Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-28 / 258. szám

1988. október 28., péntek Somogyi Néplap 3 Ilyet nem szabad építeni! Ha a zsalut elveszik, a házfal összeomlik rint, a tervek legnagyobb részét engedélyezik is, de a használatbavétel előtt derül ki, hogy az épület belül hom­lokegyenest másként néz ki, mint ahogy az engedélye­zett rajzokon szerepel. Ezen talán úgy lehetne változtat­ni, ha a kisebb tájegységek­nek megfelelő ajánlott tei vek készülnének, bár az is igaz, hogy az eddig kínáli. tervek közül néhány elev? rossz. Nemcsak a felelőtlen épít- tetőket, építőket kell hibáz­tatni, hiszen vannak terve­zők is, akik többször is ja­víthatatlan rajzokat tesznek az építésügyi hatóságok asz­talára. A minisztérium kéri a tanácsokat, hogy ezeket a munkatársakat zárják ki a tervezői kollektívákból. A megyei főépítésztől meg­tudtuk, hogy már készül a somogyi tájra jellemző terv- katalógus, de eddig mind­össze hat elfogadható munka érkezett a pályázatukra. Ezért felkérték „Az év lakó­háza” pályázat megyei díja­zottjait is a további hat terv elkészítéséhez. A megyei ÉSZB évente csaknem há­romezer tervet véleményez, s ennek több mint felét azonnal elfogadhatónak ta­lálja. Leggyakrabban azért utasítják el a terveket, mert a ház nem illeszkedik az ut­caképbe. A megyei tűzoltóság kép­viseletében Heizler György a tűzszakaszok ikialakításá­nak kitételére hívta föl a figyelmet és kérte a tervező­ket, építtetőket, hogy a sza­bályoktól való eltérési enge­délyeket ne felmentésnek ve­gyék, hanem dolgozzanak ki ellensúlyozó műszaki megol­HETVBN ÉVE TÖRTÉNT ________________________________________________________________________ A polgári demokratikus forradalom Somogybán Tervek és tervezők Építészek és házépítők tanácskoztak Ezentúl is szükség van az építéstervező szakértő bizott­ságok munkájára — állapí­totta meg előadásában Schéry Gábor, az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium osztályvezetője csütör­tökön, Kaposváron azon a tanácskozáson, amelyre el­sősorban a magántervező­ket, a hatóságok képviselőit és az építőket hívták meg. Azon túl, hogy év közben több pályázaton is lemérhe­tő a megye építészeti mun­kája, minden évben közös értekezleten értékelik ezt a tevékenységet, ahol a részt­vevők elmondhatják tapasz­talataikat. Az építéstervező szakértői bizottságokat (ÉSZB) csak­nem két évvel ezelőtt hívták életre, azért, hogy ezek se­gítsenek az építészeti kör­nyezet alakításában. Mint az osztályvezető elmondta, ket­tős feladat hárul a bizott­ságra: kivált azt vizsgálják, hogy az épület mennyiben illik bele az adott tájba, de azt is ellenőrzik, hogy a terv nem vét-e a paragrafu­sok ellen. Az utóbbi az első­fokú építésügyi hatóság fel­adatkörébe is beletartozik, így hát a minisztérium sze­rint fölösleges, hogy a bi­zottságok is foglalkozzam;!* vele. Lőrinczné dr. Szabó Tünde megyei főépítész ké­sőbb elmondta, hogy á jövő év elejétől a megye egyetlen, kaposvári székhelyű ÉSZB- je az említett jogi kérdések­kel már nem foglalkozik. A minisztérium nemrégi­ben áttekintette a bizottsá­gok működését és így képet kaptak a tervezők és a ki­vitelezők munkájáról is. A tapasztalatok szerint még mindig nagyon sok az el­rontott terv, de a bizottsá­gok sokszor csak nagyvona­lú véleményt adnak az el­képzelt épületről s így a ter­vező nem kap iránymuta­tást, miként dolgozza át raj­zait. Figyelembe kell venni az építtető véleményét, még­is csak ő lakik majd az el­készült épületben, de a ter­vek nem mondhatnak el­lent a hatósági előírásoknak sem. Ott vannak például a típusterv alapján készült há­zak, amelyek ugyan vala­melyest átalakíthatok a majdani lakó kívánságai sze­Egyre tartalmasabb együttműködés Megyénk gazdaságában, idegenforgalmában, kultu­rális életében és közéletében ma már számottevő a kül- kapcsolatok kiépítése, to­vábbfejlesztése — állapítot­ta meg a közelmúltban a me­gyei párt-végrehajtó bizott­ság. Különböző szerveze­teink nemzetközi nyitásai, illetve a külföldi kezdemé­nyezések fogadása a mai gazdasági, politikai viszo­nyok között indokolttá tet­ték az ezzel kapcsolatos po­litikai irányítás, koordinálás és ösztönzés tapasztalatai­nak a számbavételét. Szük­séges az új feltételekhez va­ló alkalmazkodás fadatainak meghatározása is. Az össze­tettebb követelményrend­szer szemszögéből tartotta célravezetőnek a megyei párt-vb a testvérmegyei kapcsolatok mérlegelését és a teendők kialakítását. Somogy jelenleg Kalinyin megyével (Szovjetunió) Bje- lovár megyével (Jugoszlávia) és a Friuli-Venezia-Giulia tartománnyal tart fenn test­vérmegyei kapcsolatot. Az együttműködésnek gazdag, sokszínű múltja van. Főcél egymás életének, munkájá­nak, törekvéseinek, a párt- szervezetek, az állami szer­vek és a társadalmi szerve­zetek tevékenységének meg­ismerése, a tapasztalatok hasznosítása. így került sor a tanácsi, államigazgatási munka köl­csönös tanulmányozására, a megyék szakszervezeti, if­júsági szervezetei, a megyei lapok szerkesztőségei közötti együttműködésre, s egyéb szakmai, művelődési, egész­ségügyi és sportkapcsolatok kiépítésére. Kapcsolataink Kalinyin és Ciechanow me­gyével a legkiterjedtebb. (A bulgáriai közigazgatási át­szervezést követően 1988. január 1-jével a Kardzsali- val fennálló testvérmegyei kapcsolat megszűnt.) A megállapodásokban az önálló és kezdeményező, il­letőleg a kialakult hagyomá­nyokon nyugvó kapcsolattar­tást szorgalmaztuk a társa­dalmi és tömegszervezetek, intézmények, vállalatok ré­szére. Bjelovár megyével élénkítettük az együttműkö­dést a kishatármenti tele­pülések közéletében. A testvérmegyei kapcsola­tok kiépítése tette lehetővé, hogy a megyei pártbizottság politikai támogatásával az utazási irodák több baráti országba szervezzenek cso­portos utazásokat. Vala­mennyi útvonalban szerepel néhány napos testvérmegyei tartózkodás is. A kulturális és sportegyesületeket fenn­tartó intézmények a pártbi­zottság ajánlásainak megfe­lelően szervezték kapcsola­taikat. Kalinyinról, Kardzsa- liról és Ciechanowról irodal­mi antológia készült, továb­bá megjelent a megyéket kölcsönösen bemutató kiad­vány. Megállapítható tehát, hogy a hivatalos kapcsolatfelvéte­lek jegyéhen kialakultak a testvérmegyei együttműkö­dés alapelvei, keretei. Ezek több mint két évtizeddel ez­előtti kizárólagossága mó­dosult. Testvérvárosi kap­csolatok is létrejöttek, to­vábbá jelen vannak és soka­sodnak a vállalatok gazda­sági érdekű, az intézmények szakmai jellegű együttmű­ködései. Politikai szempont­ból a megyei pártbizottság eddig is támogatta a kap­csolatok szélesítését. Az együttműködésben nem a kötelező érvényre, hanem az orientáló kezdeményezésre helyezte a hangsúly t : ezért egyre inkább a spontán kez­deményezések, az önálló gazdasági, intézményi kap­csolatfelvételek szerepe vá­lik erőteljesebbé. A testület állást foglalt abban, hogy a barátság és a kölcsönös politikai tapasz­talatszerzés bizonyítása ér­dekében az eddigi kapcsola­tokat folyamatosan fenn kell tartani. A politikai kap­csolattartás keretein belül a mozgalmi együttműködés cseréjén túl a politikai ren­dezvényeken való részvétel, az előadócsere, illetve csere- üdültetés lehetőségeivel is. Kiemelték, hogy a testvér- megyei kapcsolatok meg­szűnése Kardzsalival nem indokolja a korábban kiala­kult és rendszeressé vált he­lyi, intézményi együttműkö­dés felszámolását. Ugyanak­kor a testület állást foglalt abban is, hogy megfelelő tá­jékozódás alapján megfon­tolja újabb testvérmegyei kapcsolatok kiépítésének le­hetőségét. Dr. Tröszt Tibor 18 elsőéves kezdte meg az idén tanulmányait a szőcsénypusz- tai erdészeti szakmunkásképzőben. A gyakorlati oktatáson az erőgép (karbantartásával foglalkoznak. Okker Ferenc szak­oktató irányításával a ihcngerfcjtömités cseréjét végzik A testvérmegyei kapcsolatok tapasztalatai dásokat. 1918. október 28-án, a Ma­gyar Nemzeti Tanácshoz a megyében elsőként a kapos­vári Demokrata Kör, majd másnap a függetlenségiek pártköre csatlakozott. Októ­ber 2ö-én este a szociálde­mokratákkal pártgyűlést tartottak, s ezen nyilváno­san is kimondották csatla­kozásukat. Másnap reggel a helyi szociáldemokrata párt- szervezet felhívással fordult a lakossághoz. Ebben a pol­gári társadalom biztonsága mellett kijelentették, hogy „Mi nem rombolni, hanem építeni akarunk! Az új Ma­gyarországot akarjuk létre­hozni, amelyben a tisztes­séges munka mindig megta­lálja a boldogulását.” A vértelen polgári forradalmi változásért, amely véget ve­tett a monarchikus rend­szernek és hazánkat rövide­sen Európa legdemokratiku­sabb államává tette, a szo­ciáldemokrata párt is kész volt harcolni. 1918. november 1-jén, dél­után 15 órakor a három párt a Turul Szálló (ma Dorottya) nagytermében kimondotta a Nemzeti Tanácshoz való csatlakozását és megalakí­totta a Kaposvári Nemzeti Tanácsot. A tanács 56 tagja megvá­lasztotta a végrehajtóbizott­ságot, melynek alelnökei Bók Zalán Lajos és Goiten Gábor két liberális polgári ügyvéd mellett, a szociálde­mokrata párt elnöke Tóth Lajos nyomdász gépmester lett. Rövidesen a tanácsnak újabb és újabb csoportok, foglalkozási ágak jelentet­ték be csatlakozásukat. No­vember 4-én a helyőrség tisztikara és legénysége, il­letve a csendőrség és a rendőrség is csatlakozott a tanácshoz. A polgári liberális válto­záskor szinte a megye egész közigazgatása megtalálható volt a helyén, és igyekezett magához ragadni a további „kezdeményezést”. Novem­ber 5-ig a régi apparátus va­lóban hegemon szerepet töl­tött be. Különösen az akkor megalakult njegyei nemzeti tanácsban ragadta magához a vezetést, Széchenyi Aladár gróf, kormánybiztos főispán­nal az élen. A hatalmat megszerző és arra jogot formáló liberális polgárság a szocialistáknak — csak laza pártszövetség­ben — a forradalmi energia levezetését szánta. Feladatul a földéhség csillapítását jó szóval és a meghirdetett földhöz juttatás törvényes mederbe terelését szerették volna rájuk osztani. Közben a polgári személy- és va­gyonbiztonság védelmére önkéntes-zsoldos nemzetőr­séget szerveztek. Ezt a központi rendeletre létrehozott karhatalmi szer­vezést az első hetekben még némi rokonszenv kísérte. Később, amint a téli időjá­rás miatt mind a politikai helyzet, mind a szolgálat ne­hézzé vált, a szolgálatból a polgárság elmaradt. Vidék- szerte pedig csak a vagyo­nosabb parasztok, kereske­dők és iparosok jelentkeztek szolgálatra. A hónap végén a mernyeiek világosan érté­sére is adták mindenkinek: — „Az urak által alakított, őket védelmező, de az állam által nagy költséggel fize­tett nemzetőrségre semmi szükség nincs, azt megszün­tetik!” Rövidesen, december derekától már annyira le­apadt a nemzetőrség száma, hogy a járási székhelyeken kívül sehol sem tevékeny­kedtek. A nemzetőrség mel­lett a kötelező polgárőrség szervezése is megkezdődött. November 7-től már a pol­gárőrökkel megerősített ka­tonai és rendőri járőrök vi­gyáztak a város éjszakai nyugalmára. Amíg Kaposvá­ron, leszámítva a december 11—12-i éjszakai nagyará­nyú fosztogatást, rend volt, addig vidéken fellángolt az osztálygyűlölet és a sokszor vele járó fölösleges pusztítás is. Az anarchikus fegyveres fosztogatástól és föllépéstől a munkások elhatárolták magukat és igyekeztek a közrendet, a munka és a termelés rendjét biztosítani. A megyében a leszerelt ka­tonák mintegy 7—8000 pus­kát és pisztolyt megtartot­tak, és ez 1918—19 forduló­ján, az anarchista föllépése­ket, fosztogatásokat biztosí­totta. A szervezett munkások a jogos népharcot és igazság­érzetet elválasztották az esztelen pusztítástól és rab­lástól. A munkásság érde­keit védő és szolgáló fegy­veres erő már november 5- én megszületett: amikor mintegy alegységnyi „mun­kás-nemzetőr” később hiva­talosan is fölvette a mun­kásőrség nevet, megkülön­böztetve ezzel magát a pol­gári nemzetőrségtől. Decem­ber 12-ig, Kaposvár kifosz­tásáig, a polgárság és a köz- igazgatás vezetői a szolgála­tukat munka után ellátó munkásőröket igyekeztek különféle gazdasági indok­kal leszerelni, a létszámukat csökkenteni. Amikor viszont bajba kerültek az eddig el­ért eredmények, a közbiz­tonság érdekében azonnal megtalálták őket. Maga a főispán írta 1918. évi össze­foglalójában, hogy „decem­bertől Kaposváron a mun­kásőrség és a rendőrség, a volt 44. gyalogezred poszt­jával karöltve tartja fenn a rendet.” A polgári forradal­mi eredmények továbbfej­lesztése, a baloldali fordulat 1919 februárja óta fokozato­san is érezhetővé vált. Ek­kor a szociáldemokrata párt- szervezet osztályharcos tag­jai és az ott tevékenykedő mintegy . harminc, magát már kommunistának tartó munkás, a földek, a nagy­birtokok és az üzemek szo­cializálását vallotta prog­ramjául. Kenyértörésre a februári fordulat után, március 10-én került sor, amikor a mun­kástanács baloldalának nyo­mására egy háromtagú di­rektórium átvette a megye fölötti közigazgatási és poli­tikai hatalmat. A fölfegyver­zett munkások: a megyei munkásőrség mindenütt biz­tosította a rendet és így So­mogy megye példája lett a hatalomátvételnek országo­san is. A Tanácsköztársaság kikiáltása előtt a somogyi dolgozók tizenegy nappal megkezdték a közigazgatás és a politikai élet széles kö­rű demokratikus irányítását. Andrássy Antal A résztvevők kifogásolták, hogy sokszor ellentmondáso­kat találnak az Országos Építészeti Szabványban. Ja­vasolták, hogy az ÉSZB a típushibákról, az építési' ha­tóság a hiányosságokról ké­szítsen közös kiadványt, amelyet a tervezők és a ki­vitelezők is igen jól hasz­nálhatnának. A tanácskozás végén elhangzott, hogy ezt az építéstervező szakértő bi­zottság finanszírozza. Faragó László ÉPÍTŐIPARI STATISZTIKA A Statisztikai Kiadó Vál­lalat gondozásában megje­lent a KSH 1987. évi Építő­ipari statisztikai évkönyve. A kiadvány adatsorai átte­kintést adnak az építőipar termelési szerkezetének vál­tozásairól, a magánéipítkezé- sek és a kisszervezetek fej­lődéséről, és még sóik .más szakmai kérdésről. A számsorokból kitűnik, hogy 1975 és 1987 között az ágazatban foglalkoztatottak aránya az állami építőipar­ban 34-ről 24 százalékra- csökkent, a szövetkezeteknél egy százallékkal emelkedett,

Next

/
Thumbnails
Contents