Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-26 / 282. szám

6 Somogyi Néplap 1988. november 26., szombat KÖZGAZDASÁGI, MŰSZAKI ÉLET Mikroelektronika és ◦ társadalom Környezetkímélő autók Ami tegnap még hihetet­lennek látszott, ma már nem az, s amit ma utópisz­tikusnak kiáltanak kfi, az holnap már... A fejlődés, az élet bármely területét nézve, nem áll meg. A mikroelektronika befész­kelte magát közénk, nem is tudunk ma már meglen­ni nélküle — szerencsére. Ennek a nélkülözhetetlen tudománynak a társadalom­ban elfoglalt helyéről kér­deztük dr. Szemtgyörgyi Zsuzsát, az Ipari Miniszté­rium főtanácsosát. — Sok-sok példát lehet­ne felsorolni a változásra, fejlődésre, ötven évvel ez­előtt egy rádió a nagy sub­lót tetejét betöltő szobadísz volt. Jelenleg akár zsebre is rakható, és ugyanolyan minőséget és szolgáltatást nyújt, mint elődei. Vagy a mintegy ötven évvel ez­előtt megépített első elekt­ronikus számítógép hatal­mas területet foglalt el, ma meg az ennél nagyobb tel­jesítményre, szolgáltatás­ra képes személyi számító­gép az íróasztal felén elfér. A mikroelektronika, mint technológia teszi lehetővé, hogy az alkotó elemeket vi­szonylag olcsón, és nagy tö­megben lehessen előállíta­ni. Az otthonokban szinte mindenütt megjelent az elektronika; ma egy ma­gyar családnak is négy-öt rádiója, olykor két tévéje is van, de lehet programve­zéreit mosógépe és számos technikai újdonsággal di­csekedhet. S ezek csak át­lagos, napi dolgok. Ami en­nél fontosabb: létre lehe­tett hozni nagy adatbanko­kat, valamint olyan ipari eszközöket, amelyek bizto­sítják a viszonylag olcsó termelést, a nagy . megbíz­hatóságot, a piacon való rugalmas igazodást. — Peugze ' ne feledkez­zünk meg a hátrányokról sem. Mert olyan technikai újdonság, megoldás, amely csak előnyökkel járt volna az emberiség életében, nincs. — Valami módon min­dig változásokat, hátrányos helyzeteket is teremtett a fejlődés. Amikor Jacquard feltalálta a programozható szövőgépet, takácsok ezrei váltak munkanélkülivé. Amikor feltalálták a gőzgé­pet és az elterjedt, kézi­munkások százezrei kerül­tek az utcára. Példák sorát lehetne még említeni. Es most, amikor az elektroni­ka — melynek alapja a miikroelektroni|kai techno­lógia —, széles körben ter­jed, sok munkahely vagy megszűnik, vagy átalakul, Az információtechnika rendkívüli előretörését az integrált áramkörök fejlesz­tési eredményei tették lehe­tővé. Az múlt húsz év fo­lyamán az egy lapkán (chi- pen) felépített áramkörök bonyolultsága évenként megkétszereződött, miköz­ben a gyártási költségük gyakorlatilag változatlan maradt. A félvezető ele­mek fejlesztési iránya azt mutatja, hogy az elemsűrű­ség a jövőben is tovább nö­vekedhet, talán egészen a jelenlegi százszorosáig. A szakemberek úgy vélik: az integrált áramkörök fej­lesztésének még további húsz évre is van lehetősé­ge. Az integráltsági fok nö­velésében a háromdimenzi­ós felépítés lehet az egviik továbbvezető irány. és azzal jár, hogy emberek ezreinek kell új szakmát tanulniuk nálunk is. — Sokat halljuk, hogy elmaradottak vagyunk, a hátrányunk folyton nő. — Ez, sajnos, igaz. Túl­ságosan lemaradtunk az eléktronika fejlesztésében, különösen a mikroelektro­nikai technológiában. A szakemberek már a hetve­nes évek elején sürgetően vetették fel: építsünk mi is mikroelektronikai gyárat. Akkor még viszonylag ol­csóbban lehetett volna be­lépni az integrált áramkört gyártó országok sorába. Kétségtelen, hogy a tudás, a szakismeret akkor is első­sorban az amerikai cégek birtokában volt, és bizony, ha nem is létezett még a COCOM-lista, de azért vol­tak tiltások. Nem szívesen adtak el haladó technológi­át szocialista országoknak. — Ennek ellenére beren­dezkedhettünk volna a mikroelektronika fejlesz­tésére. — Magam is részt vet­tem az előtanulmányokban, de sajnálattal mondhatom: késve és keveset értünk el. Kétségtelen, hogy az olaj­program fontos volt, és hogy az olajprogram is hasznot hozott. Ezeken túl­menően egy sor más terü­letre ment el a már akkor is kevés pénz. A nyolcva­nas évek elején született egy határozat: integrált áramköröket előállító gyá­rat kell építeni. Csak hát erre sem jutott annyi pénz, mint amennyi kellett vol­na. Végül az egész gyárat bezsúfolták egy meglevő te­lephelyre. Ennek később sajnálatos következménye lett. Megépült a gyár, el­kezdett üzemelni, azután nyolcvanhat közepén ki­gyulladt, és leégett. Azóta megint ott tartunk, hogy nincs ... Sajnos, a verseny­társak nem kérdeznek min­ket, patópálokat, hanem haladnak tovább a fejlődés útján, és azt kell mondani, ami reményünk még volt, lassan szertefoszlik. Persze megvehetünk mi készen például számítógépet, meg­rendelhetünk kész távközlé­si rendszereket is, ha van miből. Természetes, hogy nem nekünk kell minderft elkészíteni, de alkatrész nélkül, alapelem nélkül majdnem olyan egy ipar­ág, mintha például minden acéllemezt külföldről hoz­nánk be. Az is igaz, hogy nem lehet a teljes válasz­tékot itthon gyártani alap­anyagból sem, alkatrészből sem. De valamilyen alap- anyagiparnak lennie kell! H J Az információtechnika fejlődését azonban nemcsak növelés, az információ át­viteli sebessége, hanem az információfeldolgozás gyor­sasága is befolyásolja. Az elmúlt évtizedek fejlődése alatt olyan számítógépek jöttek létre, amelyek átla­gosan alig érik el az 1 MIP-et (MIP = millió inst­rukció másodpercenként). Napjaink leggyorsabb szá­mítógépei is csak mintegy 100 MIP-et biztosítanak. A félvezetőelemek fejlődésé­nek eredményeként ma már elkészíthető egy ujj- hegynyi szilíciumlapkán 10 MIP-es processzor. A műveleti sebesség nö­velésének új útja a sokpro­cesszoros számítógépek megvalósításával bontako­zik ki. Ez sok — nemcsak Régi törekvés a villamos autó forgalomba állítása. Az idők folyamán három ok indokolta ezeket a kutatá­sokat. Egyik a levegő szeny- nyeződése elleni küzdelem, a másik a szénhidrogén­kincs várható kimerülése, a harmadik pedig az atomerő­művekben termelt olcsó villamos áram. Ezekhez tár­sult, hogy a villamos meg­hajtású járművek felépíté­se, szerkezete egyszerűbb a benzines üzeműekénél. Az előrelépés legnagyobb ne­hézsége pedig abban rejlett, hogy a - villamos energiát tároló akkumulátorok túl súlyosak voltak. Azóta kiderült, hogy a szénhidrogénkincs kimerü­lése mégsem látszik köz­vetlen veszélynek, az atom­erőmüvek sem csökkentet­ték az elektromos áram árát. A villamos járművek fejlesztésének fő mozgatója tehát ma a levegőszennye­zés elleni küzdelem. A járművek használói számára a jármű sebessé­ge, akciórádiusza, ára és üzemeltetési költsége a leg­fontosabb. A 60—80 kilo­méter napi utat megtevő autósoknak már a jelenlegi — többnyire ólomakkumu­látorral működő — villamos járművek is elfogadhatók. Ezek óránként 50—70 ki­lométer sebességűek, áruk 10 vagy 100, hanem több ezer vagy 100 ezer — ilyen vagy olyan módon össze­kapcsolt, a párhuzamos mű­ködést lehetővé tevő pro­cesszort jelent. A tudósok szerint sok jel mutat arra, hogy néhány évtized múlva biológiai áramköri elemek veszik majd át a szilícium­lapkák feladatát nagyon sok területen. Képünkön egy texasi cég által kifejlesztett, új, nagy sebességű chipet láthatunk. nem haladja meg a benzi­nes üzeműek kétszeresét, és tovább fog csökkenni, hu nagy tömegben gyártják majd. A villamos jármű­vek üzemköltsége kereken háromszorta kisebb, mint a benzines üzeműeké, nem is szólva arról, hogy a vil­lamos járművek egysze­rűbb felépítése miatt a szervizikiadások kisebbek. A villamos járművek fej­lesztésének sarkpontja a hordozható áramforrások súlyának csökkentése. Ha ugyanis nehéz az áramfor­rás, és kicsi a belőle kive­hető energia (azaz ha kicsi az áramforrás faj'agos energiasűrűsége), akkor ez az autó forgalmi jelzőinél., a sebesség, az akciórádiusz, a hordképesség valamelyi­kének jelentős mértékű vagy több jellemző együt­tesének kisebb mérvű csök­kenését okozza. Az áramforrások újratöl­tésének, cseréjének a meg­szervezése is hátra van még, holott ez önmagában is nagy műszaki, gazdasági és szervezési feladat: bizto­sítani kell a töltéshez a villamos energiát (10—100 kilowattóra energiát órán­ként és kocsinként), a töl­tés lehetőségét parkolóhe­lyeken, garázsokban és ott­hon, az akkumulátorcsere lehetőségét a töltőállomá­sokon, valamint az igénybe vett villamos energia gyors, egyszerű elszámolását. A nők könnye melegebb A Minnesota Egyetem (USA) kutatói megállapí­tották, hogy minél tovább sírunk, a könnyünk an­nál sósabb, mert a faggyú- mirigyeinjk egyre kevesebb zsiradékot termelnek, míg a sós vizet termelő mirigyek fokozzák tevékenységüket. Hosszan tartó sírástól ezért vörösödik ki a szemünk és támad benne maró, csípő érzés. Azt is tapasztalták, hogy a nők könnyeinek a hőmérséklete 37,5 C-fokos, fél fak'kal melegebb, min' a férfiaké. A nagyobb hő­mérséklet miatt a nők könnyfolvadékában levő zsiradék folyósabbá válik, s ez magyarázza meg, hogy a könnyező női szemek miért fénylenek jobban. Merre tart az információtechnika ? Lángálló textíliák A fém-, az üveg-, a gra­fit- és az azbesztszálak nem égnek el, a belőlük készült textíliák lángállók. Ám a legfontosabb ruházati és lakástextíliák éghető anya­gok, s e tekintetben csak abban különböznek egy­mástól, hogy az egyikük (a pamut, a viszkóz stb.) köny- nyebben, a másikuk (a gyapjú, a selyem, a polia- mid stb.) nehezebben gyul­lad meg. A textíliáknak ez a tulajdonsága már sok sú­lyos balesetnek volt az elő­idézője. Ezért világszerte keresik azokat az eljáráso­kat, amelyekkel a textil- anyagok égését csökkenthe­tik. Minden anyagra egya­ránt megfelelő lángmente- sítő kikészítési eljárást azonban még nem sijkerült találni. Legelőbbre a cellu­lóz alapú anyagok lángmen­tesítésében jutottak. A cel­lulóz hőbomlása körülbe­lül 350 Celsius-fokon kez­dődik meg. Belőle ezen a hőmérsékleten olyan éghe­tő gázelegy képződik, amely 400 Celsius-fok körüli hő­mérsékleten meggyullad. Az égés során a cellulóz to­vább bomlik, gáz, folyé­kony és szilárd halmaz- állapotú bomlástermékek keletkeznek belőle. Miköz­ben a gázok egy része elég, a folyékony és a szilárd anyagok bizonyos hányada elpárolog és szintén elég, másik részükből azonban széntartalmú anyagok ke­letkeznek. Ez utóbbiak kö­rülbelül 600 Celsius-fokon mindaddig izzanak, amíg a szén ki nem ég belőlük. És végül az anyagból csak ha­mu marad vissza. A láng­mentesített textíliák szintén meggyulladnak, ám sokkal nehezebben (nagyobb .hő­mérsékleten), mint a keze­letlen anyagok, s nem ég­nek. nem izzanak tovább, ha már nem éri őket láng (sugárzó hő). Angol kutatóknak sike­rült felfedezniük, miként kell kezelni a közönséges gyapjúszövetet, hogy azt az 1500 Çelsius-fokon hő se gyújtsa meg. A gyapjúszö­vet hő- és lángállóságát megnövelő eljárás során ti­tán vagy cirkónium alapú vegyszert visznek fel a szö­vetre. Képünkön a tűzálló gyapjúruhába öltözött sze­mély sértetlenül átsétál a lángokon. IVEK ES EVEK Napjainkban a beton, és acélanyagú építmények szédületes fejlődésének va­gyunk tanúi. Közülük ta­lán a merészen ívelő, egy­re nagyobb, de mégis egy­re karcsúbb hidak a leg- látványosabbajk. Minden évnek megvan a maga szen­zációja, a szakfolyóiratok rendszeresen tudósítanak hídépítésekről, amelyek megdöntenek valamilyen addigi csúcsot. Néhány nagy feladat vég­rehajtása azonban még vá­rat magára. így például Európa és Afrika híddal való összekapcsolása a 14 kilométer széles Gibraltári- szorosban. Itt a fő nehézsé­get az jelenti, hogy a ten­gerfenék mélysége helyen­ként a 300 métert is eléri, és a pillérek megépítését az Atlanti-óceánból a Földközi­tenger felé haladó erős áramlás akadályozná. Ál­landóan napirenden szere­pel az olasz „csizmát" Szi­cíliával összekapcsoló híd is. A Messinai-szoros szé­lessége 3500 méter, és bár a terület földrengésveszélyes, az elképzelés keresztülvi­hető. A híd függőhíd lenne, emeletes pályával, fent 2x2 sávval autók számára, alul pedig vasúti pályával. Az építésnek elvi akadálya so­hasem volt, de mindig köz­bejött valami. A nagy fel­adatok sorában joggal em­líthetjük még a dán sziget­világ összekötésének a ter­vét, amely évről évre lát­ványos eredményeket hoz. (Ezek sorában épült meg a világ egyik legérdekesebb, ferde ívű betonhídja.) A japánok már több évti­zeddel ezelőtt elhatározták, hogy az ország szigetei! egységes szárazföldi közle­kedési rendszerbe fogják össze, vagyis hidakkal, alag­utakkal kötik össze. E nagy terv egyik új láncszeme a képünkön látható 9,4 kilo­méter hosszú. kétszintes híd. amely Honsu szigetét köti össze Sikoku szigeté­vel. A tíz évig épült hídon ez év áprilisa óta naponta 25 ezer személygépkocsi és 60 vonatszerelvény halad át. A közeljövőben továb­bi „láncszemek" átadásá­ra is sor kerül a sok ki- sebb-nagyobb szigetből ál­ló országban.

Next

/
Thumbnails
Contents