Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-24 / 254. szám
2 Somogyi Néplap 1988. október 24., hétfő Az alkotó vitákra nagy szükség van (Folytatás az 1. ódáiról) zető szerepre. A továbbiakban kifejtette, hogy a gazdaság eredményei Fejérben ugyan még mindig sokkal jobbak az országos átlagnál, de a másutt tapasztalható gondok, kedvezőtlen jelenségek már itt is jelentkeznek. A hibák kijavításának ösztönzése, a jobb munkához szükséges politikai feltételek megteremtése a munkahelyi kommunista közösségek fontos kötelessége. A megyei pártbizottság első titkára beszélt arról is, hogy a párt megújulásának fontos feltétele a testületek munkájának megújítása. Fejérben a pártdemokrácia szélesedését, kiteljesedését jelzi, hogy a pártbizottságok titkárait a legtöbb helyen a küldöttek, illetve összevont taggyűléseken maga a párttagság választotta meg. Jelenleg a testületek többsége alkalmas az időszak követelményeinek megfelelő tevékenységre, de a munka további javítása érdekében folyik a pártbizottsági vezetők, tagok munkájának véleményezése. A megyei első titkár arra biztatta a fórumon is az alap- szervezeteket, hogy saját területükön is végezzék el az értékelést, minősítsék személyre szólóan a vezetőség tevékenységét. Fejérben már gyakorlattá vált a kettős jelölés, s a jelöltek, küldöttek nyilvános bemutatása a döntéshozatal előtt. A vitaindító előadás után ötvenen kértek, s idő hiányában huszonnégyen kaptak szót. Délután felszólalt Berecz János. Bevezetésként hangsúlyozta, a kommunista fórum összehívása nem egy esetleges pártértekezletet helyettesíthető „pótcselekvés” volt, hanem hasznos, a közvetlen véleménycserére és vitára lehetőséget teremtő eszmecsere. Hasznos volt azért, mert fontos, hogy napjainkban a párt is gyakrabban hallassa szavát. Az alkotó, szenvedélyes vitákra nagy szükség van. De közben figyelni kell arra, ne kopjon meg az egymás iránt érzett felelősség, a belső szolidaritás. A fórumon, és másutt is felvetették, hogy nagyon fontos, hogy a párt minél előbb visszaszerezze az elmúlt években iránta megrendült bizalmat. Azt azonban — hangsúlyozta Berecz János —, csak akkor tudja visszaszerezni, ha van cselekvési programja és cselekszik is. A továbbiakban arról szólt, hogy fel kell gyorsítani a reformfolyamatokat mind a gazdaságban, mind a párton belül. A kibontakozás segítésének hatékony eszköze lehet az Országgyűlés legutóbbi ülésén elfogadott társasági törvény, az lesz majd a jövő tavaszra kidolgozásra kerülő bér-, költségvetési és tervgazdálkodási reform és az új szociálpolitikai terv. Elvégzik az adórendszer módosítását is, bár — hangoztatta a KB titkára — annak megítéléséhez, hogy ez a gazdasági eszköz mennyire hatékony, még rövid az idő. A továbbiakban arról beszélt Berecz János, hogy a párt megújulásában nagy szerepük van az alapszervezeteknek, annál is inkább mert a politikai munkának a lakóterületeken is mind nagyobb jelentősége lesz. Napjainkban sok kínlódással, vívódással keresi a párt a megújulás útját, s az, hogy ezt minden pártszervezet a maga igényei szerint végzi el, jó dolog. A kommunista fórumon felszólalók többsége arra keresett választ, miként tudnak megújulni, megnövekedett feladatuknak eleget tenni, a párt politikáját ségíteni az alapszervezetek. Ahhoz, hogy igazán aktívan politizáló egységekké váljanak, meg kell tanulniuk az önállósággal élni. De ugyanakkor elvárják azt is, hogy érezzék a párt számít rájuk, segít megteremteni megújulásuk feltételeit. Olyan pártra van szükség — hangsúlyozták a felszólalók —, amely önálló platformmal rendelkezik, nem ragaszkodik a dogmákhoz, vállalja a tévedés lehetőségét, azt be is meri vallani, s egyenrangú partnerként kezeli a párttagságot és a tömegszervezeteket. A fórumon a székesfehérvári párttagok egy csoportja levelet adott át az elnökségnek, amelyben kérték, hívják össze soron kívül a székesfehérvári városi pártértekezletet. Ügy ítélték ugyanis meg, hogy az országos pártértekezlet óta kívánatos és lehetséges változások Székesfehérvárott nem következtek be. Az eszmecsere során 214-en csatlakoztak aláírásukkal a javaslathoz, amelyet a városi pártbizottság testületé vitat majd meg. A fiatalok érdekeik határozott képviseletét kérik Egymillió-háromszázezer szervezett fiatal dolgozo és tanuló képviseletében 310 küldött tanácskozott október 22-én a SZOT központi iskolájában a szakszervezeti ifjúsági munka megújításáról, a fiatalok élet- és munkakörülményeiről Sisakos transzparenseket vivő diákok tüntetnek a tokiói nemzetközi repülőtér bővítési terve ellen (Folytatás az 1. oldalról) ról. Elmondta, hogy a társadalom minden rétegében elemi erővel tör fel a nagyobb demokrácia iránti igény. A szakszervezeti mozgalomnak is meg kell újulnia. A szakszervezetek alapvető feladata az érdekérvényesítés és az érdekvédelem. A vitákban olyan vélemények is elhangzottak, hogy a szakszervezetek ezentúl ne rangsorolják az érdekeket, hanem minden érdeket továbbítsanak a megfelelő döntési helyre. A szervezett dolgozók fontosnak tartják, hogy a szakszervezetek minden lényeges kérdésben önálló koncepciót alakítsanak ki. A SZOT titkára utalt arra, hogy ez a munka már megkezdődött: elkészült a szakszervezetek bérpolitikai koncepciója, s folyamatban van szociálpolitikai és foglalkoztatáspolitikai állásfoglalásának kidolgozása. Végezetül a szakszervezeti törvény megalkotásának szükségességéről fejtette ki gondolatait. Mint mondotta, a tagság fontosnak tartja, hogy a szakszervezetekről szóló törvény előterjesztője, de legalábbis társelőterjesztője az országgyűlésen a szakszervezett mozgalom képviselője legyen. A tanácskozás szekcióülésekkel folytatódott. A szak- szervezeti ifjúság helyzetét elemző munkacsoportban szinte valamennyi olyan kérdés szóba került, ami a fiatalok életkörülményeit befolyásolja. Többféle nézőpontból megfogalmazott felszólalások hangzottak el a bérreformról, a lakáshoz jutásról, az oktatási reformról, a munkanélküliségről és az üdülésről. Néhány kérdésben valamennyi felszólaló egyetértett. Abban például, hogy a kormány legutóbbi, ifjúságra vonatkozó feladattervét nem fogadják el, mert, mint mondták, az a lényeges kérdéseket megkerüli. Tiltakozásukat fejezték ki az ülés résztvevői az ellen, hogy a Munka Törvénykönyvében eltöröljék a szákszervezeti bizalmiak egyetértési jogát a dolgozók alapbérének megállapításakor, illetve a kitüntetések, jutalmak odaítélésekor. A felszólalók szerint ez az intézkedés súlyosan csorbítaná a szákszervezeti bizalmiak jogait. Az adóreformról többen elmondták, hogy csák olyan formában fogadható el, amely az egy személyre jutó jövedelmet a társadalmi minimum mértékéig nem adóztatja meg. A bérreformról elhangzott: arra kell törekedni, hogy a jövőben a bérek fedezzék a munkaerő bővített újratermelésének költségeit. A küldöttek többsége kifejezte azt a kívánságát, hogy a lakáshoz jutás legyen alapvető emberi jog, s mint ilyen, kerüljön be az alkotmányba. A SZOT-tól azt kérték, hogy dolgozzon ki átfogó lakáspolitikai koncepciót, és ezt juttassa el a kormányhoz. Élesen és so kan foglalkozták a vitában a munkanélküliséggel. A munkához való jog a küldöttek szerint nemcsak szó cialista vívmány, hanem alapvető emberi jog. A szakszervezeti ifjúsági mozgalom helyzetével fog laikozó munkacsoportban a legélénkebb vitát az ifjúsági ' tagozatok jövőjének kérdése váltotta ki. Több órás eszmecsere eredményeként arra az álláspontra jutottak, hogy a jelenlegi helyzetben nem tartják célszerűnek a tagozatok megszüntetését, viszont számukra nem egyszerűen jogkörük bővítését, hanem valódi szakszervezeti jogokat kérnek. Többen elmondták, hogy erősödik a bizalmi válság a fiatalok körében a szakszervezetekkel szemben is. Ez a folyamat még visszafordítható, de ehhez arra van szükség, hogy a szakszervezetek dolgozzák ki ifjúság- politikájukat, s az abban megfogalmazottakat következetesen képviseljék. A fiatalok helyet kérnek képviselőiknek a mozgalom vezető testületéiben, s igénylik, hogy nélkülük sehol se döntsenek az ifjúságot érintő kérdésekben. A szakmunkástanulói alap- szervezetekben folyó munkáról szólva egy másik szekció ülésén megfogalmazódott: a szakszervezeti ifjúsági alapszervezetek ismerjék el a mozgalom egyenrangú szervezeteiként a tanulók csoportjait. Külön imunkacsoport vitatta meg a szákszervezeti ifjúsági tagozatok csatlakozását a Magyar Ifjúság Országos Tanácsához. A küldöttek egyhangúlag úgy foglaltak állást, hogy a SZOT Országos Ifjúsági Tanácsa egy évig teljes jogú tagként, vegyen részt a MIOT munkájában. A továbbiakról ennek az időszaknak a tapasztalatai alapján döntenek. A küldöttek a szekcióülésen elhangzottak összegezéséként 27 ellenszavazattal és 6 tartózkodással állásfoglalást fogadták el a fiatalok élet- és munkakörülményeit alapvetően meghatározó kér- késekről és a szakszervezeti mozgalom megújulási törekvéseiről. Ezt az állásfoglalásukat eljuttatják a SZOT- hoz és megismertetik a szakszervezetek decemberi országos értekezletének résztvevőivel. A szekcióüléseken megválasztották az országos szakszervezeti értekezletre 40 küldöttjüket. Nyugatnémet—noTjet kapcsolatok ■--------------— F elszálló ágban Amióta csak Mihail Gor- bacsovnak hívják az SZKP KB főtitkárát, azóta foglalkoztatja a nyugatnémet sajtót, mikor kerül sorra a csúcstalálkozó Helmut Kohl kancellárral. Az első időben maga a kancellár, aki nagy jelentőséget tulajdonít országa szerepének a kelet— nyugati kapcsolatok alakításában, vérmes reményeket fűzött Gorbacsov NSZK-beli látogatásához, leplezetlenül hiúsági kérdést (is) csinálva az ügyből. Ehhez képest jókora csalódást okozott, amikor Gorbacsov (1985 őszén) nem az NSZK-t — hanem Franciaországot — választotta első nyugati úticéljának. A csalódást újabb megrázkódtatások követték — Bonn második-harmadik helyszínként sem került be az útiprogramba. Bármennyire is kézenfekvő volt, hogy Moszkva ennek ellenére nagy fontosságot tulajdonít az NSZK-hoz fűződő kapcsolatoknak, Kohl számára otthon kínos volt a presztízs- veszteség. Am hogy a puszta hiúsági kérdésnél jóval fontosabb ez az együttműködés, azt jelzi: a kancellár csak-csak megbékélt a gondolattal, hogy mégsem Gorbacsov utazik elsőként Bonnba, hanem ő tesz eleget a moszkvai meghívásnak. Fontos mérföldkő ez az utazás a két ország ugyancsak bonyolult, visszaesésektől sem mentes kapcsolatrendszerében, olyan állomás, amely új szakaszt nyit. Már csak azért is, mert hiszen szokatlanul sok konkrét megállapodást rögzítenek — igaz, az ilyen aláírások csak az ünnepélyesség okán kapcsolódnak a csúcsszintű találkozókhoz. Sokkal inkább igaz az, hogy aláírásra kész állapotba hozataluk fontos része a csúcstalálkozó puszta létrejöttének. Nem haszontalan a hétfőn kezdődő moszkvai csúcs alkalmával kicsit visszatekinteni, milyen utat járt be a két ország. A második világháború után a gyanakvás, a bizalmatlanság, az egymáson ejtett sebek miatti ellenséges érzületek jó sokáig késleltették az igazi közeledést. Végre 1970 augusztusában aláírták az alapot jelentő szerződést, nem utolsósorban az akkori kancellár, Willy Brandt felvilágosult politikájának köszönhetően. Fantasztikus iramú fejlődés indult: politikai téren a rendszeres eszmecserék jellemezték ezt a korszakot, ami pedig a gazdaságot illeti, 10 év alatt — immár szerződésekkel is szabályozva — nyolcszorosára emelkedett a kereskedelmi forgalom. 1979-ben hirtelen vége szakadt a látványos fellendülésnek: nem utolsósorban a NATO úgynevezett kettős határozata miatt, amely éppen Helmut Schmidt kancellár kezdeményezésére zöld utat adott az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének. A feszültség nem jelentette a konzultációk teljes megszakítását: Genscher külügyminiszter ekkoriban is évente Moszkva vendége volt. Még ennél is fagyosabbá vált a légkör 1986 őszén: igaz, szovjet részről tudatában voltak annak, hogy Kohl kancellár Gorbacsovot sértő megjegyzése (elsősorban a Göbbels-párhuzam hírhedt ügye) a választási kampány hevével magyarázható. A kancellár újjává- lasztása után valóban fordult a kocka: a közeledés egyik kiemelkedő állomása volt Richard von Weizsäcker moszkvai látogatása, majd Eduard Sevardnadze bonni utazása. Időközben a nemzetközi légkör is kedvezően hatott a kapcsolatok fejlődésére — a szovjet—amerikai csúcstalálkozó, a katonai enyhülés lépései, az új leszerelési megállapodások, s bár a zavaró incidensek úgy tűnik soha nem küszöbölhetőek ki teljesen (gondoljunk csak a hamburgi „hobby pilóta’ Mathias Rust hívatlan landolására a Vörös téren!), a kölcsönös akarat lassan-las- san eredményt hozott. Hét roppant fontos, aláírásra kész megállapodással tarsolyában — köztük egy 3 milliárd márkás hitelnyújtási egyezménnyel — s ezen felül számos vállalati együttműködési szerződéssel, többszáz fős kísérettel hétfőn Moszkvába érkezik tehát Helmut Kohl kancellár. Kis túlzással úgy is mondható, hogy a bonni kormány ezekre a napokra a szovjet fővárosba költözik, hiszen a kancellárral együtt utazik Genscher alkancellár és külügyminiszter, Rupert Scholz hadügyminiszter, Klaus Töpfer környezetvédelmi, Ignaz Kiéchle mezőgazdasági miniszter —, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A tárgyalások sajtónyilvánossága is biztosított: 200 nyugatnémet újságíró tudósít ezekben a napokban Moszkvából. KNDK — Románia közös közleménye „Keresztező elismerés“ A KNDK és Románia ellenzi azt a javaslatot, hogy a Szovjetunió létesítsen diplomáciai kapcsolatot DélKoreával, miközben az Egyesült Államok hasonlóképpen cselekedne a KNDK-val — egyebek között ez áll abban a közös közleményben, amelyet a két ország vezetőinek találkozójáról adtak ki pénteken. A Nicolae Ceausescu román államfő KNDK-beli négynapos hivatalos látogatása végén kiadott közös közleményt ismertette a Reuter hírügynökség kiemeli: Kim ír Szén, a KNDK elnöke és Nicolae Ceausescu Kim De Dzsung szovjet meghívása A legnagyobb dél-koreai ellenzéki párt vezetője meghívást kapott a Szovjetunióba. Kim De Dzsungot, a Béke és Demokrácia Párt elnökét Georgij Arbatov, az Egyesült Államokkal és Kanadával foglalkozó intézet igazgatója hívta meg Moszkvába — jelentette szombaton a Kyodo hírügynökség. Ez az első eset, hogy vezető dél-koreai politikus meghívást kapott Moszkvába. Mint ismeretes, a két ország között nincsenek diplomáciai kapcsolatok. A meghívólevelet harmadik ország közvetítésével juttatta el Arbatov Szöulba. A hírügynökségi jelentés szerint Kim De Dzsung a parlamenti’ ülésszak után kíván eleget tenni a meghívásnak. minősítése szerint az ilyen lépések Korea mesterséges kettészakítására, a „két Korea” létrehozására irányulnak, és ellentétesek a koreai nép alapvető érdekeivel. A „keresztben történő elismerésre” vonatkozó javaslat szerint a Szovjetunió és Kína diplomáciai kapcsolatokat létesítene Dél-Koreá- val, míg Japán és az Egyesült Államok elismerné a KNDK-t. Ennek a lépésnek az lenne a célja, hogy ezzel is csökkentsék a Koreai-félszigeten kialakult feszültséget. Trom Andrásnak, az MTI tokiói tudósítójának jelentése szerint a japán közvéleményt élénken foglalkoztatja a román államfőnek a KNDK-ban tett látogatása. ■ Elmondja: A Jomiuri Sim- bun című lap szombaton i közös közleményből kiemelte, hogy Kim ír Szén és Nicolae Ceausescu „veszélye- ölöffök”-neik bélyegezte a „keresztben való elisme- rést”-t, a „kereszt-érintkezést”, a kölcsönös ENSZ- tagságot, a két Koreát, és ezeket az elemeket „amerikai és dél-koreai körök ma- nőverei”-nek tulajdonítják, amelyeket — szerintük — meg kell akadályozni.