Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-14 / 297. szám

1988. december 14., szerda Somogyi Néplap 5 Csökken a közlekedés támogatása Februártól drágábban utazunk Jövőre csökken a közleke­dés állami támogatása és ezzel együtt nehéz helyzetbe kerülnek a közlekedési válla­latok, de nekünk, utasoknak is többe kerül majd az uta­zás. Mint mondják, a támo­gatáscsökkenés — amely ter­mészetesen nemcsak a közle­kedést érinti — a reformf >- lyamat része, csakúgy, mint az adórendszer változása és a nemrégiben elfogadott vál­lalkozási adóról szóló tör­vény is. Mindezek az állam­háztartás hiányait hivatot­tak pótolni — hallhattuk tegnap délután Kaposváron a Kapos Volán művelődési központjában dr. Dusza Já­nostól, a Közlekedési Minisz­térium főosztályvezetőjétől. Aligha véletlen^ hogy a KM mielőbb igyekszik a jövő évi szabályozórendszert vázolni az ágazathoz tartozó válla­latoknak, hiszen a drasztikus támogatásleépítéseik kivált esteket érintik majd. Az állami támogatások le­építésének négyéves prog­ramjaként, elsőként jövőre csaknem huszonnyolc mil­liárd forinttal kevesebb ál­lami juttatást kapnak majd a vállalatok. Ezzel azonban a költségvetés jókora hiá­nyát még nem sikerül ellen­súlyozni. A fennmaradó hi­ány további csökkentésére három lehetőséget is kínál a kormány. Ezek egyike a köz­ponti lakásalap bevezetése, amely a vállalati költségve­tést 15—16 százalékkal kur­títaná. Szó van osztalék- és pótadófizetésről, de ezekről és a mértékükről a jövő hé­ten összeülő Országgyűlés dönt majd. A költségvetés jövőre 1,5 milliárd forintot irányzott elő az országos úthálózat fejlesztésére. A támogatás- csökkenés mi'att ennék vár­hatóan csupán a harmadát használhatja fel a közlekedé­si tárca. S ez egyben azt is jelenti, hogy vissza kell fog­ni a félmilliárd forintos vi­lágbanki segítséggel épülő autópálya-körgyűrű építé­sét is. Kérdésünkre a főosz­tályvezető elmondta, hogy a kiesést a kormány a létre­hozandó útalapból fogja fe­dezni, így talán folyamato­san haladd atnalk majd az autópálya építésével. A Köz­lekedési Minisztériumban azonban most még nem lát­nak erre lehetőséget. Országosan félmilliárd fo­rinttal csökken jövőre a he­lyi közlekedés ártámogatá­sa. Ezzel együtt, ahogy vár­ni lehetett, jövőre megdrá­gulnák a bérletek és a me­netjegyek is. Többet kérnek majd az áruszállításért és a vasúti menetjegyek ára át­lagosan harminc százalékkal emelkedik február elsejétől. (Minden tarifaemelés, ettől az időtől érvényes.) Febru­ártól a Kapos Volán jára­tain negyven százalékkal utazhatunk drágábban, de a budapestieknek csaknem nyolcvan százalékkal kerül majd többe a jelenleginél a helyi közlekedés. Ami egy­ben azt is jelenti, hogy megszűnik a helyi közleke­dési jegyek közötti árkü­lönbség. p. L, A népdal ünnepe A Somogy Megyei Műve­lődési Központ a lengyeltóti művelődési házzal közösen kórustalálkozót rendezett a hét végén Buzsákon.. A he­lyi művelődési intézmény­ben megyénk tíz népdalköre és -kórusa, illetve pávaköre mutatkozott be. A hagyományosan éven­ként rendezett kórustalálko­zón részt vett a balatonberé- nyi Kobzos-pödrős és a bu- zsáki hagyományőrző népi együttes, a bálványosi Há­romtagú Rozmaring és a so- mogytarnócai népdalkor, a holládi, a szőcsénypusztai és a tapsonyi asszonykórus, a látrányi és a somogybabodi pávakör, valamint a hornok- szentgyörgyi kórus. Az együttesek remekbe­szabott műsora dalosünneppé avatta a jó hangulatú ta­lálkozót. A jókedvet sugár­zó, fegyelmezett produkciók láttán fülünkbe csengtek Kodály Zoltán szavai: „nem lehet egészen boldog ember, akinek nem öröm a zene”. Erre a boldogságra azonban tanítani kell az embereket, hogy nagyszerű zenei ha­gyományainkat csorbítatlan szépségében hagyhassuk örö­kül. Az összegyűjtött és művé­szien előadott népdalcsdkrok megszólaltatása tükrözte, hogy zenei anyanyelvűnk ápolásának és megőrzésének feladata elsősorban népdal- köreinkre, hagyományőrző együtteseinkre hárul. A bu- zsáki dalosünnepen meg­szólaltak az újabb stílusú dallamok és több érdekes variáns melódia is, mint népzenei kincsestárunk igen értékes egyedei. A zenei rendezvény jó példája volt annak, hogy a népzene és egyáltalán a ze­ne „nem magánosok kedv­telése, hanem általános lelki erőforrás, amelyet minden művelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni.” perc Lőrincz L. Lászlóval Az országos gyermek - könyvhét keretében látoga­tott megyénkbe. Író-olvasó találkozón ismerkedett meg somogyi gyermekolvasó’ival. — Mi érdekelte őkét el­sősorban ? — Ügy vettem észre, és ez természetes is, hogy a gyerekeknek /mindig élményt nyújt egy Ilyen találkozó, így kettős feladatnak kell megfelelni: azon kívül, hogy művekről és ezek hátteréről beszélgetünk, meg kell pró­bálni fölkelteni bennük az érdeklődést a könyvek, az Olvasás iránt. Egyik fő te­vékenységem, a Kelet-kuta­tás volt, ez váltotta ki a legnagyobb érdeklődést. Fi­gyelemmel hallgatták ázsiai úti beszámolómat. Ezenkívül a gyermekkoromról mesél­tem,' felsorolva azokat a könyveket is, amelyek ked­venc olvasmányaim voltak. — Az utóbbi időben szép számmal jelentek meg ifjú­sági regényei. Ugyanakkor a szakma mint a Magyar Tudományos Akadémia alta- jisztifcai kutatócsoportjá­nak főmunkatársát, a nyelv- tudományok kandidátusát, kutatóexpedíciók résztve­vőjét ismert. Hogyan tudja, összeegyeztetni a két külön­álló tevékenységet? — A horoszkópom szerint, mint minden ikrek jegyében született embernek, nekem is két oldalam van: két do­loghoz értek egyszerre... No, de félretéve a tréfát: gyer­mekkoromtól kezdve von­zódtam az irodalomhoz. Ké­sőbb a Somogyi Néplapban jelenték meg novelláim. If­júsági regényeim is a Kelet világáról szólnak. Szereplőim olyan történelmi alakok, ákik valóban léteztek vagy létezhettek volna. A célom az, ihogy a mű olvasása köz­ben mindenki előtt ott áll­jon hitelesen a Kelet vilá­ga. Ily módon tehát ifjúsági köteteim és tudományos ku­tatásaim között van kap­csolat. — Legújabb könyve a Sí- va utolsó tánca. Mennyire kapcsolódik ehhez a világ­hoz? — Ez a könyv bűnügyi re­gény, a krimiket pedig kü­lön kell értékelni. Legin­kább a magam szórakozta­tására írok ilyen története­ket, bár ezekben is benne van a tudományos népszerű­sítés gondolata. — Milyen volt a könyv fogadtatása? — Magas példányszámban adták ki, mégis meglepően hamar eltűnt a könyvesbol­tok polcairól. Köszönhető ez talán az egzotikus, tetszetős borítónak, meg annak, hogy az emberek napjainkban is szeretik a misztikus, .izgal­mas történeteket. B. T. Zs. Pulszky emlékezete J. Alt: Budapest látképe Hogy a Szépművészeti Mú­zeum Régi Képtára magas színvonalú itáliai, holland festményekkel gazdag, hogy a régi szoborosztálynak fel­becsülhetetlen értékű plasz­tikái vannak, hogy az Ipar- művészeti Múzeum alapítá­sától kezdve a korszerű mu- zeológia szempontjai szerint gazdagodott — az Puszky Károly érdeme. Pulszkyé, akinek élete legtevékenyebb és legkeservesebb korsza­ka a Szépművészeti Múze­ummal forrott össze. Tragé­diája regények, memoárok lapjain olvasható. A Szépművészeti Múzeum­ban most a műtörténész-mu­zeológus szakma rója le ke­gyeletét Pulszky Károly in memóriám (Pulszky Károly emlékének) című reprezen­tatív kiállításával. Felvo­nultatva a Pulszky által szerzeményezett sok száz festmény, szobor, freskó, grafikai lap közül négyszá­zat. Mindezt egy korabeli művészeti nagyibemutatót rekonstruálva a múzeum két központi csarnokában és grafikai termében. Saj­nos, a rendkívül gazdag és látványos kiállítás a Szép- művészeti Múzeum rekonst­rukciója miatt csak az év végéig lesz nyitva. Pulszky Károly annak a Pulszky Ferencnek a fia, aki szintén jelentős művelő­déstörténeti személyiség. Kossuth egyik legközelebbi munkatársa volt. 1848-ban Angliában a forradalmi kor­mány diplomáciai képviselő­je, majd az emigráció moz­galmainak fő szervezője lett. Néhány éves olaszországi tartózkodása után hazatérve főleg régészettel foglalko­zott. 1869-től a Nemzeti Mú­zeum igazgatója, később a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőjévé ne­vezték ki. Jelentős szerepe vélt abban, hogy a kormány megvásárolta az Esterházy- gyűjteményt, az Országos Képtár, a későbbi Szépmű­vészeti Múzeum alapját ké­pező rendkívül becses kol­lekciót. Ennek az Országos Kép­tárnak lett előbb kurátora, majd 1884-ben igazgatója Pulszky Károly. Előzőleg az Iparművészeti Múzeum anyagának szerzeményezé­sében vett részt Keleti Ká­roly mellett. Az 1873-as bé­csi világkiállításon és főúri gyűjteményékből vásárolták a múzeum jellegét máig meghatározó kollekciót. Pulszky Ferenc javaslatá­ra rendezték át a képtára­kat. A Nemzeti Múzeum képtárában újabbkori fest­ményeket gyűjtöttek, az Or­szágos Képtárban régi mű­veket. Az Országos Képtár 1878-as kiállításán már hét­száznál több 14—18. század­beli festmény szerepelt. Pulszky Károly, a képtár nagy tudású igazgatója át­rendezi a kiállítást, ő a kép­tár első vezetője, aki a gondjaira bízott műkincseket magas színvonalú előadá­sok során ismerteti meg a közönséggel. S Pulszky ké­szíti el a Szépművészeti Mú­zeum alapításáról szóló részletes tervezetet. Számos műkincset vásárol, értékeket szerez a gyűjteménynek. Ha Pulszky tervei megva­lósulnak, ma a Szépművé­szeti Múzeum olyan, volna, mint a londoni National Ga- lery vagy az egykori berlini Kaiser Friedrich-Museum. Becsülve, amink van, ettől a Szépművészeti Múzeum sajnos messze áll — jegyzi meg egy kritikusunk. Még így is, terveinek tö­redékes megvalósításával olyan műveket szerzett meg, mint Piombo Férfiképmását, David Krisztus születését, Moroni-, iPilippino Lippi-, Montagnana-, Ghirlandaio-, Van Dyok-festményeket, umbníad és felső-olaszorszá­gi freskók sorát. Olyan kora reneszánsz szobrokat, Sebastiano del Piombo: Férfiképmás mint Michelozzo Mária a gyermekkel, Agostino de Duccio Gábriel arkangyal, Sansovino aranyozott vi­asz Madonnája. kA grafikai gyűjtemény számára hat- száz lapot vásárolt, köztük Rembrandt- és Dürer-mű- véket. Pulszky a tervezett Szép- művészeti Múzeum számára akkor szerezte meg ezeket a felbecsülhetetlen értékű al­kotásokat, amikor a nagy európai múzeumok és gyűj­tők is éppen felfedezték a beszerzési forrásokat. Biz­tos érzékkel, tévedhetetlen ítélettel választotta ki a kva­litásos műveket. Műkereske­dőktől, családi gyűjtemé­nyekből, árverésre kerülő kollekciókból vásárolt — olykor fillérekért. Mégis támadást indítottak ellene. Az országgyűlésen politikai színezetű mester­kedésekkel meggyanúsítot­ták, hogy hűtlenül kezeli a rábízott pénzeket, és liogv silány műveket vásárol. A meghurcoltatás aláásta Pulszky egészségét, kíván dorolt Ausztráliába, ér. egy depressziós rohamában ön- gyilkosságot követett el. A Pulszky-vásárolásokat bemutató kiállításhoz tartal­mas katalógust szerkesztet­tek, értékes tanulmányokkal, és valamennyi vásárlást fel­tüntető jegyzékkel. Kádár Márta SZAPUDI ANDRÁS Nagybeteg mesterünk Q Szigorúnak kellett len- 'm nie, mert a pesszimiz­musra hajlamos Zsiga bácsi vigasztalhatatlan volt. Vé­gül Bálint, aki akkor készült tanári vizsgát tenni az egye­temen, egy gondosan fogal­mazott, latin nyelvű levé! kíséretében küldte vissza a jegygyűrűt a sebzettszívű mesternek, Júlia nagy meg­ken y ebb ülésére. Egy évig tanított azután nagybátyja iskolájában, fa­lun, közel Nádaházához. Itt is megtalálták a hó­dolók. Ezek közül a hely­beli fiatal jegyzőnek azt mondta : ha valamiképpen el tudja intézni, hogy Ná- diaházán válasszák meg, a felesége lesz. Mert ő más­hol képtelen volt élni. A fiú minden erejét liatba ve­tette, minden követ meg­mozgatott, s hamarosan ő lett a nádaházi körjegyző. Ha jól emlékszem, 1919-ben esküdtek, természetesen hi­vatalos voltam a lakoda­lomba. Nádaháza nekem második otthonom volt. Sok szép na­pot töltöttem Pörzsééknél nyári és karácsonyi vaká­ciókkor ; most is magam előtt látom a falu főterét a Mária-szoborral, a vén szed­rest (ami a világháborús nyarakon sem látszott fia - túlabbnak, mint teszem azt a harmincas években) ; lá­tom a tanítólakás -óriási nappaliját, a Templom ut­cát, az időmarta sírköveket a templomudvaron ... Jaj istenem, de rég volt, de szép volt ! S mennyi ször­nyűség történt azóta ! Annácska nénit és Zsiga bácsit a szüléimként tisztel­tem és szerettem, a Pörzse testvéreket a testvéreim­ként. Amikor Júliát temet­tük, úgy éreztem, nekem sincs többé keresnivalóm ezen a világon. Loncit is azért küldtem Nádaházára, hogy általa egy kicsit én is ott lehessek. Tíz éve ő is elment szegény... „Most már nagyjából ösz- szieállt a kép, írta a húga 1945 nyarán. Gondos Pétert gáládul beárulták, feltehe­tően valamelyik véresszájú valiksbundos. Vaigy ki tudja. Az is lehet, hogy a kúriába beszállásolt tisztek közül valamelyik. Akkoriban, mi­vel nagyon közel az ország­határ, sok gyanús alak fész­kelte be magát Nádaházán, s nem lehetett tudni, kiben mi lakik. Péter viszont so­sem rejtette véka alá a né­zeteit. Szegény Jolán! Itt maradt 31 évesen négy apró gyerekkel. Péter testét egy tömegsírban találták meg. közel a határhoz, s itthon temették el. Zsiga bácsit is nagyon megviselte az eset: szerette, becsülte Pétert, s nagyon aggódik most Jolán miatt. Közben Júliáék is megérkeztek Leobenből, s mivel a községházára, a ré­gi lakásukba nem mehet­tek, Jolán fogadta be őket. Ferenc is hazajött »puccs­szerűen« egy borzalmas nő­vel, aki a felesége. Képzeld! egy »olyan« nő! Rá van ír­va. Állítólag P. városból »ama« ténykedése miatt kitiltották. Hát mit szólsz hozzá?! Zsiga bácsi szegény kijelentette, hogy ezzel a nővel egy ördög jött a csa­ládiba, és jó hogy Annácska néni nem érte meg ezt a gyalázatot. A nő pedig, ahe­lyett, hogy meghúzná ma­gát, úgy viselkedik, mintha együtt nőtt volna föl a Pör- zise testvérekkel. Nagy han­gon, teli szájjal beszél, egy­más után szívja a cigaret­tákat, ez a mafla Ferenc (Júlia szavai !) pedig úgy néz rá, mint egy szentkép­re. Földet igényeltek és be­költöztek egy elhagyott svábházba. Képzeld el Fe­rencet, amint répát egyel és disznókat etet. Ágoston leg­utóbb Péter temetésekor volt itthon; egyenesen a Balatontól érkezett, ahol egy aknaszedő alakulatnál dolgozott (talán még most is ott van). Egyelőre a had­seregnél maradt, de az a terve, hogy átképzi magát, és hazajön Nádaházára ta­nítani. Jenőék is szerencsé­sen átvészelték az ostromot Voltak már ők is itthon Teherautóval érkeztek. Jenő felesége volt a sofőr. Min­denféle használt ruhát hoz­tak Pestről, és elcserélték a falúban élelemért.” ( Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents