Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-08 / 215. szám

1988. szeptember 8., csütörtök Somogyi Néplap 3 Diákok őszi munkán Elkezdődött az új tanév, és sok ezer somogyi diák számára — hagyományo­san — nem az iskolapadban A gyü­mölcsös- és a szőlőskertekben érik a termés. Szüretelésükhöz nélkülözhetet­len ezernyi szorgos kéz. Hasznos ha­gyomány, hogy ez idő tájt a diákok a mezőgazdaság segítségére sietnek. Természetesen nem önzetlenül: a köl­csönös előnyök és érdekek itt is érvé­nyesülnek. A mezőgazdaságnak szük­sége van erre a segítségre, a fiatalok­nak pedig a munkájukért kapott el­lenszolgáltatásra. A nyári nagy sza­badságból a szigorú, négy fal közötti tanuláshoz átmenetet jelent ez az idő­szak . .. Munkatársaink néhány munkahely­re kukkantottak be, ahol nem az isko­lapadban kezdődött az új tanév. Hull(ott) a szilva a fáról... — Nálunk a feleségem a ..pénzügyes", minden apró részletre ügyel, de az a bi­zonyos közgazdasági bujóc.s- ka fel sem merült, hogy mi lesz az itt szerzett jövede­lemmel, hogyan számít bele az adóalapba. Már csak azért sem, mert a gyerekek ügye a legfontosabb egy pedagó­gusnak, és a gyümölcssze­désnél nincs jobb iskola a munkáról. Kovács Ferenc, a nemes- dédi iskola biológia—testne­velés- szakos tanára mondta ezt. A hetedik—nyolcadik osztályos diákokkal együtt szedte ő is a véseiek fur­csa nevű — bufri — szilvá­ját. Egy-egy munkacsapat hét-nvolc diákból áll. és há­rom konténer szilvát is szed naponta. Az öt nap alatt öt­száz forintot kerestek a ta­nulók. Mire költik a pénzt? — erről kérdeztem Büki Ber­nadettet. — Ezzel aztán a legkevés­bé sem foglalkoztam. Nem azt mondom, hogy nem ér­dekel bennünket a pénz, de nem azért vagyunk itt. Ilyen jó hangulatban ritkán van Szorgalmas szüretelők A balatonszárszói Vörös Csillag ' Termelőszövetkezet szóládi szőlőterületén ezen a héten a siófoki 523. Számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet diákjai szüretelnek. A hatalmas — 30—40 mázsa szőlőt „elnyelő” — konténe­rek rohamosan teltek a pezsgőalapanyagnak való riz­lingszilváni fürtjeivel. — Négy hét alatt tizenegy iskola 1200 diákja dolgozik ezen a területen — mondta Nagy Géza szőlészeti ága- zaltvezétő. — A szüretet a foallatonszemesi általános is­kola kezdte, most pedig a siófoki középiskola kétszáz diákja végzi a munkát. — A szóládi szőlőterület mekkora részét szüretelik 1? egy hónap alatt a diákok? — A 110 hektáros ültet­vénynek csaknem a felét. Ugyanis hat nap alatt há­romszáz diák általában ti­zenkét hektáron gyűjti be a termést. — A több mint tíz iskola közül melyiket várják a leg­szívesebben? Melyik Oktatá­si intézmény tanulógárdája a legszorgalmasabb ? — Sokévi tapasztalat sze­rint a balatonföldvári álta­lános iskola csapata a leg­megbízhatóbb. Mindig örül­tünk, amikor megérkeztek. A szóládi területen végzett munka alapján kiemelem még a balatonszárszói és a bábonymegyeri álltalános is­kolát. Kőröshegyen a bala­tonföldvári iskola diákjai dolgozták remekül. Az idén nagyon jól kezdtek a sze- mesi iskola tanulói is. De általában elmondhatom: va­lamennyi oktatási intézmény munkája nagy segítséget je­lent termelőszövetkezetünk - nek. — Mennyi pénzt kapnak a diákok egyheti munkáju­kért? — Egy kilogramm szőlő leszedéséért hetven fillért fizetünk. Egy diák naponta 120—150 kilogramm gyümöl­csöt szüretel, tehát hat nap után több minit haitszáz fo­rint a keresete. T anárszemmel Reggelente a Bárdibükki Állami Gazdaság szilvafái között kászálódnak le a buszról a Táncsics gimnázi­um diákjai, és keresgélik azt a fasort, amit előző nap félbehagytak. Néhányan tanácstalanul állnak az úton. — Tanár úr! Azt a sort folytassuk, amit tegnap fél­behagytunk vagy új sorba állhatunk ? — Tanár úr! Nincs láda, és papirt sem találtunk, ami a láda aljára kell... — Valaki elvitte az áll­ványomat! Ilyen kérdések, gondok össztűzében áll Magyar Fe­renc testnevelő tanár. Igyekszik mindenkinek vá­laszolni. Előkerülnek a lá­dák, és az állványokat is visszaparancsolja a harma­dik sorból az eredeti he­lyére. — Tíz éve már, hogy minden évben kint vagyok a gyerekekkel a betakarí­tási munkáknál. Én is, és azt hiszem a kollégáim többsége is szeret itt lenni. Főleg az elsősök osztály- főnökeinek előnyös ez, hi­szen ennyi időt azután ta­lán egész tanévben nincse­nek együtt az osztályukkal. Itt napi hét órát együtt töl­tenek, megismerik egy­mást. Már itt felmérhető, kire lehet ezután számíta­ni, és ki az, aki inkább ki­húzza magát a közös mun­kából. Most harmadikosok és negyedikesek dolgoznak a szilvásban, a jövő héten jönnek az első- és máso­dik osztályok; ők már al­mát szednek. Velük jobban megy a majd a munka, bár kellemesen csalódtam a felsőbb évesekben is: na­gyon jól dolgoztak. — Ilyen nagy a különb­ség köztük? — Igen. Az elsősök még megilletődöttek, igyekez­nek jó benyomást kelteni, az idősebbek ezzel már nem törődnek, csak azzal, hogy minél gyorsabban tel­jen el a nap. — Mivel tudják őket ösz­tönözni a tanárok? — Pénzzel semmi esetre sem, hiszen egy hét alatt talán százötven-kétszáz fo­rintot kapnak, ha jól dol­goznak. Többen dolgoztak valahol a nyáron, öt-hat­ezer forintot is megkeres­tek, így ez nekik nem pénz. Azzal sem tudunk hatni rájuk, hogy a nép- gazdasági érdek, a legna­gyobb sikert talán önérze­tük felkeltésével érjük el. Fiúk, ha már elvállaltuk, dolgozzunk becsülettel, mondtam. Ezt megértették. Dr. Marek Jánosnak más taktikája van: — Amikor látom, hogy már lankad a lelkesedés, nehezebben telnek a ládák, beállók közéjük, és szedem én is a szilvát. Ilyenkor ál­talában újból megjön a kedvük, de ez sem biztos; volt már, hogy végigszed­tem egy egész sort, s a vé­gére egyedül maradtam. Jobban érzem magam bent az iskolában, amúgy is ke­vés az óraszám, inkább ta­nítanék. A tanárok vegyes érzel­mekkel fogadják a szüre­tet, a diákok azonban jól érzik magukat. S a munká­jukra szükség van. „Jobb, mint az iskolapadban” Jókedvű diáktársaság gyü­lekezik reggelenként Kapos­váron a Beloiannisz utcá­ban. Várva a buszokat, amelyekkel gyümölcsszüret­re indulnak. A szófoszlányok­ból kiderül: van mit me­sélniük egymásnak, hiszen alig egy hete fejeződött be a vakáció. Nagy Katalin. Papp Enikő és Schmidt Eri­ka is a nyárról beszélgetnek, ám készségesen válaszolnak kérdéseinkre. — Nem lenne-e jobb az iskolapadban? — Talán kényelmesebb lenne, de semmiképpen nem jobb — válaszolják cserfe­sen, majd nevetve hozzáte­szik: — A tanulásnál ez is kellemesebb. — Remek alkalom ez a hét arra, hogy megbeszélhes­sük a nyári élményeinket — mondja Schmidt Erika. — A társaság pedig néhány nap alatt remek közösséggé ala­kul. A három fiatal lány nya­ranta kiveszi részét az ott­honi kerti munkákból is. — A szilvaszedést pénte­ken kezdtük — folytatja Nagy Katalin —; a normánk tizenöt láda naponta. De mi­vel a ládák mérete nem azo­nos-, általában nem sikerül teljesíteni. — És ha megszednénk a tizenöt ládát, akkor biztosan emelnék a normát — teszik hozzá diákos logikával. együtt az osztály; megy a szöveg, jókat nevetünk, és telnek a konténerek. Az iitt levő gyerekek szüleinek is van otthon gyümölcsösük, így ismerős ez a munka. So­kan, ha itt végeznek, otthon folytatják. A nemesdédi iskolások péntekig lesznek a gyümöl­csösben. Ottjártunkkor már múlt időbe téve énekelhet­ték azt a népdalt, hogy Hull a szilva a fáról. .. Lukács Róbert szintén he­tedikes. Ö nem fakadt dal­ra, már csak azért sem, mert — mint mondta — akkor nem lehet szilvát enni. Ro­bi kőművesnek készül, te­hát a jövőben inkább ser­penyőt, téglát vesz majd a kezébe. — Ha ott is ilyen jó han­gulatban megy a munka, ak­kor élégedett leszek. Egye­lőre persze még sok tanulás és gyakorlat van hátra. En­nek viszont óriási előnye — (tette hozzá mosolyogva —, hogy itt bele lehet harapni a „munkába”. Az iskolások egy kiló gyü­mölcsöt vihetnek haza na­ponta. A itanáruktól még megtud­tam, hogy az itt keresett pénz egy részét az úttörő- csapat szobájának csinosítá­sára fordítják majd, és ki­rándulásra is jut belőle. A nemesdédi iskolások a nyá­ron Orfűn táboroztak, en­nek az élményeit még itt is emlegették. A hagyományos jó kapcsolat révén, amely a vései tsz-hez köti őket, nin­csen buszgondjuk. Az iskola élvezi a termelőszövetkezet támogatását, s ezért a gye­rekek is feldlösen, fegyelme­zetten dolgoztak a gyümöl­csösben. A hét végén befejezik a munkát az általános, iskolá­sok, és egymást követő tur­nusonként jönnek : a. közép-. Iskolások. A marcali szak­munkástanulók és gimnazis­ták, a csurgói szákközépis- koilásök, a kaposvári élel­miszeripari szakmunkásta­nulók és szakközépiskolások, illetve az egészségügyi szak­iskolások szedik majd az al­mát. CSAKNEM TÍZEZER KÖZÉPISKOLÁS Az új tanév munkarendje szerint az általános és kö­zépiskolákban a téli és ta­vaszi szüneten kívül tizen­négy tanítás nélküli nap le­het. Ennek egy részét ve­szik igénybe az oktatási in­tézmények a diákok -őszi munkájára. Megyénkben hány napot dolgozhatnak ál­talában a diákok, és a ha­gyományos gyümölcsszüre­ten kívül kapnak-e munkát másutt is? — kérdeztük Pé­csi Oszkártól, a megyei ta­nács művelődési osztályának főelőadójától. — Az őszi mezőgazdasági munkák megszervezésében tükröződik az iskolák önál­lósága. Az elmúlt években előfordultak olyan szerződő­sök, amelyek igen szerény bérezést biztosítottak. Ak idén azonban az oktatási in­A lányok mellett három fiú beszélget: Horváth Ta­más, Zaccomer Lajos és Bréda Szilveszter. — Mekkora p „hajtás” a szilvásban? — kérdeztük tő­lük. — Hajtás az van, de mi ellenállunk — nevetnek. — Jobb lenne almát szedni, mert az nagyobb és gyorsab­ban telne a láda. — Mennyit szedtetek teg­nap? — A mértékegység nálunk a „szütyő” — mondják a fiúk. — Tegnap fejenként hárommal sikerült. Megérkeznek a buszok, s a gyerekek futva foglalják el helyüket. A szilvásban ha­marosan kezdődik a mun­ka... tézmények azokat a ’megál­lapodásokat részesítették előnyben; amelyek a végzett munlka arányában megfelelő anyagi juttatást kötnek ki. Általában öt napot dolgoz­nak a diákok; szilvát, almát és szőlőt szüretelnek, vala­mint a Nagyatádi Konzerv­gyár fogadja őket. Csaknem tízezer középiskolás vesz részt az őszi munkában a hagyományos helyszíneken. Zömében megyénk állami gazdaságaiban, illetve ter­melőszövetkezeteiben szüre­telnek, de segítik például a Tolna megyéi Tamási Álla­mi Gazdaság őszi munkáit is. Néhány középiskola vi­szont ezen az őszön nem a mezőgazdaságban vállal mun­kát: a diákok a munkás na­pokon saját intézményük fejlesztésén dolgoznak. A középiskolás diákokon kívül a felsőoktatási intéz­mények hallgatói is kiveszik részüket az őszi munkákból. A Kaposvári Tanítóképző Főiskola diákjai várhatóan Október elején dolgoznak: a Kutasi Állami Gazdaság kozmapusatai üzemegységé­ben almát szednek majd és a balatonszárszói téeszben szüretelnek. Az Agrártudományi Egye­tem Kaposvári Állattenyész­tési Karának diákjai viszont az idén nem vesznek részt őszi munkán. A korábbi években ilyenkor a Siófoki Állami Gazdaságban dol­goztak a hallgatóik. Ezúttal október 3-tól vállaltak vol­na munkát a nagyüzemben; ez az időpont azonban nem felelt meg a gazdaságnak, s így nem sikerült megkötni a szerződést. T

Next

/
Thumbnails
Contents