Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-28 / 283. szám
1988. november 28., hétfő Somogyi Néplap 5 Milyen érzés ma románnak lenni Magyarországon? Beszélgetés Márk Györggyel, a Magyarorizági Románok Demokratikus Szövetségének főtitkárával A megyei fotópályázat anyagából Mintegy 20—25 ezer román nemzetiségű állampolgár él hazánkban, elszórva a magyar—román határ mentén, zömében Békés megyében, .kisebb részben Csongrádban és Hajdú-Biharban. A Magyarországon élő többi nemzetiséghez hasonlóan kongresszusra készülnek. Ebből az alkalomból beszélgettünk Gyulán, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségében Márk Györggyel, a szövetség főtitkárával. — Hogy érzi magát mostanság a román szövetség főtitkára ? — Nem jól! — két ország, Románia és Magyarország viszonyának megromlása rossz hatással van az itt élő román nemzetiség, és így természetesen az én közérzetemre is. Ami itt történik, annak szenvedő alanyai vagyunk, ugyanúgy, ahogy odaát a magyarság. Két szomszédos ország viszályában a legnagyobb sebeket akarva- akaratlan a nemzetiségek kapják. Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy valaki félelemből nem vállalja a nemzetiségét, hogy elfordul saját etnikumától, mert ez a kényelmesebb, a konfliktus- mentesebb. Ez azért veszélyes, mert kis létszámú nemzetiségről lévén szó, zsugorodása idővel a létét fenyegeti. Márpedig a .magyarságnak is fontos, hogy megmaradjon ez az etnikum, mert történelme és kultúrája része a magyar nemzet múltjának és kultúrájának. — Nem túl érzékenyek? — Bizonyára! Egy etnikum a maga kisebbségi mivoltából eredően eleve érzékenyebb normális körülmények között is. Hát még, ha — mint most — a körülmények abnormálisak! A dolgok általában nem készakarva válnak sértővé. Többnyire figyelmetlenségből, vagy tájékozatlanságból. Különben miért hinné bárki, hogy mi is felelősek lehetünk a kialakult helyzetért. Csak azért, mert románok vagyunk! A magyar lakosság a romániai politika kifogásolható lépései nyomán gyakran fogalmaz így: „már megint mit csináltatok?" Mintha mi lennénk felelősek a kinti döntésekért. Ráadásul ilyen helyzetben a híd szerepét sem tudjuk betölteni, mert — jelképesen mondva — nincs közlekedés a két part között. A román nemzetiséghez való viszonyt nem szabadna, hogy befolyásolják azok az aggasztó hírék, amelyek oda- átról érkezének. Hiszen az itt élő románságnak annyi köze van a határon túli sérelmekhez, mint mondjuk az ottani magyarságnak a mi félelmeinkhez. Ez a román nemzetiség a 18. század eleje óta él itt ezen a területen, együtt a magyarsággal. Ezt az országot tekinti hazájának, itt érzi jól magát, és itt akar boldogulni. — Hogy viszonyul a szövetség az odaátról érkező hírekhez? — Az utóbbi időben egyre nagyobb számban kapunk olyan telefonokat és leveleket, amelyekben azt követelik tőlünk, hogy a román nemzetiségi szövetség is foglaljon állást a' magyar—román vitában, Ítélje el a Romániában történteket. Nekünk az a Véleményünk, hogy nem jó dolog, ha egy nemzetiséget túsznak használnak fel. Tőlünk a magyar politikai vezetés szerencsére semmilyen .választ nem vár el, és ilyen nyilatkozat megtételét nem is erőszakolja ránk. — Mintha az utóbbi időben divatba jött volna a román nemzetiség. Sokat lehet olvasni, hallani róla. — Valóban gyakran találkozni a román nemzetiségről szóló hírekkel. Sokszor már olyan érzetünk van, mintha mi, román Kiállítás, termékbemutató Befejeződtek a boglárlellei napok Budapesten Boglárlelle iránt érdeklődőkkel telt meg pénteken délután Budapesten az állatorvostudományi egyetem aulája. A Boglárlellei napok Budapesten című rendezvénysorozat utolsó programjának előzménye — mint megírtuk — a város történetét feldolgozó monográfia ismertetése és a Múzsák találkozója volt. A somogyiak baráti köre, valamint a boglárlellei baráti kör és a városi tanács rendezésében mutatkozott be legfiatalabb városunk. Biró Gyula, az MSZBT főtitkára köszöntötte a vendégeket. Az eseményen részt vett Tóth János, a megyei párt- bizottság titkára, dr. Horváth Sándor, a megyei tanács elnökhelyettese és Vas Imre, a somogyiak baráti körének titkára, Dénes János, a város baráti körének elnöke megnyitó beszédében elmondta: nem mind boglárlellei vagy somogyi születésűek, de mint nyaralótulajdonosok, második otthonuknak érzik a várost, amelynek életébe, fejlődésébe lehetőségeik szerint szeretnének beleszólni, segítve annak fejlődését. Szabó József tanácselnök a fiatal város fejlődéséről, valamint az ezzel kapcsolatos ’ újabb elképzelésekről szólt. Végvári Tamás mondta el a bogiári születésű költő, Somlyó György versét, amelyet Boglárletle várossá válása alkalmából írt, majd — a program üde színfoltjaként — a boglár- léi lei társastánaklub fiataljai és a városi vegyeskar mutatta be műsorát. Az aulában termékbemutató fogadta a résztvevőket. Különösen nagy volt az érdeklődés a Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát termékei, a Balaton Ipari és Szolgáltató Szövetkezet csónakjai, a Vas-Műszaki és Hűtőgépjavító Ipari Szövetkezet műszaki cikkei iránt. Térképek mutatták be a város infrastruktúráját, a víz, a szennyvíz, a gáz- és az úthálózat fejlődését. Otthonossá varázsolták a bemutatót a megyei településtisztasági és kertészeti vállalat virágai, zöldnövényei, valamint a városban működő vagy ott is érdekelt más somogyi kereskedelmi vállalatok: a bogtlári áfész, a Pannon- vin Borgazdasági Kombinát, a Kaposvári Húskombinát, a Kaposker, a Somogyker és a Balaton Fűszert. Az érdeklődők színes képekből ismerkedhettek meg a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát vas- és faipari üzemének életével. Megnézhették továbbá a boglárlelleiek készítette népi hímzéseket, a galériában pedig két helybeli képzőművész alkotásait. Bagó Bertalan festményein a somogyi dombok színei, a Balaton világa, téli csendje, a túlparti hegyek sötétedő ívei elevenedtek meg. Krizmanics Agnes grafikai meseszerűségükkel, különös látásmódjukkal hatottak a szemlélőkre. Győri Vilmos: Falusors Személyes felelősséget! Üzemegészségügy! tanácskozás Kaposváron Pénteken az MSZMP Oktatási Igazgatósága adott otthont a XVIII. vöröskeresztes üzemegészségügyi tanácskozásnak. Dr. Varjú Irén főorvos köszöntötte a vendégeket és a tanácskozás résztvevőit. Szilvási József, a Kapos- plast vezérigazgatója mondott megnyitót. Beszédében hangsúlyozta, hogy amikor a társadalmi változások korát éljük, a termelő emberek mind nagyobb feladatot kapnak az élet számos területén. Az egészség megőrzése, a betegségek megelőzése nagy gondja a társadalmunknak. Amint elmondta, azoknak a termelő- egységeknek is kötelességük segítséget nyújtani, ahol az emberek idejük nagy részében dolgoznak. A Kaposplast a szociálpolitikai és az egészségügyi program jelentőségét elismerve csatlakozik mindahhoz, ami ezeknek a feladatoknak a megoldását elősegíti. Ezután a vállalat feladatairól beszélt, majd elmondta: a dolgozók egészségének megőrzésében jelentős szerepe van az üzemi orvosnak, az üzemegészségügy dolgozóinak. A válSzociálgerontológiai konferencia A hazánk népességének több mint egyötödét kitevő idős korosztály életkörülményei lényegesen javíthatók a költségvetés különösebb megterhelése nélkül is — hangzott el Kecskeméten az országos szociálgerento- lógia konferencián. A Bács- Kiskun megyei pántbizottság oktatási igazgatóságán megtartott konferencián félszáz- nyi olyan szakember vett részt, aki munkája során — orvosként, pszichológusként, szociológusként, vagy politikai, társadalmi szervezet munkatársaként — gyakran .van közvetlen, kapcsolatban időseikkel. Iákat anyagilag támogatja a különböző egészségügyi ellátással kapcsolatos gépek beszerzését, megszervezik a csaknem 300 dolgozó üdülési és pihenési lehetőségeit. Ezt követően dr. Koncz Gábor megyei főorvoshelyettes az egészségmegőrzés társadalmi programjáról beszélt. Elmondta, hogy bár a csecsemőhalandóság csökkent Somogybán, ám ezer gyerekkel kevesebb született, mint a 70-es évek közepén, 1500-zal kevesebb, mint ahány ember meghal megyénkben. Ezután a lakosság egészségügyi állapotát címezte. A testi és lelki gondozás mellett szükség lenne az egyén személyes felelősségének a fölismerésére, az egészségügyi kultúra fejlesztésére. Végül az egészségmegőrzés hosszú távú megyei programjáról beszélt: az anyaságra való felkészítésről, a szív- és érrendszeri megbetegedések, a daganatos betegségek arányának visszaszorításáról, a fiatalkori balesetek, az ön- gyilkosságok megelőzéséről, s az egészséges életmód, illetve táplálkozás ismereteinek terjesztéséről. Dr. Boldizsár Ferenc ideg- elmeszakorvos azt ecsetelte, hogy miit. tehet a laikus a lelki egészségért. Hangsúlyozta, hogy nemcsak a testünk lehet beteg. Mit jelent a lelki egészség állapota? — tette föl a kérdést. Egy olyan egyensúlyhelyzetet, amely a kisebb-nagyobb kilengések után újra kiegyenlítődik. S ebben nagy szerepe van az alkalmazkodó- készségnek, amely nem örökölhető: tanulni kell a családtól, az iskolától. Az ösz- szeütközések, apró feszültségek „lerakódása” neurózishoz, a lelki egyensúly felbomlásához vezethet. Számos előadást követően Jakab Pál. a megyei gyógyszertári központ igazgatóhelyettes főgyógyszerésze előadásában a járóbetegek gyógyszerellátásáról beszélt. Elmondta, hogy hazánk a világ harmadik legnagyobb gyógyszerfogyasatója, a ra - cionális gyógyszerszükséglet sokszorosa fogy el. Mérséklésében nem érdekelt sem a beteg, sem az orvos, sem pedig a gyógyszerész. Üj érdekeltségi rendszer kidolgozása tudna csak gátat vetni ennek a mértéktelen gyógyszerezésnek. Dr. Debreczeni Tibor szentbalázsi üzem-körzeti orvos előadásában a szűrővizsgálatokról számolt be, illetve azok hiányosságairól beszélt, majd dr. Mateevics László kaposvári körzeti orvos a nem főfoglakozású üzemorvosi munka sajátosságait ecsetelte! Elmondta, hogy az orvosi mellékállásban ellátott üzem nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is hátrányos ellátásban részesül. Ez elsősorban a táppénzelés hiányában nyilvánul meg. Az üzemorvos profilja kettős: egyrészt az üzemi-orvosi feladatok ellátása, másrészt a gyógyító-gondozó általános orvosi ellátás vár rá. Mellékállás esetén ez utóbbi — főként a gyógyítás — szenved csorbát. A gondozás a kisüzemekben is jól működik — mondta. Színvonalas előadások hangzottak el a veleszületett és a serdülőkori mozgásszervi megbetegedések habilitációjáról, a foglalkozási bőrbetegségekről es tájékoztatást hallottunk a városi rehabilitációs bizottság tevékenységéről, illetve a Kaposplast vöröskeresztes szervezetének életéről. nemzetiségiek, mások, politikai okból fontosabbak lennénk, mint a többiek, a németek, a szlovákok, aszerb- horvátok. Nem jó, ha spekulatív módon foglalkoznak velünk. Csak azért, mert a mi helyzetünk felmutatásával akarnak üzenni a határon túlra. Ez hibás felfogás, és olyan szerepre akar 'kárhoztatni bennümcei, amit nem szívesen vállalnánk. Mert abnormális bármilyen' nemzetiséget az anyaország ellen kijátszani, az ő helyzetével példálózva hívni fel a figyelmet egy másik nemzetiségi politika tarthatatlanságára. Ha így gondolkodnánk, akkor ettől máf igazán nem lan- ne messze az a felfogás, hogy ha odaát történetesen bántják a magyarságot, akkor válaszként itt is üssünk egy nagyot a románokon. Ez veszélyes és járhatatlan út. — Ha már ez szóba került: van mit felmutatni, van mivel példálózni? Egyáltalán, milyen hangulatban folyik a nemzetiségi kongresszus előkészítése? — Túl vagyunk a küldöttválasztó gyűléseiken. Ezek őszinte légkörben zajlottak, és a hozzászólók döntően az aktuális kérdésekkel foglalkoztak. Egyik-másik összejövetel akár falugyűlésnek is beillett volna, de ez nem baj, hiszen tükrözte azokat a változásokat és közhangulatot, ami a magyar társadalmat jellemzi. Volt ahol a résztvevők nem érezték át a nemzetiségi politikából fakadó tennivalókat, a gyűlések döntő többségén azonban a nemzetiség megtartásának lehetőségeiről folyt a vita. Hogyan, milyen eszközökkel lehet lassítani az asszimilációt, erősíteni az identitástudatot. A kulcskérdés az oktatás. Sajnos egyre kevesebben beszélik a román nyelvet, lassan már csak az idősebbek értik és használják. Az okok a hatvanas évekig nyúlnak, vissza, amikoris a nemzetiségi iskolákban csökkentették az anyanyelvi tanítási órák számát, arra hivatkozva, hogy a továbbtanulásnál hátrányt jelenthet, ha a diákok nem magyar nyelven tanulnak bizonyos tantárgyakat. Miközben az iskolákra az van 'kiírva, hogy román tanítási nyelvű általános iskola, vagy gimnázium, a valóságban szinte idegen nyelvként tanítják az anyanyelvet. Ezen változtatni kell. Hasonlóan fontos kérdés a nemzetiségi kultúra. Vagyis az, hogy miként sikerül a különböző csoportoknak megőrizniük arculatukat, és részben neki/k, részben más szerveződéseknek beilleszkedniük a készülő egyesületi törvény nyújtotta új keretekbe. Arra a » kérdésre tehát, hogy tudunk-e mit felmutatni, egyértelműen igen a válaszom. De a változó magyar belpolitikai viszonyok között a nemzetiség újragondolása több mint kívánatos, a reformfolyamatok kényszerítik ki, teszik szükségszerűvé. Á. Z. Dombóvári László: Nigériai Baksa Ferenc: Portré barátom
