Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-30 / 285. szám

1988. november 30., szerda Somogyi Néplap 5 A magyarországi németek kongresszusa előtt „Nemzetiségünk fennmaradása közös érdek” BAK ZOLTÁNNÁL — Egyik győri koncertje után — ahol a színházban telt házak előtt játszik —, a kritika úgy fogalmazott : „Stílusa egyéni, ... modern­nek klasszikus, klasszikus­nak modern.” Elfogadja ezt a véleményt? — Azt hiszem, ez a leg- tailálóbb meghatározás. — Hogyan alakult ki ez a játékmód? — Hegedülni tanultam, foglalkoztam zongorázás­sal és orgonálással, aztán végül a gitárnál kötöttem ki. Róth Ede és Reményi Attila tanítványa voltam. Érettségi után zeneszerzést tanultam, három éve kap­tam meg a hivatásos előadó­művész titulust. Az évek során kialakult a stílusom, csak saját darabokat ját­szom. Hangulatilag megkí- sérlék egy egész ívet fel­rajzolni, de nem kötöttek a számaim, sok a rögtönzés bennük. — A plakátok mégis úgy hirdették, hogy klasszikus gitárestet láthat a közönség Kaposváron. — Ez így nem igaz. Tech­nikailag ugyan a klasszikus gitározás áll legközelebb hozzám, ennek is a spanyol ága, de a technikát önma­gában szolgád dolognak tar­tom. — Egy rendes ember pa­raméterei — ez az önálló estje címe. iNem találja fur­csának, hogy napjainkban kiáll egy szál gitárral vala­ki, s a rendes emberről pró­bál valamit zenében to­vábbadni ? — Szerintem vannak bi­zonyos alaptörvények, ame­lyek az embert amperré teszik. Vannak részigazsá­gok, amelyeknek összegződ­niük kell. Ha egy ilyen kis rész — egy gitárest által is —elindul a másik felé, azt én egy jóféle szolgálatnak fogom fel. B. P. F. védelmével. Tapasztalatairól szólt a gyakorlatot követő előadásban is. — A kórházak az építési szabványoknak igen, de a tűzvédelmi követelmények­nek nem felelnek meg. Ezért olyan mentési és oltási ter­veket kell kidolgozni, ame­lyek a meglevő adottságok­hoz alkalmazkodnak. A nagyatádi kórházban pél­dául perceken belül az egész épületet ellephetik a lángok, de ami ennél is fontosabb, hogy a füst még gyorsab­ban önti el az épületet. Itt ötszáz beteget kezelnek, akik köziül száz-száztíz mozgás­képtelen vagy mozgáskorlá­tozott. Elsősorban az ő me­nekítésük a fontos. Az ol­dalsó lépcsőkön nem lehet hordággyal haladni, a kö­zépső folyosó ugyan megfe­lelő, de számítások szerint legelőbb ez kerülne füstbe. Sokféle számítás után dol­goztuk ki a mentés lehető­ségét. Bán László főhadnagy el­mondta, hogy azért is volt fontos a valósághű gyakor­lat, mert így az elvi számí­tásokhoz gyakorlati tapasz­talatokat szereztek : honnan és mennyi idő alatt érnek ki a tűzoltókocsik, mennyi idő kell az épület kiürítésé­re, vizsgáztatták az oxigé- nes légzőkészülékeket. A ta­pasztalatokat ezek után ösz- szegzik. „Éles” helyzetben remélhetőleg nem lesz szük­ség a fölhasználásukra. Nagy Jenő Kovács Tibor felvételei A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége kongresszust előkészítő te­vékenységéről, az ötéves ciklus számvetéséről be­szélgettünk Hambuch Gézá­val, a szövetség főtitkárá­val. — Ötéves munkánkat szá­mos új vonás jellemzi, de távolról sem vagyunk elége­dettébe az elért eredmények­kel — mondja a főtitkár. — Előbbre léptünk az érdek­képviselet kiépítésében és erősítésében és ezt kívánjuk folytatni a decemberi kong­resszus után is. — Változik-e a szövetség belső, szervezeti felépítése az érdekképviselet előtérbe állításával? — Az alapszabály-tervezet szerint a megválasztott kül­döttek megyei testületet alakítanak a német nemze­tiség, illetve szövetségünk területi képviseletéként. Ez a testület lenne a partnere a megyei szerveknek, illetve a különböző intézmények­nek. A testület elnöke pe­dig tagja lenne a német szövetség elnökségének. A változástól azt várjuk, hogy erősödjön a bázis, hogy lé­nyegesen jobban érvénye­süljenek majd a német la­kosság érdekei. — Jogrendszerünk az ál­lampolgárok egyenlőségét hangsúlyozza. A nemzetisé­gek esetében pedig elisme­ri nyelvük és kultúrájuk egyenlőségét is. Mi a tapasz­talata, miképpen érvénye­sül ez azokban In falvakban és városokban, ahol a ma­gyarországi németek lak­nak? — Az elv és a gyakorlat között sok helyütt űr tátong, és egyes megyék között is jelentős a különbség a vég­rehajtásban. Abban bízom, hogy a készülő nemzetisé­gi törvény segít majd meg­változtatni ezt az állapotot. Nemosak az elveket rögzí­ti, hanem a megvalósítás módját, a tárgyi, személyi, intézményes feltételek ja­vítását, megteremtését, va­lamint az ellenőrzés szabá­lyait is, egészen a felelős­ségre vonásig. — Hogyan ítéli meg a nemzetiség fennmaradását? — Az elmúlt évek egyik lehangoló tapasztalata, hogy erősödött az asszimiláció, és ez nem csak a mi ügyünk. Magyarország politikai, gaz. dasági, társadalmi érdeke­it, nemzetközi tekintélyét az szolgálja, ha az itt. élő nemzetiségek — köztük a németek — fennmaradnak, ikti bontakozhatnak. Hang­súlyozni szeretném a ket­tős felelősséget: ha valaki ebben az országban német­ként akar élni, akkor an­nak biztosítani kell az eh­hez szükséges lehetőséget, feltételeket, ám magának is mindent meg kell tennie ennek érdekében. Ugyan­akkor nélkülözhetetlen az azonos nyelvet beszélő or­szágok támogatása is. — Vajon az a német fia­tal, aki elindul a faluból, értelmiségivé válva ragasz­kodik-e hozzá, hogy vissza­juttasson valamit közösségé­nek, ahonnan kiemelkedett? — Sajnos, azt kell mon­dani, hogy a magyarországi németségnek sosem volt erős, öntudatos értelmiségi rétege. Ha valaki kiemelke­Főkapitányok fóruma Megelőzni célszerűbb, mint üldözni Hétfőn délután 3 órától kezdve szüntelenül csörgött a telefon a Magyar Rádió pécsi stúdiójában. — Három vonalon kapjuk a hívásokat, de talán még egy negyedik is állandóan foglalt lenne, annyi kérdést kapunk — mondta Müller István riporter, — A főka­pitányok fóruma iránt most nagyobb az érdeklődés, mint a korábbi években volt. Nyolc évvel ezelőtt egye­dülálló kezdeményezésként indult útjára a fórum. Ké­sőbb a pécsi televízióstúdió is bekapcsolódott, az idén először pedig már Buda­pesten is rendeztek főkapi­tányi fórumot. Baranya, Tolna, Somogy és Zala főkapitányai maga­tartásán és szavain már az összeszokottság érződött. Nem először válaszolták meg együttesen a lakosságot ér­deklő kérdéseket, nem új­donság már számukra a stú­diók légköre, s nem fur­csállják a legváratlanabb hallgatói kérdéseket sem. Mi több, maguk hangsúlyozták a délután fél hatkor kezdő­dött rádiós fórumon, s az este 8 órai kezdetű televí­ziós adásban, hogy egyetlen témát sem tekintenek tabu­nak, mindenre szívesen vá­laszolnak, amire csak mód­jukban áll. Dél-Dunántúl lakosai nem is -fukarkodtak a kérdések­kel. Mi a főkapitányok vé­leménye arról, ha szabály- sértést követ el egy nyug­díjas párttiitkár vagy ha áruházi lopáson érnék egy munkásőrparancsnokot? Mi­lyen gyakran támadnak meg rendőröket? Hogyan foglal­kozik a rendőrség a névte­len levelekkel? — Hogy csak egy csokorravalót mutassunk be abból, amiket még a mű­sorvezető is egy kicsit „rá­zósnak” érzett. A válaszadók érthető óva­tossággal nyilatkoztak azok­ról az ügyekről, amelyekben még tart a nyomozás. Azt azonban leszögezték: ha bi- balmi beosztású dolgozó kö­vet el szabálytalanságot, vagy bűncselekményt, akkor az nagyobb kárt okoz a tényleges anyagi kár mérté­kénél: hitelt rombol, rossz példát mutat. A fórum szervezői igye­keznek kihasználni a műsor­közlő eszközök sajátosságait. A rádióban főleg olyan kér­désekről volt szó, amelyeket nehéz „magképiesíteni”. A korrupcióról, az adócsalá­sokról beszéltek töhbek kö­zött. Sokakat foglalkoztatnak az „utazó bűnözők”, a felderí­tetlen, vagyon elleni bűn- cselekmények és a riasztó- fegyverek — ez derült tv az esti televíziós adásból. Bizonyára sokaknak meg­esett a szíve a cigány fiatal­emberen, aki arról beszélt, hogy már 16 évet töltött börtönben, és a nézők előtt meditált azon, hogyan is jutott idáig. Azt üzente a képernyő előtt ülőknek : „nem érdemes bűnözni”. A fiatal férfi igen jól forgatta a szavakat, kérdés persze, hogy későbbi tetteivel mit bizonyít : meggyőzte-e ön­magát? „A bűnözésit igazából csak megelőzni lehet” — mondta egy riportalany. Valóban, üldözni sokszor nehezebb. A megelőzést, a társadalmi összefogást segítette ez a fó­rum is. K. Gy. Tűzoltási ^^ __ • és mentési gyakorlat Tíz óra után néhány perc­cel megszólalt a nagyatádi tűzoltóság telefonja: jelez­ték, lángok csaptak föl a kórház ötödik emeletén, az épület fölött füst száll. Két percen belül gépjárműfecs­kendők indulták, parancsok szálltak az éter hullámain... Tűzoltási és mentési gya­korlatot tartották tegnap a nagyatádi kórháznál. Mint azt Nagy Tibor őrnagy, a tűzoltóság megyei parancs­noka elmondta, ezúttal nem afféle látványosságról volt szó, hanem az esetleges vészhelyzetet valóságszerűen 'tükröző munkáról. A gya­korlaton a kórház orvosai ugyanúgy részt vettek, mint a tűzoltók, a honvédség, a rendőrség és a mentők. A riasztást követő percekben dr. Szirtes István igazgató­főorvos irányításával azon­nal megkezdődött a mentés. A sérülteket diáklányok he­lyettesítették, de minden más úgy történt, mintha va­lós helyzetről lenne szó. A nagyatádi tűzoltók kiérke­zése után, a „tűz” felderí­tését követően a tervekben szereplőén segítséget kértek a szomszédos tűzoitópa- rancsnokiságoktól. Hat gép­járműfecskendő, három gé- pezetes tolólétra, negyven állami tűzoltó, tíz katona egy speciális honvédségi tűzoltóegységtől, több rend­őr és mentős vett részt a gyakorlatban. A munkák során egyebek között kipró­bálták a pécsi parancsnok­ság emelőkosaras Simon tí­pusú mentőszerét is. A kór­házi dolgozók, orvosok mun­dett, azt nem mint néme­tet tartották számon, ki­emelkedésének ára általában a németségből való kiválás volt. Hivatkozhatnék a tör­ténelem torzító kényszeré­re, hiszen voltak időszakok, amikor sokaknak még a né­met családi nevet is meg kellett változtatniuk. Vagy a kitelepítés és a jogfosz- tottság szomorú időszakára, amelynek egyebek között olyan következménye is volt, hogy igen sokan szin­te menekültek német nem­zetiségükből és inkább ma­gyarnak vallották magukat. Ezek az események, körül­mények mindmáig hatnak. — A nemzetiségi lét, vagy még inkább a tudat elkép­zelhetetlen az anyanyelv használata, ápolása nélkül. Mi a helyzet ezen a téren? — Az anyanyelvi oktatás­ban számszerűen sikerült előbbre lépni, minőségileg alig. Az oktatási forma tá­volról sem felel meg az igényeknek: heti 3—4 órá­ban tanítják a németet, több helyütt úgynevezett nulladik vagy csatlakozó órában, tehát reggel 7-től 8-ig vagy délután. Sok gye­rek nem az iskola székhe­lyén lakik, tehát naponta utaznia kell. A németet ok­tató pedagógusok jelentős részének nincs nyelvi, illet­ve pedagógiai képzettsége. — IHogyan alakult a kap­csolatuk a német nyelvű országokkal? — Határozott fejlődésről számolhatok be. Az NDK- val már régóta szorosak kapcsolataink. Érezhetően bővültek kapcsolataink az NSZK-val, különösen Grósz Károly múlt évi látogatása óta. Magyarországon és az NSZK-ban egy-egy albizott­ság, alakult azzal a céllal, hogy segítsen a Bonnban aláírt nyilatkozatot megvaló­sítani. Megemlítem, hogy a háború után magyarorszá­gi németeket főként a mai NSZK területére telepítettek ki. A kitelepítettek élénken érdeklődnek az óhaza, Ma­gyarország iránt, sokan azok közül is, akik már ott szü­lettek. Számos esetben ők kezdeményezik a kapcsola tok felvételét. A kultúrcso- portök cserelátogatása érezhetően megélénkült. K. E. 00* perc — Országos turnéja végál­lomásához közeledik, nem­sokára megjelenik a nagy­lemeze, túl van néhány rá­dió- és televíziófelvételen. Sikeres ember ön? — A siker fogalma ha­gyományosan bizonyára ezeket a lépcsőfokokat is jelenti, nekem azonban mégsem elsődlegesek azok, amiket felsorolt. A siker számomra nem ott lakozik. A muzsikálás öröme az egyedüli, amit személyes si­kernek elfogadhatok, s inkább az jelenti az érté­ket, hogy néhányan össze­jönnek és jól érzik magukat az estemen. FÜSTCSÍK A NAGYATÁDI KÓRHÁZ FÖLÖTT káját negyven katona segí­tette- a mentésnél. Hogy mennyire nem fölösleges gyakorlatról volt szó, arról Varga Istvánnéval, a Szo­ciális és Egészségügyi Mi­nisztérium tűzvédelmi cso­portvezetőjével beszélget­tünk. — Szerencsére nem gya­koriak a kórháziüzek, de az idén is volt már kettő. Bu­dapesten a gyermekklinika, majd a Péterit Sándor utcai kórház gyulladt ki. Szemé­lyi sérülés egyik helyen sem történt, de ha egy tűz ter­jedni kezd, akkor nagyon komoly következményekkel járhat, hiszen kórházaink többsége nem felel meg a tűzvédelmi szabványoknak. Ezért is örülünk az olyan gyakorlatokniak, mint a bé­késcsabai, vagy ez a mosta­ni volt. Heizler György tűzoltó fő­hadnagy hosszú évek óta foglalkozik a kórházak tűz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents