Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-19 / 250. szám

1988. október 19., szerda Somogyi Néplap 5 A Kis-Balatonról tanácskoznak SZÍNHÁZI BEMUTATÓ Magyar táncok a tulipánok országából BUZSÁK VENDÉGE A HOLLAND PHOENIX EGYÜTTES A nem mindennapi él­ményt nyújtó éjszakát kelle­mes kirándulás követte Csisztára, a fürdőbe, ahol a vendéglátó buzsáki tánco­sok már nem is bográcsban, hanem üstben főzték a ha­lászlét a holland Phoenix együttes negyvenöt tagjának. Délután ismerkedés a te­lepüléssel: ámuló tekintetek a tájház falain látható hím­zéseken, a templomban, majd rövid pihenő az álta­lános iskolában, utána ké­szülődés a próbára, majd az esti előadásra. Vasárnap óta Buzsák vendége a hollandiai Phoenix táncegyüttes. Hét­főn este a vendéglátók tisz­teletére adtak műsort. Vincze Lajosék kelleme­sen befutott konyhájában beszélgetünk a házigazdával és vendégével, Max Reime- rinkkel. A tolmács: csinos, fiatal hölgy, kínai származá­sú. Ö már Hollandiában szü­letett és kitünően beszél ma­gyarul ... — Az utrechti magyar együttesben tácclok. Több­ször jártam Magyarországon, ahol sok barátom van — mutatkozott be Hedy Tjo- eng. Házigazdánk, Vincze La­jos, a buzsáki hagyományőr­ző népi együttes egyik ala­pító tagja. 1947-ben kezdett táncolni az együttesben, a szívpanaszai miatt azonban tizenkét évig pihennie kel­lett. Nővére, Barcsakicsné Vincze Mária az együttes legidősebb (hetvenéves) tag­ja. Az ő noszogatására egy év óta ismét táncol Vincze Lajos. — Az együttesben tízéves kortól már táncolnak a bu­zsáki gyerekek, mint régen; ,a legidősebb táncos, mint már említettem, a nővérem. Ha már családfőt említett, ketten osztozhatunk ebben a szerepben. Köbben a szépen terített asztalra friss kenyér, sajt, kolbász, sonka és zöldpapri­ka került. S italok: sör, man- góból készült üdítő, bor. A házigazda tíz éve nem fo­gyaszt se kávét, se bort, se sört. — Nekem józanul is jó kedvem van — nyugtázta koccintásra hajló kezünk kí­váncsi mozdulatát. Max Rei­merink több napot tölt a csa­ládnál, nyílt tekintetén lát­szik, nagyon jól érzi magát Vincze Lajoséknál. — 1986-tól táncolok. A menyasszonyom vett rá, hogy ha vele akarok járni, iratkozzam be az együttes­be, ahol ő már régebb óta táncolt. — A Phoenix együttes programját ismerve tudom, hogy magyar táncokat is be­mutatnak. Láttak már ere­detit is? — Természetesen. Másfél éve járt nálunk a jászberé­nyi néptáncegyüttes, tőlük láttam, hogyan táncolnák a magyarok. — Milyennek képzelt el egy magyar falut? — Jobbak a körülmények, mint véltem. A vendéglátás szívélyes, az emberek inte­getnek, kedvesek. Hétfőn este zsúfolásig megtelt a buzsáki művelődé­si ház. Akinek nem jutott se ülő-, se állóhely, kintről néz­te a holland táncosok műso­rát. Amint fölgördült a füg­göny, szinte a tenger sós szagát éreztük terjengem a helyiségben. A tengerészek tánca afféle elbeszélése volt a holland hajósok életének. Ezt követően érdekes táncje­lenetben elevenedett meg az otthon maradott lányok és asszonyok hétköznapi mun­kája, a hálókészítésv a szö­vés, a fonás és természete­sen — a várakozás ... A Phoenix holland tánc- együttes vezetője: André van de Plas. — Az eredeti foglalkozá­som tanító. Az együttesben többen is gyakorolják ezt a hivatást, én két éve már csak a táncnak élek. Több helyen is tanítok táncot, el­sősorban magyart. — Hol tanulta a magyar néptáncokat? — Itt, Hollandiában. No­vak Ferenciül és Mucsi Jó­Ösxi megyei könyvhetek A szövetkezeti könyvter­jesztés ünnepi eseményét, az őszi megyei könyvheteket október 22-től már 28. al­kalommal rendezik meg. Az országos megnyitót ezúttal a Vas megyei Szentgotthár- don tartják — jelentették be a szervező bizottság képvi­selői tegnapi sajtótájékozta­tójukon a Téka Könyvérté­kesítő. Könyvtárellátó és Könyvkiadó Vállalat szék­házában. Drucker Tibor, a Téka igazgatója elmondta: az or­szág 185 szövetkezeti köny­vesboltját a vállalat látja el. Ezeknek a könyvüzletek­nek a tavalyi forgalma több mint 17 százalékkal haladta meg az előző évit, elérte a 900 millió forintot. Az ered­mények az idén már nem ilyen imponálóak, a forga­lom 20-25 százalékkal esett vissza, amelynek okát az igazgató a személyi jövede­lemadó bevezetésében, a kul­túrára fordítható összegek csökkenésében látta. Maga a könyvterjesztési rendszer is gondokkal teli, hiszen az SZJA a bizományosok jöve­delmét is alaposan megnyir­bálta. Az említett nehézsé­gek ellenére a szövetkezeti könyvesbolt-hálózat az el­múlt években az. ország könyvkereskedelmének je­lentős tényezőjévé vált. A rendezvény tulajdon­képpen egy bő hétig tart, hiszen 30-án már befejező­dik. Ez egyébként az orszá­gos szervező bizottság szán­dékát jelzi, a tapasztalatok szerint ugyanis a korábbi két-három hétig tartó ese­ménysorozat a végére na­gyon „lecsendesedett”. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése a megyei könyvhetek törté­netében először 60 címből álló könyvheti ajánlólistát készített erre az alkalomra szépirodalmi, gyermek- és ifjúsági könyvekből, tudo­mányos és szakmunkákból. Madárjóslás a poliszban zseftöl. Ök a mestereim. — Mit tart jellegzetesen magyarnak a mi táncunk­ban? — Az improvizációs kész­séget. A magyar táncok te­lis-tele vannak variációkkal. Az együttes nagy sikert aratott a magyar, a román, az izraeli, a holland és az amerikai táncokkal. Horányi Barna Tudományos konferencia Kaposváron Ugye, mindannyian ismer­jük Oidipusz király szomo­rú történetét? A thébai ural­kodó önnön tudta nélkül esett bűnbe: megölte -saját atyját, s édesanyját vette feleségül. A görög drámák dramaturgiája szerint: bu­kása magától értetődő. Gondolkodtunk-e már azon, hogy miért ennyire kézenfekvő Oidipusz végze­te? Hiszen mai logikánk szerint nem terheli bűn: ugyanis semmiről nem tu­dott. Ám a görög demokrá­cia embere másként gondol­kodott mint mi. Ügy látta, hogy a dolgok nem tudása nem mentesít, nem old föl senkit a vétke alól, s ugyan­olyan felelősség terheli, mintha valamennyi szüksé­ges információ birtokában döntött volna. Lám: ennyit változott a világ harmadfél évezred alatt! Egyébként nagyon kevés az alkalmunk éppen szín­házi előadás kapcsán töp­rengeni ilyesfajta filozófiai kérdéseken, mert színháza­ink csak nagyon-nagyon ritkán veszik a bátorságot, hogy görög darabhoz nyúl­janak. A kaposvári Csiky Gergely Színházban Babar- czy László most megtette, s ezzel ünnepi pillanatban ré­szeltette a színészeket és a közönséget egyaránt. A ren­dező Lukáts Andorral közö­sen az Oidipúsz-mondakört dolgozta föl, a három klasz- szikus görög drámaíró mun­káiból. Szophoklés alkotásai képezik a kaposvári darab hangsúlyos részét, de talá­lunk átvett mozzanatokat Aiszkhülosz és Euripidész drámáiból is. Így aztán tel­jes és egész történet tanúi lehetünk. A rendező, mint a görög dráma alapos isme­rője, tisztában van azzal, hogy a mai néző számára nem lehet a filológiai pon­tosságú görög játékot bemu­tatni, mert másként műkö­dik az élete, észjárása, mint a klasszikus demokráciához szokot poliszlakónak. Éppen ezért elhagyják azokat a ré­szeket, amelyek az eredeti szövegben a számunkra át­láthatatlan szövevényt alko­tó istenekre való hivatko­zást teszik ki. Gördüléke­nyebb, tisztább lesz így a történet. Irodalomtörténeti tanul­mányainkból tudjuk, hogy a dicső V. század drámáiban mindenkor a történet hár­mas egységét figyelhetjük meg.- (S kivált igaz ez a három nagy drámaíró mű­veire.) A cselekménynek van egy olyan meséje, amely a görög mítosz világára utal, s bizony számunkra ez a leghomályosabb rész, hiszen csak meglehetősen gyér ismeretekkel rendelke­zünk e területen. (Most irigykedhetünk igazán nagy­apáinkra a görögös művelt­ségükért !) A kaposvári játék első jelenete hordozza ma­gában ezt a réteget, amely színház a színházban. A színészek eljátsszák Oidi- púsznak egykori hőstetteit. Itt kell megemlítenünk azt a pontosan kimunkált ko­reográfiát, amelyet György- jalvay Katalin vendégként tanított be a kaposváriak­nak. A dráma második rétegét a szereplők személyes konf­liktushelyzete adja. Oidipúsz Teiresziásszal, a vak jóssal kerül konfliktushelyzetbe, aki bűnének egyedüli tudó- já. A vak jós tudományát a madarak röptéből szerzi. (A mítosz egy újabb kézzelfog­ható bizonyítéka, amit Ba- barczy megerősít azzal, hogy Teiresziász személye mint­egy átmenetet képvisel a mítoszból a polisz valós vi­lágába, ugyanis koturnusz- ban lépteti színpadra a sze­replőt, miként a kezdetben táncoló színészeket.) A játék harmadik rétegét a polisz életére, társadalmi problémáira történő utalá­sok adják. Oidipúsz király sorsa a politikai cselekvés hatásaira figyelmeztet ben­nünket. E klasszikus három réteg mellett — amelyet a néző számára is pontosan és ért­hetően fejt ki a kaposvári előadás — nem szabad meg­feledkeznünk egy negyedik­ről sem, s ez nem más, mint az a többletismeret, ame­lyet az elmúlt két és fél év­ezred alatt az emberiség föl­halmozott. Ez a réteg tehát a dráma mindenkori aktualizálható- sága. Szerencsére — jó ér­zékkel — Babarczy László mégha kínálkozna is mód — tartózkodik attól, hogy — éljen ezzel a lehetőséggel. A nézőre bízza, hogy mi­ként értékeli a színpadon lejátszódó történetet. Csu­pán jelzi, hogy olvasatában Oidipúsz egy energikus, fi­zikálisán erős alkat, kissé a lélek dolgainak rovására. Éppen ezért indokolható ' rendezői szempont a szere­pet Lukáts Andorra oszta­ni — holott más szempont­ból ez nem lenne talán eny- nyire nyilvánvaló. Nem is sikerül mindig meggyőzni a nézőt, hogy helyes választás volt. Iokasztét Molnár Piroska alakítja, a tőle megszokott, ki emelkedő tel j esi tménnyel. Mindent megtesz Spindler Béla is Kreón szerepében, noha nem testre szabott fel­adatot kap. Teljesen nem is lesz világos előttünk, hogy valójában ki is Kreón. Va­lószínű, ebben dramaturgiai bizonytalanságok is közre­játszanak. Nagy-Kálózy Esz­ter személyében — aki An­tigoné a mostani előadás­ban —, egy olyan típusú színész érkezett ebben az évadban Kaposvárra, ami­lyen már régóta hiányzott a társulatból. Eteoklész és Po- lüneikész megszemélyesítője is két fiatal színész: Szta- renki Pál és Pál Tibor. Szta- renkit ígéretes tehetségnek látjuk, míg Pál játékában megilletődöttséget véltünk felfedezni. A darab szem­pontjából kulcsfontosságú szereppé nő Hunyadkürti György Teiresziásza. Hite­lességével, a legapróbb rész­letekig való kimunkálásával be is tölti az alakítás ezt a szerepet, s emlékezetes tud maradni. Cselényi Nóra jelmezeinek és Menczel Róbert díszletei­nek is része van abban, hogy az előadás után ne­künk is azon szavak jutnak eszünkbe, amelyeket Oidi­púsz mond a színjátszók­nak : „Köszönjük Theszpisz szolgái szép előadásotokat”. Varga István Tegnap kezdődött Kapos­váron az a kétnapos konfe­rencia, amelyet a pécsi aka­démiai bizottság regionális régészeti munkabizottsága és a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága szervezett a Kis-Balaton térségében fo­lyó régészeti ásatások máso­dik üteméről. A múzeum nagytermében dr. Mészáros Balázs, a me­gyei múzeum igazgatója kö­szöntötte a megjelenteket, majd dr. Nemes István a társrendezők, a pécsi akadé­miai bizottság nevében ar­ról szólt, hogy a témakör, amelyről számos előadás, szakmai vita hangzik el, nemcsak Somogy és Ma­gyarország, hanem Közép- Európa szempontjából is nagy jelentőségű. A konferenciát dr. Hor­váth Sándor, a megyei ta­nács elnökhelyettese nyitot­ta meg. Felvázolta a somo­gyi régészeti kutatások tör­ténetét, és szólt a megyei múzeum megalakulásának körülményeiről is. „A so- mogyvári, a segesdi. a za- márdi ásatások és leletmen tésék mellett a több mint százéves múltra vissza­tekintő somogyi régészet legnagyobb vállalkozása a Kis-Balaton kutatás” —, hallhattuk a , megnyíltában, hiszen leletanyagaiban, te­rületében is hatalmas mun­kát végeztek és végeznek a kutatók. Az Alsó-Zala völgy­ben megépülő két víztározó „miatt” több mint 51 négy­zetkilométernyi területet kell átvizsgálni, s a csak­nem ötven eddigi lelőhely már ez idáig is bővelkedik szenzációkban. Nagyban se­gíti a régészek és az ott dol­gozó szakemberek munkáját a Nyugat-Dunántúli Víz­ügyi és Környezetvédelmi Igazgatóság, anyagi támo­gatással is hozzájárulva a kutatás sikeréhez. A konferencia alkalmából kiállítás is nyílt, „A Kis- Balaton régészeti leletei cím­mel a múzeum első emele­tén. A gazdag leletanyagot bőséges magyarázó tábláza­tokkal látták el a* szervezők, akik bemutatják a több mint háromezer négyzetmé­teren történt feltárás tárgyi emlékeit. Látható a So­mogyiban először megtalált késő avarkori — IX. száza­di — település földbe vájt, kőkemencés háza, valamint az első olyan avar kori te­mető is, amelybe folyama­tosan temetkeztek egészen a kora Árpád-korig. 1983- tól napjainkig 433 sírt tár­ták fel, ezekkel részletesen megismertetnek minket a szemléletes térképek, és a gazdag fényképanyag. Kiállították itt az Árpád­kori háztartás edénytöredé- keít, a vörs-papkerti temető kerámiáit, a finoman meg­munkált karperecéket, avar ékszereket, és csonteszközö­ket is.

Next

/
Thumbnails
Contents