Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-13 / 219. szám

1988. szeptember 13., kedd Somogyi Néplap 3 A voronyezsi repülőgépgyárban szerelik össze az II—96—300-as repülőgép kísérleti pél­dányait. A II 000 kilométer hatótávolságú repülőgép 300 utast tud szállítani. Forgalom­ba állítását az 1986—90-es ötéves terv végére tervezik Csökkenteni kell a lemaradást A közlekedés helyzete az OMFB plénuma előtt Ülést tartott tegnap az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság plénuma Tétényi Pál akadémikusnak, az OMFB elnökének vezetésé­vel. A testület Urbán Lajos közlekedési miniszter beve­zetője után megtárgyalta a közlekedés helyzetéről, vala­mint az átfogó fejlesztési el­képzelésekről készített elő­terjesztést. Megállapították, hogy az előterjesztést meg­Áruházigazgatók Taitabáinyán tegnap meg­kezdődött a Skála-Coop in­tegrációba tartozó 70 áru- ház vezetőinek tanácskozá­sa. Szabó Gyula, az Árulház- igazgatók Tanácsának elnöke megnyitójában elmondotta : az idén alaposan megvál­toztak a kereskedelmi mun­ka feltételei, csökkent a vá­sárlóerő, nehezebbé vált a vevők megtartása. A meg­változott igények más áru­beszerzési és értékesítési módszerek bevezetését kí­alapozó OMFB-tanulmány helyzetelemzése bizonyítja: a közlekedés helyzete tíz éve folyamatosan romlik; kulcs- fontosságú munkakörökben állandósult a munkaerő- hiány; a közlekedés ma még ellátja feladatát, de egyre több zavarral és egyre gaz- daságtalanabbul, közlekedé­sünk egyre jobban elszakad a nemzetközi színvonaltól. A közlekedési rendszer jö­tanácskoznak vámják. A tatabányai ta­nácskozás is arra keres vá­laszt, milyen módszerekkel állíthatják meg a forgalom visszaesését, illetve tehetik gazdaságosabbá az áruházak munkáját. Töibb ilyen kezdeménye­zésről is beszámoltak a ta­nácskozás első napján. A szigetvári Márka Áruházat például — a Skála-Coophoz tartozó áruházak közül első­ként — szerződéses rend­szerben működtetik. vőbeni működéséhez elen­gedhetetlen az eszközök és berendezések rekonstrukció­ja, fejlesztése, és ezt a köz­lekedési igények mennyiségi változásaitól függetlenül meg kell valósítani. A közleke­dés rekonstrukciós és fej­lesztési stratégiája 2000-ig két, egymástól el nem hatá­rolható ütemre bontható: a 9(í-es évtized közepéig a romló tendenciák megállítá­sa a legfontosabb cél, ezt követheti az ezredfordulóig a színvonal mérsékelt, diffe­renciált javítása. Az ezred­fordulót követő évtizedben lehetséges fokozatos közele­dés a fejlett európai átlag- színvonalhoz. A plénum állásfoglalásá­ban megerősítette; alapvető fontosságú a gazdaság és az ország műszaki színvonalá­nak szempontjából a közle­kedés állapotában mutatkozó elmaradás csökkentése. A plénum vitájában felhívták a figyelmet az ipari, a ke­reskedelmi tevékenység és a közlekedésfejlesztés össze­hangolásának, valamint 3 közlekedés dotálásának csökkenésével számoló al­ternatíva kidolgozásának szükségességére. A testület ezt követően az OMFB tevékenységéről az általa kezelt műszaki fej lesztési alapokról a Minisz­tertanács részére készített beszámolót vitatta meg. Ai Ifjúsági iagoxatok munkáig r Elve az önállósággal Az utóbbi hónapok meg­élénkülő ifjúságpolitikai mozgásai, az érdekképvi­seletre törő szervezetek szá­mának gyarapodása nem ve­szi-e el a szakszervezetek kenyerét? Megtalálják-e he­lyüket, szerepüket a szak­szervezetek ifjúsági tagoza­tai? — ezekről kérdeztük Dávoti Istvánnét, a SZOT Ifjúsági Tanácsának titká­rát. — Egyetértenek az Állami Ifjúsági és Sporthivatal if­júságpolitikai javaslataival? — Voltaképpen igen. Sze­rintünk is színvonalasabb oktatásra, több lakásra, munkahelyre, körültekin­tőbb ifjúságpolitikai munká­ra lenne szükség. Mindez nem vitatható, csak éppen egyszerre megvalósíthatat­lan. Főleg azért, mert a fel­adatterv nem jelöli meg a lehetséges anyagi forrásokat, és most nem is új források­ra, hanem a meglevő eszkö­zök átcsoportosítására gon­dolok elsősorban. Nyilván­való, hogy a gondok egyide­jű megoldására a kormány­nak nincs pénze. Ezért rang­sorolni kellene a feladato­kat; készüljön inkább egy rövidebb távú, de használ­ható terv. Véleményünk sze­rint először az oktatás leg­kényesebb pontjaihoz kelle­ne hozzányúlni, tehát a kö­zépfokú szakemberképzés­hez és az általános iskolai oktatáshoz. 1976 óta foglal­kozom ezekkel a kérdések­kel, azóta csaknem megdup­lázódott azoknak a fiatalok­nak az aránya, akik nem végzik el az általános isko­lát. A középfokú szakképzés gondjainak orvoslása pedig sókat segítene a foglalkozta­tási problémák megoldásá­ban is. Részeredmények, ígé­retek vannak, de az átfogó megoldást is hiányolom. — A munkanélküliség is egy a lehetséges megoldások közül... Három éve ijeszt­getik a dolgozókat a mun­kanélküliséggel. Egyes terü­leteken valóban óriási gon­dot okoz, de nem Olyan mér­tékű, mint amilyen bizony­talanságot, feszültséget kelt, föléig a fiatalokban, ök tud­nak ugyanis legkevesebbet szakmájuk, munkahelyük jövőjéről. Ma már az állam nem tud olyan garanciát nyújtani, mint a hetvenes évékben, amikor még lehet­ségesnek látszott, hogy min­denki képzettségének meg­felelő álláshoz jusson. De bi­zalmi válságot sem engedhe­tünk meg. Visszatérve az ÁISH feladattervéhez : sok kérdésben további vizsgáló­dást ír elő. Ezt nem értem. A Társadalomtudományi In­tézetben évek óta folyik az ifjúságkutatás. Az ő ered­ményeik hová tűntek, kj hasznosítja őket? Azt sem értem, hová lett a kormány 1985 januári ifjúságpolitikai programja? Senki nem von­ta vissza, de mindenki hall­gat felőle. Szóval az össz­hangot és a folyamatosságot, nem látom az ifjúságpoliti­kában. — Sa szakszervezeti mun­kában igen? — A szakszervezeti tagság egyharmada fiatal. Az ő ér­dekeiket csak a többi szak- szervezeti tagéval összhang­ban képviselhetjük. S ez nem is nehéz, hiszen a fia­talok gondjainak megoldá­sa, terheik könnyítése köz­vetve más rétegeket, a szü­leikét is érintik, és fordít­va. Azt látjuk azonban, hogy a készülő bérreform és la­káskoncepció egyszerűen if­júságellenes: a megszerezhe­tő jövedelem nem ad lehe­tőséget az otthonteremtésre. Ezt a helyzetet meg kell vál­toztatni. — Hogyan tud ehhez hoz­zájárulni a szakszervezet? — A szakszervezeti mun­ka átalakulása megkezdő­dött, a végeredményt majd meglátjuk. Mindenesetre az érdekképviseletre koncent­rálunk. Vannak munkálta­tók és vanak munkavállalók. Mi az utóhbiák szervezete vagyunk. Miért a szakszer­vezetnek fájjon a feje a munkáltatók problémái miatt? Természetesen nem követelhetünk lehetetlent, de föl kell számolni az ed­digi gyakorlatot, hogy a szakszervezet talál mentsé­geket, kibúvókat a vállala­tok, ágazatok számára. — Hány ifjúsági tagozat működik ? — A csaknem hét és fél ezer alapszervezet közül hat­ezerkétszázban van ifjúsági tagozat. Ezzel elégedettek le­hetünk. — A szakszervezetben, úgy tűnik, az utóbbi időben meg­erősödött az a felfogás, hogy nem elég képviselni a dol­gozókat, hanem lehetőséget kell adni nekik az önálló szerveződésre. Érvényesül ez az ifjúsági munkában is? — Azt kell mondanom, hogy legtöbb helyen annyi joga van a tagozatnak, amennyit kiharcolt magá­nak. Tapasztalatainkból azt a következtetést vontuk le. hogy az egyre bővülő egész magyar ifjúságpolitika ér­dekérvényesítési rendszerét ki kell alakítani. Minél több csatornás ez a rendszer, an­nál többet nyerhet vele a fiatalság. — Pontosabban? — Az előbb felsoroltam néhány jogosítványt. Ezek­nek nem tudunk automati­kusan érvényt szerezni. Hiá­ba van ugyanis például vé­leményezési joga egy tago­zatnak, ha az beleolvad a vállalati szakszervezeti bi­zottság álláspontjába, s az szb és a vállalatvezetés kompromisszumában eltűn­nék a fiatalok javaslatai. Az említett feladatterv készíté­se során, az előzetes egyez­tetéseken például úgy lát­szott, hogy ha a szakszerve­zet, a KISZ nem mutat együttműködési készséget, akkor a tárcák egyszerűen nem vállalnak feladatot, s az egész feladatterv kútba esik. S hiába élünk vélemé­nyezési jogunkkal, javasla­tainkkal, ha a kormány azt mondja: nincs rá pénz. A miniszterelnök nemrég arról beszélt, hogy a jövő szak- szervezetei az üzemi érdek- védelemre helyezzék a hang­súlyt. Ez rendben van, de félek attól, hogy elszigete­lődnek egymástól. Számos feladat nem oldható meg a munkahelyeken, például a fiatotok gondjaiban is csak átfogó intézkedések hozhat­nak gyökeres változást, azt pedig csak összefogva érhet­jük el. Ezek a kérdések azért is zavarnak engem, mert nem tudom, hogyan fogunk a fiatalok elé állni,, ha nem tudtuk érvényesíteni a fel- adaittenvre vonatkozó javas­lataikat. Október közepére tervezzük a tagozatvezetők tanácskozását. Ez lenne a szákszervezet első országos ifjúsági konferenciája. Ak­kor akarunk szót váltani a fiatalságot érintő gondok megoldásáról, többek között a tagozatok ügyéről. Meg­növekedett az önállóságunk, és élni is akarunk vele, mert úgy tűnik: a jelenlegi kilá­tások nem. mozgósítják a fiatalokat a társadalmi-gaz­dasági kibontakozásért foly­tatott munkára. Rehák Aranka T eny észbika-bemutató Szekszárdon Jól választottak a somogyi tenyésztők VÁLASZ A KIHÍVÁSRA _______________ A minőség javítása Az üzemi állattenyésztő számára a legfontosabb fel­adat, hogy állományának ge­netikai értékét — s ezzel együtt a termelőképességét — javítsa. A javítás lehető­sége a jó képességű tenyész­állatban rejlik, ezért is a legnagyobb kérdés számára, hogy milyen tenyészbikát használjon a következő év­ben a tenyésztéshez. Ezt a dilemmát segítette eldönteni a Szekszárdi Ál­lattenyésztő Vállalat, amikof — a korábbi évekhez hason­lóan — tenyészbika-bemuta­tót rendezett a szakemberek részére. A bemutatót Szekszárdon tartották, s a nagy érdeklő­dést 300 szakember jelenlé­te bizonyította. Köztük ott volt Somogy megye szarvas­marha-tenyésztéssel foglal­kozó összes szakembere. A szemlén bemutatták a vállalat kiváló tenyészértékű apaállatait, a várományos tenyészbika-jelölteket, ösz- szesen 36 magyartarka, fe­kete és vöröstarka holstein- fríz bikát. Az állatok fölve­zetésével összhangban a szakemberek tervszerűen megszerkesztett, minden in­formációt tartalmazó pros­pektusból megismerhették a bikák ivadékvizsgálati ered­ményét, valamint ivadékaik eddigi termelési mutatóit. A bemutatót követően Sá- moly Ferenctöl, a somogyszi- li Petőfi Tsz főállattenyész­tőjétől kérdeztük, sikerült-e tenyészállatot választani. — Nagyon jól sikerült a bemutató. Tehenészetünk a legjobbak közé tartozik a megyében; az egy tehénre jutó tejhozam évek óta meg­közelíti az 5500 litert. Ilyen eredményeket csak jó minő­ségű tenyészbikák folyama­tos alkalmazásával lehet el­érni. Az itt bemutatott álla­tok közül a Roki nevű bika szaporítóanyagát használ­juk már évek óta. összbe­nyomásunk a bikát szemlél­ve továbbra is jó, ezért mun­katársaimmal közösen az 1989-es tenyésztői évre is ennek szavaztunk bizalmat. — Jól választottak a so- mogysziliek? — kérdeztük dr. Inhof Józseftől, a SZÁV igazgatójától. — A kolléga által kivá­lasztott bikát embrióként importáltuk Kanadából; ap­ja Rockman, amelyet a ka­nadai tenyésztők genetikai óriásnak neveznek. A vá­lasztás tehát mindenképpen jó és szakmailag is megala­pozott. — Mi az oka ennek a nem mindennapi érdeklődés­nek? — Bikáinktól évente 150— 170 ezer utód származik, s így felelősséget érzünk a tenyészetekért. A gyakorlati szakembereket ezért is ösztö­nözzük értékesebb tenyész­állatok alkalmazására. Nö­veli az érdeklődést, hogy a mi állomásunkon él és ter­mel az ország legjobb bikái közül kettő is. A bemutató után szakmai konzultációra került sor. A mintaszerűen megszervezett bemutató remélhetőleg hoz­zásegíti a gazdaságokat a színvonalasabb, gazdaságo­sabb termeléshez. V. O. Van, aki a nehezedő piaci viszonyok között visszalép a termelésben; van, aki erre a kihívásra másként válaszol: inkább befektet, javítja a minőséget — azzal a meg­győződéssel, hogy az igazán jó áru mindig kelendő. A nagybajomi Lenin Termelő- szövetkezet ez utóbbi elvet vallja és gyakorolja. Nagyfehér sertés törzste­nyészete hosszú évek óta az ország első három legkivá­lóbb tenyészete közé tarto­zik. Díjak, elismerések, ok­levelek sora jelzi a magas színvonalú szakmai igényes­séggel végzett tenyésztői munka eredményességét. Nem kétséges, a sertéshús- termelés piaci nehézségeit, a gazdaságok romló pénz­ügyi helyzetének következ­ményeit már a múlt évben érzékelte a nagyüzem, még­is úgy döntöttek: ezt az ága­zatot fejleszteni kell. Azt mondta az elnök, Hor­váth László; a szakemberek­kel, a telep dolgozóival egyetértésben arra az elha­tározásra jutották, hogy az állomány genetikai képessé­gének javításával, még jobb minőségű termékkel ellen­súlyozni lehet a mérséklődő piaci érdeklődést. Kétirányú fejlesztésről határoztak; a száznegyven kocás törzsállo­mány és a nyolc tenyészkan mellé két import tenyész­kant vásároltak Finnország­ból, s ezek a napokban ér­keznek meg. Ezzel egyidejű­leg hozzáláttak a telepük re­konstrukciójához; új süldő- szállást építettek, korszerű­sítik a meglevőket. E fel­adatnak is a befejezésénél tartanak. Kétszázhatvan tenyészál­lat értékesítését tervezték erre az évre; céljaiknak több mint hatvan százalékát elér­ték. Az eddig eladott száz­ötven kansüldőért átlagosan huszonnyolcezer forintot ka­pott a nagyüzem. Az ország első három leg­jobb törzstenyészete között van a nagybajomi. Minősé­gi törekvéseik reményt ad­nak arra, hogy ezt a helyet megőrzik a jövőben is. V. M.

Next

/
Thumbnails
Contents