Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-19 / 301. szám

1988. december 19., hétfő

Somogyi Néplap

5

TársasMár készül a program

táncKunkovács László fotói Bécsben

—A miniket érintő kérdésekben állást kell foglalnunk, hogy véleményünk és elképzeléseink nagyobb

hangsúlyt (kapjanak. A programok szervezésében egyetértünk, de bármilyen furcsa, néha éppen az érdeklődés hiánya miatt buknak mag a kezdeményezések.

— Milyen lesz a szervezet fölépítése ?

— *A vitairatban elmondtuk elképzeléseinkéit, több pontban van alternatív megoldási lehetőség. Várjuk a válaszokat. A tagság nyílt tanácsülésen választja mag a diákbizottságot.

— Több rétegszervezet van alakulóban a városban. Szerepel-e terveikben az együttműködés ?

— Természetesen, példáiul a falun élő fiatalok szövetségiével. A jó viszony záloga lehet, há több társunk egyszerre tagja mindkét szervezetnék.

Cs. P.

A Bécsi Néprajzi Múzeumhoz tartozó Kittsee-i (Köp- csény) néprajzi múzeum — hajdan Esterházy, majd Batthyány kastély — állandó és időszaki kiállításaival a keletéi délkelet-európai népek kultúrájának bemutatását vállalja. A csehszlovák és a magyar határhoz közel eső intézmény ezáltal a kapu szerepét tölti be. Most öt hónapos időtartamra magyarországi anyag szerepel a programjukban: Kunkovács László fotóművész közel 100 képből álló fotótárlata a Nagy alföldről, a pásztorélet és a hagyományos mezőgazdaság ma már agrártörténeti értékű mozzanatairól.

MTI-fotó T1 Matusz Károly felvétele

SZAPUDI ANDRAS

Nagybeteg mesterünk

Ostoba fráter, rázta * föli a fétláilomszerű hódoltságból a kellemetlen emlék. Egész életében rös- tellte a Török jegyző tapintatlan megjegyzését, évtizedek múltán is fel tudta bosszantani, ha \ eszébe jutott. „Ostoba fráter”, mon dogatta olyankor, de azért rendszerint hozzátette: nyugodjék békében. Mert régóta nyugszik már. Dobámyszínú öltönye, pöttyös csokor nyakkendője, Virginia szivarja egy, a ruhájához hasonló színű fotográfián látható már osak, a másik kiérő, Szabó plébános koipasaodó feje, szalmaszál-vékony keretes szemüvege, köpcös termete nemkülönben ; egykori papjának a templomudvarban van a sírja, kökeresratjét évtizedek óta marja az idő, s a gesztenyefáik, amiket ő ültetett valaha, terebélyes lombjukkal elfogják előle a világosságot.

Kegyelmetek után megyek kérő uraim — szólt magában —, aztán ismét együtt lesz a régi társaság. Kegyelmetek már ott ülnek az

asztalinál, szivaroznak, csi- bukoznak, anekdotákat mesélnek az egyszeri emberről s egyszercsak valaki megjegyzi, hogy késik a vőlegény ; ai m ellény zs ebe kből előkerülnék az öreg zsebórák, „ki tudja, miért várakoztat bennünket ilyen sokáig, talán, még dóliga van odalenn”, elhűL az étel, türelmetlenkedik az anyósa, és a Deák Fenenc-arcú öregúr megcsóválja a fejét. Annácska fehér ruhát visei, náldszálkaincsú, s telt mellei között harangvirág ...

Lonici kisasszony előtt ,nem volt kétséges, hogy Pörzse Zsiigmond egészségi állapota válságosra fordult, s ezt még mii&e előtt tudatta Júliával éis Jolánnal. Ha Zsiga bácsi nem kel föl egy vasárnapi miséire, akkor nagy baj van, mondta mély meggyőződéssé!. Orvost pedig nem akar, tette hozíá, de a plébános urat magához kérette.

A papot a sekrestye előtt várta meg.

Szegény Zsiga bácsi, szólít a fiatal plébános, részvéttel. Estefelé átmegyek hozzá, addig is imádkozom érte. A prédikáció után, mielőtt elhagyta volna a szószéket, így szólt: „Imádkozzunk nagybeteg tanítómesterünkért, aki tisztességre, emberségre nevelt bennünket.

A Mdatyánk .moraja közben mindenki Pörzse Zsig- mOnd üresen maradt helyét nézte. Sokan talán észre sem vették.eddig, hogy hiányzik a padjából. Ragaszkodás, aggodalom érződött most az ima megszökött, gyakran gépiesen eldarált mondatain.

A Pörzse testvérek szeme könnybeláibadt.

— Az egész falu imádko- zot ma a papáért — újságolta Júlia a betegnek mise után.

— Hálás vagyok érte — felelte Pörzse Zsiigmond, és szomorú mosollyal nézet* szét a szobában. — Csak szegény Ágoston és Jenő hiányzik — mondta. — Jenő majd1 hazajön. De Ágoston?! ö talán még a ravatalon sem láthatja többé az apját ...

— Egészen biztos, hogy látni fogja. Mégpedig erőben, egészségben, és nem a ravatalon — szólt ellentmondást nem tűrő eréllyel Júlia.

Jolánnak sírhatmékja támadt, ezért kiment a konyhába Loncihoz. Ott ült a „nő” is és cigarettázott.

— Szegény papa — mondta elérzékenyülten —, még élhetne egy kicsit.

— Miért ne élhetne! — szólt Jolán idegesen, mert valahogy rosszul esett neki, hogy a „nő” az ő apját papának nevezi.

— A fene tudja — így a nő elmélázva. — Olyan furcsa volt. Odahívott az ágyához és úgy beszélt velem, 'mintha gyerekkorom óta ismerte. Igazán szépein beszélt. Csa(k mégis... Olyan furcsa volt. Én bizony beleborzsongtam.

(Sajnos, igaza volt, mondta negyven évvel • később Pörzse Jolán. Papa azért hívta miagáihoz ,mert szeretett volna megbékélni vele. Az iránta érzett idegenkedést, haragot nem akarta magával vinni az örökkévalóságba. Később Júlia hasonlóképpen járt el. A halálos ágyáról üzente meg néki, hogy nem érez haragot iránta.)

(Folytatjuk.)

Vélemények a szünidős programokról

„Nagy Ferót nem hagyom kigr

— Mi a véleményetek a városi művelődési központ téli szünidős program jáiról ?

— kérdeztem a kaposvári sétálóutcán beszélgető fia ta-' lóikat

— Kíváncsiak vagyunk a 28-án rendezett hószöbrá- szatra — rúg bele a hOku- pacba, nevetve, a 19 éves Kovács Attila. Lábánál egy mókás kedvű spániel ugrál, élvezve a havat. — Félretéve a tréfát: kíváncsian várom 27-én Jeles András Álombrigád című filmjét. Sóikat olvastam róla, mindenképpen megnézem. Állandó hallgatója vagyok a Garázs című rádióműsornak, ezért 22-én Kaposváron Nagy Ferót nem hagyom ki.

— A divatrervűt szeretném megnézni 28-án — veszi át a szót a gimnazista Fehér Anita. Ahogy a ruháján végigtekintek, nem sok javíta- wivallió van rajta: csizmája, kesztyűje és sálija a kéknek ugyanaz az árnyalata, szép (kiegészítői Lezser, fekete dzsékijénék. — Alig egy hónapja volt itt a Bikini együttes^ nagyon kedvelem a zenéjüket, ezért örülök, hagy 29-én újra találkozhatunk D. Nagy Lajossal, a csapat vezetőjével.

— Nem leszek itthon a téli szünetben — tér ki a kérdés elől egy fiatal lány.

— Egyébként is csak a 30-ai diszkót választanám.

Ahogy megvonja a vállát, biztos vagyok benne, hogy igazat mond.

— Nagyon szeretek korcsolyázni — mondja az előző riportalanynál sokkal nagyobb lelkesedéssel Mitzer Kata. — Drukkolok, hogy 28-ig maradjon még a „mínusz”, hogy a sportcsarnoknál jó legyen a pálya . ..

— Már többször jártunk a művelődési központ játszóházában — magyarázza Kalmár Dénes, akinek a kezét egy apró, hat év körüli kislány szorongatja. — A feleségem, mivel már szabadságon lesz, elviszi Edinát csütörtökön arra a program- rai, amelyen ikarácsonyfa- díszéket készítenek. Amúgy sem szeretjük a csicsás fenyődíszeket, évek óta saját készítésű masniikkal, festett dióval és apró terménybá- bokkal ékesítjük a karácsonyfáinkat.

— Mit szóltok a Mi-tu- ház-programhoz? — állítok meg néhány cserfesen hangoskodó tizenévest.

— Hót ha olyan tanácsokkal szolgálnak, mint a televízióban, akkor lehet, hogy nekünk kell őket megtanítani néhány fogásra — szájainak. — Már csak kíváncsiságból is megnézzük, hogy milyen új ötleteket tudnak mondani...

Körkérdésünket ezzel be is fejeztük, hiszen a megkérdezettek szinte valamennyi programról véleményt mondták. Beszélgetésünkből kiderült, hogy vannak jó és kevésbé tetsző rendezvények, amelyeknek sorát csupán egy srác szeretné kiegészíteni:

— Az Éhező Apácák mellett több könnyűzenei koncert is helyet kaphatott volna ... T. R.

verseny

Csillogó flitterek és lurexcsodák

ző tanfolyamot, s amíg lehet, szeretnék a tánccal foglalkozni.

Köziben a nagyteremben egymást követte a csárdás és a quik step, a csacsacsa és a tangó, a jive és a rumba. A kilencéves kaposvári Nagy Zsófia már túl volt a versenyen, átöltözve chipi chipset ropogtatott. Á halk szavú és szép arcú kislány kedvence a csacsacsa; fél éve táncol az E osztályban Zaboki Istvánnal, Pome- zsánszky Judit táncklubjában.

Megyénk táncosai igen jól szerepeltek a versenyen: több díjat is elnyertek. Ezeket "Somogy keramikusai ajánlották föl. D junior kategóriában a latin táncok első, a standard táncok második helyezettje Kiss János és Makiári Edina lett, a latin táncok harmadik legjobbja Kálnási Zoltán és Zobóki Anita. C junior latin táncokban második lett Krusniczky Erik és Szekeres Mónika, a sandard táncokban Budai Dániel és Hornyák Hajnalka ért el második helyezést. A B kategória latin táncaiban Balázs Erik és Temesi Ágnes szerepelt az ötödik legjobbként.

Tamási Rita

Néhány lelkes fiatal ötletét felhasználva a KLSZ-en belül új rétegszervezet alakult Kaposváron, a középiskolások részére. A gimnáziumokban és a szakközépiskolákban tanulók nagy része tudott a kezdeményezésről, ennek ellenére nem voltak többen félszáznál az alakuló gyűlésen.

— Hónapok óta dolgozunk azon, hogy létrehozzunk a középiskolásoknak egy olyan szervezetet, amely kizárólag a mi kívánságainkkal, problémáinkkal és érdekvédelmünkkel foglalkozik.- Annak idején a városi KISZ-en belül rétegszervezetet alkothassunk — mondta Urbán Mónika, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumi negyedikes tanulója.

— Kiknek a támogatására számít a szervezet és ki lehet tagja?

—Elvileg bárki beléphet, aki egyetért céljainkkal, terveinkkel; elsősorban a gimnazisták és a szakközépiskolások jelentkezését várjuk. Pártoló és tiszteletbeli tagjainktól pedig anyagi és egzisztenciális segítséget szeretnénk kérni.

— Nagyon sok helyen láttam a szervezet reklámját, holott nincs programja, csak elképzelése. Nem kelt ez ellenkező hatást a fiatalokban?

— Tudom, szokatlan ez,

de van egy vitairatunk, s készül a programunk. Hatfajta szórólapot küldtünk ki í í iskolákba, és úgynevezett „szendv i c semfoerek ” járják

majd Kaposvár forgalmas utcáit és tereit. Beszéltek

A farmerözön és a divatosain „szakadt szerelésiek helyett flitter-gyönyörűsége- ket és lurexcsodákat láttunk szombaton a Kilián művelődési központban, amely otthont adott az országos társastáncversenynek. A nagyterem előterében csupa túli ruhás fiatal lányok és fekete spencerbe öltözött fiúik próbáltak, mielőtt a szigorú zsűri előtt bemutatták tudásukat.

Csaknem nyolcvan pár indult a versenyen, s elkápráztatta a közönséget hűvösen elegáns standard és a forró hangulatot árasztó latin táncaival.

— Én kezdtem tanítani a lányomat — mondta a büfé egyik asztalánál a várakozás izgalmas pillanataiban a tatabányai Katona Imré- né. — Éva három éve táncol, két éve versenyez. Ez nagyon kemény sport, heti kétszer négy órás az edzés. Ma már nem én vagyak a-- ' - ■- "

lányom és partnere, Nyvelt Gyula edzője, nekem ugyanis mondhatnák, hogy mára elég volt, nem csináljuk tovább.

Megjelent a szép arcú kislány is, világoskék flitteres ruhában, amelyet édesanyja Varrt. Elmondta: az egykor versenytámcos anyuka szerettette meg vele a táncot, s hogy milyen sikerrel, arról az idei országos csárdás- bajnokság, valamint a C kategóriában rendezett latinrólunk a Danubius rádióban és a Reggeli csúcs adásában, az Ötödik sebesség munkatársa pedig rövid interjút készített Nemes Leventével, a Táncsics gimnázium tanulójával.

— Megértem, hogy egyik napról a másikra nem lehet fölépíteni egy városi szerzetet; az oktatásügy, a pályakezdés, a lakásgazdálkodás gondjainak megoldása pedig nem a szervezet feladata. Nem lenne testhezállóbb, ha a középiskolás fiataloknak több fantáziával, érdekesebb műsorokat állítanának össze?

táncv-erseny első helyezése árulkodik.

A tekinteteket Forgács Sándor és Kaproncai Katalin vonta magára; a két magas szigetvári fiatal elegáns mozgása valóban szemet gyönyörködtető volt. B kategóriában ez volt a harmadik versenyük. A fiatalember orvostanhallgató, a leány pedig harmadéves a kaposvári tanítóképzőben.

— Édesapám az egyik edzőnk — emlékezik Kati a kezdetekre. — Egy régi koszorúcskán hangzott el, hogyan lehet egy tánctanár lánya ilyen ügyetlen. Ekkor kezdtem el táncolni.

— Mennyibe kerül ez a ruhaköltemény ?

— A standard ruhák nagyon drágák; ez 11 ezer fo- fi'mt volt.

— Itt a vizsgaidőszak. Nem zavar benneteket ez a verseny a felkészülésben,?

— Hétvégenként gyakorolunk Katával, ő Kaposvárról, én pedig Pécsről érkezem — mondta Forgács Sándor. — Egy kicsit zavar most az időhiány, ugyanis csütörtökön vizsgázom anatómiából.

— Édesapám nagyon örül a sikereinknek — folytatja Kata. — Most végeztem el a 2,5 éves táncpedagógus-képDiákszervezet a középiskolásokért