Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-11 / 243. szám
1988. október 11., kedd Somogyi Néplap 5 Tízéves a szabadtéri néprajzi gyűjtemény TV-NÉZŐ Búcsú „a szennai lipisen, laposon Kettős ünnep volt vasárnap Szennán: a szabadtéri néprajzi gyűjtemény megnyitásának tizedik évfordulója és a hagyományos búKastély csillagmenyben csú. A délelőtt kilenc órakor kezdődő népművészeti vásáron kedvükre válogathattak az érdeklődők: volt agyagsíp és malacpersely, debreceni szűrrátétes terítő és mézeskalács, terménybáb. és kéziszőttes. Sokak figyelmét egy csökölyi népviseletbe öltözött csoport kötötte le. A ruhájukat Illés Mihályné mutatta be: — Ez a fejdísz, a csökölyi konty egyedülálló a népviseletek között. A fehér tusz- lis ing fölött kasmír kendő van, és kasmír a péntölöket takaró szoknya is. Ez a menyecskeruha, de bemutatjuk a gyermek- és íéríiviseletet is, valamint a fehér gyászt, amely szintén csak a csökölyi népviseletre jellemző. Színpompás ruhájukban a csökölyi portán szorgoskodtak, lakodalmas ebédet készítettek. Egyikük, Kasza Fe- rencné még lakott is abban a házban, amely a 80-as évek elején került a szennai falumúzeumhoz. Mesélt a cserépfazékban gyöngyöző húslevesről, az öntött lábasban fortyogó pörköltről, a néhány évről, amely ehhez a portához kötötte. Nagy sikere volt Burucz András fazekasmester tanítványának, Vargacz Péternek, aki rögtönzött fazekasbemutatót tartott az érdeklődőknek. — Ennek a falumúzeumnak olyan varázsa van, hogy nagyobb idegenforgalmat is megérdemelne —• mondta elismerően a családjával Székesfehérvárról érkező dr. Wilhelm Ottó. — Kaposvárról származunk, „be vagyunk oltva” Somogy szeretetével. A falumúzeum számos olyan ötlettel is szolgál, amelyet hasznosítani kellene a mai hétvégi házak építésénél. A fiai most tanulták meg a körmönfonást. — Ezt a „tudományt” is visszük Fehérvárra — mosolygott az asszony. — Vigyázat, a disznó harap! — hessegette el Bödö Sándorné teremőr a zsúptetős disznóól mellől a fiatalokat. A „lakók” ugyanis egy csélcsap mangalica félvaddisznó malacai. Kérdésünkre az asszony elmondta, hogy a búcsút és a jubileumi ünnepséget nagytakarítás, meszelés, sok munka előzte meg. A családjára már csak éjszaka jutott idő: — A lányomékat várom Kaposvárról, egész éjjel sü- töttem-főztem. A csökölyi ház mellett a kaposvári Pacsirta bábegyüttes szórakoztatta a gyerekeket. Később pedig a Zengő égyüttes és Melczel István közreműködésével gyerektáncház kezdődött. Az eleinte még bátortalan lábacskák később már szaporán ropták a táncot, az együttes nagyszerű zenéje hívogatóan lengte körül az évszázados portákat. Segesdről negyvenöt idős ember érkezett, valameny- nyien az ottani idősek klubjának a tagjai. •— Olyan szép ez a falumúzeum, hogy ilyet nem is láttunk még — mondta egyikük, Durgó Pálne —, pedig sok helyen jártunk már. Délután egy lángoló szénakazalhoz „riasztotta” a harangszó a kaposvári tűzoltók bemutató csoportját, amelynek a tagjai nyolc „erős szennai fiatalember” segítségével megfékezték a lángokat. Délután két órakor kezdődött a szabadtéri néprajzi gyűjtemény tízéves fennállását ünneplő megemlékezés. Dr. Sótonyi Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője elmondta: a múzeum létrehozásának az volt az elsődleges célja, hogy az. archaikus vonásokat a népi építészetben is hordozó Zselic és Bel- ső-Somogy legértékesebb épületeit megmentsék a pusztulástól. A kivitelezési munkák 1974-ben kezdődtek, s az elmúlt tíz év alatt a gyűjteményt folyamatosan bővítették. 1982-ben a szocialista országok gyűjteményei közül elsőként nyerte el az Europa Nostra díjat. Elismeréssel szólt Csepinsz- ky Máriáról, a falumúzeum első vezetőjéről, akinek lelkes, szenvedélyes munkájával a szennai gyűjtemény rangos megyei és országos kiállítóhellyé fejlődött. Köszönetét mondott mindazoknak — néprajzos és restaurátor szakembereknek, építészeknek és történészeknek —, akik munkájukkal hozzájárultak a falumúzeum létrehozásához és bővítéséhez. Ezután dr. Füzes Endre, a tán fogás, akkor az ki is derül. Ha hangsúlyt adó hatás, — taps a jutalom érte. (Elég szép számban csattantak össze a tenyerek az Országgyűlés őszi ülésszakán.) A hét másik kiemelkedő napja október 6-a volt. Az aradi vértanúkra emlékeztünk, emlékeztetett a televízió. Kétízben is. Csütörtökön a Nemzetemnek vagyok katonája című összeállítást láthattuk, majd ,a Magyar Állami Népi Együttes gálaestjéből sugárzott részleteket a televízió. Tudjuk: az 1848/49-es forradalom és szabadságiharc hőseinek emlékére szobrot kíván emelni a nemzet, ennek javára készült a műsor, a Tűzön át az égbe. A bukott forradalom, a levert szabadságharc volt a témája a másnapi tévéjátéknak is, amit Gyárfás Miklós írt Kastély csillagfényben címmel. Előre mondom: nagyon vegyes érzéséket keltett bennem ez a játék. Kriminek •indult, s ha már egyszer úgy indult, olyan ízű is maradt. A történet 1850-ben játszódik. Bizonytalanság, bizalmatlanság az országban. Ki az ismeretlen vendég, aki Tarnóczy gróf kastélyába hármat kopogtatva éjjeli szállást kér? Petőfi külsejű fiatalember. Föltárudkozásá- nak akadályt vet vendéglátója — jobb, ha nem tudjuk egymásról, Ibik vagyunk — fejezi ki a gróf. Csupán felesége örül önzetlenül a vendégben felismerni vélt Petőfinek, akiről a történetben kiderül: nem volt szándékában becsapni környezetét. Ám, hogy mennyire bízott a nép a fiában, a költőben, azt ebből a játékból is megtudhattuk: nem hittek a halálában. Egy Petőfi-ilegendá- riumot álmodott meg az író, •Gyárfás Miklós, jó szándékkal, ám kissé hajnali bódult- ságban. Gelley Kornél, Kolos István és Varga Mária, valamint iHunyadkürty György játékát ellenben jól irányította a rendező, Balogh Zsolt. Horányi Barna ÖSZTÖNDÍJJAL AMBRIKÁBAN Nem szabad csodálkozni A Broadwayn a színpadról látta a Macskákat Egy évvel ezelőtt bizonyára nem ért volna rá néhány percet sem Hernesz János, a kaposvári Csiky Gergely Színház főmérnöke, hogy színes fotókat nézegessen. Akkor a színház építési biztosaként szinte másodpercre be volt osztva az ideje. Most azonban olyan képeket nézünk, amelyek egytől egyig New Yorkot ábrázolják. S azért különösen értékesek Hernesz János számára, mert valamennyi a saját felvétele. — Az év elején pályáztam meg az Eötvös József alapítvány ösztöndíját, hogy tanulmányútra New Yorkba utazhassam. Májusban megkaptam. így négy hetet tölthettem Amerikában a Nemzetközi Színháztechnikai Szövetség Amerikai Tagozatának vendégeként. Szeptember elsején indultam, s csaknem egész hónapon át tanulmányozhattam az ottani színházi életet. Ezen belül is leginkább a színpadtechnika érdekelt. — Mi a lényeges különbség a magyar és az amerikai színház között? — Amerikában minden másként működik. Azt hiszem, azon nem szabad meglepődnünk, hogy a színházban is minden a végletekig profi. Egy darab próbaideje legkevesebb három hónap. Nálunk jó, ha négy hét jut rá. Érdekes, hogy ott már a legelső próbán a végleges díszlettel és jelmezben próbálnak. A Metropolitenben például egy díszlet egymillió dollár alatt csak ritkán készül el. Ez a tény természetesen másfajta munkát is igényel. Hiszen a rendezőnek, a színésznek egyaránt megköti a kezét a kész díszlet — alkalmazkodnia kell hozzá. — Ilyen körülmények között egy magyar színház bizonyára nem állná meg a helyét? — Ellenkezőleg. Én úgy láttam, hogy a kaposvári színház New Yorkban is sikeres lehetne. — Milyen színházakat látott Amerikában? — Kizárólag New Yorkban jártam, ám valamennyi színházat itt sem lehetett megnézni, hiszen több mint hetven van csak ebben az egy városban. Tizenötöt ismertem meg közelebbről. Nagy élmény volt, hogy a Metropolitanben fél napot tölthettem el. Egyébként ebben a híres színházban több magyar is szerepel. Ebben az évadban itt énekel Marton Éva, Tokody Ilona, Baltsa Ágnes, Budai Lívia, Marton Péter, Gulyás Dénes. Azon sem lepődhetünk meg, hogy a színház főmaszkmestere is magyar. Theatre-ban, ahol Paul Newman stúdiójának egy próbájára is benézhettem. Egyik legnagyobb élményem volt, hogy a Macskák című világhírű előadást megnézhettem. S hogy örömöm teljes legyen, vendéglátóim úgy szervezték, hogy mindezt a színpadról tehettem. Így bepillanthattam abba is, hogyan működik a színpad előadás közben. — Egy hónap talán elég idő ahhoz, hogy a magyar és az amerikai élet közti leglényegesebb különbséget fölismerje az ember. Ön szerint miben áll ez a különbség? — Amerikában — s kivált New Yorkban — semmin sem szabad csodálkozni, semmin sem szabad meglepődni. Ha a metrón mellénk ül egy férfi bohóc ruhában, nem szabad észrevenni, mert a következő pillanatban még érdekesebb dolog történik. Egyébként a mi képzeletünkben úgy él New York, mint ahol botrányos a köz- biztonság. Nekem lehet, hogy szerencsém volt, de az első tíz nap semmi olyat nem láttam, ami ezt a feltevést igazolná. Aztán egy napon három rablásnak is szemtanúja voltam. — Ezek szerint ön sem lepődött meg semmin a négy hét alatt?-— De. Három diplomával rendelkező vendéglátóm egyszer meglepve tapasztalta, hogy a társaságunkhoz csatlakozó férfival — akiről kiderült, hogy lengyel — én nem tudtam beszélni. Azt hitte ugyanis, hogy mi itt Kelet-Európábán mindannyian oroszul beszélünk... Varga István A hét emberének is nevezhetnénk Stadinger Istvánt, az Országgyűlés elnökét. A parlamentarizmus iskoláját járó képviselőkkel együtt a tévénézők is elismeréssel szólhatnak róla. A televízió előtt ülő ikrit'ku- soknak föltűnhetett, hogy ez a szerep fontos, azzá pedig két dolog teszi. Az egyik: az Országgyűlés napirendjén olyan témáik szerepeltek, amelyek a közérdeklődés középpontjában állnak. Nem kevésbé izgatta a tévénézőket és a rádióhallgatókat, újságolvasókat, minden embert, hogy miként döntenek a képviselők, azok, akiket megválasztottunk. Az Országgyűlés elnöke anélkül, hogy könnyedén vette volna a vitát, magatartásával kifejezte, hogy milyennek is kell lennie egy országgyűlésnek. Emlékezetes pillanatai vannak Stadinger Istvánnak: a barátságos, lezser „kösz”-től a ceruzával előre bökő mozdulatig, amely határozottságát fejezte ki : személyében nem adta meg az engedélyt az egyik képviselőnők, hogy tovább vitatkozzon, de tudván, hogy a képviselőtársakra is tartozik az ügy, rájuk bízta a döntésit, ami alátámasztotta az övét. Ezen az országgyűlésen nagyon sok fontos dologról hallottunk. A parlament munkáját nem vagydk hivatott értékelni, megteszik ezt mások, ám egy véleményről megvan az én véleményem is. Elhangzott, nyilván jegyzőkönyvbe került; kerüljék az érzelmeket a képviselők. Ezzel a megállapítással azért vitatkozom, mert nem hiszem, hogy az észérvek csupán a koponyákban fogannak. Maga az előadó sem csak a tudományos megállapításokba! igyekezett bizonyítani igazát, hanem a hangsúlyt azzal adta meg mondanivalójának, hogy hatást is igyekezett kelteni hallgatóiban. Szóndkolni a szónoklás fogásai nélkül aligha lehet. Ha csak puszszentendrei szabadtéri néprajzi múzeum főigazgatója köszöntötte a somogyi testvérintézményt, amely emléket állít a Zselic és a Belső- Somogy páratlan értékű építészeti hagyományának. Annak a hagyománynak, amely az egyetemes építőművészet sajátos történeti és gazdasági körülményei között alakult ki, s amelynek megmentése humanista kötelesség. A szennai gyűjtemény egy kisebb tájegység építészeti örökségét szemlélteti, annak számos szerkezeti és formai változatát, amelyek egymást követően és egymás mellett éltek. E táj története és műveltsége a portákat vizsgálva részletesen és plasztikusan tárul a látogatók elé. A jubileumi ünnepség végén dr. Mészáros Balázs, a megyei múzeum igazgatója, valamint Vörös Rezső, a falumúzeum vezetője jutalmakat adott át azoknak, akik a szabadtéri néprajzi gyűjtemény létrehozásáért legtöbbet tettek. Jutalomban részesült Szigetvári György, a megyei műemléki albizottság elnöke, dr. L. Szabó Tünde megyei főépítész, dr. Knézy Judit, a mezőgazda- sági múzeum tudományos munkatársa, Sási János, a megyei múzeum restaurátor osztályának vezetője, Cse- pinszky Mária, a falumúzeum első vezetője, valamint Szabó János ácsmester és brigádja. Hagyományőrző együttesek bemutatójával folytatódott a program, majd öt órától a református templomban a kaposvári Vikár Béla kórus, a tanítóképző főiskola Cantus kórusa, illetve a Liszt Ferenc Zeneiskola kamarazenekara adott koncertet.
