Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-01 / 261. szám
1988. november 1., kedd Somogyi Néplap 3 VITATKOZZUNK Politizáló párt - politizáló alapszervezetek Somogy alapszervezeti párttitkárainak pénteki értekezletén félreérthetetlçnül fogalmazták meg, hogy politizáló pártról politizáló alapszervezetek nélkül nem beszélhetünk. A tanácskozáson keresték azokat az újszerű formákat, módszereket és feltételeket, amelyek a politizáló alapszervezetek kialakulását segítik. Írásomat vitaindítónak szánom, hiszen megfogalmzták azt is, hogy a Somogyi Néplap legyen a megye alapszervezetei, kommunistái közötti viták és eszmecserék fóruma. A magyar társadalomban és megyénkben is nagy igény van az alapszervezetek önálló politizálására. E politikai szükségletről azonban nem elég csak általánosságban beszélni. Tudni kell, hogy a társadalom mely területén, milyen mértékben nő ez a szükséglet, és ott jelen vannak-e az alapszervezetek, fölismerik-e felada. taikat. Pártszervezeteink elhelyezkedését, társadalmi-politikai jelenlétét az ismert területi-üzemi elv határozza meg. Az üzemekben, intézményekben jelen vannak a párt alapszervezetei, érzékelik az önálló politizálás követelményeit, és igyekeznek ennek megfelelni. A párt politikájának újszerű, önállóbb képviselete — amely túllép a végrehajtás keretein —, föltételezi az alapszervezeti munka eddigi gyakorlatának kritikáját. Szakítani kell azzal a szemlélettel, miszerint a döntő szempont a felső pártszervek konkrét iránymutatása, a felülről várás igénye, vagy amely az igazi pártmunkát a konkrét ügyekben való párttitkári, pártvezetőségi akarat megnyilvánulásán mérte le. A társadalom plurális jellegének megmutatkozása feltárta, hogy a területi elv fokozására. I a területen való politizálás megtanulására is szükség lesz. Nem tagadhatjuk, itt a leggyengébbek az alapszervezetek pozíciói. Ha a választójogi törvény módosítása után létrejövő politikai mozgáslehetőségekre gondolunk — például a választási küzdelemre —, akkor látható, hogy szinte alapjaiban kell fölépítenünk az eddig hiányzó politikai gyakorlatot. Az önálló politizálás követelménye — bárhol is dolgozzanak az alapszervezetek — a helyi érdekek fölismerése és az érdekek nemzeti érdekbe való beágyazásának képessége. Ez a képesség csak úgy jelenhet meg, ha az alapszervezetek (helyi politikai közösségek) szorosabb kapcsolatban vannak a felső pártszervekkel, ha a felső pártszervek nemcsak irányítják őket, hanem az eddigieknél jobban támaszkodnak a munkájukra. Ezen azt is értem, hogy az alapszervezetek munkája, .véleménye nélkül nem határozhatják meg testületi állásfoglalásaikat. Mindennek elengedhetetlen feltétele a politikai munka magasabb szintre emelése. De érdemes lenne megbeszélni, hogy konkrétan milyen formában ölt testet az alapszervezetek önálló politikai munkája. Hol lesznek ennek a munkának a színterei? Az alapszervezeti keretek (taggyűlés, pártcsoportok) hogyan tölthetik be a bázis szerepét, ahol a tagság politikai érvekhez jut vagy hogyan lesznek képesek megfelelni érdekintegráló szerepüknek? Mindezek olyan kérdések, melyek érdemesek a megvitatásra, hogy mindannyian felkészülhessünk a megváltozott politikai közegben a politikai érvekkel való mozgásra. Ahhoz, hogy alapszervezeteink valóban alapjai legyenek a pártmunkának, elvileg és programjukban is szilárdaknak kell lenniük. Napjainkban sok fórumon kimondják: eszmei zavar van a pártban; program nélkül nem lehet politizálni. Alapszervezeteinknek meg kell vitatniuk ezeket a kérdéseket is. Annál is inkább, mert sok elméleti kérdésben kita- pinthatóan megkezdődött a tisztulás, és — legfőbb pontjaiban — a program is kezd kikristályosodni. A májusi pártértekezlet óta a jelzett bizonytalanságok miatt alulról sem kapta meg a megfelelő segítséget a politika. Itt az ideje, hogy az alapszervezetek határozottabban képviseljék egv demokratikusan alulról építkező, minden területen hatékonyan működni képes szocializmus megteremtését vállaló politikát, amely felső szinten már világosan szakított az illúziókkal, a szépített, egysíkú szocializmusképpel. Igaz, hogy ez a politika gyakorlat hordozza az átmenet minden valós és tudati ellentmondásait. s ezeket válságjelenségek is nehezítik, de más út nincs. Ezt az utat a párt tagjainak a vitáival együtt is vállalniuk kell. mert csak így válhat a párt jövőt meghatározó politikai erővé. Az alapszervezetek és az őket közvetlenül irányító pártszervek ebben a munkában számíthatnak az oktatási igazgatóságra. Az alapszervezetek a propagandista- továbbképzéseken, a tömegoktatásokon igényeljék az igazgatóság függetlenített és társadalmi munkatársainak segítségét. Köszönettel veszünk minden javaslatot, amelyek e munka formáira, újszerű kereteinek kiépítésére vonatkoznak. Paksi Lajos az oktatási igazgatóság munkatársa Kevesebb és aprószemű a termés Tárolókban a kukorica n^gy része Vége felé közeledik az őszi betakarítás megyénk szántóföldjein. Kicsit talán csalódottan álltak neki gazdaságaink a szemes kukorica betakarításának, hiszen a termés jócskán elmarad a várttól. Somogybán több mint nyolcvanezer hektáron vetettek az üzemek szemes kukoricát, s ennek 69 százaléka került eddig a tárolókba. Ahol a vetésforgóban búza kerül a helyére, ott már legföljebb a tarló emlékeztet a kukoricára. A legutolsó termésbecslés alapján 4,8 tonna szem várható egy hektárról átlagosan. Ez több mint egy tonnával marad el a tervtől. A terméskiesés fő oka az aszály, azokon a területeken azonban, ahol a virágzáskor esett egy kevés eső, sikerült megközelíteni a tervezett mennyiséget. A gazdaságok megpróbáltak segíteni magukon, hogy a gyengébb minőségű, szemnek vetett növényt lesilózták és a később esőt kapott silókukoricát meghagyták szemes terménynek. Somogybán összesen 4100 hektárnyi árukú- korica került a silókba, és majdnem 1550 hektáron aratják az eredetileg takarmánynak szánt növényt. A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat tárolóiba eddig 85 ezer tonna került, a várható összes termés 100 —120 ezer tonnát tesz ki. A szemek minősége megfelel a szabványban előírtaknak, víztartalmuk 14 százalék körül mozog, bár egyes területeken ezt csak szárítással tudják elérni a gazdaságok. Egy kicsit emiatt még várni kellett volna a kukoricatöréssel, ezt a kockázatot azonban már nem lehetett vállalni. Így a terméskiesést még a szárítási költségek is tetézik. Az asztályt legjobban a szemek nagyságán lehet lemérni: sokkal apróbbak a szemek, mint egy átlagos esztendőben. Telnek a tárolók a kaposvári Nostrában, a GMV hatos körzeti üzemében is. Ismét exportra megy majd a kukorica. Jelenleg 11 va- gonnyi termés vár szállításra. A kemikáliák is megfagynak Alkalmazástechnikai csoport alakult a vegyianyaggyárban Számítógéppel „felvértezett" szobába vezetnek, a termelési és értékesítési főmérnök rezidenciájába. Semmi különös sincs az egészben: az íróasztal mellett ott áll egy személyi számítógép, mellette egy monitor is, meg a nyomtató. A főmérnök sem csodálkozik azon, hogy legelőször arról faggatózom. vajon tudják-e valamire használni a gépet. Ugyan, dehogy akarom megsérteni. Szóval egyikőnk sem csodálkozik, csak én Tévedek el egy kicsit, amikor kiderül, hogy a vállalatnak nincs közvetlen telefonösz- szeköttetése az ország többi településével. Barcson, sajnos, ez teljesen természetes: az elöregedett, múzeumba illő központot legkorábban két év múlva cserélik ki. Vannak ötletes és nem kevésbé gazdag vállalatok, amelyek Baranya megye felől építették a telefonvonalat, bekapcsolódva így a távhívóhálózatba. A posta a beszélgetéseken kívül a különleges hálózatért is pénzt kér. Mindketten szükséghelyzetben vannak, de ami fontosabb: mindketten jól járnak. A Kemikál barcsi gyárának hasonló luxusra eddig nem volt pénze. Hiába az évről évre gyarapodó termelés, ez mégiscsak gyáregység, amelynek a fővárosban van a központja. Együttműködésük példás is lehetne egy gazdaságilag nem túl fejlett térségben. Csak hát a közvetlen kapcsolat nélkül rengeteg értelmes ötlet megy veszendőbe, a fölöslegesen — várakozással — eltöltött munkaidőről nem is beszélve. Néha még odapillantok a számítógépre, azt várom, hogy megjelennek a képernyőn a budapesti központ adatai, amelyekre nap nap után szükségük lenne a több száz kilométerre levő barcsi munkatársaknak is. Lang András legyintve mosolyog, majd néhány adatot mond el a nemrég tízéves fennállását ünneplő gyárról. Tudom. hogy ezek a számok egyben ismérvei is a jó munkájuknak, engem mégis az érdekelne, hogy lehet értelmesen gazdálkodni úgy, hogy a központi irányítógárda majd háromszáz kilométerrel távolabbról diktál. — Három vegyésszel, meg a néhány mérnökkelkapom válaszul a kérdést. Valóban, megfelelő szakember- gárda nélkül nincs értelme az egyedüllétnek. Somogybán többen megpróbálták: nekifogtak az. önálló gazdálkodásnak, majd csak jönnek hozzájuk jó képességű szakemberek. De nem jöttek, vissza kellett adni az „ipart", vagyis visszaalakulni a korábbi kötöttebb, de valamelyest biztonságot adó munkálkodásba. Három vegyésszel tényleg nem lehetne irányítani a Kemikál jelenleg legnagyobb gyárát, ahol erre az évre csaknem hatszázmillió forint bevételt terveztek. Itt készül a cég termékeinek egyharmada. Olyan festékek és más vegyi anyagok, amelyeknek egy részével Barcson kísérleteztek. Sok mindennel megbirkózik a fejlesztőgárda, csak éppen az egyre gyarapodó alapanyagárakkal nem tudnak mit kezdeni, holott a vásárlók is már-már elviselhetetlennek tartják az áremeléseket. Nemigen tudják a feltétlenül szükséges importot helyettesíteni. A titándioxidot, a fehér festék egyik lényeges alkotórészét a világon csupán tíz mammutvállalat kínálja, monopolárral. Lassan befejeződik erre az évre a festékek és a vegyi anyagok gyártása Barcson, ugyanis a legtöbb náluk készített kemikáliát vízzel hígítják. A fagyok idejére csupán a poliészterelemek készítése marad. Ezeket ősztől tavaszig csaknem harmincán gyártják, közöttük olyanok is, akik néhány héttel korábban még valamilyen festéket kevertek. Hatvan-het- ven ember elhelyezéséről kell gondoskodni a téli időszakban. A poliészterüzem is ezért indult be, a többieket a tmk-műhelyekbe osztják be, hiszen a vállalatnál ilyenkor van a karbantartás. A jövő tavaszig az összes berendezést át kell vizsgálniuk, hogy a termelés megindulása után ne kelljen minden héten javítgatásokkal bajlódniuk. Mindez azért is fontos, mert előre nem lehet tudni, hogy melyik termékük lesz kelendő 1989-ben. Minden megrendelést szívesen vesznek a vállalatnál, ugyanis az utóbbi időben jócskán visszaesett az építőanyagok iránti kereslet. Tavaly a Bitulax nevű szigetelőjüket keresték váratlanul sokan, ebben az évben a festékeknek és a poliészterformáknak volt nagy keletük, de a kereskedők szerint megint sokan szeretnének „bespájzolni” a Bitulaxból. A főmérnök széttárja a kezét: ha ezeket a tendenciákat előre sikerülne megtudni .. . Azzal is biztosan lehetne keresni, de a fikciók helyett a gyárban a valóságos igényeket szeretnék tudni, s elébe menve a dolgoknak inkább saját maguk házalnának a portékájukkal. Nemrég alakult meg az alkalmazástechnikai csoportjuk, amely a hónapok vagy évek óta gyártott termékek használhatóságát vagy éppen használhatatlanságát bizonygatja majd. Most is vannak kemikáliáik, amelyek kitűnőek, mégsem viszik az építkezők. Az üzletpolitika szerint meg kell mutatni ezeket a vásárlóknak, méghozzá úgy, hogy maguk is meggyőződhessenek a portéka használhatóságáról. Már elkészült a vállalat területén az a csupasz téglafal, amelyre a különböző építőanyagokat fogják felkenni. Egyrészt bemutatónak szánják, másrészt próbafalnak; amelyik építőanyag ott kiállja a kísérletet, az — vélhetően — másutt sem potyog le. Visszafelé menet Láng András megmutatta a csoport most készülő telephelyét, néhány hónapja az épület oldalára kentek egy kísérleti anyagot. A főmérnök tenyérnyi darabot szakít le a kívülről épnek látszó fal egyik sarkáról. Ezt az anyagot természetesen már nem gyártják, ilyet nemigen lehetne eladni. Faragó László Átalakulóban a mezőgazdasági integrációs szervezetek Szárítóüzem — napkollektorokkal A Heves megyei Zöldért gyöngyösi hütö- házának területén 54 millió forintos költséggel gyümölcs-, gyógynövény- és zöldségszáritó üzemet létesítettek. Az üzem különlegessége, hogy a feldolgozógépek hőenergia- ellátását tavasztól őszig napkollektorok biztosítják. Az idén 35 vagon szárított terméket készítettek itt; nagy részét az arab országokba, illetve Ausztriába, az NSZK-ba és Svájcba exportálják. Az élelmiszergazdaságban jövőre várhatóan mintegy ezer, együttműködő szervezet alakul át, választ a jelenlegitől korszerűbb működési formát. Egy részük — az új társadalmi törvény szellemében — átlép a jogi személyiségű gazdálkodó egységek közé, vagyis az egyszerű gazdasági társaságból közös vállalatot, korlátolt felelősségű társaságot (kft-t) vagy részvénytársaságot alapít. Olyan formációt választanak, amelyben az anyagi eszközök a korábbinál jobban hasznosulnak, a befektetett tőke jelentős osztalékot, nyereséget hozhat. Az újjáalakuló szervezetek, amelyek mezőgazdasági termelésre, élelmiszer- feldolgozásra, illetve szolgáltatásra egyaránt vállalkoznak, a tömegtermelés mellett a termékek minőségének javításában is érdekeltebbé válnak. A MÉM területén több mint 1100 együttműködő szervezet jött létre az elmúlt évtizedekben, köztük több mint 60 termelési rendszer, valamint számos agráripari egyesülés, közös vállalat, gazdasági társaság. Hozzávetőleg egyharmaduk élelmiszerfeldolgozásra vállalkozott, a többi ipari, építőipari, illetve szolgáltató tevékenységgel foglalkozó gazdasági társaság. Ezek jelentős részét a különféle tulajdonformával működő állami gazdaságok, élelmiszeripari vállalatok, ipari üzemek és szövetkezetek közösen alapították. Együttműködésük a legutóbbi felmérés szerint összességében eredményes. Árbevételük tavaly megközelítette a 166 milliárd forintot; a 100 forint vagyoni betétre jutó tagvállalati nyereség átlagosan 14 fórint körül volt, elérte vagy meghaladta az alapító szakvállalatokét. Tiszta eredményük annyi, mint a termelőszövetkezetek összes nyereségének egyharmada. A jövőben kialakuló, illetve átalakuló új gazdasági .szervezetek működésére az eddiginél is inkább a vertikális integráció lesz a jellemző. A mezőgazdasági üzemek részvénytársaságaiban, közös vállalataiban a résztvevők — tagsági viszonyuk révén — egy szervezeten belül vállalkoznak a mezőgazdasági alaptevékenységre, feldolgozásra és értékesítésre. Alakulóban van máris több olyan gazdasági társaság, amelynek kutató-fejlesztő intézet, termelő vállalat, feldolgozó, illetve értékesítő cég is résztvevője.
