. Mind a gazdaságosságot, mind a környezetvédelmet is szolgálja a triklóretilén-visszanyerő rendszerünk, amelynek az ára másfél év alatt megtérül. Csak Somogybán legalább tíz helyen használnak triklóretilént. Az általunk kifejlesztett rendszer jövőre itt működni kezd, és szívesen átadjuk bárkinek a dokumentációt, mert a környezetvédelem igen fontos. Nem beszélve arról, hogy ezt az anyagot is importálja az ország, tehát ha a levegőből visszanyerjük, akkor jelentős gazdasági hasznot is hoz. —• Évek óta szó van róla, hogy a gyáregység nagyobb önállóságot igényelne. Lesz- e előrelépés? — Lesz, mert sikerült elképzel ései nk et elf oga d t a t ni és a központban is megkezdődött egy korszerűsítési folyamat, amely nekünk kedvez. A tervek szerint 1990-ben már saját mérleget is fogunk készíteni. 1989. tehát az önállósodás előkészítése, próbája lesz. A gyártmánytervezéstől a termelésszervezésen át a bérezésig sok minden saját hatáskörbe került itt, Marcaliban, Átszervezzük az irányító apaprátust. Megkezdjük a teljes marketingszervezet kiépítését... Nagy és kemény viták árán kaptuk meg ehhez a zöld utat. De ma már a budapesti központban is egyetért vele mindenki, hogy az egész műveknek hasznos, ha mi mindinkább a magunk urai leszünk. Ez nem elszakadás, avagy „puccs”, hanem szervezeti ésszerűsítés. Egy ön- állótlan, döntésképtelen gyáregység a központnak is csak gondot okoz. Ezt kell kiküszöbölni. * Luthár Péter Varga Jánost, a Csepel kaposvári nehézgépgyárá- nak alapszervezeti titkárát hallgatva érzékelhetővé vált az önmagában közhelynek ható tény: nehéz most párt- titikárnak lenni. — 1959 óta vagyok párttag, s több párttisztséget töltöttem be. A gyár létrejötte óta, tizenegy éve vagyok alapszervezeti titkár. Akkor a Csepel név önmagában is rangot jelentett. Az új gyár a legjobb munkásokat vonzotta. Jó garda jött össze, s nemcsak a munka - hélyéken. Az alapszervezetben is az volt az alapállás: nem csinálhatjuk rosszul, a pálrtéletben is példát kell mutatnunk. Úgy éreztük, ránk figyel a város, s a kommunistáikban volt lelkesedés, eltökéltség. Jó eredményeket értünk el, s még az úgynevezett „kötelező napirendék” esetében sem éreztük úgy, hogy ezt „kell”. Nem formálisan tettünk eleget valaminek, hanem mert hittük, hogy az jó, előrevivő. Sóik volt az önálló kezdeményezés, erős a bizalom. Öröm volt pártti tikárnak lenni. Azóta, s ez elsősorban az életfeltételekkel függ össze, sokat változott az emberek hozzáállása, nemcsak a párt- munkához, az egész társa- dalomhbz. Azelőtt például elképzelhetetlen volt, hogy valaki azért maradt távol egy taggyűlésről, mert mondjuk az anyósáékinál föl kellett szedni a krumplit: Az anyagi megfontolások kerültek előtérbe, romlott a közhangulat. Egyre több jelenség feszítette az embereket, mégis csöndesebbek lettek a taggyűlésék. Sók szór hallottam : „Minek mondjuk el? Ügy sem tudtok változtatni.” Tíz éve is jeleztük, azóta számos fórumon elmondtam: ne statisztikai alapon mérjék a pártépítés eredményességét.. Az jöjjön, aki akar, aki kötődik az eszméhez. A válasz az volt: a munkásosztály pántjába elsősorban munkásakat kell fölvenni. A tagkönyvcsere során tizenegyen léptek ki az alapszervezetből. Nagyrészt azok, akiket azért vettünk föl, mert fizikaiak, 30 éven aluliak vagy nők voltak. Az emberek most elsősorban biztatást várnak a párt- ti.tkáirtól, ^kapaszkodókat. A nehézségek ellenére is bízom a kibontakozásban, ám amikor igyekszem felsorakoztatni a megfogyatkozott érvéket arról, hogy igenis van kiút, visszalkérdeznek : „Mikor?” és „Hogyan?”. Ezékre is igyekszem válaszolni, de érzem, hogy mondanivalóm nem elég meggyőző. Nem vagyok mindig bizonyos abban, amit mondok. Egyszer azt hallottam, hogy 2—3 év múlva elindulhatunk fölfelé, máskor meg egy országos vezető arról beszél, hogy sok dolog fut kényszerpályán : a kibontakozás, az életszínvonal érzékelhető javulása csak hosszabb távon képzelhető el. Az elmúlt években a higgadt, okos szó is leérté kelődött. A hitemet mégsem veszíthetem el a buktatók, a nehézségek' miatt. Ezt a munkát csak meggyőződéssel lehet ellátni. A gyárban személyzeti és tanulmányi osztályvezető vagyok, a párttitkárság tehát nem kenyénkérdés. Mégis t i sz tes ségtel en n ek é reaném, ha a sok örömet adó évek utóin most futamodnak meg, amikor több a gond és a teher. Ha a tagság nem dönt másként, kitartok a ciklus végéig. Egyre többször hallható, hogy az új politikát csuk új emberek képviselhetik hitelesen. Hasonló ez a múltat mindenestül megtagadó sommás nézetekhez, ahhoz az elképzeléshez, hogy ma minden eddigi vezetőt leváltunk, ajkkor holnap minden megváltozik. Mindkét állásponttal vitatkozom. Szerintem agy ember akkor lehet képes megújulni, ha elég gerinces ahhoz, hogy vállalja korábbi tévedéseit. Nem is igazságos a korábbi hibák fölött mai ismereteink birtokában utólag pálcát törni. Most sók mindent mááként látunk. Az bizonyos, hogy rutinból, beideg- zödött „nagy i gazság o|kk a 1” nem lehet politizálni. Hitelűiket vesztik az olyan régi érvek, miszerint a nyugati munkás azért keres többet, mert többet is dolgozik. Valójában szervezettebben, jobb anyagellátással, korszerűbb gépeken. E tapasztalatokat ajz emberek saját helyzetükkel szembesítik. Azzal például, hogy tíz év alatt egy NC-gépet sikerült beszereznünk, s azt is csak lízingeléssel; vagy azzal, hogy miközben 3—6 hónapos exporthatáridőknek kell megfelelnünk, van olyan hazai alkatrész, amelyre' egy év a megrendelési határidő. Lápjaik az ottani munkafeltételeket, és azt is, hogy a mi anyaigtoeszerzőnk olykor 2000 kilométert furikázik egy csavarért. A régi szemléleti sémákon túl kell lépnünk, de azt sem szabad engedni, hogy az új vélemények sémává merevedjenek. Sokszor halljuk például, hogy divat fölfelé mutogatni. Szerintem ez leegyszerűsítés. Ha a munkás kénytelen karba tett kézzel állni, mert nincs munka vagy lanyag, a művezetőre „mutogat”. A művezető a mérnöknél veri az asztalt, az az igazgatóhoz fordul. Az igazgató a központtól kér segítséget, s ha valóban feszítő'gondról van szó, az ügy rövidesen a minisztérium asztalára .kerül. Meggyőződésem: ha a munkásnak biztosítják a munka feltételeit és a tisztességes megélhetést, nem mutogat, hanem dolgozik. Ezzel nem azt mondom, hogy a saját portáinkon nincs söpörni való. Például saját alapszervezetünk életében is sokat tehetünk. Az kevés, ha csak beszélünk iaz önállóságról, a megújulásról. Ahhoz, hogy vallóra váljon, túl kell lépnünk egy sor beidegződésen régi formán és mércén. Nem mérhetjük már pántéletün- ket a rendezvények számával és más hasonlókkal. Az sem bizonyos, hogy a taggyűlésnek föltétlenül kell „napirend”. Lehetne kötetlen beszélgetés arról, ami foglalkoztatja az embere - két. Ha csak egyetlen hibás nézetet sikerül vitában megváltoztatni, ha csak egy embert meg tudunk győzni, az többet ér öt jól fésült jelentésnél. Fontos, hogy új cselekvési területeket találjunk. A régebbi párttagoktól gyakran kérdezik nyíltan vagy burkoltan, hogyan képesek megemészteni az ideológia és politika változását. Azt hiszem, aki nem egyszerűen tananyagnak tekintette a marxizmust, hanem meg is értette, az nem érzi a szocializmustól való eltávolodásnak a változásokat. Sőt, ráébred, hogy a mai feltételek között reálisan megvalósítható szocializmust akarunk építeni. A gazdasági életnek megvan-^ nak az Objektív törvényszerűségei, amelyek egy részére azelőtt kapitalista címként ragasztottuk. Kellő politikai kulturáltsággal mindez jól 'látható. Igaz, erről nem mindig egyszerű meggyőzni az embereket. Nekem is mondják: könnyű neked, te párttitkár vagy. Nem vagy mindig a műhelyben, s nem hállod, ámít mi. Hogy például: „Ezt is ti okoztátok”... Ilyenkor „az első vonalban kell fölvenni a harcot”. Érvelni, vitatkozni, ütközni is kell! Vállalni a viisszászólást, a kudarcot is, és nem, szabad belefáradni, feladni. Feljegyezte : Bíró Ferenc A Környezetvédelmi Szövetség sajtótájékoztatója Párbeszédre hívnak Zöld front alakítását javasolja az Ifjúsági Környezetvédelmi Szövetség elnöksége mindazoknak a szervezeteknek, amelyék rendelkeznék környezetvédő programmal. Az IKSZ vezetői hétfőn tájéko,ztattá|k felhívásukról a sajtó képviselőit. Az Ifjúsági Környezetvédelmi Szövetség október 8- árí lalakult, s jelenleg 640 tagja van — főként olyan diákok, akik már korábban létrejött környezetvédő .csoportokban tevékenykednek. A szövetség azt vallja céljának, hogy szolgáltató funkciókat lásson el az ilyen csoportok részére: információkat biztosítson számukra, segítse a kapcsolattartásu- kia.t, koordinálja a munkájukat, védje érdekeiket. Mint az IKSZ elnökségi tagjai elmondták: Magyarországom számos csoport rendelkezik környezetvédő programmal,, de ezek nem keresik egymással az együttműködést. A mozgalom ellentétékkel van terhelve, és így nem javul a környezetvédelem helyzete sem. Az Ifjúsági Környezetvédelmi Szövetség ezért párbeszédre hív fel1 minden környezetvédő, illetve környezetvédelmi programmal __ rendelkező szervezetet, csoportot — közös cselékvési program kialakítása érdékében. Felhívásuk szerint „zöld front”- ot kellene alakítani a közös cselekvés érdekében, ez a front azonban ne legyen szervezeteket korlátozó csúcsszerv, hanem a sokféleségen alapuló cselekvés fóruma. A tájékoztatón ismertették azt a levelüket is, amelyet még november 15-én juttattak el, a miniszterel- nöknék s amelyben kérték: tegye lehetővé, hogy az Ifjúsági Környezetvédelmi Szövetség képviselője is tagja lehessen a bős—nagy- ■ marosi vízlépcsőrendszer társadalmi ellenőrző bízott- ságénak. Erre a levelükre mindeddig nem kaptak vá ■ laszt. Új zöldségbolt Kaposváron Volt Kaposváron a Berzsenyi és a József Attila utca sarkán egy zöldségbolt, de az épületet lebontották. S most ismét van a sarkon — a szemköztin — egy zöldségbolt. Tegnap megtörtént a hatósági ellenőrzés, néhány apróbb teendőt még előírtak ennék alapján, de ma reggel megnyitható az üzlet, ez került a jegyzőkönyvbe. A Zöldért az üzlethelyiséget kártérítésként kapta a városi tanácstól a lebontott helyett. Négyszázezer forintot költöttek az eredetileg nem zöldségboltnak tervezett létesítményre és háromszázezer forint értékű áru az induló készlet. A zöldségen és a gyümölcsön kívül egyéb élelmiszereket is árusítanák. A környékbeliek többször kifogásolták, hogy a régi, megszüntetett üzlet helyett hosszú ideje nem volt másik. Most meg is szaporodott ott a lakosság, hiszen fölépült két emeletes, soklakásos ház. így hát az egyiknek a földszintjén létesített új üzlet nyitásával az ott élők igényeit elégítették ki.-
