Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-26 / 282. szám
ÁZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 282. szám Ára: 2,20 Ft 1988. november 26., szombat TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS Pénteken délelőtt 9 órakor a kormány stabilizációs gazdasági programjának végrehajtásáról és az 1989. évi gazdaságpolitikai feladatokról szóló beszámoló feletti vitával folytatta munkáját az Országgyűlés ülésszaka. Az ülésen részt vett Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, Grósz Károly, az MSZMP főtitkára. Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. Vita a stabilizáció programjáról, aa 1989. évi gazdaságpolitikai feladatokról kerülnek. Az államadásságlassú a gazdaság versenypályája A lakásépítési alap létrehozásának terve tója a válságágazatként nyilvántartott szénbányászat gondjairól számolt be. Hangoztatta, hogy az eddigi támogatások megvonása a kormányzati szándéknak megfelelően kikényszeríti a veszteséges bányák felszámolását, a felszabaduló munkaerő átcsoportosítását, helyileg lehetséges munkanélküliség kialakulása mellet. Az iparban a csődtörvényt eddig 12 vállalattal szemben érvényesítették, ezek közöt van három szén- bányavállalat is. Indítványozta: a jelenleg is veszteséges bányavállalatokra felülről rákénys/.e- rífett bérszabályozás minden formájának megszüntetését. Javasolta, hogy kezdeményezze az Országgyűlés a központilag tervezett, de szerződéseken keresztül irányított kollektív belső vállalkozások kísérleti bevezetését a szénbányászatban. finanszírozott lakásépítési kamatok különbségét megtérítette, különben a pénzintézeteknél alapvető veszteség keletkezett volna. Tavaly ez az összeg rrtór elérte a 11,5 milliárd forintot. Ez a folyamat nem állítható meg. hiszen ahogy emelkednek a piaci kamatok, a támogatási igény csak' növekszik. Az idén a kamatok közötti különbség 31 milliárd forint költségvetési kiegészítést igényel. A kormány számolt e tendenciával, hiszen nagy valószínűséggel a piaci kamatok továbbra sem csökkennek. Jövőre a kiegészítés összege 42 milliárd forintra növekszik, s a további kamattámogatásokkal együtt elért az 55—60 milliárd forintot. Nyilvánvaló, hogy ezt a hatalmas különbséget valakinek meg kell téríteni. A hosszú távú lakásépítési koncepcióról folyó, csaknem két éve tartó vitában felvetődött, hogy a különbséget azok fizessék meg, akik e hiteleket felvették. A kormányzat elhatározott szándéka, hogy visszamenőleg nem hárítja a terheket azokra, akik annak idején a kölcsönt felvették. (Folytatás a 2. oldalon) Az elnöklő Stadinger István elsőként Bartha Ferenc államtitkárnak, a Magyar Nemzeti Bank elnökének adta meg a szót. Elöljáróban elmondotta, hogy az idei kedvező folyamatok fenntartása, erősítése, a konvertibilis áruforgalomban elért aktívum további növelése rendkívül fontos a külső egyensúly helyre- állítása, a gazdasági reform továbbvitele szempontjából, s a magyar gazdaság zökkenőmentes finanszírozása érdekében is. A külső egyensúly javítása, a konvertibilis eladósodás megállítása kiemelt célja a programnak. Ez olyan követelmény, amit mindenképpen el kell érni. Több területen a gazdasági folyamatok nem az el- képzelteknek megfelelően alakultak. A költségvetés hiánya a tervezettnél nagyobb lesz. Ez a hiány nem ássa ugyan alá az ország devizapozícióját az idén, de a következő időszakban semmiképpen sem tartható fenn. Az államháztartás terhei, régi és új kötelezettségei túl nagyok. Halaszthatatlan a költségvetési reform mielőbbi végrehajtása, hogy az állami szférának a gazdaságban betöltött túlzott szerepét csökkenteni lehessen. A vállalatok és a lakosság megtakarítási hajlandósága egyaránt alacsony. A lakosság a magas fogyasztói árszínvonal miatt a kedvező kamatfeltételek mellett sem növelte számottevően folyó évi megtakarításait. A kamatemeléssel csak a korábbi megtakarítások nagyobb mérvű felhasználását sikerült megállítani. Növekedett az építési és lakásértékesítési hitelek iránti kereslet, amivel nem tartott lépést a lakossági megtakarítás. így a lakosság számottevő mértékben eladósodott a bankrendszerrel szemben. Csökkent az értékpapírok kereslete is. A jövőben az állam. a jegybank, a pénzintézetek és a vállalatok vagyoni és adóssághelyzetének az eddiginél reálisabb megítélésére van szükség. így készíthetők a gazdaság tényleges folyamatait tükröző pénzügyi programok. Ezzel kapcsolatban az MNB széles körű helyzetfeltárást vés zett: 1988. szeptember vegén tartozásaink konvertibilis valutában 16,7 milliárd dollárt, követeléseink 6,4 milliárd dollárt tettek ki, így nettó adósságállományunk 10,3 milliárd dollár volt. Az ország követelései az 1973-as 1.5 milliárd dolláros szintről 1978-ra duplájára emelkedtek. Szintjük 1983- ig nem változott, azt követően azonban 1985-ig megkétszereződött, s azóta a dollár árfolyam alakulásától függően 6—7 milliárd dollár között alakul. A nettó kamatkiadás 1973-ban 81 millió dollár volt, 1979-ben már 366 millió dollárra, 1985-ben 725 millió dollárra, s napjainkban 1,1 milliárd dollárra emelkedett. Különösen figyelemre méltó, hogy miközben nettó adósságunk 1979 és 1985 között nem nőtt, a kamatterhek megduplázódtak. Ez egyrészt a követelésállomány jelentős emelkedésével, továbbá egy nagyobb, nem kamatozó követelésállomány kialakulásával magyarázható. Tartozásaink és követeléseink eltérő minőségűek. összességében — n kamatterheket és a behajthatóságot illetően — követeléseink jóval „puhábbak ", mint tartozásaink. Követeléseinkből 3,3 milliárd dollár nem kamatozik. így a tényleges népgazdasági terheket jobban kifejező nettó kamatozó adósságállomány értéke 13,4 milliárd dollár. Külföldi követeléseink közül az általunk nyújtott kereskedelmi hitelek egy részének megtérülése bizonytalan. A bankári biztosítékokkal nem fedezett export- követelések értéke mintegy 900 millió dollár. Ennél a tételnél is fennáll az a veszély, hogy egy része a későbbiek során nem folyik be. Az eddig felhalmozódott, lejárt és kétes követelések értéke eléri a- 400 millió dollárt. Lndokolt, hogy ezért szigorú értékelési illetve leírási szabályokat vezessen be az MNB. A továbbiakban arról beszélt, hogy 1982 óta a rendszeres forintleértékelés jelentősen megnövelte a népgazdaság devizatartozásainak forintértékét. Az ebből, valamint a külföldi valuták árfolyamváltozásából származó árfolyamveszteség 250 milliárd forintot tesz ki. Ezt az állományt a Magyar Nemzeti Bank a kihelyezései között tartja nyilván, ám indokolt a veszteséget közvetlen államadósságként megjeleníteni. Vannak más tételek is, amelyek szintén terhelik az államháztartást. Ilyen a vállalatokhoz kihelyezett 36 milliárd forint értékű forgóalap-juttatási hitel. E hiteleket vagy vállalati tartozásokká, vagy állami adóssággá kell átminősíteni. Az állami adósság terhét a költségvetésnek kell viselnie, amelyre járadékszedéssel teremthet fedezetet az érintett vállalatoktól. Indokolt az is, hogy a szanálásra, felszámolásra került vállalatok tartozásait is állami veszteségként tartsák nyilván. Mindezek alapján az állam adóssága mintegy 320 milliárd forintra tehető, amelyet növel az éves költségvetési deficitek halmozott összege. így összesen 480 milliárd forinttal adósodott, el a költségvetés a jegybanknál. Ez a teher a múltban halmozódott fel, következményeit már eddig is viselte a gazdaság, csak most a dolgok a helyükre gail kapcsolatban kamatté- rítési és perspektivikus törlesztési t&rvet kell elkészíteni. Tovább kell feljeszteni à jegybanki irányítást — hangsúlyozta az MNB elnöke. A kormányprogram végrehajtásának időszakában befejeződik a bankrendszer decentralizálása. Megkezdődött a jegybankról szóló törvénytervezet kidolgozása is. Várható, hogy a tervezett reformlépések kedvező visszhangra találnak külföldön is. Magyarország a jövőben még megbízhatóbb partner kíván lenni az üzleti és a pénzügyi kapcsolatok terén. Ezért — mondotta Bartha Ferenc — a stabilizációs és kibontakozási programhoz Parlamenti tudósítónk jelenti Dr. Borsos Sándor somogyi képviselő saját hivatásában és a kormány munkájában több rokon vonást látott. Ö mondja: — Mostanában csak arról beszélünk, hogy gazdaságunk beteg, s érre keressük az orvosságot. Ügy érzem, a nagyobb baj az, hogy a nép lelke, hite, bízni tudása beteg. Ezek nélkül a szerkezetváltás és a többi gazdasági gyógymód nem lehet eredményes. Olyan politikusokra van tehát szükség, akik képesek maguklkal ragadni az embereket, s hitet, reményt ébreszteni. E gondolat kapcsán kértem Berecz János képviselőnek, a Központi Bizottság titkárának véleményét. — Egy orvos ismerősöm a minap anélkül, hogy ilyen párhuzamot vont volna, két azonos betegségben szenvedő pácienséről beszélt, akik közül az egyik állapota gyorsan javult, míg a másiknál szükséges külföldi hitelek biztosíthatók. Lestár Lászlóné dr. Varga Mária (Budapest), a Péteríy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet főigazgató főorvos- helyettese' az adótörvényt nem kevés hibája ellenére is a stabilizációs program egyik alapelemének tartotta, amely kiélezte, még nyilvánvalóbbá tette a társadalomban kendőzötten meglévő komoly feszültségeket. Kritikusan szólt egyes céljaink túlzó voltáról, rámutatva: a program néhány eleme nem a reális lehetőségek, hanem a vágyott eredmények mechanikus függvényeként fogalmazódott meg Vassné Nyéki Ilona (Pest megye), a Kerepestarcsai Nagyközségi Tanács elnöke a hasonló gyógymód ellenére elhúzódott a betegség. Ennek az az oka p— mondta —, hogy az előbbi beteg segített nekem azzal, hogy meg akar gyógyulni és mindent meg is tesz ezért. Ha mindezt a társadalom lelki bajaira vonatkoztatjuk, föl kell tárnunk a hitvesztés okát. Ez pedig a gazdasággal, és annak korábbi propagandájával függ össze. Bár komoly gondjaink voltak, a tömegeknek még azt mondtuk, nincs baj, meg- védjük az életszínvonalat. Azután a XIII. kongresszuson a gazdaság már érezhető élénkülésével biztattuk a közvéleményt. Az emberek azonban később mást tapasztaltak. Végül is, ha most meg tudjuk állítani a romlást a gazdaságban, s ha a gondokról és eredményekről egyaránt nyíltan beszélünk, visszatér a hit és az önbizalom. Ehhez azonban az is kell, hogy a „beteg” segítsen. — Visszájára fordítva a a legégetőbb, megoldást követelő problémák közül a képviselő kiemelte a fiatalok lakáshoz jutását. Pál József (Győr-Sopron megye), a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár lakatosa emlékeztetett: az Országgyűlés tavaly abban bízva szavazta meg az adótörvényt, hogy az elősegíti majd a hatékony gazdálkodás megindulását. Kétségeinek adott hangot az Országos Tervhivatal tájékoztatóját illetően, miszerint a gazdálkodó szervezetek nye* resége idén több lesz, mint 1987-ben volt. Véleménye szerint a személyi jövedelemadó realitását magyarázó pénzügyi szakemberek mindennel számolnak, csak éppen az adófizető polgár mentalitását hagyják ügyeimen kívül. Mérei Emil (Baranya megye), a Mecseki Szénbányák nyugalmazott vezérigazgaSomogy László építésügyi és városfejlesztési minis/A ter az Országos 'Lakásépítési Alap létrehozásának tervéről szólt, s visszatekintetett a lakásépítés eddigi eredményeire. Elmondta, hogy 1950 óta 2,5 millió lakás épült az országban, s a közhiedelemmel ellentétben ennek többsége magánkivite- Lezésben készült. Az újonnan kialakított lakásépítési koncepcióban foglaltak is ezt a folyamatot erősítik, hiszen tanácsi beruházásban 1980-tól ez év végéig csak 100 ezer, míg magánerőből 448 ezer lakás épül. A szinte töretlen magánlakásépítés azonban gondokat is rejt — mutatott rá Somogyi László. Az Országos Takarékpénztár és a takarékszövetkezetek jelenleg 2 millió 900 ezer, lakásépítéssel összefüggő hosszú távú hitelezési szerződést tartanak nyilván. Ezek ösz- szege ez év végén eléri a 279 milliárd forintot. E kölcsönöket az elmúlt évtizedekben alacsony kamatokkal adták,s ez annak idejen nem okozott feszültséget, mert a piaci kamatok és a hosszú távú lakásépítési kamatok szinte fedték egymást. A költségvetés a piaci kamat és az OTP által kérdést: a meggyőző szóhoz van-e hatni tudó gyógyszerünk? — Ilyen gyógyszer a gazdasági társadalmi reform, az új arcú párt, a gazdálkodói szférában pedig erős serkentőnek tartom a kibontakozó versenyt. Mészáros Győző somogyi képviselő a kormány stabilizációs programjának végrehajtásáról szóló vitában többször is visszahallhatta kritikus véleményét, miszerint a program túlságosan költségvetési szemléletű, s főként a nagyvállalatokra szabott gondolkodás jellemzi. — A Hungaroring tervezőit az a szándék vezette, — mondta — hogy a nagy teljesítményű versenyautókat beszorítsák egy olyan pályára, amely — épp mert nem teszi lehetővé a teljes gázt — nem túl balesetveszélyes. Ezt a célt el is érték, ám a versenyzők panaszkodnak, hogy lassú ez a pálya, s elvész a verseny izgalma. A példa és gazdasági életünk versenypályája között csak az a különbség, hogy az utóbbin kis teljesítményű vállalatokat igyekeznek beszorítani, melyeknek a nagyarányú elvonás még esélyt sem ad a gyorsításra, amíg a kellően ki sem alakult vállalkozó szellemet törjük meg anélkül, hogy föltárnánk a stagnálás mélyebb okát. Ezt az okot a tulajdonosi szellem és érdekeltség hiányában látom. Ideológiai okot sejtek a reprivatizáció mértéke és módja körüli tisztázatlanságok között. Mivel e véleményem a hozzászólásokban már előbb hangot kapott, szándékomtól eltérve nem szólaltam fel. Az ülésteremben a hozzászólások minőségéne)k a/, előzőektől eltérő változása volt érzékelhető. A mostani felszólalások zöme már nem egyszerűen csak szókimondó vagy kritikus, hanem széles körű ismeretekre alapozott és okosan, tényszerűen érvelő volt. Bíró Ferenc
