Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-13 / 245. szám

2 Somogyi Néplap 1988. október 13., csütörtök Új csehszlovák szövetségi kormány A chilei népszavazás hivatalos eredménye 55,2 százalék nem! SZOVJET—KÍNAI KAPCSOLATOK Az Idő parancsa Gustáv Husák csehszlovák köztársasági elnök tegnap kinevezte az új szövetségi kormányt. A kabinet élére — a CSKP KB javaslatára, a lemondott Lubomir Strougal helyére — Ladislav Adamec volt cseh miniszterelnök került. Az új kormány húsztagú. A hét miniszterelnök-helyet­tes közül öt új, és figyelem­re méltó, hogy két első mi­niszterelnök-helyettest ne­veztek ki Pavel Hrivnak, a szövetségi árhivatal volt el­nöke, illetve Bohumil Ur­ban, volt külkereskedelmi miniszter, majd cseh minisz­terelnök-helyettes személyé­ben. A csehszlovák kormány­ban hat új miniszter van. Jaromir Johanes eddigi kül­ügyminiszter-helyettes vál­totta fel Bohuslav Chnou- peket a külügyminiszteri tisztségben. A belügyminisz­térium élén Frantisek Kind volt belügyminiszter-helyet­tes áll Vratislav Vajnar he­lyett. Jan Stejskal lett a pénzügyminiszter Jaromir Zak után, akit miniszteri rangban a szövetségi árhiva­tal irányításával bíztak meg. A csehszlovák szövetségi kormány tagjai: Ladislav Adamec minisz­terelnök Pavel Hrivnak első mi­niszterelnök-helyettes, a tu­dományos-műszaki és beru­házásfejlesztési bizottság el­nöke Bohumil Urban első mi­niszterelnök-helyettes, az ál­lami tervbizottság elnöke Jaromir Obzina miniszter­elnök-helyettes Karel Julis minisztereí- nök-helyettes, kohó-, gépipa­ri és elektrotechnikai ipari miniszter ■ Frantisek Pitra miniszter­elnök-helyettes, cseh mi­niszterelnök Ivan Knotek miniszterel­nök-helyettes, szlovák mi­niszterelnök Mate} Lucan miniszterel­nök-helyettes Jaromir Johanes külügy­miniszter Milan Vaclavik nemzetvé­delmi miniszter Frantisek Kind belügymi­niszter Jan Stejskal pénzügymi­niszter A világ új Az utóbbi időben megsza­porodtak a hírek arról, hogy Hirohito japán császár egészségi állapota megren­dült. A 87 éves uralkodó ál­lami feladatait a távol-kele­ti ország kormánya Akihito trónörökösre ruházta át. Ki is ő tulajdoniképpen, és mit várnak uralkodásától Japán­ban? Nem lehetetlen, hogy for­mabontó császárként vonul majd be a történelembe Akihito japán trónörökös. Személyét nem veszi körül semmiféle titokzatosság, hi­szen ő az első a császári di­nasztiában, aki már nem isteniként, csupán egyszerű emberként kerül a krizan­tém-trónra. 54 évesen, vélhetően 124 elődje közül a legidősebb­ként foglalja majd el helyét a császári palotában Hirohi­to első fia, oldalán olyan fe­leséggel, akit — először a csá­szárság történetében — ma­ga választott, érzelmei alap­ján. Az is példa nélkül ál­ló, hogy Micsiko asszony,, akinek 1959-ben kötött há­zasságuk óta a hercegnő megszólítás jár, nem nemesi származású, hanem egy dús­gazdag malomiparos lánya. Mindezek után talán az sem meglepő, hogy a trónörökös­pár nemcsak maga nevelte- fel három gyermekét, hanem még egy fedél alatt is lakott velük, szakítva a korábban kötelező udvari gyakorlattal, amely előírta, hogy a leendő trónörököst — aki mindig a császár legidősebb fia lehet csak — ne szülei, hanem a Ladislav Adamec Jan Sterba külkereskedel­mi miniszter Miloslav Boda munkaügyi és szociálisügyi miniszter Antonin Krumnikl tüzelő­anyagügyi és energiaügyi mi­niszter Jaromir Algayer mezőgaz­dasági és élelmezési minisz­ter Frantisek Podlena közle­kedési és távközlési minisz­ter Jaromir Zak, a szövetségi árhivatal irányításával meg­bízott miniszter Frantisek Ondrich minisz­ter, a népi ellenőrzési bizott­ság elnöke Marian Calfa tárca nélküli miniszter. nevet tanul: beavatottak neveljék, készít­sék fel az uralkodásra. A történészekre vár majd annak a megítélése, hogy Akihito sorsát milyen mérté­kig határozta meg maga Hi­rohito, századunk leghosz- szabb — 62 évig — uralkodó császára, továbbá, hogy mi­lyen hatással volt a trón­örökös életútjára a történe­lem, illetve modern korunk, amelynek a szele az 1400 éves .japán császárság intéz­ményét is megsuhintotta. Akihito 11 éves volt, ami­kor császár-apja kénytelen volt bejelenteni a kapitulá­ciót és azt, hogy lemond is­teni származásáról. 12 éves korától hat éven át amerikai nevelőnő tanította nemcsak a nyelvre, hanem talán ar­ra is, hogy megértse: miért volt tragikusan hibás Japán háború előtti militarista po­litikája. 13-ik életévében pe­dig a serdülő hercegnek meg kellett ismerkednie az ame­rikai diktátum jegyeit ma­gán viselő új japán alkot­mánnyal, amely a császárt megfosztotta attól a jogtól és lehetőségtől, hogy közvet­lenül beleszóljon az ország politikájába és a kormány­zásba. Az 1947 óta érvény­ben levő alkotmány viszont továbbra is a császár szemé­lyét tekinti a nép és az or­szág egysége jelképének. Akihito azonban ifjúságát nem jelképként, hanem a császári egyetem politikai és gazdasági fakultásának hall­gatójaként töltötte. Alkot­mányjogot magától a leg­főbb ügyésztől tanult. Emel­A chilei választási hatósá­gok újabb adatokat tettek közzé a múlt hét szerdáján tartott népszavazás ered­ményeiről. A szavazatok 88 százalékának átvizsgálása után megállapították: 55,2 százalék voksolt nemmel, vagyis az ellen, hogy Pino­chet elnök további nyolc évig elnök maradjon, a dik­tátor maradására 42 száza­lék szavazott. A választási szolgálat ve­zetője szerint a végleges eredmények közzététele csak csütörtökre vagy péntekre várható. Szombaton ül össze az a választási döntőbíróság, amely átvizsgálja a jegyző­könyveket és eldönti a pár­tok áltgl megkérdőjelezett tartalmú szavazatok hova­tartozását. A névjegyzékbe vettek kö­rében a korábbi szavazások­hoz képest a mostanin volt a legalcsonyabb — három százalék — a szavazástól tá­volmaradók száma. Igaz azonban az is, hogy közel 800 ezer személy, vagyis a szavazásra jogosultak 9 szá­zaléka fel sem iratkozott a névjegyzékekbe. A választási hatóságok Chilében novembertől kez­dik meg az 1989. december Akihito lett sűrűn hódolt kedvtelé­seinek: a tenisznek és a ze­nének. Ügyes csellistaként a császári házikoncertek ak­tív szereplője ma is. Felte­hetően apja hatására Akihi­to érdeklődése is a halbioló­gia felé fordult. Számos ér­tekezés szerzője. A trónörökös felnőtté vá­lásának korszakát nem ár­nyékolja be Hirohito császár háború előtti ellentmondásos szerepe, és nem nyomasztot­ta a császárt körülvevő nimbusz sem. Sőt. Apja kép­viseletében már 20 évesen magasabb diplomáciai misz- sziót teljesíthetett: részt ve­hetett II. Erzsébet angol ki­rálynő koronázási ünnepsé­gén. Az elmúlt évtizedekben 37 külföldi útja során 50 országot keresett fel a trón­örökös. A politikába elvileg nincs és nem is lehet bele­szólása, de mint felvilágo­sult uralkodó, feltehetően szakítani fog azzal a gya­korlattal, hogy kizárólag protokoll-szerepet játsszon. Hirohito császár uralkodói korszakának annak idején a fényes béke elnevezést adta. Uralkodásának első két év­tizede azonban talán Japán történelmének a legsötétebb időszakát hozta el. A kor­mány különbizottsága jelen­leg azon dolgozik, hogy ja­vaslatot tegyen Akihito eljö­vendő császárságának az el­nevezésére. A minden bi­zonnyal optimista hangzású név remélhetően nemcsak a császár, hanem Japán és a világ számára is sok jót hoz majd. Trom András (Tokió) 14^re kiírt parlamenti és elnökválasztások választói névjegyzékeinek összeállí­tását. Erre az 1980-ban el­fogadtatott alkotmány jogo­sít fel, amely előírja: amennyiben népszavazás utasítja el a fegyveres erők elnökjelöltjét, a működő pár­tok részvételével választá­sokat kell tartani. Ezeken megválasztják a dél-ameri­kai ország leendő elnökét, valamint a törvényhozás 120 képviselőjét és 24 szenátorát is. Sevardnadze párizsi tárgyalásai Roland Dumas francia külügyi államminiszter a szovjet kollegája, Eduard Sevardnadze tiszteletére adott díszvacsorán kijelen­tette, hogy a Bécsben folyó Európai Biztonsági és Együtt­működési Utóértekezletnek ki kell tűznie egy követke­ző európai értekezletet hu­manitárius kérdésekről moszkvai színhellyel. Bécsben már közmegegye­zés van kibontakozóban két másik utóértekezlet összehí­vásáról Párizsba és Koppen­hágába — mindkettő az em­beri jogok és a humanitá­rius-kulturális témák köré­ben. A moszkvai értekezlet javaslatát egyes nyugati or­szágok, köztük Franciaor­szág eddig ellenezték. Du­mas a díszvacsorán mondott beszédében jelezte a fran­cia álláspont megváltozását. Válaszában Sevardnadze köszönetét mondott a fran­cia támogatásért, de hozzá­tette, hogy ezen a kérdésen még dolgozni kell más partnerekkel is. A szovjet külügyminiszter szerdán befejezi háromna­pos hivatalos látogatását Pá­rizsban, amelynek során szá­mos kérdésben közös meg­ítélésre jutott a francia kor­mánnyal. Sikerült megálla­podniuk Mitterrand elnök és Gorbacsov soronkövetkező kölcsönös látogatásainak időrendjében, egy kulturális kormányközi egyezmény ki­dolgozásában, közelálló véle­ményeket fejtettek ki a bé­csi értekezletről és a kam­bodzsai probléma megoldá­sáról. Algírban szerdán reggel megszüntették a rendkívüli állapotot, és feloldották a ki­járási tilalmat. Ezeket a biztonsági intézkedéseket a múlt hét csütörtökén vezet­ték be az utcai zavargások megfékezésére. Azt úttorla­Az idő parancsának, a vi­lágszerte megnyilvánuló enyhülés logikus követelmé­nyének minősíti most meg­jelent cikkében a Liaovang című kínai politikai hetilap a kapcsolatok teljes norma­lizálását Kína és a Szovjet­unió között. A cikk a kínai és a szovjet külügyminiszter kölcsönös látogatásáról szóló bejelentést kommentálja. Világszerte élénk vissz­hangot váltott ki az a beje­lentés, hogy Csien Csi-csen kínai külügyminiszter Moszkvába látogat. A nagy visszhang magyarázata az, hogy sokan úgy vélik, a lá­togatás bevezetője a kínai— szovjet kapcsolatok norma­lizálásának és elvezethet Mi­hail Gorbacsov és Teng Hsziao-ping találkozójához. A külföldi és a kínai rea­gálásokból ítélve arra a kö­vetkeztetésre kell jutni, hogy a nagy többség üdvöz­li a kínai—szovjet normali­zálást, de egyúttal látni kell, hogy jelentkeznek bizonyos kételyek és félreértések is. Azoknak, akik üdvözlik a fejleményt, jó és alapos okuk van erre. Kína és a Szovjet­unió a két legnagyobb or­szág Európában és Ázsiában. Lakosságuk együttesen meg­haladja az 1,3 milliárdot, vagyis a kínai és a szovjet lakosság képezi a föld egész lakosságának több mint egy­negyedét. A két ország terü­lete összesen 32 millió négy­zetkilométer, a világ terüle­tének közel egynegyede. A normalizálás megvalósítása a két óriás között döntő fon­tosságú fejlemény a nemzet­közi politikában meglevő bi­zonytalansági tényezők fel­számolása és a világbéke fenntartása szempontjából. Az utóbbi években általános irányzattá vált az enyhülés a világpolitikában. Ilyen kedvező nemzetközi hely­zetben nyilvánvaló a kap­csolatok rendezése két olyan nagy ország között, mint Kí­na és a Szovjetunió. Ez a két hatalmas ország ugyanis, ha közös erővel lép fel a világbéke és a fejlődés érde­kében, jelentős mértékben előmozdíthatja az enyhülés ügyét. Vannak, akik emlékeztet­nek rá, hogy Kínában és a Szovjetunióban azonos tár­sadalmi rendszer van. A két ország közösen nyújtott se­gítséget Koreában és Viet­namban az amerikai impe­rializmus ellen vívott harc­hoz, azaz egyazon "fronton küzdött. Vajon a jelenlegi új nemzetközi helyzetben elképzelhető-e, hogy vissza­tér az ötvenes évek kapcso­latának a szelleme? Lehet­szokat városszerte eltávolí­tották, a katonaság az ut­cákról elvonult, a forgalom­ban nincs fennakadás. Az algériai főváros magaslati pontjait — többek között a biztonsági szolgálat központ­ját és a Nemzetvédelmi Mi­séges-e, hogy a két kommu­nista nagyhatalom ismét összefog a fejlett nyugati országok ellen? A kételke­dők ilyen kérdéseket vetnek fel. Nincs azonban okuk az aggodalomra a következők miatt: 1. A világhelyzet alapve­tően más, mint az ötvenes években volt. Az atompoli­tika és a hegemonizmus fe­lett eljárt az idő. Ezt tükrö­zi a szovjet—amerikai vi­szony javulása, amelynek alapja az a felismerés, hogy a konfrontáció nem kifizető­dő, s hogy az antagonizmust a párbeszédnek kell felvál­tania. Ilyen helyzetben el­képzelhetetlen, hogy Kína az egyik, vagy a másik oldal­hoz csatlakozva űzzön nagy­hatalmi játékot. Kínát, a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat „stratégiai há­romszögként” emlegetik. Ha ilyen megközelítésből nézzük a helyzetet, akkor is rá kell mutatni, hogy Kína és az Egyesült Államok viszonya régóta rendezett, s folyama­tos javulást mutat a szovjet —amerikai viszony. Logikus fejlemény tehát a kínai— szovjet kapcsolatok rende­zése. 2. A történelmi tények azt tanúsítják, hogy egy adott ország külpolitikáját nem az ideológia, hanem saját érde­kei határozzák meg. Ezt a tételt támasztja alá az is, hogy a kínai—szovjet kap­csolatok rendezésének útjá­ban álló három akadály kö­zül egyetlen egy sem ideo­lógiai jellegű. Mint ahogy a kapcsolatok normalizálását sem a közös ideológia dik­tálja a két ország között. Té­vednek tehát és óhatatlanul helytelen következtetésre jutnak azok, akik a kínai— szovjet közeledést az ideo­lógia szemüvegén át vizsgál­ják. 3. Nem átmeneti, hanem tartós eleme a kínai állami politikának a függetlenség és a nyitás a külvilág felé. Ez azt jelenti, hogy Kína nem kíván szövetségi viszonyra lépni egyik nagyhatalommal sem. A békés egymás mellett élés elvei alapján kívánja ápolni kapcsolatait minden országgal, legyen bár nagy, vagy kicsi. Korszerűsítési terveinek valóra váltása ér­dekében Kína barátságra törekszik minden országgal és nem lép fel ellenségesen senkivel szemben. Az enyhü­lés korunk meghatározó ta­nújává vált. Ilyen körülmé­nyek között a kínai—szovjet kapcsolatok normalizálása egybevág a történelmi áram­lattal és a népek akaratával. Az élelmiszereknél megfele­lő a kínálat. A múlt heti árak egyes cikkeknél a fe­lére csökkentek. misztériumát — viszont vál­tozatlanul páncélozott jár­művök vigyázzák. Az önálló palesztin állam megalakításáról kezdett megbeszé­léseket október 12-én Jasszer Arafat, a Palesztin Felszaba- dítási Szervezet vezetője és Hoszni Mubarak egyiptomi el­nök Algírban feloldották a rendkívüli állapotot

Next

/
Thumbnails
Contents