Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-12 / 244. szám

1988. október 12., szerda Somogyi Néplap Egy hónap az ezer fó országában A barcsi Erdészeti és Víz­ügyi Szakközépiskolában a tavalyi tanévtől a vízügyi tagozaton kétnyelvű szak­mai képzés kezdődött. Az el­ső évfolyam diákjai heti ki­lenc órában, intenzív mód­szerrel tanulják az angol nyelvet, majd másodiktól a matematika, a fizika és a kémia szakkifejezésekkel is ezen a nyelven ismerkednek. A harmadik évtől a vízgaz­dálkodástan tantárgy elmé­leti és gyakorlati részét is angolul oktatják. Ez a spe­ciális tagozat tanulmányi cserekapcsolatot épített ki egy finn — hasonló jellegű — oktatási intézménnyel. A nyáron három barcsi diák utazott a kokkolai iskolába, most pedig három finn ven­dég vesz részt a barcsi szak­középiskola angol nyelvű óráin. — Szeptember 15-én ér­keztek Kokkolából — mond­ta Takács Sarolta, az iskola igazgatóhelyettese. — Az itt töltött csaknem egy hónap alatt matematika, fizika, an­gol és testnevelési órákat lá­togattak. Szabadidejük nagy részét a másodévesekkel töl- tötötték, megismerkedtek a Balaton környékével, jártak Kaposváron és a Duna-ka­nyarban is. Kérésükre egy „igazi” szüretre is elvittük vendégeinket. A finn diákokkal sajnos nem találkozhattunk, mivel ottjártunkkor éppen egy pé­csi kiránduláson vettek részt. Beszélgettünk azon­ban a három Finnországban járt barcsi diákkal: Gulyás Gáborral, Czuni Lászlóval és Kovács Zsolttal, akik tanul­mányi eredményük alapján „nyerték” el ezt az utat. — Augusztus 18-án ér­keztünk Kokkolába — em­lékeztek a fiúk —, akkor ott már egy hete folyt az okta­tás. Rádiótechnika, kémia, számítástechnika, angol és testnevelés órákra jártunk. Az első napokban megis­merkedtek az iskolával, amelyről Kovács Zsolt ezt mondta: — Ez egy olyan oktatási intézmény, amely „piacra termel”. A pékeknek pél­dául saját boltjuk, az autó­szerelőknek és a fodrászok­nak jól felszerelt szervizük, illetve szalonjuk van. Az is­kola önfenntartó, tehát a diákjai csaknem teljes egé­szében megtermelik az in­tézmény fenntartásához szükséges összeget. Szabadidejük jelentős ré­szét a harmincezres kisvá­ros tíz autószalonjának va­lamelyikében töltötték, de jártaik a jéghokicsarnokban, láttak nemzetközi autóver­senyt és gyakran megfordul­tak az uszodában is. Az él­mények között említik a ha­talmas kamiont, amelyet az iskola tanpályáján vezettek. — Az iskola szakácsai megvendégeltek bennünket saját főztjükkel — mondta mosolyogva Gulyás Gábor —, aztán mi is meghívtuk őket egy magyaros ebédre. Zsolt húslevest, én pedig paprikáskrumlit főztem, La­ci a kuktánk volt. Érdekes, hogy a kolbászt például nem ismerik, és amikor húsos csontot kértünk alapanyag­nak, akkor hoztak egy tálca húst és külön egy tálca csontot. A tanulmányút elsődleges célja az angoltudás bővítése, a nyelv használatának csi­szolása volt, ám emellett ba­rátságok is szövődtek és életre szóló vonzódás Finn­országhoz, a finn emberek­hez. — Nagyon szeretnénk még visszatérni, csodálatos hó­napot töltöttünk az ezer tó országában — fejeztük be a beszélgetést. j ^ A TÉVÉBEN LÁTJUK MAJD Nemzetközi produkció a Mátyás templomban A Mátyás templom gyö­nyörű Mária-oltára előtt ka­meraállások, állványok, ká­belek és lámpák erdei. Tévé­felvétel készül. Műsoron Claudio Monteverdi 1610- ben komponált műve, a Ma- rien-Vesper (Mária Vespe- ras). A hangverseny a Ma­gyar Rádió és Televízió, a Daniel Film (München) és az Arbeitskreis für Musik (Bad Hersfeld) közös rende­zése. — Nem először készítünk közös műsort — tájékoztat Ravasz Ákos rendező, a Da­niel Film producere, a kooprodukciós adás német szervezője. — Tavaly az MTV-vel négyszázhúsz per­ces programot készítettünk, amelyben Richard Strauss Saloméja és Beethoven Fi- deliója, valamint két kon­cert is szerepelt. E hangver­seny karmestere Siegfried Heinrich, aki 1961 óta a Bad Hersfeldi Ünnepi Játé­kok művészeti igazgatója. Zeneművészeti tanulmá­nyait Drezdában végezte, de mesterének mondhatja Solti Györgyöt. és Stephanit is, Európa-hírű koncertező mű­vész, aki Hannoverben, Luxemburgban, Becsben, Prágában, Varsóban és Ve­lencében is fellépett, de ve­zényelte már a Budapesti Filharmonikusokat is. A Monteverdi-mű bemutatásá­ra készülve eredeti megszó­laltatásra törekedett. A hangzás tökéletesítéséhez korabeli hangszereket válo­gatott. A zenekar tagjai is a régi hangszerek művészei. Hu­szonheten jöttek Párizsból" Bécsből, s hét cseh barokk hegedűs is fellép. A kórus száztizenkét tagú. Együtt énekel a Frankfurter Mad­rigal-Ensemble, a Kammer­chor des Frankfurter und Marburger Konzertchores, a Bad Hersfelder Festspiel- chor, valamint a magyar Tomkins együttes. Az igényes szólókat Kers­tin Ganninger, Michele Goetze (szoprán), Werner Marschall (alt), Laczó And­rás, Stefan Dörr, Bernhard Schneider (tenor) és Eck­hardt Trox (basszus) ének­lik. Ez a Monteverdi-mű, az első igazi opera, az 1607-ben bemutatott Orfeo után szüle­tett. Monteverdi gzáltal ért el műveiben a korábbiaknál nagyobb drámai feszültséget, hogy kevesebb súlyt helye­zett a monódia deklamáló stílusára, és a recitativók kö­zé áriákat, kórusokat ikta­tott, drámai hangszíneket al­kalmazott. Arra törekedett, hogy zenéjében a szöveg je­lentését fokozza, és indula­tokat ábrázoljon. E csodálatos zeneműhöz, a Mária Vesperashoz keres­ték az illő helyszínt. így esett a Mátyás templomra a választásuk. Somogybái jelentkezőket is várnak Minősített szakápoló- képzés Pécsett Somogy megyében az el­múlt tanév végén hétszáz­negyven fiatal vette át gim­náziumi érettségi bizonyít­ványát. A felmérések sze­rint, közülük 380 végzős nem jelentkezett felsőfokú isko­lákba, s a jelentkezőknek is csalk mintegy felét vették föl az egyetemekre. A töb­bieknek tehát dolgozniuk kell valahol, s többségük végleges munkahelyet sze­retne. Hogy sokszor hiába­való a munkahelykeresés, annak fő oka, hogy me­gyénkben mindössze száz- har.mincd) állást kínáltak számukra, ebből Kaposváron 75 hely volt. A munkahelykeresők több­sége lány, s az ő gondjaikon enyhíthet az új lehetőség, amelyet az Egészsgéügyi Mi­nisztérium, az ÁBMH és a Baranya Megyei Tanáos kí­nál föl számúikra Pécsett. A részletekről dr. Kárpáti Józsefnét, a megyei tanács munikerő-szolgálati irodájá­nak vezetőjét kérdeztük. — A Baranya Megyei Ta­nács olyan egészségügyi kép­zést indít érettségizett leá­nyok részére, amely 18 hó­napos tanulás után minősí­tett szakápoló képesítéshez juttatja a hallgatókat. A képzés Pécsen folyik az egészségügyi szakiskolában, s a gyakorlati oktatásra is ott, a rendelőintézetben kerül sor. — A jelentkezők a képzés ideje alatt 3500 forint átkép­zési támogatásban részesül­nek, s az utazási költségeket is magára vállalta a tanács. Akik nem tudják .vállalni a mindennapos utazást, azok — korlátozott számban — az orvostudományi egyetem nő­vérszállóján kaphatnak he­lyet. Az elmúlt években Bara­nyából nem volt elegendő jelentkező, ezért most a kör­nyező megyékből is várják a lányokat, is számúktól függő­en akár két csoportot is in­dítanának. A képzés október 24-én 'kezdődik. A somogyi lányok Kaposváron jelentkezhetnek a munkaerő-szolgálati iro­dában, a Füredi u. 8. szám alatt. Múzeumibaráti kör és az őshazakutatás Magyar expedíció a joguroknál Hat előadásból álló prog­ramot állított össze a So­mogy Megyei Múzeumok ba­ráti köre az év hátralevő hó­napjaira az őstörténelem, az őshaza témakörében. Az el­sőt a Bankokban élő, bárdi- bükki születésű dr. Cey-Bert Gyula a Dorottya Szálló nagytermében tartotta. A szálló ugyanis bekapcsoló­dott a múzeumi baráti kör rendezvényeibe, s hogy ezút­tal a házigazda szerepét is vállalták, magyarázatot nem kell keresnünk. Dr. Cey-Bert Gyula gasztronómus (a vi­lágszervezet főtitkára) nem­csak vallástörténészként kap­csolódott be a magyar ősha­zakutatásba, hanem mint a sütés-főzés tudományának művelője is. Rokonságunkat kutatva az ételek is sok mindenről árulkodtak ... Harmadik alkalommal járt a magyar kutatócsoport Kí­nában, ezúttal először sike­rült eljutniuk a. jogurok földjére is. A csoport tagja volt: dr. Kiszely István ant­ropológus és a budapesti Ze­neakadémián végzett pekingi néprajzkutató, Csang Rei. Hasznos segítője volt a ku­tatóknak Csen Z ongcsen nyelvész is, aki a kínai nyelvben a hun és török ere­detű szavakat igyekszik föl­kutatni. A Góbi-sivatagban először találkoztak jogurok magya­rokkal. Mit állapított meg az egyre fogyó jogarokról az antropológus ? — A sokszoros vándorlás során keveredtek ugyan a mongolokkal, a tibetiekkel, az újabb időkben pedig a kínaiakkal, s hatott rájuk a magashegységi környezet, a Góbi-sivatag sajátos éghajla­ta. Ennek ellenére őrzik az ősi türk biológiai jegyeket. Azon embertípus legkeletibb ágát képviselik, amelynek a legnyugatibb ága a Kárpát- medencében él. Dr. Cey-Bert Gyula elő­adását videofelvétel egészí­tette ki. Különleges zene­szerszámok szólaltak meg, hallottunk ősi jogur énekeket is. Miről árulkodik a jogurok zenéje? — A jogur zene éppúgy, mint 'a magyar népzene a ótörök csoportba tartozik. Ritka esetben előfordul a jogur népdalban is a kvint- váltás. A ritmus a jogur ze­nében éppúgy, mint a ma­gyarban, előbb rövid, majd utána hosszabb. Az ütem a Kelemenné művész­tanár \ hírében állt: tetszetős akvarelljei — jobbára csendéletek — ott díszlettek a gimnáziumunk folyosóin, Csontváry, Csók és Munkácsy reprodukciók társaságában. Diákjaival azonban csakis szabályos mértani testeket — kockát, kúpot, gúlát, miegymást — rajzoltatott minden órán. — lElőbb ,ki kell, hogy ala­kuljon a térlátásotok — han­goztatta gyakran —, addig nem léphetünk tovább. Így azután tovább csak év vége felé léptünk: akkorra már modell gyanánt néhány — ugyancsak szabályos ala­kú ,— háztartási eszköz is előkerült: szemétlapát, sep­rű, fedő és tésztaszaggató ... Szigorú, majdnem katonás rend uralta a rajzórákat. Né­ha azt gondoltam, már csak egy bírósíp hiányzik a ta­nárnő szájából. Azzal fütyö- részhetne kicsit, akkor még nagyobb foganatja lenne az utasításainak. Kelemenné időnként bölcs dolgokat mondott. Ilyesfélé­ket, hogy: „Jegyezzétek meg gyerekek, minden ecsetvonás egy gondolatot fejez ki”. (Valaki április elsején fölír­ta neki a táblára válaszul: A te elméd zavaros, képed azért maszatos.) A szívünk­be mégis azzal lopta be" magát leginkább, hogy foly­CSONKOLÁS ton belejavított a rajzaink­ba; meg-megállt a hátunk mögött, is azután — hirtelen, váratlan mozdulattal — ki­kapta a kezünkből a ceru­zát, ecsetet és belefirkált, odapemzlizett vele. Azután meg (— ez volt a dologban a legszebb — mem pgyszer ki­jelentette: — Fiam, hiszen ez borzalmas így, írj rá .ma­gadnak egy elégtelent. Kelemenné eleinte ügyet sem vetett rám. Nem, szi­dott, nem is dicsért — gya­nítom, a nevemet se jegyez­te meg. .Megúsztam nála 3- as, 4-esekkel. Egyszer azon­ban megmutattam neki az Amerikából küldött zsírkré­táimat. Kölcsön kérte mind­járt, nála is maradt. Meg­hívott a rajzszakkörébe, ott aztán csinálhattam kedvem­re mindenfélét, iEttől kezdve rajzból 5-ősöket kaptam. Aztán pedig: kegyvesztett lettem. \Hogy miért? Min­dennek az az átkozott cson­kolás volt az oka! A tanárnő kedvenc szabá­lyos mértani testeit otthon, kemény papírból js el kel­lett készíteni. Szívesen csi­náltam: élveztem a vágást, hajtogatást, ragasztást, a pontos munkát. Csakhamar új feladat jött: csonkolni kellett a kockát, azaz oly módon kiszabni, hogy végül hiányozzék a térfogatából egy másik, ugyancsak sza­bályos test, például gúla, henger vagy kisebb kocka . . . — „Mi az, hogy egy?” — gondoltam magamban izga­tottan. — „Csak a gyöngék csonkolják a kockát egy he­lyen. (Nekem, a jelesnek leg­alább három helyen illik csonkolni egy fcockát. Eset­leg négy ... ,vagy öt helyen!” Órákba telt, míg elkészül­tem a különleges kockával. Pontosabban annak ötödik változatával, mert az előző négyet valami kisebb hiba miatt eldobtam. Közben az egész család köröttem sür­gölődött: a bátyám írta he­lyettem a matek leckét, anyám ia verselemzést, muzi­kális nagymamám pedig he­gedűn pengette le nekem a Hej, Dunáról fúj a szél kez­detű dalt szolmizálva, ne­hogy baj legyen másnap énekórán, ha ebből kell fe­lelni ... Vacsora nélkül, hulla fá­radtan dőltem ágyba, de másnap frissen és derűsen ébredtem, a várva várt si­ker reményével. Az iskolá­ba érve alig vártam, hogy rajzóra legyen már é végre megdicsérjenek a remekmű­vemért. Azután eljött a nagy pillanat. ,Egyenként, libasor­ban vittük ki a tanárnő asz­talához a csonkolt kockáin­kat. Csodálkozva láttam, hogy az előttem állók közül majdnem ynindenkié 5-ös lett. Néhányét fel is mutat­ta .az osztálynak Kelemenné : — Látjátok gyerekek, így kell ezt! Végre én következtem. — iMi ez az akármi... alaktalan izé? — hebegte a tanárnő felháborodottan. — Ki csinálta ezt? — Én — vallottam be megszégyenülten. — Cson­kolás ... tetszik tudni, úgy gondoltam... — Rosszul gondoltad!... No mindegy, valamit azért dolgoztál vele, .adok rá egy kétharmadot. Csonkoljon neki ezután a nyavalya — tört fel bennem az indulat. Tizennyolc év telt el azóta. Nemrég ia volt gimnáziu­momban jártam. A folyosón sétálgatva különös fest­ményre lettem figyelmes. Szabályos mértani testek tár­saságában pgy agyoncson­kolt kockát ábrázolt. Ponto­san ugyanolyat, mint ami­lyen az enyém volt annak idején. Alatta a jól ismert kéz­jegy: Kelemenné. Fodor Tamás jogur és a magyar népdalok­nál egyaránt igen változa­tos. Az expedíciók életében gyakori a nem várt esemény is. A Téka együttes pekingi vendégszereplésével kezdő­dött a történet, 1868-ban. Itt Porteleki László megis­merkedett egy jogur kis­lánnyal, akivel együtt éne­kelt magyar, illetve jogur népdalokat. Jinxingisz Kata- nus'zban egy tanyán él. Dr. Cey-Bert Gyuláék fölkeres­ték a távoli vidéken, és szá­mos felvételt készítettek ve­le. Mintegy háromszáz jogur népdalt ismer Jinxingisz. A kutatók keresik annak a le­hetőségét, hogy meghívják Magyarországra, s hangle­mezfelvételt készíthetnének az ősi népdalok kitűnő éne­kesével. A népviselet keveset őriz már a jogurok múltjából, történelméből. A honfoglaló magyarok mellkorongjára emlékeztető ékszereket is­mertek föl a nők egykori viseletén. A férfiak viseletét képünk mutatja. A hiedelemvilágban a jo- guroknál is fölfedezhetjük a sámánokat. — A sámán, (jogurul kám) a jó és a rossz szellemek be­avatkozása útján kapja el­hivatottságát és erejét. A jogur sámánnak általában egy ,fölös csontja van — be­szélt róla a valláskutató. — Megfigyeléseink megegyez­nek Diószegi Vilmos megál­lapításaival, feltételezhető tehát egy távoli kapcsolat a jogur sámánok és a magyar táltosok között. A népmesék­ben, akárcsak a magyaroké­ban, megtalálható az égig érő fa motívuma is. — A igasztronómus mit állapított meg a jogur főz­tek alapján? — A jogur étkezési szo­kások, mint más közép­ázsiai és mongol népek ét­kezési szokásai, tökéletesen kifejezik a sámánhit alapfi­lozófiáját. Egy kielégítő és állandó szimbolikus egyen­súly keresését az állat- és növényi világ között. Gaszt­ronómusként elneveztem a jogurokat a levesek népé­nek. Fontos ünnepi ételük a főtt. birka vagy a főtt mar­ha. A levesek készítési mód­ja, széles körű kedveltsége. a pörköltfélék készítése, a tésztafélék, a szárított tész­tákat is beleértve, igen ha­sonlatos a Kárpát-medencé­ben élő magyarokéhoz. Meg­figyeléseink szerint egy nép ételkultúrája gyakran to­vább követhető nyomon, mint nyelve. Az idén augusztusban Kí­nában járt magyar expedí­ció egy kis nép életének utolsó óráit figyelte meg. A jogur hamarosan beolvad a környezetébe, elveszíti múlt­ját, hagyományait. A kuta­tók szándéka, hogy a ma­gyar őstörténelem kutatásá­val összeegyeztetve minél több erhléket mentsenek meg a jogurok földjéről. Horányi Barna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents