Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-03 / 236. szám
1988. október 3., hétfő Somogyi Néplap 5 Dante, Paget, Munkácsy MAGYAR KÖNYVEK A FRANKFURTI KÖNYVVÁSÁRON A magyarországi kiadók csaknem mindegyikét képviselve mintegy 1500 könyvet mutat be a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat az október 5-én kezdődő frankfurti könyvvásáron, a könyvszakma legnagyobb nemzetközi fórumán. A 240 négyzetméternyi magyar kiállítási területen az Akadémiai és a Corvina kiadó idegennyelvű könyveinek teljes választékát kínálják, s az állami vállalatok mellett — ez évben először — bemutatkoznak az újonnan alakult, kisebb kiadói műhelyek is, mint a Maecenas, a Láng, a Csokonai, a Hungária Sport. A könyvvásár „Nemzetközi szép könyv” bemutatóján 15 kötetből álló kollekció ad ízelítőt a hazai kiadók legimpozánsabb kivitelű munkáiból. A kiállított gyűjteményben ott lesz az eredeti metszetekkel díszített John Paget-féle útirajz Magyar- országról és Erdélyről, valamint egy Munkácsy- és egy Rembrandt-album, továbbá Dante Isteni színjátéka Salvador Dali grafikáival illusztrálva. A kínálatban könyvritkaságnak számít a Láng kiadó ezer számozott példányban megjelentetett Bartók emlékkönyve, amely a zeneszerző saját javítású kottáinak fakszimiléjét adja közre, s tartalmaz egy Borsos, Mik- lós-rézkarcot is. A frankfurti vásáron minden évben van egy kiemelt téma, ezúttal ezt a fő vonulatot az Itáliával kapcsolatos könyvek, illeíve olasz szerzők munkái képviselik. Ebben a mustrában Magyarország 24 olasz vonatkozású kiadvánnyal vesz részt, egyebek közt Révész Tamás Róma-fotóalbumával, Dino Buzzatti és Italo Cal- vino egy-egy magyarul megjelent regényével, valamint Az ősi Itália, A római világ és Az érett reneszánsz című kötetekkel. A Kultúra Külkereskedelmi Vállalat az idén első alkalommal nemcsak mint kereskedő cég, hanem mint önálló kiadó is jelentkezik Frankfurtban : bemutatja a Babits Mihály költeményeiből válogatott magyar és angol nyelvű versgyűjteményt. KASTELYSORS „Kastélyok felújítását^ és a hasznosítására van már megfelelő tapasztalat, ezeket érdemes volna felhasználni, néhány esetben azonban különös dolog történik. A csombárdi kastélyt például a Sáév kívánta felújítani és vendégházként hasznosítani. Ehhez a munkához ötmillió forint támogatást kapott a Műemléki Felügyelőségtől. A tetőjavításon kívül más nem történt itt, a Bázis Dél-dunántúli Építőipari Vállalat — a jogutód — most nyereséggel akarja visszaadni a megyének.” Ez a néhány mondat a megyei tanács végrehajtó bizottságának július 5-i üléséről szóló tudósításban szerepel. Kastélyügyben Gálos- fán tanácskozott akkor a testület: jó és rossz példákat értékelve. A megyében jelenleg 56 kastély áll műemléki védelem alatt. S van még vagy 50 régi kastély, kúria. Közülük is több érdemelné meg, hogy megmentsük az utókor számára. A védettek közül csak 24 hasznosítása kedvező jelenleg: vagyis új funkciót kapott az épület, úgy, hogy megmaradtak építészeti és műemléki értékei. A szakemberek 25 kastély hasznosítását minősítik elfogadhatónak. Ezekben iskolák, szociális otthonok, könnyűipari üzemek, illetve intézmények működnek. Műemléki védelem alatt álló hét kastély magára van hagyva. Az egyik közülük a csombárdi. A tudósítást követően Szabó Gyula, a Bázis Dél-dunántúli Építőipari Vállalat vezérigazgató-helyettese írta július 12-én megjelent levelébe!} a következőket: „A kastélyról, annak hasznosításáról, elképzeléseiről az előterjesztők nem kérdezték meg a vállalat vezetését, így annak véleményét nem ismerhették. Az épület felújítási munkáira az Országos Műemléki Felügyelőség 3,387 millió forint támogatást biztosított, melyhez a Sáév jelentős vállalati, valamint társadalmi munka szervezése mellett 2413 millió forint saját ráfordítást eszközölt. Az épületen 1986-ig elkészültek a födém, a tetőszer- kezet, a tetőfedés, a belső vakolatok, azóta a kivitelezés — jelenleg is szünetel. A Bázis Dél-dunántúli Építőipari Vállalat már az egyesülésnél is kifejtette, hogy az épületre igényt tart, ezért a vállalat »sem nyereséggel, sem anélkül« nem kívánja azt eladni a »megyének«. Jelenleg is több hazai és külföldi partnerrel folytat tárgyalást az épület jellegének megfelelő hasznosítása érdekében. A megállapodások létrejötte után az épület felújítását befejezzük, s hisszük, hogy értékmentő munkánkkal hozzájárulhatunk a megyei kastélyprogram sikeres megvalósításához is.” Kedvező fordulat. A baj csupán az, hogy nem tartott sokáig. Két hónappal később — szeptember 20-i dátummal — Mischl Róbert vezérigazgató a következő levelet küldte a megyei 1a- nácshoz: „... vállalatunk nincs abban a helyzetben, hogy az épület méltó helyreállításához szükséges pénzt elő tudja teremteni. Ez a helyzet évekig is eltarthat. Készséggel átadjuk az épület tulajdonjogát ha a megyei tanács — vagy egyetértésével az OMF — a helyreállításhoz alkalmas partnert talál. Vállalatunk csak az általa elvégzett munkák ellenértékére tart igényt.” Ügy látszik, nemcsak a szerencse, hanem a lehetőség is forgandó. A különös csupán az, hogy ilyen gyorsan. Dr. K. I. Ami siker, az í Mindnyájan tudjuk a történelmi leckét, pár sorban ide idézni tán mégsem fölösleges. Ugye kezdetben va- la a holland, majd angol forradalom, és ami utána következett: a kontinens, később Amerika fejlődésétől többé-kevésbé független és eltérő sajátos angol modell, amely sokak szerint máig is az „ideális demokrácia”. De már Cromwell idejében fölmerült a polgár teljes (gazdasági) szabadságát biztosító liberalizmus és az egyenlőséget lehetővé tevő demokratizmus ellentéte — ez utóbbit a levellerek követelték, bele is buktak. S ez a kettősség máig végigvonul a tőkés világon. Ott küzdött a francia forrada. lomban is, amely Rousseau eszméit követve a közérdek nevében az egyenlőséget állította előtérbe, noha végül itt is a (kizsákmányolást is megengedő) burzsoá szabadságelv kerekedett felül. Németországban és tőle keletre viszont a korábbi felvilágosult abszolutizmu. sok engedményeket tevő, egyenlősítő, felülről szabályozó gyakorlata érvényesült, amely liberális és demokratikus elemekkel bár, de erőteljes állami beavatkozás révén fogta ki a szelet a forradalmi szelekből. Amely szelek — főként Marx és Engels, Németországban, /pedig még Lassalle hatására — a XIX. század második felében már komolyan veszélyeztették a félfeudális meg a kibontakozó kapitalista rendet. Az amerikai fejlődés eltért ettől, ott az állam- és a polgári érdekeket képviselő, de a népesség egészének javát is szükségképpen szem előtt tartó államigazgatás, bürokrácia máig is gyengébb, nincs szociáldemokrata út, erős az állampolgárok helyi igényeinek megfelelő közvetlen demokratikus beleszólás, míg az állam egy vékony „politikai elit” irányítása alatt áll. Hogy ez az elit milyen, azt bőségesen dokumentálja az irodalom. Azt pedig, hogy miféle a mai angol, amerikai vagy francia jobboldali „elit” vezette konzervatív előretörés, azt mindnyájan jól látjuk, s akár vezércikkekből is megtudhatjuk. E sorokban sem a polgári demokratizmus (és a liberalizmus meg a nyugati típusú állami beavatkozás, szociáldemokrácia) mítoszainak „leleplezése” a cél, csak annak hangsúlyozása: a tőkés világ munkásosztályának jóléte áttételesen a — jól- rosszul — megvalósult szocializmus létének is következménye. Így az egy évszázadig durván elnyomott amerikai szakszervezeti mozgalom nem kis mértékben annak köszönheti erejét, az amerikai munkás jól fizetett státusát, hogy a tőke valóban mindenható urai mindennél jobban féltek attól, hogy az amerikai munkás „bolsevizálódik”. Még a profit jó részéről is hajlandók voltak ennek érdekében lemondani. Az objektivitás jegyében azonban nemcsak erről kell szólnunk, hanem sokkal inkább a tőkés világ kétségtelen sikereiről, hiszen az utóbbiakból a szocialista társadalmak is okulhatnak. Utóvégre nálunk is van állami irányítás, viszont megszűnt a magántulajdon meghatározó volta. Csakhogy épp most adunk újabb teret a piacnak, és (olykor a liberalizmusra is emlékeztető) versenynek — ennyiben tehát közeledünk a crom- welli demokrácia formáihoz, ugyanakkor létezik széles körű részvétellel támogatott demokratikus választás, van a (ha tetszik: rousseau-i) közérdeket kifejező egyenlőség (azaz a fogyasztás és lehetőségek valamelyes egyenlősége), de a szocializmusban megengedett új alkalmak némelyeket a piac követelményeinek kielégítése helyett a piaci légy szemtelenségére késztetnek — és ezt megannyi mást csak a kis közösségekben iS érvényesülő közvetlen demokratizmus (és bizony, itt Amerikától is tanulhatnánk), meg a nagy dolgokban való konszenzus szabályozhatja egészséges, hatékony, korszerű szintézisben. Mindez közvetlenül utal a nálunk kimunkálandó elvi és gazdasági feladatokra, de a következtetések levonása mindnyájunk közös (mondhatni össznépi, nemzeti vagy éppenséggel internacionalista) feladata, ámde halaszthatatlan. Ehhez szükséges a kapitalista fejlődés, gazdaság, társadalom, politika, állam, osztályok, rétegek viszonylatainak történelmi és jelenkori átfogó kritikus vizsgálata. Amelyből a tanulságok sem hiányhozhatnak. Hiszen ami siker, az siker, ami jólét, az jólét, és mindebből mi is — ma is — sokat tanulhatunk. Nemcsak technológiát, hatékonyságot, munkafegyelmet, < hanem a társadalmi-állami beavatkozás módszereit tekintve is. Akár a tőkés világot, akár a szocialista tábort vizsgáljuk: történelem, társadalom, politika, gazdaság — összefonódó diszciplínák, és épp összekapcsolódásukban érdekelnek mindinkább, hiszen rólunk szól a mese: közös múltunkról és jövőnkről. Sem a múltat, sem a jelent, sem a társadalmat, sem gazdaságát nem lehet egymástól függetlenül vizsgálni. Pedig vizsgálni kell, mert különben mitsem értünk abból, ami történt s történik velünk. Márpedig ennek ismerete nélkül moccanni sem lehet. Kristő Nagy István 1948-as emlékhely Szőlősgyörökön Kiállítás Vasarely műveiből Szőlősgyörök lakóinak régi, dédelgetett terve volt, hogy a község * történelmének legdicsőbb eseményét idéző, s azt az utókornak is örökül hagyó emléket állítsanak. 140 éve, 1848. szeptember 30-án történt, hogy az osztrák császár zsoldjá- ban a szabadságharc eltip- rására törő Jellasics csapatainak garázdálkodását és fosztogatását megelégelve kaszát és vasvillát ragadott Szőlősgyörök népe. A környék községeinek nemzetőreit is segítségül híva egy 200 szekérből és 600 kísérő fegyveres lovasból álló ellenséges osztagot kergette szét. A krónika szerint a község vásárterén lezajlott összecsapás után ezek közül csak kevesen érték el a Drávát. Az egykori győztes csata helyszínén a község lakóinak összefogásával emelt emlékművet ünnepélyes keretek között szombaton avatták föl. Teveli Lajos elöljáró elmondta: a helyi lakosok tö-' rekvése szerencsésen találkozott a lengyeltóti nagyközségi pártbizottság, valamint a megyei levéltár kezdeményezésével. Az emlékhely alig egy hónap alatt épült meg, s a társadalmi munkában kiemelkedő része volt a község hat kőművesének. Az emlékhely nemcsak a hagyományápolást és az elődök tiszteletét példázza, hanem az összetartozás és a lakóhelyükhöz való kötődés érzését is erősíti a sző- lősgyörökiekben. Egyben méltó helyszínt ad ahhoz, hogy a község lakói ezután minden év szeptemberének utolsó napján 1848 hőseire s a fegyveres erők napjára emlékezzenek. Az úttörő harsonások jele, valamint a Himnusz el- éneklése után Takács József, a nagyközségi pártbizottság titkára mondott beszédet. ízesen, élménysze- rűen idézte föl a 140 évvel ezelőtti helybeli eseményeket: — Jellasics seregének jobb szárnya szeptember 18-a és 23-a között vonult itt át rabolva, erőszakoskodva. A lakosság terményét és javait az egyik környékbeli domboldalba ásta el, és a Jama patak melletti nádasba menekült. Megne&zelték ezt a horvát katonák, s közülük nyolc a község csordáját akarta elhajtani a ko- tyori és a csiralapi erdőből. A jól őrző komondorok azonban felbőszítették a gulyát, és a lovasok közé vágtattak, s azok jobbnak látták kereket oldani. Ha a kutyáink nem ijedtek meg a támadástól, akkor mi sem, mondták ennek hallatán a györökiek, s megkezdték a felkészülést az ütközetre. A szónok a mai lakosság összefogását dicsérve külön is köszöntötte a 42 éve a faluban tanító dr. Koltay Pétert, aki a település történetét kutatja s akinek köszönhető, hogy hiteles képünk van az egykori ese ményekről. A köztiszteletben álló tanár nemcsak a fennmaradt írásos anyagokból, hanem az egykori népfelkelők még élő leszárma- zottaitól is gyűjtött adatokat falukrónikájához. Ebből derül ki az is, hogy a kaszás parasztcsapat az emlékmű közelében ma is álló Kalafatics-ház udvaráról indult rohamra. Az ünnepi beszédet követően a helybeli iskola úttörői adtak műsort, majd a nagyközségi párt-, állami és társadalmi szervek, valamint Szőlősgyörök lakosságának képviselői megkoszorúzták az emlékművet. Ilyen kiállítást először rendeznek az NSZK-ban Vasarely műveiből. A jelentős művészeti eseményt, amellyel Fellbach város is tisztelegni kíván Victor Vasarely világhírű munkássága előtt, Friedrich- Wilhelm Kiel főpolgármester nyitotta meg. A baden—württenbergi Fellbachban, Pécs testvér- városában vasárnap délelőtt kiállítás nyílt a pécsi Victor Vasarely Múzeumban őrzött alkotásokból. A 80 éves nagy művész, Pécs város szülötte munkáiból festményeket, szőnyegeket, rajzokat és grafikákat mutatnak be a( fellbachi városházán. A fafaragótábor résztvevői ajándékba adták ezeket a gyermekjátékokat Marcalinak, hogy lakói örömüket leljék bennük. Voltak, akik másként gondolták! Tönkretették.
