Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-17 / 274. szám
1988. november 17., csütörtök Somogyi Néplap 5 r Átdolgozott törvényjavaslat Az egyesülési és gyülekezési jogról Több mint ötvenezren vettek részt a társadalmi vitában, amely az egyesülési és gyülekezési jog tervezetének minisztertanácsi határozattá emelését megelőzte. Mint a kormány ülése után ismertté vált: a viták nyomán egy csaknem alapjaiban átdolgozott tervezetet fogadott el a Minisztertanács és talált alkalmasnak arra, hogy törvényjavaslatként a parlament elé terjessze. A jövőt illetően is figyelemre méltó mozzanata volt a társadalmi vitának, hogy főként olyan értélmiségiek vettek részt benine, akik az átlagpolgároknál jobban érdeklődnek a közéleti problémák iránt. Ezt tudva le is vonható a tanulság: a demokrácia „milyensége” nem minden esetben szorítható mennyiségi képletbe. Ezúttal a végtermék bizonyítja, ötvenezer is lehet sok, ez esetben legalábbis elegendő, ha azok nyilvánítanak véleményt, akik a dolgok értői, érdekeltjei és ha egyenrangú partneri viszony vafn a vita résztvevői között. Azaz valóságosan formálhatják a vitatott kérdésben kialakítandó álláspontot, s nem csupán arra utaltatnak, hogy utólag igazoljanak egy, már központilag elhatározott döntést. A vita előremutat, arra az időre, amikor majd az egyesülési és gyülekezési jog tör- ványerőre emelkedik és a szabad véleménynyilvánítás legalább olyan hatékony szervező erő lesz a társadalom működésében, mint a kormányzati hatalom. Ennek épp e két — most még tervezet formában levő — törvény lesz az egyik fontos biztosítéka. Elfogadásuk után senkinek sem lesz többé privilégiuma engedmények formájában osztogatni a demokratikus jogokat. A politikai rendszer szerkezetének tagolt rezeként jönnek létre és működnek majd az egyesületek, társulások — mint megannyi színtere az állampolgári vélemények kifejeződésének. Az egyesülési- és gyülekezési jogról szóló törvénytervezetek vitája során visszatérő téma volt: legyen-e ismét több párt Magyarországon vagy sem. Kezd egyetértés kikristályosodni abbatn, hogy a többpártrendszer nem kizárólagos szinonimája a demokráciának, de semmiféle elvi érv nem állja meg a helyét vele szemben sem. Mi több, klasszikus tapasztalatok bizonyítják: a társadalmi érdekegyeztetés nek, a konsZenzusteremtés - nek a legegyszerűbb technológiája a többpártrendszer. A törvénytervezetek e tekintetben előre mutatnak Abból indulnak ki — és ezért jogi kereteket is teremtenek hozzá —, hogy a magyar politikai fejlődésnek is ez az iránya. Ám mint a demokrácia intézményrendszere általában, a többpártrendszer sem „engedélyezés” vagy „bevezetés” kérdése. Folyamatos társadalmi kiegyezés útján, a napi feladatok során létrejövő konszenzus fenntartása közepette kell kiérlelni. Világosabban, úgy kell felkészülni rá, hogy közben fennmaradjon a társadalmi stabilitás. Mert ne feledjük: a demokratizálódási folyamat nagyon inga„Csak egy egyszerű assiony vagyok” Irodalomórát tartott az egykori diák Az egykori kaposvári diák útja meglehetősen mesz- szire vitt. Évek óta először jött vissza úgy a szülővárosába, hogy régi gimnáziumában elsősorban versei kapcsán találkozzon a diákokkal. Benke Irén költő, tanár, könyvtáros — ez állt a meghívón. A beszélgetést mégsem a versírással kezdtük. — 1951-ben érettségiztem, a Munkácsy Leánygimnáziumban; utána a bölcsészkar következett, és olyan érdeklődés a néprajz iránt, amely nem hagyott nyugodni. — Tanári diplomával és nagy versírási kedvvel mégis mást választott. — Valóban nem a tanítást választottam; jobban vonzott a könyvtárosi .pálya. Szolnokon a megyei könyvtárban helyezkedtem el; iskolatörténeti munkákat, tanulmányokat írtam. Ott készítettem el Verseghy Ferenc utóélete című munkámat. Verssel csak jóval később jelentkeztem. A megyei tanács szakfelügyelőjeként és az orvos-gyógyszerész szemle szerkesztőjeként is rendszeresen készítettem feljegyzéseket, naplójegyze- teket; később ezek adták verseim élményanyagát. Látva- meghökkenésemet, folytatja: — Szinte véletlenül fedeztem föl közöttük néhány verskezdeményt, ezeknek első nyilvános megjelenésében Kristó Nagy István segített. A Dunatájban és a hatvani Délszigetben is .megjelentek írásaim. Ez utóbbinak egyébként érdekessége, hogy a Moldvav Győző alapította folyóirat az egyetlen magánkézben levő lap. Sajnos, a férjem, akitől rengeteg segítséget kaptam, egy éve már semmiben sem tud segíteni ... — Mostani látogatása alkalmával nemcsak beszélgetett a diákokkal, hanem egy irodalomórát is tartott. Ügy hallottam, a KISZ-napokra újra -eljön; és rendszeresebbek lesznek e találkozók. Milyen verseket ismerhet meg a közönség? Miről ír szívesen ? — Nem -akarom megváltani a világot — mosolyodik el csendesen. — Az érzelmeket, törekvéseimet szeretném versben kifejezni. Témáim a (hit és a szeretet fogalma köré csoportosíthatók. Hagyományos módon írok ; azt szeretném, ha azonnal megértenének és reagálnának is rá. Különben higgye el, csak egy egyszerű asz- szony vagyok ... B. P. F. tag gazdasági talajon megy végbe. Olyatn időszakban, amikor egyszerre kell súlyos múltbéli terheket a kamatos kamatokkal együtt törleszteni, égető napi gondokat megoldani és az európai gazdasági fejlődéshez való reménybeli felzárkózás kiinduló pozícióit megszerezni. A politikai destabilizáoió az országra nézve tragikus következményekkel x járhat. Jó dolog, hogy a törvénytervezetek vitájában — még ha Olykor szélsőséges követelések is elhangzottak — e helyzet józan felismerése dominált. Nehéz és kényes fel- ad-aj lesz az elméletileg elfogadható többpártrendszer gyakorlati megvalósítása. Lefolyása és időtartama függ az önszerveződések gyakorlatától, jellegétől, illetve e folyamatok értékelésétől a párt részéről. Mert az -természetes, hogy ezt az átmenetet — mint pozícióban levő hatalmi tényező — csak a ,párt valósíthatja meg. Minden történelmi hasanlítgatás nélkül elmondható, páratlan feladat és egyben megméretés is ez a párt számára. Végrehajtása, az egy- -közpon.tú hatalmi, politikai rendszer „mássá” alakítása bizonyíthatja, hogy a szocializmus igenlésének talaján álló többpárti rendszeriben is vezető szerep illeti a kommunisták pártját. Mindehhez mennyi idő kell? Ahogyan egy évvel ezelőtt alig hihette valaki, milyen fordulatokat eredményez a párt májusi országos értekezlete, nagyon nehéz volna ma megjósolni, milyen változásokat hoz a jövő a felgyorsult politikai mozgások korában. Eligazító pontok lehetnek: a párt soron levő kongresszusa, az új alkotmány elfogadása, majd az új országgyűlés megválasztása. Siklós vidékének néprajzi és népművészeti értékeit bemutató tájház nyílt Nagytótfaluban. Az összegyűjtött anyagnak a százötven éves népi műemlék épület — az egykori iskola — ad otthont. Befejeződött a 28. miskolci tv-fesztlvál A díjkiosztással szerdán befejeződött a 28. miskolci tévéfesztivál. A bemutatott 53 alkotás — riport-, dokumentum- és ismeretterjesztő film — közül a zsűri tizenötöt tartott díjazásra érdemesnek. Ezeken kívül egy- egy alkotást különdíjjal jutalmazott a MUOSZ, a MOVI és a Reflektor Kiadó. A záróünnepségen Andics Jenő, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs és propaganda osztályának vezetője, a zsűri elnöke értékelte a bemutatott alkotásokat és ismertette a zsűri döntését. Népművelők közgyűlése A lábodi művelődési ház fennállásának huszonötödik évfordulója alkalmából a Népművelők Országos Egyesülete megyei szervezetének közgyűlését Lábodon rendezték meg. Első napirendi pontként a tagság meghallgatta a küldöttek beszámolóját a népművelők nemrég lezajlott országos értekezletéről. Ezen — mint mondták — nem a közművelődés egészével foglalkoztak elsősorban a hozzászólók, ilnkább a közművelődés egyes részterületeivel. Javasolták azt is, hogy az új alkotmányban rögzítsék majd az emberek népművelődéshez való jogát. Felvetődtek az életszínvonallal összefüggő kérdések is; például több felszólaló említette a tervezett harminc- százalékos béremelés szükségességét. Sürgették az érdekképviselet és érdekvédelem erőteljesebbé válását. Javasolták egy kulturális kamara létrehozását, s azt, hogy az országgyűléseken legalább egy résztvevő képviselje a szakma érdekeit. A szervezet alapszabá'yá- nak néhány pontját is módosította az országos értekezlet. Szóba került az is, hogy a művelődési 'ntézmények- nék nagyobb tevékenységi lehetőségekre van szükségük, ehhez pedig a legkézenfekvőbb a jelenlegi szervezeti forma szövetségi rendszerré alakítása. Az alapszabály-módosítás — mint a/ küldöttek elmondták — jelentős lépés az önállóság felé, de még mindig megmaradt az a hierarchikus felépítés, amely akadálya az önállóság kiteljesedésének. A küldöttek egy kérelmet is megfogalmaztak : javasolták a művelődési házak nulla adókulcsos adózását, valamint a bérek harmincszázalékos emelését. A beszámoló megvitatása után dr. Tröszt Tibor, a népművelők egyesülete somogyi szervezetének elnöke ismertette a megyei szervezet jövő évi programját. Hangsúlyozta a jövedelmező gazdasági tevékenység fontosságát, és azt, hogy továbbra is szükség van a baráti, munkatársi kapcsolatok erősítésére. Felhívta a figyelmet a tanulmányutak támogatására, a nyelvtanulás elősegítésére, s arra, hogy a művelődési házak jövedelmező tevékenysége a szakmai rendezvények szervezését is segítheti. Ha pedig sikerül létrehozni a vállalkozói tőkét, a lapkiadó vállalattal együttműködve megjelentethetnék a somogyi kalendáriumot is. Ezt követően a lábodi tanács elnökének, héber Gyu- lánénak az előadását hallgatták meg a résztvevők — a helyi tanács munkajárói, a falu múltjáról és jelenéről. A rendezvény házigazdája, Palánki László, a művelődési ház igazgatója ösz- szegezte a művelődési ház tevékenységét, munkáját: szólt a jubileumi hónap eseményeiről, amelyeknek záró rendezvénye a népművelők tanácskozása volt. Igényesebb önkifejezést Hogyan fogalmaznak a gyerekek? Dr. Kernya Róza, a tanítóképző főiskola tanára könyvet írt „A szöveg néhány sajátossága a kisiskolások fogalmazásaiban” címmel. A mű rávilágít a fogalmazástanítás számos problémájára. Az elsősorban szakmai érdeklődésre igényt tartó könyv szerzőjével a téma néhány közérdekűbb, köznapi kérdéséről beszélgettünk. — A mai gyerekeknek mintha kevesebb alkalmuk nyílna a szóbeli és írásbeli önkifejezésre. Az iskolában és a családban is kevésbé igénylik a gyerek gondolatainak, élményeinek összefüggő elbeszélését. — Valóban így van, s ez a felgyorsult életritmussal függ össze. Az iskolában például a nagy mennyiségű ismeretanyag követel nagyobb tempót. Az összefüggő feleletek helyét sokszor tesztszerű feladatlapok veszik át. Nagyobb gondnak érzem, hogy azoknál a tárgyaknál vagy témaköröknél sem hagyjuk összefüggően beszélni a gyerekeket, ahol erre lehetőség volna. A 3. osztályos történelmi tárgyú olvasmányok például kínálják az alkalmat a beszélgetésre, a mesélésre, ugyanakkor az órák többsége évszám-, tény- és összefüggésközpontú. Egy, a mondákról szóló órán tapasztaltam, hogy a monda története helyett mindvégig a műfaj sajátosságairól volt szó. A kitűnő beszéltetési lehetőségből puszta ismeretátadás lett. Gyakran a fogalmazást tanító pedagógus sem igényli egy-egy élmény bővebb leírását, s megköti a fogalmazás terjedelmét. A munka értékelésekor nem tárja fel a hibát, és nem magyarázza meg, inkább ráírja, hogy „zavaros”. Ebben az időhiánynak, a túlterheltségnek éppúgy része lehet, mint a szakmai igénytelenségnek és felkészületlenségnek. — Utalt rá, hogy a család sem nagyon segíti elő a gyerek beszédkultúrájának fejlődését. — A szülő többnyire kevés időt tud tölteni a gyerekkel, s akkor is fáradt a beszélgetéshez. Megkérdezi, hogy felelt-e, mi volt az ebéd, bekapolta-e holnapra a táskát, kész-e a lecke. E kérdések egy-két mondatos választ igényelnek. Valószínű, hogy a szülő és a gyerek napi beszélgetésében ugyanaz a 20—30 mondat ismétlődik. A gyerekekben tehát igény sem ébred az összefüggő önkifejezésre. Ha egy gyerek például a pajtásának „meséli el” a film- élményét, inkább mozdulatokkal, gesztusokkal játssza el a .történetet, mintsem összefüggően elmondja. — A gyerekek szókincse mindezek ellenére, gazdagabbnak látszik, mint az előző nemzedéké. — Gyakran megtéveszt bennünket, hogy a gyerekek magától értetődően használják a tudomány és a technika több, általunk alig ismert kifejezését. Ez nem jelenti, hogy gazdagabb a szókincsük ; inkább más, mint a miénk. Meglehet, hogy sok gyereknek valóban bővebb a passzív szókincse, ettől azonban még nem képesek magukat árnyaltan, színesen kifejezni. Elsősorban azért, mert kevesebbet olvasnak. A naponta több órányi tv-nézés nem pótolja az olvasásból eredő nyelvi gazdagságot, inkább egysíkúvá, szürkévé teszi a beszédüket. Ez tükröződik írá^ sós munkáikban is. Nem segíti elő a gyerek szókincsének gazdagodását az olyan pedagógus sem, aki, mondjuk, az órán minden jó választ az „ügyes” szóval nyugtáz ... — A hármas tagolás megkövetelése nélkülözhetetlen a fogalmazási alapkészségek kialakításakor. Sok gyerek azonban később sem tud elszakadni a sémáktól. Talán ezért kezdődik rendre így a kirándulásról szóló fogalmazás : „Egy verőfényes nyári nap kirándulásra indult az osztály”, s úgy végződik: „Nagyon szép nap volt”. — Nem a hármas tagolás a szerkezeti egységek tartalmának kaptafává silányodá- sa. Vagyis nem a követelményrendszer uniformizál, hanem az, ha a pedagóus mereven értelmezi. Az említett mondatok valóban tipikusak, s abból fakadhatnak, hogy a tanító egyszer jónak ítélt egy ilyen bevezető mondatot. A fogalmazást elsősorban a pedagógusnak írja a gyerek, érthető, hogy az általa szabott „normákhoz” próbál igazodni. Ha a pedagógus olvasóként közelít a fogalmazáshoz, és elsősorban azt értékeli, hogy a sorokban miként tükröződött az élmény, ez az egyéni megoldás jó jegyet kaphat. De igaz az is, hogy a pedagógusok egy része „nem vevő” az eredetiségre, hiszen azt nehezebb értékelni. — Könyvéből érzékelhető, hogy az írásbeli kifejezőképesség fejlesztése az anyanyelvi nevelés egyik legnehezebb területe, s az is, hogy a fogalmazástanítás színvonalának javítása ösz- szetett feladat. Mégis mit emelne ki ez utóbbiak közül? — A pedagógusok szemléletváltozását abban, hogy ne sablonokat várjanak a gyerekektől, és hogy ne elégedjenek meg a hibák megállapításával. Az iskola és a család szerepét abban látom, hogy ébresszenek igényt a gyerekekben az olvasásra és az önkifejezésre. S bár a szövegalkotással kapcsolatos képességek fejlesztése elsősorban az anyanyelvi oktatás feladata, a többi tárgyak is sok lehetőséget adnak ennek a gyakoroltatására. B. F.
