Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-01 / 235. szám
1988. október 1., szombat Somogyi Néplap 11 KÖZELKÉPEK Ahová a víz nem folyik el VÁROSFALU A völgyben a Töröcske- patak szeli át a települést, néhol belevág a telkekbe, máshol meg a porták alján csobog végig. Az idősebbek szerint egykor még hal is úszkált az olvadáskor igen bő vizű folyásban. Mostan- ra sokat apadt a patak, s csenevész halakat is csak nagyritkán látni. Töröcske látképe is átalakulóban van : az apró évtizedes házak mellett csupafehér, többszintes épületek nőttek ki a földből. Üjabban nagy ára vak népességét is, valamivel- nagyobb központi támogatást kaphatott így a megye- székhely. Csak hát a falu lakóit nemigen kérdezgették arról, hogy szívesen lenné- nek-e egyik napról a másikra városi emberek ott a faluban. Sokan még ma is ellene vannak az urbanizációnak s tagadják, hogy valaha is a városhoz tartozott volna a falujuk. Töröcskéről nézve nekik kell igazat adni, hiszen az eltelt tizenöt év alatt a helyi járatú autóbuvan a telkeknek errefelé. A régi házakat is szívesen megveszik, nem kell nagy hírverést csapni akkor, ha egv-egy porta eladó a faluban. Néhány nap alatt nyélbeütik az üzletet — jobbára idegenek, másik faluból vagy Kaposvárról költöznek oda. Vonzó a városközeliség, hiszen Töröcske csupán négy-öt kilométerre van a központtól, azt még biciklivel is könnyen meg lehet tenni, főleg akkor, ha az ember meg tudja mászni a faluból kivezető úton a dombot. Ha az említett domb éppen fordítva, a falu felé emelkedne, akár jelkép is lehetne. Jelkép arra, hogy milyen nehezen jut el valami is a városi infrástruktú- rából Töröcskére. A falut több mint tíz évvel ezelőtt, 1973-ban csatolták Kaposvárhoz, három évvel később, mint Toponárt és Füredet. Az akkori felfogás az volt: jó a város mellett tudni a környező falszon kívül mást nemigen kaptak. A tizennégyes busz ma már óránként jár, de ezzel nemcsak a falu népének segítettek, hanem a közelben dolgozó hétvégi - kert-tulajdonosoknak is. A dombon túl egyre-másra építik a borházakat, kisebb nyaralókat. A hétvégeken alig lehet felférni a buszra, özönlenek a kertbarátok a telkeikre. — Én is elmondom, hogyan szoktam ültetni a zöldséget, van, amit ők tudnak másként. Egyszóval segítünk egymáson. Szó sincs arról, hogy mérgelődnék, amiért ideköltöztek a szomszédba. Van éppen elég dolguk nekik is, a kapálás meg a permetezés m'ellett nem marad idő a vitatkozásra. De nézze meg, milyen gondosan művelt telek ez itt jobbról meg bal felől. Kaposváriaké — néhány éve gazdálkodnak mellettünk. A falu népfrontelnöke kísért ki a földje határába. Bene József megmutatja a segerol. Azt mondja, képtelen volt folytatni a szélmalomharcot. A vízvezeték talán elérhető közelségbe került, de hol van a telefon meg egy rendes bolt? A posta ígéri : 1989-ben fölszerelnek egy nyilvános telefont Töröcskére, bár ehhez előbb á tanácstagnak javasolnia kellett volna, hogy hová építsék a fülkét. Kell, hogy a falubeliek törődjenek saját dolgaikkal. Mindenesetre, ha ma valaki Kaposvárra akar telefonálni Töröcskéről, annak a segélykérő készüléken előbb Simonfával kell beszélnie, s csak onnan kapcsolhatják a megyeszékhelyet. Ha mentőt kellene hívni a faluba, egyszerűbb kocsiba ugrani — már akinek van —, és berobogni a városba. A kocsma és a bolt még a felszabadulás előtt épült. A régimódi ház bejáratán mostanában többet látni a rácsot, mint a nyitott ajtót. A boltban még a legszükségesebb holmikat sem lehet mindig megvenni. Leginkább az idősebbek járnak oda, ne kelljen beutazgatni Kaposvárra. A városban dolgozók inkább szatyrokkal megpakolva érnek haza délutánonként. Egy fiatal anyuka mesélte, hogy ki nem állhatja az egérrágta lisztet, márpedig az üzletben csakúgy ful- kosnak a szürke rágcsálók. Űj a kocsmáros, és a nyitva tartás is: a hétvégén még cigarettát sem tudnak venni maguknak az emberek. A szemeitesautó nem kani mennek a donneri ábécébe, egy jókora műanyagballont is bedobnak a kocsiba s az egyik kaposvári kútnál megtöltik. Másfél évvel ezelőtt költözött a falu határába a Somogy megyei kórház célgazdasága. Egy sertéstelep épült •az utolsó háztól úgy ötszáz méterre. A telep vezetőjétől tudom, hogy nekik is szükségük lenne egy mély fúrású kútra, hiszen az állatokkal sem itathatják meg a nitrá- tos vizet. Közös az érdekük a falubeliekkel, a gazdaság pénzt js áldozna, hogy mivízhez jutniuk s emellett még egy új buszforduló is épült a faluban. A gazdaság saját pénzén készítette el a megállót, hogy a dolgozóknak ne kelljen kilométereket gyalogolniuk, de ezzel a környéken lakókon is segítettek. A sertéstelepen falubeliek is dolgoznak’, előbb- utóbb még több lehetőség adódik a gazdaságnál, így kevesebb embernek kell eljárnia Kaposvárra vagy máshová dolgozni. Sebestyén György né volt a falu tanácstagja, de márciusban lemondott tisztnyarodik el Töröcske felé. A falu határaiban sok ’helyütt púposodnak a hulladékhalmok. Hetenként meggyújtják, de a kupac és a bűz ott marad. Erről persze nem a szemétszállítók tehetnek, hanem azok, akik a saját környékükre sem képesek vigyázni. Szerencsére egyre kevesebbén vannak ilyenek. A többség rendbetartja portáját, takaros házakat építenek, s ha lassan is, de gyarapszik a falu népessége. Előbb-utóbb még a húsz éve üresen szomorkodó iskola is benépesülhet. Faragó László kétszázéves szelídgesztenye- fáját, dicsekszik a frissen szedett almával, majd lefelé jövet indulatosan beszél a falu mostoha helyzetéről. Elmondja, a vízvezeték-építés foglalkoztatja leginkább az embereket. Régóta ígérgetik már a vezetékes vízhálózatot, de a falubeliek már csak legyintenek. Hitetlenkedve hallgatják a népfrontelnök beszámolóit s reménykednek, a csapokból egyszercsak jó víz folyik majd. Kutat ugyan minden háznál fúrtak, egy hidroforkészítő iparos is meggazdagodhatott volna a környéken, de a föld alatt néhány méter mélyen meghúzódó erekben nitrátos víz csordogál. A Köjál és a hetente egyszer kijáró orvos szerint a víz különösen a pici gyerekeknek ártalmas, és a felnőtteknek sem tesz jót. Csak hát ki bír annyi vizet elhordani a városból, amennyi egy-egy családnak kell? Pedig sokan amikor vásárolhamarabb elkészüljön az új kút meg a vezetékrendszer. A töröcskeiek aligha bánják, hogy a célgazdaság a szomszédságukba települt, ' talán így tényleg sikerül tiszta Stílusosan érkezett a megbeszélt randevúra. Egyenesen a levegőből. Pedig meglehetősen földhözragadt kérdésekkel szeretném ostromolni Szemző Ernőt, aki... Nos, amilyen bonyolult megfogalmazni a beosztását, olyan bonyolult a repülőgépes szolgálat is. Szemző Ernő termelésvezető pilóta, repülés- technikai helyettes, oktató és a MÉM Repülőgépes Szolgálat kaposújlaki repülőterének parancsnoka. Valamennyi cím mögött más feladat húzódik meg, de mindegyiket összekapcsolja a repülés, a gyermekkori szerelem. Gondok között a levegő „gyalogosai" A hobbi-vitorlás édesapának köszönhető, hogy fia a nyíregyházi főiskolára, majd nyolc évvel ezelőtt a kaposújlaki repülőtérre került. Reptéri sétára hív a házigazda, s közben a különböző gépekkel is megismertet bennünket. Az „Ancsákkal”, az AN—2-esekkel, a Kamovokkal, a KA—26-osokkal, vagyis a szolgálat alapgépeivel. Egyedül a Dromedár- ral nem találkozhatunk. Most egy sincs a reptéren. A brigádok még javában dolgoznak — Somogybán, Tolnában, Baranyában és Bács-Kiskunban. Az itt levő „Ancsák” is csak vendégek: Jugoszláviából, Csehszlovákiából szálltak ide nagyjavításra. — Rossz napok járnak a növényvédő repülőkre — jegyzi meg Szemző Ernő. — Az idén különösképpen. A szárazság, az enyhe tél elvitte a munkát. Augusztus végéig csak hétszázezer hektárnyi munkát tudtunk elvégezni a tervezett egymillióból. Ha össze is jön minden, akkor is húsz százalékkal maradunk el a tervtől. — Azt beszélik, nemcsak azért, mert kedvezőtlen volt az időjárás. — Sok minden okoz gondot. Kezdjük azzal, hogy a gazdaságoknak kevés pénzük van, sokallják a díjainkat is. Én ezen persze vitatkoznék ... Szóval, nem biztos, hogy olcsóbb a művelőutas növényvédelem, mint a légi. De hát mindenki maga tudja, hogy mikor mire költ. Tény az is, hogy a gesztorok ma nehéz helyzetben vannak. Gépenként hárommillió-hatszázezer forint alapdíjat kell kifizetniük a megrendeléskor, ha nem tudnak 360 légiórányi munkát megszervezni, akkor ráfizetnek a boltra. Ma pedig egyre nehezebb munkához jutni. — Ha nincs munka a pilóták is bosszankodhatnak. — Ez valóban így van. Az ő keresetük alapbérből — mindössze 4200 forintból — és teljesítménybérből áll. Ha nem tudnak felszállni, akkor csak az alapbért kapják. Ugye mondanom sem kell, hogy ... — Volt már olyan pilótájuk, aki emiatt fordított hátat a szolgálatnak? — önszántából még senki sem kérte a munkakönyvét. Aki egyszer a felhők közelébe került, az nem tud lemondani a repülésről. Inkább másodállást keresnek a fiúk. Elmennek taxisnak, szőlőt termesztenek, állatokat nevelnek. Persze ennek is megvan a veszélye, de jobbat még senki sem talált ki. — A gépeiknél sem. — A három típus mindegyikének megvan az előnye és hátránya. A helikopterünket már tíz éve nem gyártják. Jóval többet használtuk őket, mint amennyi élettartamot eredetileg meghatároztak. Még érkezgetnek hozzá alkatrészek, de nem tudjuk, hogy meddig. A két repülőgéptípus tulajdonképpen megfelel a mezőgazdaságnak, csak a motorjuk lenne újabb. Hogyan tovább? Nos, beérkezett az országba az első hat MD—500-as Me Donald’s gép. Több típussal pályáztak a gyártók, de a Me Donald’s tette a legkedvezőbb ajánlatot, így tőle vásárolunk. Hogy mikor lesz ebből a típusból Kaposújlakon is? Egyelőre nincs olyan gesztor, aki le tudná tenni érte a tizenötmillió forintot. Megy hát minden tovább a régi, korántsem bevált úton. Szemző Ernő az egyik, felettünk elhúzó sportrepülőgépre néz. Gondolatai mégsem a felhőkben járnak. A földön kellene orvosolni gondjainkat, s ebben ő csak kis pont a hatalmas gépezetben, bármilyen hosszan is kell sorolni a titulusait. — Régebben kellett volna felismerni, hogy rossz felé repülünk. • Nagy Jenő
