Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-08 / 215. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A XLIV. évfolyam, 215. szám Ára: 1,80 Ft 1988. szeptember 8., csütörtök Grósz Károly levele Az ENSZ Emberi Jogi Központjának 'konferenciájához Berlinbe utazik ma Grósz Károly Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke szeptember 8-án, csütörtökön hivatalos baráti látogatásra Berlinbe utazik, hogy eleget tegyen Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bi­zottsága főtitkárának, a Német Demokratikus Köztársa­ság Államtanácsa elnöke meghívásának. ÜLÉST TARTOTT A MINISZTERTANÁCS | ______A megyei párt-vb napirendjén A kőolajvezeték- építők piaca Az ENSZ Emberi Jogi Központja és a milánói egyetem együttműködésében az olasz kormány támoga­tásával szeptember 7-től 9-ig Milánóban háromnapos nem­zetközi konferenciát rendez­nek; európai és észak-ame­rikai résztvevői az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatko­zatának elfogadása 40. év­fordulója alkalmából az em­beri jogok helyzetéről foly­tatnak megbeszéléseket. A konferencián hazánkat Ko­vács László külügyminiszter- helyettes képviseli. Grósz Károly, a Miniszter- tanács elnöke üdvözlő leve­let intézett a konferencia résztvevőihez. A levél szö­vege a következő: Nagy örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy a Magyar Népköztársaság kor­mánya és közvéleménye ne­vében üdvözöljem az Em­beri Jogok Egyetemes Nyi­latkozatának 40. évforduló­járól való megemlékezés keretében zajló milánói ta­nácskozás résztvevőit és biz­tosítsam önöket a munká­jukat kísérő őszinte érdek­lődésünkről és támogatá­sunkról. Az Emberi Jogok Egyete­mes Nyilatkozatának négy évtizeddel ezelőtti elfpgadá- sa kiemelkedő jelentőségű eseménye volt az ENSZ Alapokmányában is megfo­galmazott törekvésnek, hogy a világon mindenki számá­ra biztosítsák az alapvető emberi és szabadságjogokat. Az azóta eltelt időszakban, különösen a legutóbbi évek­ben örvendetesen erősödött a világ népeinek és államai­nak e nemes cél megvalósí­tását szolgáló együttműkö­dése. Aggodalommal kell megállapítanunk ugyanak­kor, hogy még napjainkban is gyakran lehetünk tanúi az emberi jogokat sértő lé­péseknek, törekvéseknek, mind az egyes országokban, mind az államok közötti kapcsolatokban. A Magyar Népköztársaság teljes mértékben egyetért a Nyilatkozatban egyetemes érvénnyel megfogalmazott elvekkel, és a nemzetek kö­zösségének nagy többségével karöltve munkálkodik a do­kumentumban foglaltak tisz­teletben tartása és maradék­talan érvényesítése érdeké­ben. Ennek megfelelően el­engedhetetlennek tartja a Nyilatkozat szellemében fo­gant konkrét nemzetközi egyezmények egyetemessé tételét, valamint a doku­mentumban nem szabályo­zott olyan jogok kodifikálá­sát, mint a népek önrendel­kezési joga, a nemzeti kul­túra megóvása és a nemzeti kisebbségek egyéni és kol­lektív jogainak hatékony vé­delme. Fenti törekvéseitől vezet­tetve az elsők között csat­lakozott Magyarország 1976- ban a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyez­ségokmányához, illetve a Gazdasági, Szociális és Kul­turális Jogok Egyezségok­mányához. E dokumentumok azóta alkotmányos jogren­dünk szerves részét képezik. Korunk sajátossága, hogy a lendületesen kiteljesedő integrációs folyamatokkal párhuzamosan tovább erő­södik az egyes nemzetek és nemzetiségek identitás-tuda­ta. Elemi igényként jelent­kezik a sokszínű kulturális és népi hagyományok meg­őrzése, közös szellemi és anyagi örökségeink, a törté­nelmi emlékek védelme, az anyanyelv ápolásának és használatának maradéktalan biztosítása. Alapvető köve­telménnyé vált a diszkrimi­náció minden formájának megszüntetése, beleértve a nemzetek, nemzetiségek kö­zötti megkülönböztetést is. Minden állam feladata to­vábbá az emberi kontáktu- sok bővítése, tartalmasabbá tétele és az országhatárok elválasztó szerepének foko­zatos félszámolása. Az egyéni és kollektív emberi jogok gyakorlásának biztosítása alapvetően az adott ország ügye és állam­polgáraival szembeni köte­lessége. Ennek gyakorlati érvényesítése azonban jelen­tősen befolyásolja a más ál­lamokkal fenntartott kétol­dalú kapcsolatokat, egy-egy régió helyzetét, és közvetve a nemzetközi légkört. Ezért meggyőződésünk, hogy az emberi jogok nemzeti kere­tekben történő tiszteletben tartása çs érvényesítése nem tekinthető csupán agy or­szág belügyének, hanem az előfeltétele az államok kö­zötti harmonikus, zavarta­lan viszonynak. A Magyar Népköztársaság következetesen törekszik ar­ra, hogy belső fejlődésének igényeihez igazodva megfe­leljen a kor nemzetközi el­várásainak, biztosítsa a nemzetközi jog alapján rá­háruló kötelezettségek, va­lamint a belső jogi szabá­lyozás és gyakorlat közötti teljes összhangöt. A magyar kormány széles körű, alapvető társadalmi reformok bevezetésén mun­kálkodik. Ezek keretében to­vább erősíti a demokrácia, a népképviselet intézmé­nyeit, kibontakoztatja az ál­lampolgári önszerveződés fórumait. Alkotó szerepet kíván biztosítani a társadal­mi érdekek sokrétűségén nyugvó pluralizmus érvé­nyesülésének. Az emberi jo­gok kiteljesedése terén tör­ténő előrehaladást jelzik a külföldi utazások teljes li­beralizálása, a gyülekezési és egyesülési szabadság ma­radéktalan érvényesülése, az alternatív katonai szolgálat lehetővé tétele, és a nem­zetiségi jogok maradéktalan érvényesülése érdekében tett és tervezett lépések. A Magyar Népköztársaság a belső törvényhozásában és megújulásában kiemelkedő szerepet kíván biztosítani az alapvető emberi és szabad­ságjogok tiszteletben tartá­sát és érvényesítését szol­gáló nemzetközi mechaniz­musoknak, beleértve a nem­zetközi szerződésekben vál- laLt kötelezettségek teljesí­tése hatékony ellenőrzését is. Kész elfogadni az Em­beri Jogi Bizottságnak a Politikai és Polgári Jogok Egyezségokmánya 41. cikké­ben meghatározott illetékes­ségét és csatlakozni az Egyezségokmány fakultatív jegyzőkönyvéhez. Egyenran­gú félként kíván részt ven­ni az emberi jogi kérdések­ben is az e területeket sza­bályozó normák megvalósí­tására és végrehajtásuk el­lenőrzésére irányuló közös, nemzetközi erőfeszítésekben. Kívánom a konferencia munkájában résztvevő szak- tekintélyeknek, tudósoknak, kormányzati és közéleti sze­mélyiségeknek, hogy alkotó eszmecserével, az új gondo­latok kölcsönös megismeré­sével, a párbeszéd és az együttműködés ösztönzésével érdemben járuljanak hozzá az emberi jogok ügyének előmozdításához, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatko­zatáról való méltó megem­lékezéshez. A Minisztertanács szerdai ülésén megtárgyalta a vá­lasztási törvény módosítá­sának tervezetét, és úgy ha­tározott, hogy azt bocsássák társadalmi vitára. A Minisztertanács áttekin­tette a jamburgi együttmű­ködésből adódó feladatok végrehajtását, az eddigi szervezési, kivitelezési ta­pasztalatokat, és állást fog­lalt az 1989. évben esedékes tennivalók főbb célkitűzései­ről. A kormány megvitatta a környezetvédelmi és vízgaz­dálkodási miniszternek a bős-nagymarosi vízlépcső- rendszer megvalósításáról szóló, az (Országgyűlés szá­mára készített tájékoztatóját. Egyetértett azzal, hogy a tá­jékoztató jelentést a kör­nyezetvédelmi és vízgazdál­kodási miniszter az Ország­gyűlésnek benyújtsa. A kormány megvitatta és döntésre benyújtotta az El­nöki Tanácsnak az előter­jesztést új községek alakítá­sára, továbbá a közös ta­nácsból kiváló községekben önálló tanács szervezésére. A Minisztertanács ülését követő kormányszóvivői tá­jékoztatón — mint két napi­rendi pont előterjesztője — részt vett 1 Horváth István belügyminiszter. Marosán György kormány- szóvivő elöljáróban az ülé­sen szerzett benyomásairól, tapasztalatairól szólt. Mint elmondta: a tanácskozásból levonható egyik következte­tése, hogy a vizsgált kérdé­sekben feltárultak a régi döntéshozatali rendszer hi­bái. Ezt a korábbi rendszert egyrészt nem a világos és egyértelmű döntések jelle­mezték, ,s a hatáskörök egy­másba csúsztak, másrészt hiányos volt a tájékoztatás. Emiatt a felelősség megfog- hatatlanná vált, a nyilvános­ság kontrollja pedig nem ér­vényesült, s ennek következ­Az Országgyűlés település- fejlesztési és környezetvé­delmi bizottsága szerdán Agárdon tartotta ülését. A tanácskozáson részt vett Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, aki 1985-től mostani tisztségébe való be­iktatásáig a bizottság elnöke volt. Elkötelezett és nagy szakértelemmel végzett munkájáért Újvári Sándor. a bizottság titkára mondott köszönetét. Az ülés első napirendi pontjaként a VII. ötéves tervidőszak tanácsi gazdál­kodását és a tanácsok gaz­dálkodásának a következő tervidőszakra vonatkozó alapelveit vitatták meg. Az írásos tájékoztatóhoz Békési László pénzügyminiszter- helyettes fűzött szóbeli ki­egészítést. A költségvetési reform előkészítésének hely­zetéről, céljairól tájékoztat­ménye ként a közvélemény sokszor kétkedve fogadta a hivatalosnak tekintett szak­mai álláspontot. Éppen ezért a Minisztertanács ülé­sén is kifejezésre jutott, hogy nélkülözhetetlen a tár­sadalmi nyilvánosság széle­sítése, a korrekt és sokrétű tájékoztatás. Vízlépcsőrendszer A szóvivő ezt követően ar­ról szólt, hogy a bős—nagy­marosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról készült elő­terjesztés meghallgatását kö­vetően a kormány megkü­lönböztetett figyelemmel ele­mezte á beruházást, és kö­rültekintő mérlegelés után alakította ki álláspontját. A Minisztertanács megállapí­totta: az összes körülményt és hatást figyelembe véve a jelenlegi helyzetben a víz­lépcső megépítése a legjobb megoldás. Ezért szükséges­nek tartja a megkötött szer­ződések szerint a mű meg­valósítását. Az elvégzett gazdaságossági számítások, továbbá az aláírt szerződé­sekből adódó kötelezettségek ettől lényegileg eltérő alter­natív kialakítását nem te­szik lehetővé. A kormány ugyanakkor szükségesnek tartja, hogy a folyamatosan összegyűlt tapasztalatok bir­tokában — ahol ez indokolt — egyes részmegoldásokat módosítsanak. A vízlépcső- rendszer megvalósítása so­rán és üzemeltetésekor el­sőbbséget kell biztosítani a környezetvédelmi szempon­toknak. A kormány kötele­zettséget vállal: a beruházás befejezéséig olyan monitor­rendszert hoz létre, amely le­hetővé teszi, hogy a nem kí­vánt hatásokra képesek le­gyenek azonnal reagálni, ke­resi tehát azokat a módokat, hogy a beruházási célok alapvető módosítása nélkül (Folytatás a 2. oldalon) ta a képvisselőket, ismertet­te, hogy miként illeszkedik ehhez a tanácsi gazdálkodás szabályozásának tervezett, reform-értékű változtatása. Vita után állásfoglalást fogadtak el, amelyben a bi­zottság megállapítja, hogy a tanácsi tervezés és gazdál­kodás korszerűsítését idő­Siófokon a városi pártbi­zottság székházában tartotta tegnap ülését a megyei párt- végrehajtó-bizottság. A tes­tület napirendjén a Balaton- parti témák szerepeltek ; Zábrák Sándor, a siófoki Kő­olajvezeték-építő Vállalat igazgatója és dr. Halmos László, a vállalat pártbizott­ságának titkára az egész or­szágban dolgozó vezeték­építők munkájáról számolt be, Balassa Béla, a siófoki városi pártbizottság első tit­kára pedig a nyári idegen- forgalmi idény tapasztalatai­ról adott tájékoztatást. (En­nek ismertetésére lapunk­ban visszatérünk.) Nem gyakori, hogy a me­gyei párt-vb egyetlen válla­lat tevékenységét elemzi. A kőolajvezeték-építők speciá­lis helyzete, az utóbbi évek változásainak a vállalatra gyakorolt hatása azonban sok tapasztalattal szolgál. A vitát megelőzően a két előterjesz­tő és Zsengellér István, az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt vezérigazgatója több mint húsz — a helyszí­nen föltett — kérdésre vála­szolt. A vállalatot 1979-80- ban a belső piaci változás ösztönözte arra, (hogy kül­földön értékesítse vezeték­építő kapacitását. Irakban találtak nyereséget is bizto­sító munkát. Ez ia vállalko­zás később az irak—iráni háború következtében vesz­teségessé vált, és amikor 1984-ben abbahagyták itt az építkezést, igen nehéz hely­zetbe került a vállalat. Záb­rák Sándor szerint azonban az Irakban szerzett tapaszta­latok lehetővé tették, hogy más közel-keleti országokban is dolgozzanak. Most a fegy­verszünet életbe lépését kö­vetően pedig ismét jelentke­zett egy iraki fél, és üzletet ajánlott. Tárgyalások döntik majd el, hogy folytatódik-e ott a munka. A siófoki városi párt-vég­rehajtóbizottság 1984-ben ér­tékelte a Kőolajvezeték-épí­tő Vállalat munkáját, akkor, amikor az iraki munkák le­állása miatt a legnagyobb volt a gond. Határozata adta annak a cselekvési program­nak az alapját, amely végül is oda vezetett, hogy a vál­lalat ma biztosan áll a pia­con, pozíciói erősek. Ennek ellenére az 1988-as év sem indult könnyen: az összefogás gázvezeték nagy átmérőjű csöveinek fekte­tésére nem őket kérték föl, ezt a munkát csak az év kö­zepén kapták meg. Pedig a tartja, fő irányaival és alap­elveivel egyetért, s javasol­ja, hogy azokat a tanácsi vezetőkkel is vitassák meg. Az ülés második napiren­di pontként a Velencei ta­vi központi fejlesztési prog­ramot és regionális rende­zési tervet vitatta meg. vállalatnak alapítása 'óta a csővezeték-építés a meghatá­rozó. A nagy átmérőjű cső­vezeték építése viszont min­dig népgazdasági döntéstől függ. Ezért döntöttek úgy — éppen a városi párt-vb aján­lására —, hogy kapacitásuk egy részét a kisebb átmérőjű csövek fektetésére teszik al­kalmassá. Ez mozgékonyságot biztosított a vállalatnak és szélesítette piaci lehetősége­it. Bővítik a hírközlési építé­si kapacitást is, és nagyobb részt kívánnak vállalni a magyar telefonfejlesztési program megvalósításában. Ajánlatot (tettek vízépítési műtárgyak, hidak, vasbeton szerkezetek korrózióvédel­mére, és növelték az ipari termékgyártást. Szigorú költ­ségtakarékosságot vezettek be, korszerűsítették belső irányítási és szervezeti rend­szerüket, és csökkentették a nem fizikai létszámot. Jel­lemző módon a vállalat köz­pontjában és más fontos he­lyein nincs éjszakai portás, hanem korszerű biztonsági berendezés vigyáz az épület­re és az értékekre. Vállala­ti tartásra is vall, hogy ami­kor kevés volt a megrende­lés, nyelvi laboratóriumot építettek a központba, s azok a munkások tanultak itt világnyelvet, akik külföl­dön is megállták a helyüket. A munkások nyelvismerete révén mozgékonyabbá vált a Kőolajvezeték-építő Válla­lat, hiszen számos külföldi megbízáshoz nem elég csak a szakmai ismeret. A kor­rózióvédelmet pedig olyan színvonalra fejlesztették, hogy ezt a technológiát arab országokból érkezett szak­emberek tanulják már Sió­fokon. Görögországban pe­dig irodát nyitott a KVV, mert gázprogram indulásá­ról kapott hírt. Zábrák Sán­dor tapasztalata szerint „csak a legkorszerűbb szellemi tő­két és produktumot, valamint a jó technológiát lehet kül­földön eladni”. A kérdések és a megújulás kereteit tudakolták. Azt például, hogy foglalkoznak-e önálló exporttal, milyen meg­oldást látnak a magyar kül­kereskedelmi gyakorlat meg­változtatására. Hiszen mind­ez hatással van a külföldi munkavégzés lehetőségére. Változott a belső környezet is. Az OKGT-vel való kap­csolat partnerkapcsolattá vált, a trösztben levő válla­latok érdekegyeztetése előzi meg a döntést. A tanácskozás összegezé­seként mondta el Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára: a vállalat mun­kájának minőségével szer­zett a határokon kívül teret magának, és megtalálta a fejlődés módját (a jelen gaz­dálkodási körülményei kö­zött itthon is. Elismerésre méltó az egytestületes üzemi pártbizottság és iá gazdasági vezetés kapcsolata. A pártbi­zottság nagy önállósággal dolgozik, s ezt az alapszer­vezeteknek is biztosítja. Dr. Halmos László mondta el, hogy a pártmunka fő szín­tere — éppen abból adódóan., hogy szinte az egész ország­ban dolgoznak — a pártcso­port és az alapszervezet. A megyei párt-végrehaj tó­bizottság a vállalat kibonta­kozási programját olyannak ítélte meg, amely biztosíté­kot ad a fejlődésre, a meg­változott gazdasági környe­zetben is. Azt is kérték a KVV-től, hogy mint eddig, ezután is figyeljen fokozot­tan környezetére, s lehetősé­geihez mérten segítse Sió­fokot, a város fejlődését. Parlamenti bizottság tanácskozott Ágárdon szerűnek es szükségesnek

Next

/
Thumbnails
Contents