Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-12 / 270. szám

1988. november 12., szombat Somogyi Néplap 5 Buharin öröksége Beszélgetés Kun Miklós történésszel Kun Miklós történész csaknem ötszáz oldalas könyvben számolt be Buha- rinnal foglalkozó ikutatásai- ról. Amit korábban Buha- rinról tudhattunk, lényegé­ben rágalomnak bizonyul­tak; az emberre, a politi­kusra és művészre meggyil­koltatása után is módszere­sen felhordott szennynek. A Buharin című könyv szerző­jével beszélgetünk. — Az ön korábbi cikkei s főleg könyve alapján meg­ismertük a bolsevik párt e kimagasló jelentőségű ve­zetőjének tevékenységét, tragikus sorsát. Buharinról tudjuk azt is, hogy a párt teoretikusaként is jelentős munkát végzett. Mi az, amit elméleti (hagyatékából fon­tosnak kell tekinteni?. — Buharint csak a maga korába helyezve lehet iga­zán megérteni. Ennélfogva nem volna bölcs dolog a mai helyzetre szó szerint alkal­mazni olyan véleményt, amely teljesen más történel­mi (körülmények között, 60— 70 évvel ezelőtt látott nap­világot, Tény, hogy amikor a Szovjetunióban megindult á gorbacsovi reformfolyamat, Buharin nevét írták zászla­jukra a reformerek. S Kö­zép-Európában is egyfajta nosztalgia vált uralkodóvá az értelmiség egyes körei­ben. Felismerték Buharin személyében a bolsevik párt markáns, karizmatikus egyé­niségét. Holott Buharin oly­kor éppen radikalizmusával tűnt ki. Az amerikai John Reed 1917-ben, amikor meg­ismerkedett vele, azt írta noteszébe, hogy ez az em­ber még Leninnél is balol- dalibb politikus. A világfor­radalom híve volt, mi több ideológusa. Ellenezte a breszti béke megkötését. Am képes volt változtatni: ami­kor például Lenin — igaz, hosszú vitákban — meg­győzte az új gazdaságpoliti­ka szükséges voltáról. Az 1920-as évek közepén Buha­rin már úgy foglalt állást, hogy a kolhozosítást nem lehet azonnal, erőszakos mó­don végrehajtani; hogy az agrárkérdés körültekintő megoldása nagyon' fontos Oroszország életében. Bizo­nyos tételei tehát túlmutat­tak a korán. Mint ember számos pozitív tulajdonságot mondhatott magáénak, s a történelembe is így vonult be. Azonban az is tény, hogy a húszas évek végéig Sztálin első számú szövet­ségese volt. Segített letörni a párton belüli vitákat szor­galmazó ellenzéket; kemé­nyen fellépett Zinovjevvel, Kamenyevvel, Trockijjal szemben. Tudta és eltűrte ifjúkori barátjának letartóz­tatását, s amikor aztán ma­ga is a pluralizmust kép­viselte volna, a húszas évek legvégén, már késő volt. — Tehát tudatosan vá­lasztotta a kettős életet? — Beszéltem hajdani munkatársaival, Buharint ismerő politikusokkal (akik akkor voltak fiatalok), el­mondták, hogy egy idő után még a közvetlen környeze­te előtt is titkolta gondola­tait. Szörnyű helyzet egy alapjában életvidám em­ber esetében! Mosolyogva ment be 1934 és 1936 közötl a munkahelyére, az Izvesztyi­ja szerkesztőségébe, min dennap megírt egy vezércik­ket. Ezeket nem szignálta, de nemrég hallottam egy amerikai kutatótól, hogy megtalálták e cikkek listá­ját. Majdnem 350 Buharin- cikkel számolhatunk. S a halálra készülve, 1936-ban fontosnak tartott cikkeinek a listáját kicsempészte Pá­rizsba. — Magyarországon is ki­adják majd egyik tanulmá­nyát, amelyet Az átmeneti korszak gazdasága címmel 1924-ben írt. S minthogy ebben a szocializmushoz ve­zető utak különbözőségét fejtegette. — A Kossuth kiadó már a napokban bő válogatást ad közre Buharin műveiből. Ezekből bárki meggyőződ­het egy kitűnő tollú politi­kus napjainkig sugárzó gon­dolatairól. Az egész hagya­tékot azonban nem lehet át­ültetni, mert sokban eljárt felette az idő. Ne felejtsük, hogy minden Buharin-ta- nulmány egy meghatározott korszak terméke. Buharin is arra számított az 1920-as években, hogy több ország­ban győz a szocialista for­radalom. Amikor látta, hogy ez nem következik be, már arról írt, hogy hosszú idő­nek kell eltelnie a szocializ­mus felépítéséig, és ha ezt Oroszország egyedül építi, az fejletlen lesz és semmi­képpen nem lesz olyan, ami­lyennek a marxizmus klasz- szikusai elképzelték. Manapság sokat beszélünk a nemzeti kérdésről. Ezért megjegyzem, hogy Buharin a húszas években komolyan foglalkozott ezzel a témával. Azt fejtegette, hogy Közép- Ázsiában a nemzeti kérdést a parasztkérdés megoldásá­val kell összekapcsolni. Hogy a nemzeti kérdés rendezet­lensége kihat a gazdaságra, ezzel lényegében a mához is szól. — Sztálin hogyan fogadta a teoretikus Buharin véle­ményét? — Félt tőle. Tudta, hogy Buharin mindenben fölébe emelkedik: fiatalabb, mint ő; tehetségesebb, jobb az íráskészsége, és közelebb állt Leninhez is. Ezt a viszonyt Sztálin néha nem is titkol­ta, éreztette Buharinnal a fenntartásait, olykor pedig mézes-mázos szavakkal igye­kezett alkudozni vele. — Buharint rehabilitálták a súlyos vádak alól. A tör­ténelemhamisítást tükröző műveken azonban milliók nevelkedtek a Szovjetunió­ban. Vajon ez a nemzedék, amely ezt a leckét tanulta, hogyan fogadta a számára új igazságot? — A hamis tudat, sajnos, igen mély gyökereket vert; erről magam is meggyőződ­hettem, amikor 1987 novem­berében kint voltam Moszk­vában. Értetlenség fogadta a fehér foltokat eltüntetni "igyekvő történészek szavait. Hosszú éveknek kell eltel­nie, hogy lemossák Buharin­ról mindazt a szennyet, amellyel a per kapcsán elbo­rították. A kép azonban vál­tozik. Én ezzel összefüggés­ben egy másfajta veszélyt látok: most olyan Buharin- kultusz van születőben Troc- kij, Zinovjev, Kamenyev és mások „rovására”, amelyre szintén nincs szükség. Az sem hat meggyőzőnek, hogy ha az általa jelölt úton in­dultunk .volna, akkor ma más lenne a. helyzet. Buharin nagyon határozottan részt vett a sztálini rendszer meg­szilárdításában; részese és egyben áldozata is volt a thermidoriánus fordulat­nak. Akkor járunk közel az igazsághoz, ha nagyságát és tragédiáját érzékelve életé­nek minden korszakáról hű­en, árnyaltan, frázisoktól mentesen, a történelmi kor­ba beágyazottan beszélünk. K. E. SZIRMAY ENDRE VERSEI Békén hazajöttem Gondjaimat már útnak eresztettem de te őrizz még tarts vissza engem nincs már kedvem aggódva visszanézni vívódást reményt harcokat megidézni akinek vándorbot van a kezében annak nyugtalanság a csizmája régen az életem könyörtelen menet csak igy foghatok ki a fvégzeten de biztosan \tudom te jössz mögöttem útjaimon — hát békén hazajöttem. VERONA Paloták, templomok, türelmes kövek, a nyílt színen gazdag történelmi tárlat, a tűnő idő ködös egén ja (távlat tobzódó színek pompájával ölel. A signoriák terén iDante csak mereng, Rómeó sírjánál még virraszt iJúlia, tudja, szerelméért százszor kell halnia, a titkok fehér emlékfátyola leng. A honi táj szinte ide költözött, tán Tihany temploma ködlik [a hegy fölött, az Adige túlsó partján a ^Badacsony ... örök művészet és örök szerelem, vezérelj, biztass iés -ünnepelj velem, Verona szelleme csillogva ránk ragyog. Huszonkét éve színpadon Jó ideje csaknem minden­napos, közeli ismerős; min­dig rendíthetetlen derűt su gároz. Ez a vidám fiataléin bér, Balázs Péter huszonkét esztendeje áll szilárdan a világot jelentő deszkákon. Két évtizede nős; a láma tavaly érettségizett. Mi a tit­ka kiegyensúlyozottságának; Mitől ugyanolyan a derűje, mint a kezdet kezdetén, mi­közben annyi minden vált kellemetlenné, állhatatlanná az életben és a színpadon? — Őszintén szólva nem kenyerem a filózás. Szeren­csés adottságok, néhány ked­vező momentum, alighanem ilyesminek köszönhetően óvtam meg a kiegyensúlyo­zottságomat vagy ami szí­nésznél majdnem ugyanaz: ennek megtévesztő látszatát Nem hagyom, hogy uraljon a rutin; dolgozom szinte minden műfajban és szerep­körben. S bármit bíznak rám, jó kedvvel, teljes erő­bedobással csinálom. Ez nem mindig könnyű, de én azzal az eltökéltséggel léptem er­re a pályára, hogy képessé­geim legjavát nyújtom; ha másképpen nem megy, meg­teremtem a jó munkalég­kört. Nagy tanulság volt szá­momra a pályakezdés idején rám bízott szerep a Déry- mű nyomán készült Képzelt riport... című musicalban. Nem bíztam benne, mégis teljes erővel vágtam bele, és ez hozta meg az első, kirob­banó sikert. Ebből tanultam meg, hogy a színész sosem lehet (kishitű. A színész — más művé­szekkel ellentétben — csak a jelenben, a jelenhez szól­hat, csak teljes élő mivolta az eszköze. — Ha nem csikarja ki a maga nagy pillanatait, mint­ha meg sem született volna! Olykor berzenkedem, de igyekszem meglelni a szink­ront adottságaim, szándé­kaim és a lehetőségek kö­zött; igyekszem maximáli­san . ellátni a feladataimat. Hiszek a toleranciában. Miért ne lenne ragályos a jó is! Igyekszem átsugározni derűmet a társaimra is. Lel­kiismeretem karbantartásá­val, a jó kollektív munká­hoz nélkülözhetetlen, embe­ri, kellemes hangulatban igyekszem élni, idehaza és a másik otthonomban: a szín­házban. Az otthon atmoszférája is sejteti: Balázs Péter család­jának a művészettel való kapcsolata régi keletű. Anyai dédapja a nagy festő: Med- nyánszky László; édesanyja táncosnő volt, ma táncisko­lát vezet; nagynénje, Med- nyánszlky Ági, az ismert szí­nésznő. Édesapja, Balázs Já­nos néhány éve halt meg, színészként kezdte, rádió­rendező lett. Hát a gyere­kek? Bianka angolul érett­ségizett, a tizenkétéves Ben­ce a Kodály Zoltán zenéi ál­talánosban tanul. Otthonuk­nak minden szöglete egy harmonikus család kiváló ízléséről, gondosságáról ne­széi. Öt éve élnek a pici kert­tel körülvett, meghitt ház­részben, amelyet a közösen szerzett és szeretett tárgyak varázsolnak széppé és egyé­nivé. Ez a hátország az örö­kösen rohanó színész szá­mára. — Ezerféle föllépés télen- nyáron, film, tévé, SZÚR, kabaré, szabadtéri színpad... Lehet, hogy valahogy még­sem elég? — Színésznek sosem elég, ami van. Mindig úgy érzi, sok mindent adhatna ön­magából, amit nem ismer­nek. Sók komoly feladatot kaptam, legutóbb is, a Né­meth László Égető Eszteré­ből készült, Hintsch György rendezte film férfifőszerepét és a Pesti Színházban az új Csurka-darab főszerepét. Persze, aki csak a tévéből ismer, egysíkúbbnak lát, mert kevés az értékes iro­dalmi anyagból készült té­véjáték, és kell a könnyű kikapcsolódás. Ezért amikor felgyűlt bennem az óhaj, hogy látva lássanak, összeál­lítottam a Hogyan mond­jam el neked című önálló estemet. Meseszerűen el­mondom az életutamat, be­leszövök mindenkit, akit szeretek, Karinthyt, Fekete Istvánt, popfesztiválszámot, húszas évekbeli kuplékat. Évek óta járom vele az or­szágot. Nagy siker. Nagyon jó, hogy amit én szeretek, szereti a közönség is. Péreli Gabriella RÁDIÓIIG YZET Ha én lennék... Ki ne játszotta volna el gyermekkorában a címben jelzett játékot, mikoris csu­pán a képzeletére volt bízva, hogy az általa választott sze­mély — híres focista, zenész vagy bárki más — helyébe képzelve magát, annak sze­mével lássa a világot, és az ő elhatározásait hajtsa vég­re — jobb híján képzelet­ben. Csütörtökön este a Petőfi rádióban Fiala János és Gartner Éva lehetővé tette „tizenéveseknek és harmin­casoknak”, hogy újra játssza­nak. A két korosztály tag­jaiból jó néhányat meghí­vott a stúdióba, s az volt a feladatuk, hogy elmondják, mit tennének ők a sekres­tyés helyében. (A sekres­tyés Maugham novellájának hőse.) A sekrestyés méltó­sággal viselte palástját, s ha levetette, úgy érezte, mintha nem is lenne tisztes­ségesen felöltözve. Történt, hogy a Szent Péter-kápolná- ba új pap érkezett, aki „min­denbe beleütötte az orrát"’, s mást akart, mint elődje. A pap egy napon behívatta és két elöljáró társaságában közölte Albert Edward For­mánnál, alkalmatlannak tartja a sekrestyési felada­tok ellátására, mivel nem tud írni és olvasni. Hiába védekezik azzal Albert Ed­ward, hogy ő 16 éve szolgál itt, s ehhez a mesterséghez — amelyet közmegelégedés­re lát el — nem szükséges az olvasás és írás tudása. — Ez elvi kérdés — világosít­ja föl az elöljáró — ez tart­hatatlan! Nem tudná meg­tanulni, Formann? A stúdióban ülő vendégei-c végighallgatták a novellát, majd kezdetét vette a játék. Ha én lennek... — mondta az egyik résztvevő, bizony, nem tanulnék meg! Érvelé­sét azzal folytatta, hogy ha 16 évig jó voit, akkor ez után ás legyen jó, amit csi­nál, s akár tetszik, akár nem, az emberi tartás nem enged­né, hogy tanuljon, inkább belehalna. 0Oí perc Fenyő Miklóssal, a Step menedzserivel — Tavaly készült el első nagylemezük, amely jó né­hány sikéres számot tartal­maz. Az idén új dalokkal jelentek meg a színpadon. Miért volt erre szükség, és egyáltalán szükség volt-e irá? — Az első nagylemez után vettem át a Step menedzse­lését. Úgy gondoltuk: ahhoz, hogy fenn tudjunk maradni, valami mást, újat kell pro­dukálnunk. A jelentős_ pop­zenei múlttal rendelkező or­szágokban ez már bevált szokás; igaz, nálunk még szokatlan, de meggyőződé­sem, hogy szükség van rá. Folyamatosan változtatni kell ahhoz, hogy fennmaradjunk. — Országjáró, lemezbemu­tató turnéjuk alkalmával lá­togattak el Kaposvárra. Mi­lyen feladatok várnak az együttesre ? — Először a mintegy 40— 50 állomásból álló országos turnénkon szeretnénk siker­rel szerepelni, utána nyári szabadtéri fellépések várnak ránk. Azután új nagyleme­zünk anyagát rögzítjük. — Külföldi tervek? Mit Nem alázkodnék meg — mondta egy másik „játékos”, hasonlóképp — a fiatalabb korosztályból. „Mindig is vannak Formannok, akik ké­pesek szembeszállni a fel­sőbb bürokráciával, akik mindig szembetalálkoznak az új seprű jól seper szituá­cióval.” A fiatalember ro­konszenvesen érvelt, vitat­kozott, de nekünk, hallga­tóknak nem volt időnk mé­lyebben elgondolkodni vé­leményén, mert már jött a következő hozzászóló a har­mincasok közül. Ha kiváló sekrestyés lennék — mond­ta —, bizonyára változtat­tam volna a „hibámon.”, hogy továbbra is kiváló ma­radhassak. Volt olyan vélemény is, miszerint az illető — ha ő lenne Albert Edward — to- vábbállna; venné a kalap­ját, de az új helyen sem mondaná meg, hogy nem tud olvasni. — Hát ez nem vala­mi etikus — szúrta közbe a műsorvezető. — De há. ilyen ez az egész — vláaszoita a harmincas fiú, kissé idege­sen — ; hazudnom és ha­zudnom kell, aztán mennem az új helyre... Fiala János gyorsan át is adta a szót a következő har­mincasnak, aki a legfur­csább változatot mondta el. Ö arra gondolt, hogy csak úgy csinálna, mintha írni és olvasni tanulna, sokat járna könyvvel, így aztán valószí­nűleg a következő tizenhat évig ismét senki nem kérne tőle számon semmit, hiszen mindenki láthatja: ő éppen tanul. Erre a válaszra senki sem számított. Ez a megoldás meglepte a stúdió vendégeit. Volt, aki nevetett, volt, aki csak szusszantott egyet, má­sok — mint a rádió előtt ülők is — bámultak maguk elé. És igencsak elgondol­kodtak ... Balogh P. Ferenc tartanak a kinti befutás re­ceptjének? — Egyelőre nem ismerjük lemezünk fogadtatását, így (tervezni csaik a turné befe­jeztével tudunk. Ahhoz, hogy egy ismeretlen magyar együttes Nyugaton népszerű­vé váljon, két út létezik. Az első az egyszerűbb: már is­mert nemzetközi sikereket kell feldolgozni. A másik: eredeti magyar hangzású da­lokat előadni oly módon, 'hogy megüssék a kinti mér­cét is. Ahhoz, hogy ez az áttörés valamikor is létre­jöhessen. elsősorban a hazai popszakma gondolkodásmód­ján kell változtatni. Ebben látom a legnagyobb problé­mát. — Melyik utat választják? — Ha lehet, az előbbit. Már most is foglalkozunk sikerszámók felújításával, át­dolgozásával. — Végül egy utolsó kér­dés: hogyan gondolt arra, hogy menedzseléssel is fog­lalkozzon ? — Felkérteik rá. Egyébként mindig is foglalkoztam ilyen 'tevékenységgel, csak akkor együttesvezetőnek hívták ... B. T. Zs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents