Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-08 / 241. szám
4 Somogyi Néplap 1988. október 8., szombat 3ÖVŐT MEGHATÁROZÓ TANÁCSKOZÁS (Folytatás a 3. oldalról.) véleményük. Miért vár kereken felépített, 30—40 perces „szónoklatokat” a vezetés? Miért nem oldja a légkört, a hangulatot is közvetlenné, valódi politikai pártbeszéddé? Mert ilyen — az országos pártértekezletet megelőző tanácskozást kivéve — még nem volt az ülésteremben. Igenis lehessen visszaszólni, a rend betartásával természetesen, de vitatkozni az előző állásponttal akkor is, ha erre nem készült, nem is készülhetett fel a pártbizottság tagja. Volt, aki azt mondta: fejlődés —de sajnos még kevés —, hogy több fiatal kapott helyet a testületben, akinek határozott, bátor elképzelései varrnak- Olyan emberekkel kell hát megerősíteni a pártbizottságot, akik élvezik környezetük bizalmát, és elég bátrak ahhoz, hogy amit gondolnak, azt ki is mondják. Hadd tegyük hozzá: ezt a bátorságot ösztönözni kell és lehetővé tenni megnyilvánulásait. Környezetükben sincs megfelelő tekintélyük — főként a vidéki — pártbizottsági tagoknak. Igaz, a tekintélyt mindenkinek magának kell megszereznie életvitelével, a politika szilárd képviseletével, vita- és kompromisszumkészségével, egyéni és határozott föllépésével. Testületünk tagjai egy részének megbízatását , azonban figyelembe sem veszik saját munkaterületükön és környezetükben. Nem hívják testületi ülésekre, arról panaszkodnak: nincs hol képviseljék a megyei párt- bizottság politikáját. Ebben nemcsak környezetük hibás, hanem önmaguk is. A megyei »pártbizottság tagjai akkor is megjelenhetnek valahol, ha nem hívják őket. A területi pártszerveknek azonban mindenképpen gondoskodniuk kellene arról, hogy redszeresen élhessenek megbízatásukkal, és működési területüktől távol, a megye más részében is szerezhessenek információt, tapasztalatokat közéleti munkájukhoz. Az elmélyült politizálásnak azonban formai akadályai is vannak. Testületünk tagjai közül jó né- hányan szóvátették — és joggal —, hogy lejárt az ideje a dokumentumok „Titkos”, „Szigorúan bizalmas”, „Elolvasás után kérjük azonnal megsemmisíteni” jelzéseinek. Ilyen módon miként politizáljanak velük? A határozatokról még csak mernek szólni, ha alkalmuk van rá, de úgy érzik: nem tárhatják föl a helyzetelemzés lényegét. És miért van, hogy nem használhatják föl politikai munkájukban a megyei információs jelentéseket sem? Mások félreértésnek tekintik ezt a felfogást: úgy látják, hogy a „Bizalmas” megjegyzések csak a dokumentumok kezelésére és nem a tartalmára vonatkoznak. Megint mások azt hangoztatják: nincs és nem lehet titkunk egymás előtt. ezért a régi beidegzettséget is törölni kell módszereink közül. Az egységes értelmezés és gyakorlat kialakítása tehát ebben a formai kérdésben is nélkülözhetetlen. A bürokratikus munkamódszerek helyébe a mozgalmi jellegű munkastílus kialakítására, a döntések szakszerű és demokratikus előkészítésére, pontos végrehajtására van szükség. Elmélyült, önkritikus hangvétel A bizottság tagjai tükröt tartottak a testületi tagok elé, s most kimondhatjuk : ez a tükör torzításmentes, valósághű képet mutatott. A pb-tagok — amellett, hogy kritikai észrevételeik sokaságát tárták föl a politikai irányító munkáról —, önmagukba is néztek, s a helyzet kialakulásában érzik személyes felelősségüket. Tisztában vannak azzal, hogy az irányító testületek csak akkor lesznek képesek a megújulásra, ha mindenki személyes életében, felfogásában, munkájában is az új követelményeknek megfelelően tevékenykedik. Annak ellenére, hogy néhány testületi tag megértőén és szívesen átadná helyét nála aktívabb és képzettebb kommunistáknak — főként nyugdíjasaink egy része nyilatkozott így —, végtére is késznek és képesnek tartják magukat a megújulásra. Készségüket részben a már említett — és ezután felsorolt — feltételekhez kötötték; nagyobbrészt az irántuk megnyilvánuló bizalomhoz, a tájékozottság, az alaposabb felkészülés feltételeinek megteremtéséhez. Többen is vallottak arról, hogy testületi tagként mozgalmi tapasztalataikat szeretnék továbbadni az újabb generációknak, s általában úgy nyilatkoztak: fontosabbnak, meghatározónak tartják a párt ügyét, sokkal fontosabbnak, mint a testületi tagok személyes érdekét. Szívesen vennék, ha több, konkrét megbízást kapnának — főként az alapszervezeti munka figyelemmel kíséréséhez —, s ez felkészülésüket, mozgalmi-gyakorlati tapasztalataikat is bővítené. Többen javasolták, hogy a testületek — az ismeretek gazdagítása céljából •— többször tartsanak kihelyezett üléseket. Kifogásolták, hogy a pártszervek sohasem kérik számon: milyen tevékenységet fejtenek ki a megyei pártbizottságban. Voltak, akik több segítséget vártak volna az induláshoz és bátorítást a véleményalkotáshoz, a közéleti szerepléshez. Többen nyilatkoztak úgy, hogy saját alapszervezetük, személyük elismerésének tekintik megbízatásukat, s ezt a küldetést akkor is képesek vállalni, ha az eddiginél elmélyültebben és többet kell dolgozniuk. Ellentmondásnak látszik, de talán éppen az élet sokszínűségét, a pb-tagok munkájának eltérő megítélését fejezi ki, hogy többen arról nyilatkoztak: van tekintélyük; a különböző pártszervek és környezetük megbecsüli őket, ad a szavukra. Általában érzékelhető volt, hogy a pártbizottsági tagok többsége nem elégedett testületi munkájával, aktivitásával, önmagával. Ezzel szemben kész arra, hogy átértékelje s megváltoztassa az eddigi — részben félszeg- ségből adódó — gyakorlatot. Mint az eddigiekből kiderült: elmélyült és önkritikus hangvétel jellemezte e vallomásokat. Ez további útjelző lehet a megújuláshoz. Elismerés és bírálat a vezetőkről Bizottságunk az iránt is érdeklődött : milyen vélemény összegezhető a megyei pártbizottság, a megye első számú vezetőiről? Ezzel ösz- szefüggésben általában elismerő, de kritikai észrevételek sorozatában is bővelkedő álláspontokat gyűjthet- tünk csokorba. Beszélgetőpartnereink megállapították: a megyei párt- bizottság első titkárát politikai, mozgalmi tapasztalata, emberi magatartása, közvetlensége és sokoldalú helyismerete, higgadtsága és kompromisszumképessége alapján alkalmasnak tartják a vezetésre. Ugyanakkor a koncepciózus előrelátást, tetteiben a határozottabb, markánsabb föllépést, a politikai-társadalmi és gazdasági változásokra való gyorsabb reagálást kérik számon. Ezzel összefüggésben vetették föl, hogy az országos pártértekezletet követően mindeddig nem volt érzékelhető önálló, öntevékeny mozgás a megyében. Mások arról vallottak: nem tartják elég rugalmasnak a■ vezetést, s arról, hogy személy szerint neki és a tisztségviselőknek személyükben és munkájukban is meg kell újulni. A megkérdezettek általában elégedettek a négy titkár munkájával, alkalmasnak tartják őket, de azt is fölvetették : nem sok-e a négy titkár? (Erre a témára még az apparátus felépítésével összefüggésben visszatérünk.) Kifogásolták, illetve megjegyezték, hogy egyi- kük-másikuk elszakadt a tömegektől; van, aki hivatalnokká vált, mást nehezen tudnak elfogadni az általa felügyelt terület szakemberei, a megye közvéleménye. Van közöttük, aki sokszor, más alig vállal nyilvános szereplést, s így a megjelenés, az aktivitás nyilvánossága is néhány vezetőre korlátozódik. A pártbizottság vezetőivel egyébként közvetlennek, udvariasnak és elvtársinak tartják a kapcsolatot. Megjegyezték azonban azt is, hogy — bár többségük erénynek tekinti az összeütközések megelőzését szolgáló erőfeszítéseket — a konfliktusok megelőzése nagyrészt az érdekek elmosódását, stagnálást idéz elő, különösen a gazdasági szervek körében. Ezzel kapcsolatban hangzottak el nagyon kritikus és fölháborodó vélemények például az építőipar helyzetéről, amelyben az eddigi — jó szándékú — nyilvánosság is elködösítette a kiváltó okok lényegét. Beszélgetőpartnereink tehát nagyra értékelték a megyei pártbizottság titkárainak emberi tulajdonságait, erőfeszítéseit. Ugyanakkor Tanai elvtársnál nem érzékelik a hosszabb távú kádermunkára vonatkozó elképzelések következetes végrehajtását. Tóth elvtárstól — rendszeres közszereplése ellenére — hiányolják főként a közoktatás eredményeinek, gondjainak számontartását, ez ügyben való meg- nyilváhulásait. Sarudi elvtárstól a gazdaság markánsabb képviseletét, az érdekek feltárását, a gazdaságok közötti munkamegosztás határozottabb politikai orientációját várják. A meghallgatottak többsége egyébként általában kezdeményezőbb, az eddiginél dinamikusabb vezetési stílus kialakítását várja. Szinte egyöntetűen észrevételezték és kifogásolták a megyei tanács elnökének rendszeres szereplését olyan témákban is, amelyekben a nyíltszíni megnyilvánulásokat az adott terület szakembereire kellene bízni. Visszatetszőnek jellemezték ezt a munkamódszert, a sajtóban, a televízióban túl gyakori, indokolatlan szereplését. Mások jónak tartják a megyei tanácselnök figyelmességét, módszerét; különösen azt értékelik, hogy amikor megvitatják egy-egy községi tanács munkáját, meghívja az érintett pb-tagokat is, és számít a véleményükre. „Az apparátusnak nem kell szégyenkeznie" Elismerő és elmarasztaló vélemények sorozata hangzott el beszélgetéseink során a megyei pártbizottság apparátusáról, felépítéséről és munkamódszeréről. A legkritikusabb észrevétel az — és nem kevesen nyilatkoztak így —, hogy nem tudnak mit mondani, mert nem ismerik, nincs kapcsolatuk vele. Legfeljebb a területfelelőst, egy-egy osztályvezetőt ismernek, ha találkoztak- már vele, s azt tartják az egyik legfontosabb teendőnek, hogy a választott testület megismerhesse, foglalkoztathassa hivatásos apparátusát. Egyik megyei titkárunk mondta: „Manapság sokan szembe akarják állítani az apparátust a tisztségviselőkkel, a választott testületek tagjaival. Több bizalmat az apparátusnak, mert akik jó jelentéseket képesek írni, azok több megbecsülést érdemelnek. A testületek — nélkülük — egyébként sem találhatják ki néhány óra alatt a világ legokosabb dolgait, megoldásait. Ha az apparátus mondanivalója nem illik bele politikai vonalvezetésünkbe, akkor tegyük szóvá. Munkájuk révén viszont gyorsan lehet dönteni ...” Mások is megállapították — természetesen azok, akik ismerik munkáját, összetételét: az apparátusnak nem kell szégyenkeznie. Magasan képzett csapat, jó eszű, fölkészült, gondolkodó emberek. A megnyilatkozók általában a mozgalmi munka, az egységes politizálás, az elhivatott szolgálat irányába javasolták elmozdítani az apparátus tevékenységét. Többen arra szavaznának, hogy létszámát csökkenteni kell, mások helyénvalónak ítélik a jelenlegi helyzetet. Kritikai észrevételként hangzott el az is, hogy amikor a vb az apparátus létszámáról döntött, nem a feladatot vette alapul. A figyelemre legérdemesebb felfogás azonban az. hogy a politikai szükséglet, a konkrét munka, az apparátus és a tisztségviselők igénye határozza meg a létszámot. Emellett általános érvényűnek tekinthető az az álláspont, miszerint az apparátus felépítésén, struktúráján túlhaladt az idő, elavulttá vált. Az osztályszerkezetet, az elkülönült politikai munkát, a vezetés átfedéseit kifogásolták a legtöbben. Ha azt akarjuk, hogy csakugyan politizáló párt legyünk, akkor .lehetetlen, -hogy az apparátus ilyen elkülönült felállásban tevékenykedjék. Egységes politizálásról vol ■ na szó, nem pedig arról, hogy melyik témakör melyik osztályhoz tartozik. Az egész apparátusnak mindig azzal a politikai kérdéssel kell foglalkoznia, ami a legégetőbb — mondták. Mások úgy érzik, hogy a döntéseket túlzottan befolyásolja az apparátus egyoldalú véleménye. Nagyobb és rendszeres követelménytámasztást hiányolnak sokan, mások pedig a struktúramódosításra tettek javaslatot. Eszerint legyen a titkároknak egy, fő- munkatársi rangban levő helyettesük, de ne legyenek osztályvezetők és helyetteseik. Megint mások a 1 felügyelő titkári beosztásokat kérdőjelezik meg s amellett szavaznának, hogy az első titkár és helyettese mellett osztályvezetők irányítsanak szakterületeket. De elhangzott az is: az eddigieknél jobban kellene társadalma- sítani a politikai munkát, az apparátusban pedig a titkárok irányítsanak, ne csak felügyeleti feladatot lássanak el. Ily módon közvetlenül irányító titkárokra volna szükség. Amint látható: a kép meglehetősen sokszínű. Az azonban nyilvánvaló. hogy struktúraváltásra mindenképpen szükség van, s a döntés nem várathat magára. Már csak azért sem, mert többen elmondták: az apparátus tagjai hosszabb idő óta bizonytalanságban élnek, márpedig feldúlt állapotban nem lehet politizálni. Egyik pártbizottsági tagunk így fogalmazott: „Jó részük kétségbe van esve, mert nem látja a jövőt; más részük akar, de nem tudja, hogyan, s emiatt torz kísérletei vannak; harmadik részük a napi feladatokba menekül és azt hiszi, ez a helyes. Az országos pártértekezlet óta nem készült megyei elemzés! Senki sem bízta meg ezzel az apparátust... !” Fölvetették azt is: elképesztő, hogy mennyire nem jutnak információhoz az apparátus tagjai. Nem jutnak hozzá a pb anyagaihoz, előbb kap meg egy törvénytervezetet a KISZ, mint a pártapparátus, onnan kérik kölcsön. így nem lehet politizálni. Tájékozatlanabb megyebizottsági tag tette szóvá: mégis csak folyhat ott valamiféle munka, mert tőle rendre azt kérdezik: kit ismer, ki tudná ezt vagy azt az ügyet elintézni. A kívülállók szemében ugyanis az apparátusban — balkézről — mindent el lehet intézni. Mások a politikai munkatársak szakmai felkészültségét ismerték .el. de hiányolták mozgalmi és — szakmájukban — gyakorlati tapasztalataikat. Javaslatként hangzott el, hogy jobb volna, ha az alsóbb szervek már tapasztalatot szerzett pártmunkásaival oldanák meg a megyei utánpótlást. Általános megállapítás, hogy hivatalos-hivatali elfoglaltságuk miatt az apparátus tagjai keveset vannak a kommunisták, a közösségek között. Ezen okvetlenül változtatni kell. Kifejezték azt az álláspontjukat is, hogy az apparátus dolgozói elsősorban politikusok legyenek, és ne egy-egy szakterület kiváló ismerői. Egyesek itt is indokoltnak tartanák a személycserét, a pótlásnál azonban a rátermettség, a politizáló- és kapcsolatépítő készség legyen a meghatározó, hiszen mindenképpen több időt kell fordítani ezután a személyes beszélgetésekre. A megkérdezettek úgy látják: az apparátusban még kevés a kezdeményezőkészség, s eddig nem nagyon mutatkozott meg az új gondolkodásra való áttérés. Mindebből kiderül, hogy a nyilatkozók elsősorban nem elmarasztalóan , és kritikai éllel, hanem a jobbítás szándékával, bizalommal és a várható, szükséges változtatás igényével szóltak az apparátusról, felépítéséről és munkájáról. Többen is kifejezésre juttatták: nem arról van szó, hogy az apparátus a vezető testületek fejére nőtt, hanem arról, hogy az eddiginél korszerűbben,friss' gondolkodással, hatásosabban szolgálja a politikai vezetést. Tájékoztatás és nyilvánosság A tájékoztatás és a nyilvánosság kérdései ugyancsak gyakran kerültek szóba a beszélgetés folyamán. Kivétel nélkül mindenki szélesebb körű tájékoztatást igényelt. Volt, aki „megyei szóvivő” kijelölését javasolná, aki részletes tájékoztatást adna a sajtónak. Mások a testületi és az apparátusi munkáról várnának bővebb eligazítást. Ismét mások kifogásolták, hogy a megyei testületi ülésekről, döntésekről eddig nem kaphattak közvetlenebb tájékoztatást az alapszervezetek kommunistái. Szóvá tették azt is — amely ma már kialakuló- félben levő gyakorlat —, hogy az üléseken elhangzott vitáról is adjon részletesebb képet a sajtó. Ez a lakosság közügyekbe való bevonását is elősegítheti. Indokoltnak tartják továbbá, hogy a gazdasági és intézményi vezetők kapjanak legalább kivonatos tájékoztatást a döntésekről, hiszen végrehajtásukban meghatározó szerepük van. Helyi tájékozottságukkal egyébként elégedettek a pb tagjai. Nem szóltak viszont arról — és bizottságunknak ezt is kötelessége rögzíteni —, hogy az információt nem elég várni, az igényt hangsúlyozni. Az eredendő érdeklődés teljesebb tájékozottsággal járhat, hiszen a megszerzett információ bőségesen kiegészítheti az adott tájékoztatást. E megállapításhoz elég elmondani, hogy megyénk kommunistáinak egy része például még ma is ötventől (Folytatás az 5. oldalon.)
