Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-14 / 271. szám

1988. november 14., hétfő Somogyi Néplap 3 Tetteket sürgetve Találkozás — útkeresés közben Három buszvárót és egy esőbeállót (képünkön) helyezett el Ádándon a siófoki November 7. Tsz ádándi faipari üzeme és a községi tanács. A termelőszövetkezet 158 ezer forint kedvezményt nyújtott a Balaton típusú buszvárók megvá­sárlásához, dolgozói pedig társadalmi munkával segítették felállításukat. Önállóan — szakmák szerint Szövetséggé alakul át a nyomdászszakszervezet A múlt hét végén dr. Sarudi Csaba, a megyei pártbizottság titkára és a testület három tagja :dr.Ex- ner Zoltán, Csiga Zoltánná és Ress János egynapos lá­togatást tett a boglárlellei városi pártbizottsághoz tar­tozó térségben. A tennivalók megsoka­sodtak, igyekszik mindenki minél többet elvégezni be­lőlük — hangzott el. Feszes volt a program. Sarudi Csa­ba és a pártbizottság tagjai találkozni akartak a mun­kapadok mellett dolgozók­kal, a boglárlellei Híradás­technikai Szövetkezetben, az öreglaki Állami Gazda­ság ipari ágazatában, de leg­alább ilyen fontosnak tar­tották, hogy véleményt cse­réljenek azokról a törekvé­sekről, gondokról, amelyek a munkapadok mellett foglal­koztatják a dolgozókat. Miután Büki János, a vá­rosi pártbizottság első titká­ra a térség általános helyze­téről beszélgetett a vendé­gekkel, délelőtt az ipari szö­vetkezet, a kisszövetkezetek, délután pedig a mezőgazda­ság párt- és gazdasági veze­tőivel folytattak eszmecse­rét a megyei pártbizottság tagjai. Az ütemes munka feltétele az alapanyagellátás. A hiá­nyosságokról már a munka­pad mellett a Híradástech­nikai Szövetkezet boglárlel­lei üzemében is szó volt. Beszélt erről többek között Balogh László, a Balaton Ipari Szövetkezet elnöke is, méghozzá olyan megközelí­tésben, hogy lenne munká­juk nemcsak belföldre, ha­nem külföldi piacokra is, de rendkívül bizonytalan és akadozó az alapanyagellátás, az ő esetükben a fenyőfű­részáru és a poliészter. Ba­logh László mondta: — A napjainkra jellemző nehéz körülményektől nern félünk, csak legyen anyag amiből termelni tudunk! A gazdálkodó szervezetek egy másik gondjáról: — Van munkánk, szükség lenne a teljesítmények nö­velésére, de a személyi jö­vedelemadózás rendszere miatt nem tudunk erre ösz­tönözni — mondta Balogh László. — Eddig nem, de az idén nyáron már mutatkoztak ne­hézségek a szállításnál — mondta Szabó Péter, a Bel­kereskedelmi Szállítási Vál­lalat boglárlellei igazgatója. — A gépkocsivezetők azt mondják: miért dolgozzam a kötelező száznyolcvankettő helyett háromszáz órát a csúcsidőben, ha a többlet- munka eredményét elviszi az adó. — A legnagyobb gond az — fejtette ki Böröndi Sán­dor, a lengyeltóti tsz elnöke —, hogy az adórendszer nem a gyenge teljesítményű em­bereket sújtja, hanem a gaz­daság számára fontos, tö­rekvő, jó képességű embe­reket. Szavakkal ma már nem lehet ösztönözni a teljesít­mények fokozására. Pedig a nagyobb teljesítménynek megvan a lehetősége. Ezért is fontos — adott hangot ennek Sarudi Csaba is —, hogy a tapasztalati tényeket figyelembe véve módosítsák az adózás rendszerét. Mint mondta, a Központi Bizott­ság legutóbbi ülésén is kife­jezték azt a politikai szán­dékot, hogy ez az akadály elháruljon a gazdaságok elől. Lehetetlen felsorolni, hogy hány kérdés került szóba a társadalmi, politikai, gazda­sági életet foglalkoztató fe­szültségek közül, a közgaz­dasági szabályozók módosu­lásától a szakmai képzés el­lentmondásain keresztül a „fogyókúrát” gyakorló me­zőgazdaság gondjaiig. Ez utóbbiról Császár József, az öreglaki Állami Gazdaság igazgatója szólt. Azt mond­ta: a mostani körülmények nem ösztönzik a mezőgazda­ságot, a túlélés taktikája, vi­szont egyenlő a hanyatlás­sal ... A mindennapok gondjai­ról volt szó elsősorban, de a körülményeket nem a te­hetetlen ember szemszögéből vizsgálták. Ahogy Sarudi Csaba mondta: a politikai, gazdasági vezetők véle­ménynyilvánításából az az eltökélt akarat csendült ki, hogy feladataikat szeretnék másképp, jobban ellátni sző­kébb és tágabb környezetük érdekében. Számos, ezt segí­tő folyamat indult meg — utalt erre többször is a me­gyei pártbizottság titkára — és hangsúlyozta: az alulról építkezés folyamatában a pártszervezetek önállósága nem egyenlő a magáramara- dottsággal. A közvetlen találkozás az életközeli tapasztalat semmi­vel sem pótolható. A látoga­tás nemcsak egy térség hely­zetéről, gondjairól, törekvé­seiről adott keresztmetszete:, hanem benne volt az egész ország. Nemcsak a boglár­lellei városkörnyékre vonat­kozik, amit a megyei pártbi­zottság titkára mondott: — Mindannyiunk on áll, hogyan tudunk kijutni a nehéz hely­zetből. Ehhez mindenekelőtt tettekre van szükség. ' A térségben élők minden­napjainak megismerésével az értékes eszmecseréktől gazdag látogatás Somogyvá- ron ért véget. Dr. Sarudi Csaiba részt vett a községi pártalapszervezet ünnepi tagkönyvkiosztó taggyűlé­sén. A Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozóinak Szakszervezete szombaton Budapesten a Gu­tenberg Művelődési Házban folytatta országos értekezle­tét. A küldöttek a nyom­dászszakszervezet tevékeny­ségének tartalmi, szerveze­ti megújulásával kapcsola­tos feladatokat vitatták meg, s ajánlásokat dolgozták ki a magyar szakszervezeték or­szágos értekezletére. A szombati vitában szinte valamennyi hozzászóló kifo­gásolta a bizalmiak jogkö­rének csorbítására irányuló törekvéseket, és kérte, hogy a kollektív szerződés megkö­tése továbbra is legyen köte­lező, ha az egyik fél igényli. Folytatódott a nyomdász­szakszervezet szervezeti korszerűsítésének vitája is. A tanácskozás szünetében a központi vezetőség rend­kívüli ülést tartott. Cs. Nagy Lajos, a szakszervezet főtit­kára vitaösszefoglalójában először a rendkívüli közpon­ti vezetőségi ülésről számolt be. Ennek alapján javasolta az országos értekezletnek, hogy fogadja el a központi vezetőség állásfoglalását, miszerint a Nyomda-, a Pa­píripar, a Sajtó és a Könyv­kiadás Dolgozóinak Szak- szervezete négy szakmai szakszervezetté alakuljon át. A központi vezetőség és az elnökség ezzel egyidejűleg megszűnik, a szakszervezet ideiglenesen Gutenberg Szakszervezeti Szövetség néven tevékenykedik. Az operatív testület szerepét ügyvezető titkárság veszi át, a központi vezetőség helyett a négy szakmai szakszerve­zet szb-titkáraiból álló tit­károk tanácsa működik. A javaslatot az országos értekezlet egyhangúlag el­fogadta, akár csak azt, hogy a Gutenberg Szakszervezeti Szövetség a jövő év őszére, de mindenképpen a magyar szakszervezetek kongresszu­sa előtti időpontra hozza elő­re kongresszusát. Ezután Cs. Nagy Lajos összegezte az elmúlt másfél nap élénk, szenvedélyes, szélsőségektől sem mentes vitáját. Elmondta: a legfon­tosabb feladat, hogy a szak- szervezet visszanyerje te­kintélyét, s ezt csák ered­ményes tartalmi munkával képes elérni. A szervezeti változások a tagság körében várhatóan kedvező vissz­hangra találnak, de csak ak­kor érik el céljukat, ha a szakszervezetben az eddigi­eknél erőteljesebben érvé­nyesül a dolgozók érdekvé­delme és érdekképviselete. Az országos értekezlet el­fogadta a főtitkár válaszát, valamint az érdekvédelem céljairól készített dokumen­tumot és a magyar szakszer vezetek országos értekezle­tére készült ajánlást. Ez­után megválasztotta az ügy­vezető titkárságot. Az orszá­gos értekezlet ezután három küldöttet választott a ma­gyar szakszervezetek orszá­gos értekezletére, további hat küldöttet pedig a négy szakmai szakszervezet veze­tő testületé, a titkárok ta­nácsa delegált. SOMOGY A SZAMOK TÜKRÉBEN Hihetetlen mennyiségű információt sűrít össze az 1987-es somogyi statisztikai évkönyv, amely nemrég ke­rült ki a nyomdából. Az óriási „hírtömeg” persze minden ilyen jellegű kiad­vány sajátja, az ember mégis évente egyszer elcso­dálkozik, hogy mi mindenről beszél a KSH Somogy Me­gyei Igazgatósága a számok nyelvén. A statisztika természete­sen komoly tudomány, a benne járatlannak — e so­rok írója is az — óvatosan kell forgatnia az évkönyve­ket, s ha netán következte­téseket szeretne levonni az adathalmazból, csak sokszo­ros önellenőrzéssel tçheti. Nem is vállalkozom ilyes­mire, csupán egy rövid tal­lózásra. Minden választásom önkényes, azt szemezgettem föl a számsorokból, ami az írás pillanataiban épp érde­kelt. Remélem, hogy az ide összesöpört szám-morzsák kis kupaca másokat is érde­kel. Ha netán valakit untat­nék, neki azt tanácsolha­tom: forgassa maga a köny­vet, nem lesz érdektelen időtöltés. Háromszáznegyvenkilenc- ezer-négyszázan voltunk 1987 végén Somogybán. Tíz éve tizenkétezer-hatszázzal voltunk többen^ de két év­vel ezelőtt is még kétezer­rel. Tavaly 3962-szer fogad­ták el a megyében a csalá­dok a gyermekáldást, egy évtizeddel korábban 5652- szer, 1986-ban 4150-szer. A tizenkét évre visszatekintő adatsorban a házasságköté­sek görbéje alig hullámzóan lefelé mutat, a válásoké né­hány kisebb fodrot vetve fölfelé kúszik. A lakásépítés adatait 1980-tól hozza a fölépíted üdülők nélkül az évkönyv. Akkor 2860 lakás épült. 1987-ben 1646. A teljes la­kásállomány 1980-ban 118 588 voit, tavaly 10 204- gyel többet számláltak. Tíz éve tízezer lakosra 18 dolgozó orvos jutott. Ma ugyanennyi embert átlago­san 23 orvos lát el. 166 kör­zeti orvos munkálkodott megyénkben 1977-ben, ta­valy huszoneggyel többen látták el e hivatás napszá­mosmunkáját — ezt már csak én teszem hozzá: leg­többen szinte éjjel-nappali készenlétben. Különös adatsor árulko­dik az iskolaorvosi vizsgá­latokról. Tavaly 4794 elsős kisdiákot nézett meg a feje búbjától a lábujja hegyéig az iskolaorvos. Á hetedike­sek közül 4968 került így or­vos elé. A gimnáziumokból a harmadik osztályból 2047, a szakmunkásképzők ha­sonló évfolyamáról 2088 dl-/ ák járult részletes vizsgálat­ra a rendelőbe. Arról sajnos nincs adat, hogy mennyi gyerek találtatott makk- egészségesnek; remélem, hogy sok. Viszont a beteg­ségek, a rendellenességek sorában mindegyik korcso­portnál kiugróan az első helyre kerültek az emésztő­rendszer bajai. A fenti cso­portok sorrendjében az ada­tok: 2402, 2579, 1037, 1281. Ennyi kis- és nagydiák fo­gai, gyomra, belei nem vol­tak rendben. A munkáról, a termelés­ről szóló tények közül elő­ször az ipar adatait citá­lom. (Természetesen azok­nak is csak a töredékét.) 32 863 ember dolgozott eb­ben az ágazatban, a fizikai munkások száma 25 081 volt. A fizikai foglalkozású­ak havi átlagbére 5704 fo­rint volt tavaly, a szellemi foglalkozásúaké 7317 forint. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés 1986-hoz képest 106,2 százalékos volt. A mezőgazdaság számai közül néhányat: 30 405 em­bert foglalkoztattak az álla­mi gazdaságok és a terme­lőszövetkezetek. Szinte haj­szálra ugyanannyit, mint ahányan a szocialista ipar­ban dolgoztak 1987-ben. A szarvasmarha- és a sertés­állomány jóval kisebb a tíz évvel ezelőttinél. A marhák száma 1981 óta folyamato­san csökken, a sertéseké az GYORSAN PÉNZHEZ JUTHAT A VÁLLALKOZÓ Á Hoviki és a K*resk«d«lmi és Hitelbank megállapodása Minden vállalkozáshoz tő­ke kell, s a vállalkozó érde­ke, hogy ez a tőke minél gyorsabban forogjon. A kis vállalkozások esetében külö­nösen fontos a gyorsaság, hiszen többségüknek kevés a tartaléka, tehát a termék kibocsátása után mielőbb pénzhez kell jutnia, hogy folyamatosan dolgozhasson. A Noviki Kisüzemi Inno­vációs Iroda Kaposváron működő dél-dunántúli ki- rendeltsége és a Kereskedel­mi és Hitelbank Rt. — mindkettő a maga eszközei­vel — támogatni igyekszik a vállalkozókat. Ez a törekvés nemrég együttműködési megállapodásban is megtes­tesült. Balogh István, a Noviki irodavezetője mondta: — Sajátos helyzetben vol­tunk, mivel a Noviki a Bu­dapest Bank részvényese, így természetesen elsősor­ban azt tekintjük pénzügy­leteink gazdájának. Csak­hogy Kaposváron egyelőre még nincs a Budapest Banknak egysége, nekünk viszont fontos, hogy a ve­lünk kapcsolatot tartó vál­lalkozók minél gyorsabban pénzhez jussanak. Budapesti központunk épp ezért nem kifogásolta, hogy egy másik bankkal igyekszünk kapcso­latba' llépni. Végülis a Ke­reskedelmi és Hitelbanknál találtunk kedvező fogadta­tásra. Műdig István kaposvári bankigazgató ugyanerről: utóbbi években hullámzik, hol több, hol kevesebb. Az 1987-es tény: 80 700 szarvas­marha és 332 500 sertés. Ta­valy a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban vál­toztattak a legtöbben mun­kahelyet; több mint ötezer- kétszázán, csaknem ezerrel többen, mint az iparban. Végül néhány összehason­lító adat azok közül, ame­lyek arról szólnak, hogy Somogy hol állt 1987-ben a megyék rangsorában. A szo­cialista szektorban foglal­koztatottak átlagbére az anyagi ágakban megyénk­ben 5955 forint volt. Ennél kevesebbet csak Szabolcs- Szatmár megyében fizettek az embereknek. A prímet Budapest viszi 7752 forint­tal. A belkereskedelem té- nyeiből: Somogybán 1569 bolt és 903 vendéglátóhely volt tavaly. Az üzletek szá­mát nézve a középmezőny­ben vagyunk, a vendéglőket tekintve az élen. Nem hivatásom minősíte­ni a megyét. Csupán kedvet akartam teremteni ahhoz, hogy akinek ideje engedi, vegye kezébe ezt a kifejező óriási adathalmazt. Luthár Péter — Megvizsgáltuk a Novi­ki pozícióit és úgy találtuk, hogy az"' iroda elfogadható garanciákat tud nyújtani. Azután a hazai banki gya­korlatban még meglehető­sen szokatlan gyorsaságú konstrukciót dolgoztunk ki; ennek révén a Noviki iga­zolásait fölmutató vállalko­zó nálunk néhány óra alatt pénzéhez juthat, azaz meg­vesszük tőle a követeléseit. De hitelt is hamarabb tu­dunk neki nyújtani, mintha nem hozná mindazt, ami az innovációs irodával való megállapodásunk szerint szükséges. Persze egyben a mi bankunk lesz az illető számlavezető bankja is. — Miért éri meg ez önök­nek, hiszen nem jellemző, hogy a bankok két kézzel szórnák a pénzt? — Mi sem szórjuk. De úgy gondolom, hogy egy bank alapvető feladatai kö­zé tartozik a vállalkozások támogatása. Persze nem jó­tékonysági intézményként. Az sem titok, hogy mind több kereskedelmi bank nyit vidéken kirendeltsé­get; versenyzőnk az ügyfe­lekért. Ha megnyerjük a vállalkozókat és betéteiket is itt helyezik el, ha mind több tőke áramlik Somogy­ba, akkor több megyei * és környékbeli kisüzemet, ma­gánvállalkozást tudunk fi­nanszírozni. A banknál is van egy nagy információha­lom, a Novikinál is. A köl­csönös tájékoztatással sok, nyereséget ígérő üzletbe tu­dunk belépni. Ez jó a bank­nak, jó az irodának, jó a két cég ügyfeleinek. S en­nek érdekében megéri, ha egy „kicsit” erőlködünk a régi típusú banki bürokrá­cia megszüntetéséért. — A Noviki kockázatot vállal, hiszen tulajdonkép­pen kezesként áll amögött a vállalkozó mögött, akit a Kereskedelmi és Hitelbank­hoz irányít. Miért vállalja ezt a rizikót? Balogh István: — Mert megéri vállal­nunk. Ha egy kisüzemet ha­tékonyan tudunk támogatni, az nyereséget hoz. Saját tő­kénkkel is támogatunk vál­lalkozásokat, de előfordul­hat, hogy nincs szabad fo­rintunk. Ezért kell háttér­ként egy erős bank. Nyil­vánvaló, hogy kétes értékű dolgokat nem támogatunk. Ígéretes, de kockázatos vál­lalkozásokat igen. Az ilye­nek esetében persze lehet bukni is. De ezzel a lehető séggel együtt kell élni. Aki ma csák biztosra megy, az hamar tönkre is megy. A pénzügyietek meggyor - sítása és a kölcsönös infor­mációcsere megkezdése után további lépések követkéz - hetinek.

Next

/
Thumbnails
Contents