Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-14 / 246. szám
1988. október 14., péntek Somogyi Néplap 5 „Amerikai” óra a Munkácsyban HÉTVÉGI /tájoló Amerikai hangulatot varázsoltak a harmadikos mun- kácsysok az angol órájukon a vehdégeik elé. Már a „bemelegítés” jól sikerült, amikor a tanárnő, Svajda Jó- zsefné bekapcsolta a videót és a képernyőn a szilveszteri Szuperbola Reagan-paró- diájának képei villantak föl. Az általános derültség közepette minden szem a hátsó két padra szegeződott, s megnyugodva vették tudomásul, hogy a poén „ült”. A két vendég, Donald B. Kursch az Egyesült Államok magyarországi nagykövetségének-diplomáciai íökon- zulja és munkatársa, Sandra Dembsky együtt nevetett a tanulókkal. A két vendég kétnapos somogyi látogatásának egyik programja volt a gimnáziumi látogatás, ahol arra voltak kíváncsiak, milyen módszerekkel folyik az angol nyelv tanítása, s a diákoknak milyen a beszédkészségük. A látogatók tiszteletére az óra további részében is az Amerikai Egyesült Államokkal ismerkedhettek u tanulók. Néhánvan közülük már otthon fölkészültek, s egy-egy híres amerikai vidékről tartottak előadást társaiknak. Először Caroline (Kótai Krisztina) a főváros, Washington nevezetességeit mutatta be, majd Gil (Bogáti Ildikó) Kalifornia szépségeit ecsetelte a hallgatóságnak. Amíg ők beszéltek, a tanárnő az éppen szóba kerülő tájakról, városokról vetített diákat, vagy adott körbe képeslapokat. Eljutottunk az Arizonához és a Grand Kanyonhoz, jártunk képzeletünkben a tengerparton, Manhattan felhőkarcolói között, lenézhettünk áz Empire State Building tetejéről. Az óra végére a vendégek is bekapcsolódtak a beszélgetésbe. Érdekességeket meséltek hazájukról, a szokásaikról, majd a diákok kérdéseire válaszoltak. A tanulók láthatóan mindent megértettek, amit Donald B. Kursch és Sandra Dembsky mondott, de ez annak köszönhető elsősorban, hogy nagyon vigyázva beszélték az angol nyelvet, csak néha tértek át amerikaias kiejtésre. A csengetés után még egyszer felcsattant a nevetés, amikor elhangzott az első magyar szó az órán — Donald B. Kursch szájából: „örülök, hogy itt lehettem köztetek”. A vendégek az iskola könyvtárában röviden értékelték a látottakat, nagyon tetszett nekik az óra felépítése, kötetlensége. Az is, hogy bepillantást nyerhettek egy másik nép életébe, szokásaiba. — Egy népet igazán csa;\ a saját nyelvén lehet megismerni — mondta a főkonzul. — Ezért igyekszem én is, hogy minél jobban beszéljek magyarul. — Mi a tapasztalata: jól beszélnek angolul a magyar gyerekek? — A tudásszintjük magas, s a szókincsük sem csekély, ám azokat a kifejezéseket, szófűzéseket, melyeket az angol nyelv oly szívesen használ, már kevésbé ismerik. Ennek oka ugyanaz, mint a kiejtésük hiányosságainak: nem jártak még kül. földön. Ebben az osztályban is megkérdeztem, s a huszonhárom gyerek közül mindössze egy járt angol nyelvterületű országban. Az előbb említetteket igazán csak ott lehet elsajátítani. Talán még erre is sor kerül, legalábbis erre enged következtetni a beszélgetés további része. A vendégek Gulyás Mihály igazgatóval és dr. Sótonyi Sándorral, a megyei tanács művelődési osztályának vezetőjével különböző külföldi kapcsolatok lehetőségéről tárgyaltak. Konkrét megállapodás nem született, de elképzelhető, hogy a közeljövőben néhány kaposvári diák külföldön is gyakorolhatja az angol nyelvet. Megyénk képző- és iparművészei mutatkoznak be alkotásaikkal a Somogyi Képtárban rendezett hagyományos őszi tárlaton. A So- iftogy Megyei Múzeumban az intézmény szakkönyvtárának értékeiből rendeztek kiállítást, valamint itt látogatható lapunk fotóriporterének, Gyertyás László fotóművésznek A Kis-Balaton című tárlata is. A Kaposvári Galériában Dariusz Król lengyel festőművész kiállítása várja az érdeklődőket. Hamburg és Kaposvár bélyeggyűjtőinek a kiállítását nyitja meg. ma délután öt órakor Svajda József SZMT- titkár a városi művelődési központban. A kiállítást a Latinca Sándor Művelődési Központ bélyeggyűjtő . köre szervezte. A huszonöt éves jubileumát ünneplő segesdi művelődési házban ma nyílik Csurgói Máté Lajos festőművész-grafikus tárlata. A kiállítást, illetve a jubileumi hónap rendezvénysorozatát dr. Horváth Sándor, a megyei tanács elnökhelyettese ajánlja a közönség figyelmébe. A nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központban Honthy Márta iparművész grafikáiból és tűzzománcait bemutató kiállítás nyílt. Nagyatádon szombaton ifjúmunkás- és szakmunkástanuló-napot rendeznek. A program a Babay József Általános Iskolában sportversenyekkel kezdődik, délután két órakor pedig az Aranyoskám című amerikai filmet láthatják a diákok a művelődési házban. Ugyanitt vitafórum várja az érdeklődőket, amelyen Kovács Antal, a városi tanács osztályvezetője, Ormai István, a KISZ-bizottság titkára, valamint _ dr. Törőcsik Mária közgazdász válaszol a kérdésekre. A Simongáti sörözőben vetélkedővel folytatódik a program, majd Éles István előadóművész műsorával és diszkóval zárul. A homokszentgyörgyi Általános Művelődési Központban holnap este hét órakor kezdődik a Budapest Táncegyüttes műsora. Barcson a művelődési központban holnap este nyolc órától a harmincasok klubja tartja összejövetelét. Hétfői előzetesként szeretnénk olvasóink figyelmét felhívni két programra. Este fél nyolckor Kaposváron a belvárosi római katolikus templomban Lehotka Gábor orgonaművész hangversenye ígér színvonalas szórakozást. A koncerten Zákányi Zsolt vezényel, és a kaposvári Vi- kár Béla kórus működik közre. A Kilián György Városi Művelődési Központban este hét óraikor kezdődik a Budapest Táncegyüttes fol'k- klór műsora. V, o. Időt emberek aktivitását vixsgálták Tevékeny életmód — hosszú élet A Dunántúl szerkesztője Vékony, de nagyon tartalmas kis könyvet tartok a kezemben, a Baranya megyei^ könyvtár Pannónia könyvek sorozatának legújabb darabját Szántó Tiborról és a Dunántúlról. A Baranya és a Somogy közötti erős szálak bizonyítéka ez az emlékezéskötet és repertórium, hiszen Szántó Tibor megyénkben is újság- íróskodott, a Dunántúl szerkesztőjeként pedig teret adott a somogyi költőknek és íróknak is a folyóiratban. Tüskés Tibor — aki a közelmúltban vallott nagyon szépen a szülőmegyéjéről. Somogyró! a tévében — szerkesztette ezt az igényes kis könyvet abból az alkalomból, hogy a tizennyolc évvel ezelőtt elhunyt újságíró, prózaíró és szerkesztő az idén lett volna hatvanéves. Szántó Tibor 1952 és 1956 között szerkesztette a Jelenkor elődjét. Olyanok emlékeznek róla a könyvben, mint Csorba Győző, Galsai Pongrác, Pákotitz István, Gáli István és Vidor Miklós. Az elismerő és a méltató hang teljesen megérdemelt, hiszen vidéken (!) országos hírűvé vált ez az irodalmi fórum abban az időben. Azt is meggyőzi mindez, aki akkor még nem volt olvasója a Dunántúlnak. Elég, ha a szerzők közül kiemeljük Dé- ry Tibort, Füst Milánt, Ily- lyés Gyulát, Kassák Lajost, Keresztury Dezsőt, Örkény Istvánt, Sinkó Ervint, Szabó Lőrincet és Weöres Sándort. Szántó Tibor nem hagyta ki a somogyiakat sem, nekik is kínált közlési lehetőséget: Berták László, Takáts Gyula versekkel, Kanyar József az Finnországban a héten megalakult a finn Erdély- társaság. Elnöke Reima T. A. Luoto író, akit hazájában magy árszakértő ként ismernek. Alelnöke Osmo Lampinen történész lett. A KÖNYVESPOLC ismeretlen Berzsenyi és Wesselényi levélről szóló tanulmányával jelentkezett. Szántó Tibort többen, mint kitűnő prózaírót ismerik, hiszen életében négy novellás- kötete és négy regénye, halála után pedig további három szépprózai kötete látott napvilágot. Köztük van a legmaradandóbb regénye, a Bálnákról is beszéltünk. A Dunántúl szerkesztőjének kaposvári újságírósko- dásáról nagyon szépen emlékezik meg a könyvben Galsai Pongrácz. Szántó Tibor a felszabadulás után a Szabadság című budapesti napilap rendőri riportereként megismerte a koalíciós évek „alvilágát". Negyvennyolcban hazatért szülővárosába, Pécsre. A Dunántúli Napló című napilapnál helyezkedett el, majd a lap kaposvári mutációját szerkesztve. Nem volt könnyű az az időszak, mint később elmondta. Legbüszkébben azt emlegette, hogy a kaposvári újság volt az egyetlen sajtótermék, amely a Rajk-per ügyében csak a kötelező MTI-jelenté- seket közölte. Ez ma erény, akkor azonban főbenjáró bűnnek számított, nem csoda, hogy egy időre el kellett búcsúznia az újságírástól. Talán mindezért kárpótolta az, amikor 1952-től szerkesztője lehetett a Dunántúl című irodalmi folyóiratnak. Ma már ismert, hogy szerepe az egyetemes magyar irodalom szempontjából is jelentős, s értéke irodalomtörszervezet Helsinkiben megtartott első rendezvényén a résztvevők kifejezésre juttatták aggodalmukat az erdélyi eseményekkel kapcsolatban. téneti mértékkel mérhető. Különösen az tiszteletre méltó, hogy a lehetőségekhez mérten igyekezett elkerülni az akkori sematikus irodalom durva és ártó hatását, sőt, országosan először sikerült abból kilábalnia. Ez persze a már felsorolt országos hírű szerzőknek is köszönhető volt. Aki jobban szeretné megismerni Szántó Tibort, azt eligazítja a róla és műveiről készített bibliográfiai tájékoztató. A Dunántúl megjelent húsz számából a repertórium ad teljes áttekintést, mivel a könyv összeállítói minden egyes szám anyagának teljes tartalom- jegyzékét adják. Üzenet a pécsi nyomdában készült ízléses könyv Szántó Tiborról. Üzenet, amely átvehető és folytatható is az újságíró kaposvári működésének kutatásával. Lajos Géza Ügy gondolom, egy- egy őszi tárlat színeit mindenkor az elmúlt nyárból menekítik vászonra a festők. A nyár fehér, kék lobogásában csodálatos tiszták a színek, a formák, s talán még a megérzések, sejtések is sokkal könnyebben kristályosodnak gondolatokká, mint ősszel, amikor az egyértelmű sárgát, zöldet, kéket árnyalatok millióira bontja a köd, és sejtelmessé, bonyolulttá válik a táj, az ember, a gondolkodás. Ilyenkor a természet „circum- dederunt”-jába bele-bele- hallgató művész — körülvéve hervadt színekkel, bizonytalan ítéletekkel — az elmúlt nyár bizonyosságához, egyértelműségéhez menekül. Egy kis riadalommal bár, hiszen e néhány hónapnyi távlat elég már ahhoz, hogy azt az egyértelműséget naivságnak, vagy éppen vakmerőségnek ítélje, hogy idegenül, furcsállkodva szemlélje némelyik művét, melynek a titka június, július átütő sugárzásában oly magától értetődő, nyilvánvaló volt. FINN ERDÉLY-TÁRSASÁG A budapesti Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola és a Somogy Megyei Tanács egészségügyi és szociálpolitikai osztálya évekkel ezelőtt egy olyan együttműködési tudományos kapcsolatot létesített, amelyben a tanács segíti a felsőoktatási intézmény kutatómunkáját. Ennek az együttműködésnek volt az első eredménye egy 1986-os tanulmány, amely a megyénkben élő idős korú szociális gondozottak egészsége káros szokásait, valamint egészség- ügyi ismereteit vizsgálta. Ez a tanulmány volt az előzménye annak a felmérésnek, amely a budapesti főiskola és az NSZK-beli giessen! egyetem tudományos együttműködési megállapodása alapján kezdődött 1987-ben a megyénkben. A giesseni egyetem professzora, dr. Walter Bachmann már több országban készített hasonló jellegű felmérést, amely az idős emberek életmódjáról, életviteléről. aktivitásáról, illetve egészségi állapotáról ad hiteles képet. Hazánkban Somogyon kívül Borsod- Abaúj-Zemplén és Pest megye vett részt a felmérésben, amelyet dr. Veres Judith kandidátus, a főiskola főigazgató-helyettese irányított. Megyénkben 1250 ötven évesnél idősebb embert kerestek meg kérdőívekkel, közülük 321-en szociális intézményben élnek. A munkát vöröákeresztes aktivisták és a megye szociális munkatársai végezték. A felmérés az NSZK-ban és Lengyelországban már alkalmazott módszerhez hasonlóan kor, nem és településtípusok szerinti bontásban készült. A professzor többek között Franci aor- szágban és az Egyesült Államokban is tervezi ugyanezt a tudományos kutatást. Egyik c'lja a különböző országokban élő idős emberekre vonatkozó eredmények összehasonlítása, a másik pedig egy új tudományág, a geragógia a pedagógia és a gerontológia szavak ösz- szevonásából) elismertetése tudományos diszciplínaként. Kutatásaival azt akarja bebizonyítani, hogy nyugdíjas korban is fontos a tevékeny életmód és közvetlen ösz- szefüggés van az időskorúŐszi tárlatok Ezért azután ősszel olyan tüzek is gyúlnak a műtermek, dolgozószobák tájékán, amelyek műveket emésztenek meg. Versek, novellák, rajzok, festmények halnak tűz- halált, s az inkvizítor maga az alkotó. En úgy képzelem, hogy azoknak a műveknek, amelyeket maguk az alkotók semmisítetteJc meg a történelem folyamán „fogyó életük növő lázábanl” — ősszel szállt fel a füstjük, kesernyés, hervadtlevélszagú éjszakákon, amikor a lélek leginkább képes arra, hogy szembenézzen önmagával, hogy összevesse a különös, az öröklét lehetőségét az általánossal, a múlandóval. Es amelyik mű állja a próbát, amelyik — úgy tetszik — nem szorul többé szülői pártfogásra, patrónusokra, mert életképes, mert öntörvényű, mert szuverén — az kerül a verseskötetbe, a novellagyűjteménybe, az őszi tárlatra. Szeretem az őszi tárlatot, ezt a nagyszerű hagyományt, mert nyarakat lobbant föl bennem. Az idei nyarat, a tavalyit, a tíz évvel ezelőttit. Szinyei Merse Pál jer- nyei kék egét, de különösen a magyar barbizon: Nagybánya Napját, amelynek szikrázásában festőlángelmék egész sora alkotott. Azért emlegetem a nagybányaiakat, mert számomra ma is e gyürkőzésre, hódításra elszánt csoport az igazi példa, szellemiségük minden közös tárlaton földereng bennem. Ferenczi Károly, Thorma, Glatz és a többiek a jó Hollósytól megtanulták, hogy a műben legalább any- nyi szerepe van az érzésnek, mint a tudásnak, hogy a művész saját szemével kell lásson, s nem valamiféle akadémiai szemüvegen keresztül. E közösséghez való ak aktivitása és az életkor hossza között. A gondosan megszerkesztett kérdőív az életkortól az egészségi állapot megítéléséig, a hobbitól a társas kapcsolatokig, a nyugdíjas évek terveitől a kívánságok teljesüléséig számos kérdést tartalmaz. Baohmann professzor a somogyi kérdőíveket feldolgozta és az eredményről tájékoztatást tartott az őszi napfénytáborban a felmérésben részt vevő munkatársaknak. Az előadásából többek között az is kiderült, hogy a nyugdíjas kor vágyai, tervei közül aránylag kevés valósul meg, ám összehasonlítva az NSZK-beli adatokkal, mi ebben „jobban állunk”. Általában a 75. életév körül, visszaesés tapasztalható az egészségi állapot, az aktivitás szubjektív megítélésében, a 80—90 évesek azonban sokkal kedvezőbbnek ítélik saját közérzetüket, helyzetüket. Az NSZK-beli, a lengyel és a magyar felmérési eredmények összehasonlítását tanulmányban összegezi majd Walter Bachmann processzor. tartozás alapfeltétele volt továbbá a művészeti erkölcs, a lehető legtökéletesebb felkészülés kötelessége. Ezeket az elveket közösen vallották a nagybányaiak, s éppen ezért tudtak egymástól különbözni, ezért tartja őket tartalmi és formai újítókként számon a művészettörténetünk. Szeretem az őszi tárlatokat, és általában a közös kiállításokat, akárcsak az irodalmi antológiákat. Sokféle arc, sokféle tekintet: ismerősök, ismeretlenek. A közös kiállítások ritkán okoznak csalódást. Hiszen nem kell több, csak egyetlen művész egyetlen műve, mely egyszerre titokzatos és kitárulkozó, melynek köze van a meséhez, akárcsak a realitásokhoz, a szenvedélyhez és a közönyhöz, a jósághoz és a gonoszsághoz, egyszóval mindenhez, ami emberi; nem kell több, csak egyetlen művész egyetlen műve, amelyet úgy igazán a magaménak érzek — és már elégedetten lépek ki a kiállítóteremből. szapudi András
