Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-10 / 268. szám
1988. november 10., csütörtök Somogyi Néplap 5 Mezőtúrról és környékéről /a múlt századtól napjainkig több ezer kubikos indult ,a világba csákányával, lapátjával, talicskájával, hogy megkeresse családjának a 'mindennapi kenyeret. Ezeknek a dolgos, munkában meggörnyedt embereknek állítottak emlékművet Győrfi Sándor Munkácsydíjas szobrászművész alkotása — Mezőtúron, az újvárosi részen (MTI-fotó — Csikós Ferenc felvétele) Szent dalnokok kora? Ady A Hortobágy poétája című híres versében korának társadalmát kritizálva arról ír, mivé lesz hazánkban a „szent dalnok”-nak induló tehetség: mivé válik az egyéniség. Az évtizedekkel ezelőtti strófák mintha nem kizárólag a századelő szemléletére illenének ... Mintha — Ady koráéhoz hasonlóan — az ezredfordulóhoz közeledő idő sem kedvezne az egyéniség kiemelkedésének, a talentummal megáldott személyiség fejlődésének ... Kevés a tehetségmorzsát génjeiben hordozó ember? Nem merjük bátran vállalni „istenadta'’ kegyeinket? Szégyellni kell tanulmányaink során szerzett ismereteinket, széles körű tájékozottságunkat: egy-egy szakterületen való profizmusunkat? Nem, szó sincs erről, hiszen a különböző művészeti ágak pályázatainak, a tehetségkutató versenyeknek se szeri se száma: a zseni jelöltek mégha csak a megmérettetés, a részvétel kedvéért jelentkeznek is a kiírásra, alapos felkészültségről, biztos elméleti és gyakorlati tudásról adnak számot, ök bátran vállalják azt a többletet, mellyel gazdagabb, árnyaltabb — és ezáltal értékesebb — személyiségük az átlagosnál. De mikor fedezzük föl a különleges képességüket el- titkolókat: a gyönyörű orgánumukat rejtegetőket, a kitűnő kézügyességűeket, a fejlett testkultúrával rendelkezőket, s az elbeszéléseiket, verseiket fiókban őrizgető- ket? Ha a tehetséges fiatal a családtól, a nyílt szívű pedagógusoktól, a segítőkész barátoktól és munkatársaktól nem kap néhány elismerő, ösztönző szót, — minden bizonnyal: sohasem! Pedig a közösségből — akár családi, akár iskolai vagy munkahelyi — valamilyen képességükkel kitűnő egyéneket bátorítani kell a további eredményes előbb- rejutás érdekében, s mielőbb meg kell fejtenünk hallgatásuk, befeléfordulásuk okát. Vajon mi késztetheti visz- szahúzódásra, mások előtti titkolózásra azt az embert, aki különleges tehetséget kapott vagy szerzett életünk számtalan csodájából? Vannak szép számmal olyanok, akik kellő önkritikával még nem merik vállalni önmagukat, mert az irodalomban, a művészeti agakban vagy a sportban nem közelítik meg a maguk elé állított teljesítménymércét. Ügy gondolják, érdemesebb várni, s így a siker biztosabb. Ám ezek az ifjak — igaz, később — érett zenészként, szobrászként, költőként, iparművészként vagy táncosként illeszkednek be a titokzatos művészvilágba. A tehetség tehát előbb-utóbb felszínre kerül! Jóval számottevőbb azonban az egy vagy több kudarcot átélt, a megszégyenítés, kiközösítés negatív élményét örökké tudatukban őrző, tehetséges emberek száma! „Nézd, már megint mit talált ki a kis karrierista! Csak azért csinálja, hogy felfigyeljenek rá! Milyen jól tud helyezkedni !” — hányszor, de hányszor hallunk ilyen, és ehhez hasonló alaptalan rágalmakat, epés megjegyzéseket, amelyek féltékeny szószólói nem érzik bántó szavaik súlyát. És ekkor esünk gondolkodóba: érdemes-e idegrendszerünket e kitalációkkal, felszínes megnyilvánulásokkal terhelni? Meddig viseljük el közvetlen környezetünk, társaink rosszindulatát, tartózkodó magatartását? Sokan feladják a szép harcot, nem vállalják tovább a „lámpás” szerepet. Visszavonulnak, eltűnik a megszállottságuk, beleolvadnak a szürkeségbe. Igaz, akkor azt mondják rá: nem lóg ki a sorból, lehet rá számítani mindenben! Nem számokkal mérhető ez a veszteség: az egyéné és a társadalomé egyaránt. Az ötletgazdag, fantáziadús, kezdeményező, kreatív személyek száma megcsappan ! „Élni annyi, mint különbözni” — mondotta Lukács György. Valóban, személyiségünk más és más talajból szívta magába az életerőt: más és más környezetben, más és más hatások kereszttüzében lett olyanná, amilyen. Éppen ezért — s nemcsak etikai okokból — a másik ember értelem-, érzelem- és gondolatvilágának tiszteletben tartására, egyéniségének megőriztetésére, a tehetség megbecsülésére kell törekednünk! Szent dalnokokat — melyekre napjaink közösségeiben kiváltképpen nagy Szükség van —, csak jószándékú ösztönzéssel és rokonszenvvel nevelhetünk. Lőrincz Sándor Holnap bomutató TARTALÉKAINK Az évad operettje Egyetlen operett szerepel a kaposvári Csiky Gergély Színház idei műsorában, s ennek bemutatója holnap este lesz. Szerzője Ábrahám Pál, a darab címe pedig 3:1 a szerelem javára. Alcímében még a következő pontosító információt olvashatjuk: Szívek mérkőzése két félidőben. A bemutató több szempontból is érdekes lehet a színházat szerető nézők számára, hiszen ez az első rendezése Bezerédi Zoltánnak. A színház népszerű művésze nagyon sok főszerep megformálásával bizonyította már a közönségnek tehetségét. Most kíváncsian várjuk, mit tartogat számunkra rendezőként. A 3:1 a szerelem javára egyébként nem ismeretlen az idősebb korosztály számára, hiszen még a második világháború előtt ■— a harmincas évek második felében — .film készült a darabból. Talán még emlékeznek, akik látták, Bársony Rózsi alakítására. Természetesen az azóta eltelt tijbb mint fél évszázad más megvilágításba helyezi az operettet. Mindenesetre ami ebben a műfajban a legfontosabb, az nem fog hiányozni. így része lesz a közönségnek könnyed történetben, sok humoros fordulatban, fülbemászó dalokban, emlékezetes táncokban, no. és kiváló alakításokban. Bezerédi Zoltán népes szereplőgárdát mozgatott meg. Főbb szerepeket alakít Kottái Róbert, Csákányi Eszter, Rózsa Tibor, Gyuricza István, Szalma Tamás, Kulka János, Hunyadkürti György. A darab szövegét Szilágyi László és Kellér Dezső írta. a jelmezeket Szakács Györgyi, a koreográfiát pedig Imre Zoltán tervezte, vendégként. V. I, Megalakult a Hungarológiai Tanács A hungarológiai oktatással, kutatással, továbbképzéssel, valamint propagandával kapcsolatos hazai és külföldi tevékenység elősegítésére és összehangolására Hungarológiai Tanács alakult. A neves értelmiségiekből álló tanács a művelődési miniszter szakmai tanácsadó és koordináló testületéként működik, s célja, hogy olyan döntéselőkészítő, szakmai érdekegyeztető, kezdeményező tevékenységet végezzen, amely elősegíti a nemzeti kulturális értékek megőrzését, kutatását, megismertetését külföldön, beépülését az egyetemes kultúrába. A Hungarológiai Tanács elnöke Köpeczi Béla akadémikus. Tartalékainkról akkc- szoktunk beszélni, amikor azok már kifogyóban vannak. Illetve valamiféle késztetés rejlik abban, ha hivatkozunk rá. A napokban egy, nyugdíjasoknak szóló rádióműsor az öregedéssel ' foglalkozva a tudomány fejlődéséről szólt, s mintegy ígérte, az újabb évezred tudománya, a gerontológia lesz. Bizonyára egyre fontosabb lesz a szerepe, hiszen máris jelentős lépéseket tettünk az életkor meghosszabbításában. Csakhogy, mint ez elhangzott, aligha várhatunk kétezerig a megalapozásban. Szomorúságra okot adó statisztikai adatok is bizonyítják, hogy várni nincs időnk. A hazai élet- és munkakörülmények úgy alakultak, hogy a negyvennegyvenöt éves férfiak korán halnak, számszerűen annyian, mint a gyógyításra kevésbé fölkészült harmincas években, ám az okok mások. A túlhajszoltságnak nagy az ára az egyén, a család, a társadalom számára egyaránt. Ügy látszik, ennek a korosztálynak aligha vannak már olyan tartalékai, amelyeket latba vethetne, hiszen mértéken felül teljesít. A gyermekáldás csökkenése elérte hazánkat is, bizonyára más hatásra, mint mondjuk nyugati szomszédainknál. Vajon milyen tartalékaink vannak, amelyek mozgósításával túljuthatnánk a hullámhegyeken és a hullámvölgyökén, hogy tartóssá váljon a kívánt szaporulat Magyarországon ? Aggasztó mértéket öltött a fiatalkori öngyilkosságok száma. Évek óta tudunk róla. Vajon milyen tartalékaink vannak megállítására? Tartaléka mindig volt az emberiségnek. Nemzetünknek is van. Ha az egészség- megőrző nemzeti programra gondolok, ez épp ezeket kívánja föltárva hasznosítani. Ebben az egészségügy nem maradhat magára. Milyen tartalékaink vannak? Olyanra is gondolok, mint az oktatás fejlesztésének fontossága. Ezt maguk a fiatalok is fölismerték, legutóbbi diákparlamentjeiken hangot is adtak ennek az igényüknek. Ám ahhoz, hogy megfelelő színvonalra emelhessük az oktatást az általános iskolától az egyetemig, sok más tartalékunk számbavételére is szükség van. A fejlesztéshez feltételek kellenek. Ezeket nem lehet másképpen előteremteni, csak úgy, hogy fölmérjük, milyen valós tartalékaink vannak még. Olyanokra gondolok, amelyek ha újabb erőfeszítéseket is követelnek mindannyiunktól, de a kibontakozást segítik, viszik előbbre. Az idősök tapasztalata, a középgeneráció tudása, ten- niakarása is tartogat számos tartalékot, a fontos, hogy ezeket a kívánt célok elérése érdekében egy mederbe tereljük, összpontosítsuk. Nemcsak tartalékaink vannak, hanem működő erőnk is. A hangsúlyt az utóbbira tenném. Nem szabad csak a tartalékokra gondolnunk, amikor feladatainkat vesz- szük számba. Ha csak azokra gondolunk, félő, hogy nem vezet másra, mint föléljük azt is, amit nem szabadÁ Biblia — nyolc képregénykötetben A Biblia felfedezése című, gyermekeknek szóló francia könyvsorozat első magyar nyelvű kötetét szerdán mutatták be a sajtó és a könyvszakma képviselőinek a Magyar írók Szövetségének székházában. A kiadvány, amely eredetileg a Larousse kiadónál jelent meg, most a Fabula Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot. Surányi László igazgató elmondta: e bibliai képregény-földolgozásra azért esett a választásúik, mert a szakemberek szerint a maga műfajában a legsikeresebb. Nyolc, különlegesen szép kiállítású kötetben az Ó- és Újszövetség szinte valamennyi hagyományként továbbélő történetét feldolgozza. Megalkotásában kiváló művészek «mellett tudósok, egyházi sezmélyök is részt vettek Meggyőződésem, hogy a tenniakarás vezethet csak előbbre; az az erő, amely számol a tartalékával is és van önbizalma, hogy többre képes. S hiszek abban, hogy ha lassan is, a nem kívánt folyamatokkal megbirkózunk, s kétezerben már megalapozottan nézünk a gerontológia tudományának újabb eredményei elé. Horányi Barna A Városliget — ősszel A főváros legszebb parkját, a Városligetet alig kétszáz éve még mocsarak, mezők, legelők borították. Ahol ma a korcsolyapálya, a csó- nokázótó, a múzeum vagy a 1700-as évek közepén nádas és kuszán nőtt bokrok tar- Ikállottak. A területet Ökör- dűlőnek, később Városer- dőcskének nevezték. Parkosítását 1799-ben kezdték meg. A Városligetnek „a köznép és elegáns világ találkozó- és mulatóhelyévé tétele" ■— csakúgy mint a Margitszigeté — József nádor nevéhez fűződik. De az 1850-es években Haufler Budapestről szóló krónikájában azt írja, a Városliget csak fogyatkozásairól nevezetes vadon, ahol sok a por, kevés a víz, drága az étel és unalmas a mulatság. Kertek csak kétoldalt, a nagy sétány mellett ^láthatók ... Negyven évvel később Jókai így látja: „Jelenleg a Városliget Budapest inépéle- tének a gyűjtőmedencéje az év minden szakában. Nem csoda, ez van a városhoz a legközelebb s maholnap már benne lesz... Az egész ligetet úgy alakították át, hogy alkalmas legyen egy valóban nagyváros üdülést kereső közönségének befogadására. Párhuzamosan ez alkotással keletkeztek az országos kiállítás palotája és díszépületei, még előbb az állatokért, később a jégpálya csarnokai, a cirkusz, a nyári színház és a bécsihez hasonló népliget. Ide sorakozik a lóversenypálya, az artézi kút és artézi fürdő.” A liget közepén, a Széchenyiről elnevezett szigeten az 1896-os millenniumi kiállításra 21 nevezetes történelmi emlékhelyünket idéző épületcsoportot emelt Alpár Ignác, a neves építész. Nem időtállóan, rabiéból készítette el a magyar építészet ezer évét illusztráló, változó stílusú romantikus épületegyüttest. Ez adott helyet a millenniumi történelmi kiállításnak. Az épületek ekkor olyan sikert arattak, hogy közkívánatra 1900 és 1908 között állandó jellegűvé alakították át. Az épületcsoportban ma a Mező- gazdasági Múzeum és a Természettudományi Múzeum növénytára található. A Közlekedési Múzeum ugyancsak 1896-ban épült. Most néhány termében a közlekedési eszközök fejlődését bemutató gyűjtemény látható. A ligetben számos szobor is van. Odébb a Széchenyi fürdőt párafelhő veszi körül. A hévforrást — amely a kontinens legmélyebb kútja — 1878-ban Zsigmondy Vilmos tárta fel. A gyógy- és strandfürdőt 1909 és 1913 között építették. Néhány éve a Városliget, leglátogatottabb épülete a szépnek nem nevezhető, de annál hasznosabb Petőfi csarnok. Népszerűek ifjúsági és gyermekrendezvényei, koncertjei, szabadidős programjai. Autóbuszok, trolik szelik keresztül-kasul a ligetet, ahová hajdan mindenki csak gyalog jött. Itt sorakoznak a Városligetet körülvevő látványos és komoly szórakozási lehetőségek, az Állatokért, a Vidámpark, a Cirkusz, a Szépművészeti Múzeum, a Műcsarnok az egykori vurstli és Angolpark helyén. Hol van már- a hajdani Városliget?! Kísértetek színházával, rémjelenetekkel és bűvészi csodákkal, Paprika Jancsi bódéjával ? Csuszkapályákkal, lövősátrakkal, kígyótestű lánnyal, emberarcú kakassal, szörnyekkel, kóklerekkel és mutatványosokkal... Nem messze az Anony- mus-szoboritól vörös márvány sírkő. Rajta egy szó: Fuit (volt). Horváth Jakab pesti polgár nyugszik alatta. A múzeum bejárata előtt egy nyolcmillió éves, megkö- sedett fatörzs. Hullanak a levelek a kővé vált fára, a porrá vált emberre. Fuit. S a múzeumból hangos csatazajjal rohannak ki a ne gÿedik osztályosok. K. M.
