Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-31 / 260. szám

1988. október 31., hétfő Somogyi Néplap Különdíj a hagyományőrző munkáért — Miikor az asszonyok megtudták, hogy kiállítást tervezünk, rögtön gyűjteni kezdték a kézimunkáikat : hímzéseket, kendőket, térí­tőkét, hogy mások is meg­csodálhassák — fogadott bennünket Beke István, So- mogyszentpál elöljárója a pénteken rendezett, kiállí­tással egybekötött fórumon. Igazán színes tárlatot si­került a látogatók elé va­rázsolniuk. A helyi népvi­selet és a rátétes kézimun­kák, szőttesek, példás el­rendezésben sorakoztak a szentpáli művelődési ház egyik helyiségében. — Hogyan gondoltak ar­ra, hogy ilyen kiállítást rendezzenek? — kérdeztük dr. Németh Istvántól, a két- helyi közös tanács elnöké­itől. Tavaly nyáron két fiatal: Farkas Ibolya és Mohai Gábor fölkeresett bennünket azzal a kéréssel: egy térké­pet szeretnének kérni falu­felmérő munkájukhoz... — Valóban így történt — helyesel Mohai Gábor —; aztán a térképeken kívül . még igen sokban támogat­tak bennünket mind a taná­cson, mind azoknál a há­zaknál, ahová bekopogtat­tunk segítségért. — Hogyan született a gon­dolat? Miért éppen So- mogyszentpálra esett a vá­lasztás? — Mindketten a műegye­temen vagyunk ötödéves építész hallgatók — folytat­ja Farkas Ibolya: — Az is­kolában minden évben meg­rendeznék a karóik számára egy versenyt, amelyhez a nyári szünidőben egyénileg vagy párasával dolgozatot kell elkészíteni. Én Kapos­váron nőttem föl, így esett a választás a somogyi épí­tészeti emlékek feldolgozá­sára. A megyei tanácson dr. L. Szabó Tünde aján­lotta a szentpáli nádas há­zakat. Értekezésünk első ré­szeként a falu történetét ku­tattuk. Ezután két hétre a községbe költöztünk, ahol nap nap után házról házra jártunk, és föltérképeztük a zsúpos házakat. Igen ritka az, ihogy ezekből tizenkilenc található egy községben. — A harmadik részben pedig a mai faluképet pró­bálták elemezni. A dolgo­zat a múlt év novemberé­ben készült el. — Ügy hallottam, már eredményről is beszámolha­tunk. — Igen — veszi át a szót ismét Mohai Gábor —; első helyezést értünk el, és a rektori különdíjat is meg­kaptuk. — Hogyan gondolták, hogy a kész anyag levetítését egy­bekötik egy építészeti fó­rummal itt a faluban? — fordultunk a megye főépí­tészéhez, dr. L. Szabó Tün­déhez. — Egy sorozat első része­ként rendeztük meg ezt az összejövetelt Szentpálon. El­sődleges célja az, hogy ösz­tönözze : az építkezéseknél nagyobb súlyt fektessenek a hagyományok ápolására, a régi motívumok megőrzésé­re, ezzel próbáljanak jelle­get adni az épületnek. Na­gyon örülök annak, hogy mind a szakma, mind a fa­lu lakói ekkora érdeklődést (tanúsítanak kezdeményezé­sünk iránt. Valóban nagy érdeklődés­sel figyelte mindenki a fia­talok előadását. Az ezután kibontakozott beszélgetés­ben pedig eredeti forrásból ismerhettük meg a szövés technikáját. Sok felszólaló utalt a helyi hagyományok­ra, a falu múltjára, sőt az elnevezés körüli Vitákra is. Többen szeretnék ugyanis módosítani a Tótszentpál és Varjaskér egyesítése után meghonosított Somogyszent- pál nevet. A fórum után a résztve­vők kötetlen beszélgetésen vettek részt. Zárszavában dr. Németh István tanácsel­nök bejelentette: szeretné­nek állandó kiállítást ren­dezni az összegyűjtött anyagból. Barna T. Zsolt Művelődéstörténeti dokumentum az Anjou-korból Megjelent a Nekcsei Biblia hasonmás kiadása A magyar lovagkor leg­gazdagabban díszített, a megrendelőjéről Nekcsei Bibliának elnevezett kódex hasonmását a napokban je­lentette meg a Helikon ki­adó. A washingtoni Kong­resszusi Könyvtár gyűjte­ményében őrzött, festett és írott remekművet Károly Róbert kincstárnoka, Nek­csei Demeter az 1300-as években készítette, valame­lyik általa emeltetett temp­lom részére. A művelődés- történeti dokumentum mé­reteit tekintve a legnagyob­bak közé tartozik, amely fennmaradt az Anjou-kor­ból. A kötetek másolói, il­letve képeinek festői min­den bizonnyal firenzei, sie- nai, illetve bolognai műhe­lyekben tanultak; a nagy­méretű iniciálék és a lap­széli képek a szentek életé­ből és a Bibliából vett je­leneteket ábrázolnak, vas­tag aranykeretbe foglalva. A Helikon kiadó a wa­shingtoni könyvtárral közö­sen adta közre az 1400 ol­dalas kódex 108 legdísze­sebb, legszebb Lapjának ha­sonmását, különleges kötés­ben: tokban, s az arany ­füsttel készült miniatúrákat aranyszínű fóliával nyom­tatva. A hasonmás kiadáshoz Dana Pratt, a Kongresszusi Könyvtár kiadói igazgatója írt bevezetőt, a kódex tör­ténetét ismertető tudomá­nyos nézeteket a Helikon kiadó foglalta össze. A ké­pekhez magyarázatul szol­gáló szöveget és a kódex művészi értékeiről szóló ta­nulmányt a tavaly elhunyt Dercsényi Dezső írta. A Nek­csei Bibliából összesen 8 ezer példány készült, ebből 6 ezer előjegyzésben kelt el. Az Újvidéki Színház Kaposváron A MÉSZÁRSZÉK NÖVEKVŐ ZAJA Akik mélyebben érdeklőd­nek a jelenkori magyar színjátszás iránt, régóta tud­ják: határainkon kívül né­hány magyar nyelvű szín­házi műhelyben figyelmet érdemlő munka folyik. Ezek közé tartozik az Űjvidéki Színház is, amelynek társu­lata pénteken érkezett rövid vendégszereplésre Kapos­várra, a Csiky Gergely Szín­ház vendégeként. Slawomir Mrozek Mészárszék című darabját mutatták meg a stúdiószínház közönségének. A társulat úgy érkezett hozzánk, hogy a híre jóval megelőzte, hiszen a szakla­pokba többször olvastunk beszámolókat, kritikákat elő­adásairól. Tudtuk, hogy az 1973-ban létrejött társulat a Közép-Európában föllelhető irányzatok között a legmo­dernebbeket tette magáévá. Nem is csodálkozhatunk ezen, hiszen a magyar mű­vészet legtöbb ágában a jugoszláviai magyar próbál­kozások a leginkább avant­gárd irányzatok közé tar­toztak a hatvanas-hetvenes években. Tehát a környezet nemcsak kedvezett a szín­ház modernségének: az egyetlen járható útnak is ez bizonyult. Szokatlanul kis létszámú társulatról van szó az újvidékiek esetében: alig több mint tíz színészük van. Rendezőjük pedig egyáltalán nincs. E látszólagos hátrány mégis erénnyé kovácsolódott az elmúlt másfél évtizedben, hiszen olyan jelentős rende­zők állítottak itt színpadra darabot, mint a ma már a magyar színháztörténet leg­nagyobbjai közt méltán em­legetett Harag György vagy a jugoszláv Radoslav Doric és Ljubomir Draskic. Emlé­kezetes előadásokat is ma­gük mögött tudhatnak az újvidékiek, például Dürren­matt Play Strindbergjét, avagy a Harag rendezte Há­rom nővért. Rep>er főárjukban többször is föltűnik Mrozek neve. Nem csoda, hiszen a kö­zép-európai avantgárd ha­gyományokat fölvállaló szín­ház számára elkerülhetet­len, hogy lépten-nyomon ne Szakszervezeti együttesek negyei találkozója Az aprók is fölnőnek A kaposvári katonazene­kar ezúttal népszerű ope­rettek kottáit vette elő,' hogy a nyitányként elhangzó dal­lamokkal kedveskedjenek a közönségnek a szakszerve­zeti együttesék megyei ta­lálkozóján, pénteken este, Kaposváron a Latinca Sán­dor Művelődési Központ­iban. Második .alkalommal szerveztek ilyet a somogyi megyeszékhelyen; ez volt az őszi szakszervezeti napok fináléja. Nemcsak a szák­szervezeti együttesek színe- java kapott meghívást a gá­lára, hanem kedves vendé­gek is, mint a kaposvári ka­tonazenekar és a Cantus kó­rus. A szakszervezeti együtte­sek őszi, megyei gálája nemcsak lehetőség a bemu­tatkozásra — hiszen a leg­kiválóbbaknak kijut belőle —, hanem a megbecsülést is kifejezi. A szereplőkét és a mecénásokét; a vállalatok, üzemek, a fenntartók áldo­zatvállalásának ilyetén tör­ténő megismerésére teremt lehetőséget ez az esemény. A somogyi amatőrmozgalom szegényebb lenne nélkülük. S hogy milyen színes, gaz­dag a szakszervezeti együt­tesek tevékenysége, példáz­ta a péntek esti gála. A leg­távolabbról a kis Somogy- tarnócáról érkeztek szerep­lők, ám ők is eljutottak már az országos elismerésig asz- szonykórusukkal. S hogy méltán, erről ismét meggyő­ződhettünk péntek esti si­keres szereplésük alkalmá­val. Tizenkét éve ismerjük — és ismerik máshol is — a kaposvári 503. számú ipari szakmunkásképző tanulói­ból alakult, szép nevű Roz­maring citerazenekart, amely Husi Gyula vezetésével a népzenei hagyomány ápolá­sát írta zászlajára. Vavrinecz Béla népdalfel­dolgozásait énekelte többek között a siófoki Bányász Női Kar — a hullámzó tó minden színét, hangulatát fölidézve — Tímár Imre kar­nagy vezényletével. A Ka­posvári Tanítóképző Főisko­la Cantus kórusa Ludmány Géza irányításával egy csok­rot nyújtott át azokból a repertoárokból, amelyekkel Debrecenben a Bartók Béla nemzetközi Ikórusfesztivá- lon is bemutatkoztak. A bűvész is jó, ha vi­gyáz, óvatos. Szerecz Róbert türkkjei „bejöttek”, ám fi­gyelmetlensége jobban lekö­tötte a nézők érdeklődését — nem Sikerült eloltania égő cigarettáját... Az aprók is felnőnék. A Latinca Sándor Művelődési Központ Somogy Tánc- együttese számíthat a még általános iskolás korú fiúk­ra és lányokra, akik Németh Ágnes vezetésével apránként felnőnek az együttesbe. Még néhány év, és a Tóth Lajos Általános Iskola diákjai a nagyokkal rophatják. Szat­mári táncuk sikerét a hálás közönség vastapssal jutal­mazta. A somogyi szakszer­vezeti művészeti együttesek gáláját a Somogy Táncegyüt­tes, illetve a Zengő népze­nei együttés műsora zárta. H. B. Balázs-Piri Zoltán és Venczel Valentin (Dórmán László felvétele) ütközzék a lengyel szerző­be. (Játszották már tőle az Emigránsokat, a Tangót, a Ház a határon című dara­bot.) A most látott darabot Luboslav Majera rendezte, s az előadás alátámasztotta előzetes várakozásunk jo­gosságát. Az újvidékiek pro­dukciója nem nélkülözte azt a feszültséget, amely Mro­zek finoman kezelt abszur­ditásában olyannyira benne vani. Mindenekelőtt az at­moszféra megteremtésében érezhettük: ismerik ennek a sajátos mrozeki színháznak a mélyebb rétegeit is. S ép­pen ennek birtokában lehet­séges, hogy a darab megfe­lelő pontjaira kerüljenek a hangsúlyok. Például arra, hogy a mészárszék egyrf növekvő zaja (újabb és újabb állatok érkeznek) el­nyomja a szomszédban levő filharmónia koncertjeinek zenéjét. Hátborzongató üze­net ez, amelynek felfogása után szeretnénk hinni: biz­tosan nem így van, túlzás az egész. Ám előbb-utóbb rádöbbenünk : a mészárszék dinamikusan fejlődő zaja napjaink reálisan létező ve­szélyei közé tartozik. S ta­núi vagyunk a filmharmó­niából kiszűrődő zene hal­kulásának is. Nem nyugtat­hat meg bennünket az sem, ha tudjuk: egyetemes jelen­séggel állunk szemben-. Ritkán jut el határainkon túl működő magyar színház Magyarországra, s még rit­kában részeltetik a kapos­vári közönséget abban a szerencsében, hogy megis­merhesse az ezekben a mű­helyekben folyó munkát. Ezért is volt nagy öröm lát­ni az Űjvidéki Színházat, s megnyugtató, hogy dolgoz­nak, értékterémtő munkára kapnak lehetőséget, bizo­nyíthatják: van (lenne) le­hetőség egységes magyar kultúra fennmaradására, amely nem függ az ország­határoktól. Szeretnénk re­mélni, hogy egyszer majd minden magyar nyelvű — határainkon túl működő —■ színház az újvidékihez ha­sonló légkörben dolgozhat. Talán a mostani előadás utáni ünneplésben is — an­nak ellenére, hogy remek alakításokat láthatott a kö­zönség (Venczel Valentinra és Balázs-Piri Zoltánra gon­dolunk elsősorban) — ezért is verődtek össze melegeb­ben és erősebben a tenye­rek. Varga István Zárva a kultúrház, nyitva a kocsma A lakosság egészségügyi helyzete a felszabadulás utáni időkben egy ideig ja­vult. Az utábbi évtizedben viszont aggasztóan romlik. Ennék legfőbb oka a helyte­len táplálkozás, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a moz­gásszegény életmód. Ezt dr. Koncz Gábor, a megyei ta­nács szociális és egészség- ügyi osztályának helyettes vezetője mondta Boglárlel- lén, a Balaton-parti közsé­gek és a háttértelepülések vb-titkárainak szociálpoliti­kával foglalkozó tanácskozá­sán. Előadásában azt is vizs­gálta, hogy a tanács mit te­het az egészségesebb életmód kialakításáért. Az alkoholfo­gyasztás visszaszorítása ér­dekében szigorítani kell a munkahelyeken az ellenőrzé­seket társadalmi összefogás- -, sál, s legalább a helytelen ivási szokásokat meg kell változtatni. Mit lehet tenni konkrétan is? Például a ki­sebb településeken — ahol a kocsma az egyetlen közös­ségteremtő létesítmény — vissza kell állítani a régi kultúrházakat, könyvtárakat, klubokat, ahol a falubeliek játszhatnak, művelődhetnek, beszélgethetnek, alkohol nél­kül is. Az alkohollal kapcsolatos tanácsi feladatokról és az ügyintézés hiányosságairól szólva dr. Kaszás Annamá­ria mondta el: a mulasztások oka leggyakrabban az, hogy nem mindig megfelelő a munkakapcsolat a tanács és más érintett szervek (pl. a rendőrség, az ügyészség, az alkoholgondozó intézet, a gyámhatóság stb.) között vagy nem megfelelően értel­mezik az eljárási törvényt. Ráadásul a szomszédok — főként félelemből — nem szívesen tanúskodnak az al-' koholisták ellen. Dudák Lajos, a szociális gondoskodásról és a szociál­politika hatósági feladatai­ról szólva felelt a kérdésre: ki kaphat és milyen formá­ban rendszeres vagy eseti segélyt? Főként ez utóbbi­nak az elbírálása jelent gon­dot a tanácsoknak, hiszen nagyon nehéz megítélni: ki­nek van rá igazán szüksége. A rendkívüli juttatásokat fő­ként az egyébként is szociá­lis segélyben részesültek kö­zött szokás elosztani. A jö­vőben már a többi rászoru­lókat is körültekintőbben kell figyelembe venni. Az elbírálás joga a társközség­ben az elöljáróságé, máshol a szakigazgatási szervé. A nyugdíjasok mellett eseti se­gélyt kaphatnak például azok is, akik beteg felnőtt ápolá­sa miatt huzamosabb ideig kiesnek a munkából. Ettől az évtől új lehetőség a cukor-' betegek meghatározott köré­nek anyagi támogatása, vala­mint a rokkantsági járulék is azoknak, akik 25. életévük betöltése előtt váltak rok­kanttá.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents