Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-06 / 213. szám

2 Somogyi Néplap 1988. szeptember 6., kedd A hagyományos fegyverek csökkentéséért Újszerű munkára kell felkészülni * (Folytatás az 1. oldalról) befeléfordulás. Sok tekintet­ben eluralkodott a szubjek­tivizmus. Érzékelhető az el­bizonytalanodás, a tétovaság, az önállóság hiánya. A cent­ralizmus tültengése is tetten- érhető, márpedig ez nem ke­vésbé veszélyes, mint az ön­célú, végletekig hajtott de­centralizálás. Mindkettő aka­dályozza a demokratizmus fejlődését, elszürkíti az egyé­neket, lehetetlenné teszi markáns, karakteres arculatú személyiségek kibontakozá­sát. Van kapkodás is ma a pártmozgalomban és lazul a pártfegyelem. Itt-ott összeke­veredik az egészséges ambí­ció egyféle karrierizmussal, amely egy sorait átrendezni kívánó párt számára nem le­becsülendő veszély. Túl erős a mának élés, csökkent a holnapért érzett felelősség. Figyelmeztető negatívum a pártéletben a tolerancia ké­pességének csökkenése más szellemi, politikai irányza­tokkal, nézetekkel szemben. Mindez a kádermunkában is kedvezőtlen hatást váltott ki. A hangsúly a változatlansá­gon volt, a párt maga sem karolta fel elegendő szám­ban a fiatal tehetségeket, nem teremtett számukra megfelelő „politikai küzdő­teret”. Ma azonban hallat­szik olyan vélemény is, hogy mindenki konzervatív, aki nem húszéves. Emiatt egye­sek túl hangosan kiáltanak reformért ott is, ahol nem kell, csupán azért, hogy ne lássák őket ósdinak, konzer­vatívnak. — Pártunk megújulásának egyik fő forrása és garanciá­ja is egyben az ideológiai munka megjavítása — muta­tott rá a főtitkár. — Legna­gyobb, legveszélyesebb el­lenségeink egyike a „meg nem gondolt gondolat”. Ma a párt életében az ideológiai munka nem tölti be azt az arányt és azt a szerepet, amelyet be kell töltenie. Ezen azért kell változtatni, mert történelmi tanulságok igazolják, hogy a párt meg­bénul, elveszti arculatát, ha az elméleti-ideológiai mun­ka bármely területét elha­nyagolja vagy lebecsüli. Az ideológia — Lukács György meghatározása szerint — a valóság társadalmi feldol­gozásának az a formája, amely tudatossá és cselek­vőképessé teszi az emberek társadalmi gyakorlatát. Szük­séges és időszerű tehát az elméleti bázis, benne — mint eszköz — a pártokta­tás megerősítése is. Ehhez pedig hiteles mércére van szükség, amely az osztály­szemlélet rehabilitálását, középpontba állítását igény­li — a feladás helyett. — Tekintettel arra, hogy ma és még hosszú ideig osz­tálytársadalom keretei kö­zött élünk és dolgozunk, nincs semmi szégyellni való abban, ha az osztályérdek je­lentőségét, eligazgató szere­pét nyíltan vállaljuk. A mar­xizmus attól élő elmélet szá­munkra, hogy összekapcsolja a szocializmus általános em­beri ügyét a munkás külö­nös osztályérdekével. Azzal az osztályéval, amely csak úgy tudja magát felszabadí­tani, ha közben a társadalom valamennyi osztályát is fel­szabadítja. — A párt ma új helyzet­ben van és ez más lehetősé­geket jelent akkor is, ha ma­ga nem változna — hang­súlyozta a szónok. — Ám, ha nem változik, lehetőségei jócskán leszűkülnek. Ha vi­szont időben, megfelelő irányban és mértékben vál­tozik, esélye van arra, hogy cselekvései lehetőségeit, be­folyását jelentősen megnö­velje. Ehhez a pártnak nem­csak a helyzettel, hanem ön­magával is tisztában kell lennie. A párt vitathatatla­nul forradalmi jellegű és in­díttatású. Jellege szerint forradalmi munkáspárt, ren­deltetése szerint össztársa­dalmi funkciókat ellátó, kor­szerű intézmény. Létmódját tekintve értelmiségi alakulat. Ma épp az az egyik legfon­tosabb feladat, hogy — az osztálytartalom következe- | tes érvényesítésével egyide­jűleg — visszaadjuk a párt­nak ezt az értelmiségi arcu­latát, amely legsikeresebb időszakaiban minden ország­ban mindig is jellemezte a kommunista mozgalmat. A kommunista ugyanis — füg­getlenül a munkamegosztás­ban elfoglalt helyétől, kép­zettségétől — amennyiben igényt tart e kitüntető cím viselésére,' párttagként értel­miségi feladatokat vállal, tu­datosan, szervezetten és célratörően. A párt tényleges társadalmi érzékenysége csak az így felfogott értelmiségi vonások újjáélesztése és ér­telmiségi szerepvállalása út­ján lehet elérhető cél, tevé­kenységének szívonala így lehet valóban korszerű. — A pártmozgalom meg­újulása, régi jellemző voná­sainak visszanyerése új fel­tételek között lehetőségei­nek újabb, soha nem látott bővülését hozhatja magával. •Újra kell gondolnunk a pártoktatás szervezeti rend­szerét — hívta fel a figyel­met a főtitkár. — Ügy tű­nik, a szervezett oktatásnak a jelenlegi formáit túlhalad­ta az élet. A hangsúlyt a továbbképzésre, a politikai munka konkrét és most idő­szerű feladataira való felké­szítésre kell helyezni. Ez fel­tételezi, hogy a' pártoktatás nyisson a világra, legyen képes felhasználni a szocia­lista világban születő új ér­tékeket, a szociáldemokrata és tőkés politológiai, szo­ciológiai irányzatok tanulsá­gait. Tanuljunk, hogy tanít­hassunk. Vetkőzzük le az unalmasságot, a marxizmus gépies magyarázóinak igény­telenségét, ne elégedjünk meg a „brossúra-műveltség- gel”. A szocialista művelt­ség elevensége aktivitást és elmélyedést jelent. Éppen ez a legfontosabb jegye, nem az ismeretek gőgös birtoklá­sa, hanem « kultúra fel- használásának' képessége. A Politikai Főiskolának is to­vább kell formálódnia fel­építését, össztársadalmi funkcióit és munkájának színvonalát tekintve egy­aránt, hogy a most követ­kező nehéz időkben a párt nélkülözhetetlen segédcsa­pata lehessen. Olyan eszmei bázissá és tudományos mű­hellyé kell válnia, amelyben a politika és az elmélet köz­vetítése egymás irányába gördülékenyebben folyik. Legyen valóban egyetem a követelményeket, a színvo­nalát, a kultúrát, a világ­áramlatokhoz való kapcso­lódás módjait és az alapku­tatásokat illetően, de ne akarja beszerezni minden­áron a porosz professzori vaskalaposság nálunk is itt- ott megtalálható jegyeit. Le­A Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának katonai kollé­giuma hétfőn délelőtt tíz órakor Moszkvában meg­kezdte Jurij Csurbanovnak, a belügyminiszter egykori el­ső helyettesének és nyolc bűntársának perét. A vád mindegyikük ellen különösen nagy összegű megvesztegeté­si pénzek elfogadása és hi­vatali hatalommal való visz- szaélés. A per iránt mind a szov­jet, mind a nemzetközi köz­vélemény felfokozott érdek­lődést tanúsít, hiszen a volt belügyminiszter-helyettes egyúttal a néhai L eonyid Brezsnyev pártfőtiitkár veje is volt. A hétfőn megkezdett per kilenc vádlottja 1985 óta van őrizetben, mindannyiukat ki­zárták az SZKP tagjainak sorából, s megfosztották őket rendfokozatuktól. A vádlot­tak egyike, dsurbanov, pá­lyája csúcsán vezérezredes volt, a többiek között van egy altábornagy, négy vezér­őrnagy és három ezredes.) Sajátos közjátékkal kezdő­dött a tárgyalás, az egyik vádlott, Hajdar Jahjajev, egykori üzbég belügymi­niszter nyilatkozatot olva­sott fel, amelyben közölte: gyen a politikatudomány, a politikai kultúra sajátos, másra át nem ruházható fel­adatokat vállaló eszmei és intézményi bázisa, a pártok­tatás szervezeti irányítója. Váljék a pártvezetés szelle­mi műhelyévé. A pártegység megújításá­nak és újrateremtésének leg­sürgetőbb feladatairól szól­va Grósz Károly utalt a májusi pártértekezleten megfogalmazott új felada­tokra, a korábbi gyakorlat újragondolásának igényére. Mint mondta: mindkettő törvényszerűen vitákkal jár együtt, amely vita egy élő párt létezési módja. A vita azonban könnyen parttalan­ná válik, akár a Központi Bizottságban, akár a Politi­kai Bizottságban, a területi pártbizottságokon vagy az alapszervezetekben, ha a kulturált, konstruktív vita elemi szabályait nem egysé­gesen értelmezzük, alkal­mazzuk. A vitáknak — ame­lyékben minden gondolat­nak létjogosultsága van, de az érvek és nem a beosztás alapján — nem egyéni ér­deket, személyi becsvágyat, hiúságot, hanem a kollektív társadalmi haladást kell szolgálnia. — A vitában való egymás­ra találás és a frakciók kö­zött különbséget kell tenni. Vannak és lesznek gyorsan le nem zárható kérdések, vagy a kellő ismeret hiánya, vagy a szubjektív körülmé­nyek miatt. Ekkor — több­szöri próbálkozás után — csak a nagyobb kommunista közösség lehet ítélkező bíró. Ennek egyik formája az egész párttagságot átfogó pártvita. — Nemcsak megújult párt­egységre, hanem az ezt biz­tosító, kölcsönösen tiszte­letben tartott politikai, er­kölcsi munkanormákra, fej­lett vitakultúrára, kiérlelt módszerékre van szükség — hangsúlyozta az előadó. — Elhatározott szándékunk a párt munkamódszerének, munkastílusának korszerű­sítése, amely az apparátus­nak a testülethez való viszo­nyát is rendezi. Az appará­tusnak ennek elősegítésé­ben, a testületek érdemi ki­szolgálásában kell jelesked­nie, megszüntetve az ön­mozgatást, az öncélú akciók erőltetését, az „apparátus az apparátusért” szemléletet és gyakorlatot. Ugyanakkor le­járt az uniformizálás ideje. A területi szervek testületéi­nek azt is önállóan kell el­dönteniük, hogy az adott he­lyen milyen szervezeti fel­állás, az apparátus milyen tagozódása ígéri a leghatéko­nyabb működést. Nem biz­tos, hogy most minden me­gyében pártértekezletet kell nem érti, miért, áll bíróság előtt. Jahjajev .ügyvédje pe­dig azt kérte a bíróságtól, hogy védence tekintettel megromlott egészségi álla­potára, ne vegyen részt a tárgyaláson. A bíróság fél­órás szünetet rendelt el, majd az orvosi szakvélemény alapján, amely szerint Jahja­jev egészsége megengedi a tárgyaláson való részvételt, elutasította a kérelmet. Ezután megkezdődött az ötszáz oldalas vádirat felol­vasása, amely a tervek sze­rint négy napig fog tartani. (Az ügy vizsgálati anyaga 110 kötetre rúg.) Az első na­tartani, de ahol kell, ott ez a megoldás. Csak ne az érde­mi munka elodázása végett, ne a politizálás élőbbé tétele helyett szerveződjenek ezek a fórumok. Az egyesülési és gyüleke­zési törvény előkészületeiről szólva kifejtette: a várható­an gombamódra megszaporo­dó egyesületek, társaságok a közéleti szereplés, a minden­napi politizálás súlypontját a munkahelyekről a lakóte­rületre .helyezik át. Ezzel is összefüggően a pártmunka iránti követelmények mind a két terepen — tehát a la­kóterületen és az üzemben — módosulnak. Nagyobb rangja lesz a területi párt- munkának. Más jellegűvé válik az üzemi pártélet, ami­re kellően fel kell készülni. Nem azt jelenti ez, hogy a párt kivonul a munkahelyek­ről, de azt igen, hogy más módszerekkel, más feladat­kör szerint kell működniük az itteni pártszervezetek­nek. Ez szemléletváltozást, ideológiai továbbképzést és önképzést egyaránt feltételez, a politikai intézmény korsze­rűsítése a demokráciával ösz- szeíüggő elméleti munkát is közvetlenül érinti. Itt is nagyon fontos a történeti elemzés, benne hazai de­mokratikus hagyományaink, különösen az elméleti telje­sítmények felszínre hozása. — Szerteágazó és újszerű munkára kell tehát felké­szülnie a pártmozgalomnak. Ehhez tenniakaró és tenni tudó személyiségek kellenek, akik a közösségek keretei között, azokat erősítve és színesítve, ugyanakkor meg­győződéssel és szuverén mó­don teszik a dolgukat. Olya­nok, akikről Kassák Lajos így írt : „Meggyőződésem, hogy nem az a forradalmár, aki kész fejjel nekimenni a falnak, aki bármikor, bár­milyen körülmények között is vállalja >az építés nehéz, felelősségteljes munkáját” — mondotta végezetül a fő­titkár, s további eredményes munkát, jó tanulást, sok si­kert kívánt a jelen levők­nek. Ezt követően Romány Pál bejelentette, hogy változások történtek az egyetemi rangú­vá vált főiskola vezetésében. Kemény László és Benedek Sándor személyében két új rektorhelyettes kezdi meg te­vékenységét. Az ünnepi ta­nácsülésen Berecz János nyújtotta át az e kinevezé­sekről, az egyetemi tanári, docensi, adjunktusi és tiszte­letbeli egyetemi tanári cí­mekről tanúskodó okmányo­kat. Az ünnepi tanácsülésen vé­gül esküt tettek az elsőéves hallgatók. pon részletesen ismertették Jurij Csurbanov életútját. A vádlott 1961 óta dolgo­zott a belügyi apparátusban, s pályája a Galina Brezs- nyevával 1971-ben kötött há­zassággal kezdett meredeken felfelé ívelni. Rövid idő alatt a belügyminiszter első he­lyettese lett, s vezérezredes­sé léptették elő. A vádirat különösen a hetvenes evek közepétől a nyolcvanas évek elejéig tartó életútszakasszal foglalkozott részletesen. Csur­banov, vádlott-társaival együtt, korrupciós pénzeket fogadott el belügyi dolgozók­tól, párt- és állami személyi­Folytatás A Varsói Szerződés és a NATO tagállamainak képvi­selői hétfőn Bécsben felújí­tották konzultációjukat az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentését szolgáló tár­gyalásokról. A korábbi konzultációkon egyeztették a majdani tár­gyalások céljaival, a részt­vevők körével, az adatok ellenőrzésével és cseréjével, a szervezeti kérdésekkel és az ügyrenddel kapcsolatos kérdéseket, és egyetértésre jutottak abban, hogy a jö­vendő tárgyalásokon elért megállapodások kötelező ér­A Kambodzsa körüli hely­zetről augusztus 27. és szep­tember 2. között Pekingben lezajlott szovjet—kínai kül­ügyminiszter- helyettesi meg - beszélések eredményeivel a Szovjetunió elégedett — je­lentette ki Moszkvában hét­fői sajtóértekezletén Genna- gyij Geraszimov. A szovjet külügyi szóvivő a megbeszé­lések zárt jellegét hangsú­lyozva nem szolgált részle­tekkel a megbeszélésről, amelyen a Szovjetuniót Igor Rogacsov külügyminiszter- helyettes képviselte. Gera- sziimov mindazonáltal el­mondta1, hogy a tárgyszerű légkörben lezajlott eszme­cserén megnyilvánult a kö­zös törekvés a válság gyors és igazságos rendezésére. Ennek eredményeként Kam­bodzsának békés, független, semleges, el nem kötelezett országgá kell válnia. Egyet­értés alakult ki abban is, hogy a célokat politikai esz­ségektől. Ez utóbbiak között kirívóan sok volt az üzbe- gisztáni. Csurbanov több mint 600 ezer rubelt kapott. Megvesztegetői között megta­lálható volt az üzbég kor­mány egyik akkori elnökhe­lyettese is. Csurbanov rend­szeres utazásokat tett Üzbe­gisztánban, ahol mindig fe­jedelmi körülmények között látták vendégül, tudva, hogy apósa révén hatalmas befo­lyású ember. Évente 3-4 al­kalommal kapott gyümölcs-, zöldség- és konyakszállítmá­nyokat, összesen mintegy 25 ezer rubel értékben. A vádirat utalt arra is, hogy Csurbanov a vizsgálat idején készségét nyilvánítot­ta az őszinte együtműködés- re, s elismerte a megveszte­getés tényét. Azzal igyekezett menteni magát, hogy a kor­rupciónak nem ő volt a kez­deményezője, azt Jahjajev és munkatársai kezdeményez­ték. Elhangzott a hétfői tárgya­láson, hogy az 501 tanúból várhatóan mintegy kétszázat idéznek a bíróság elé. A több hónapig eltartó perben tanú­ként valószínűleg Galina Brezsnyevát is megidézik. A tárgyalást hétfőn fél kettőkor az egyik vádlott rosszulléte miatt felfüggesz­tették. Ma tíz órakor foly­tatódik a per. Bécsben vényű, nemzetközi doku­mentumok legyenek. Jurij Kasljev, a szovjet küldöttség vezetője hétfői felszólalásában utalt arra, hogy már csak két nyitott kérdés maradt: a tárgyalá­sok témájának meghatáro­zása, valamint annak a föld­rajzi térségnek a pontos ki­jelölése, amelyre a tárgya­lások vonatkoznának. Kasl­jev sürgette a résztvevőket, hogy erre a két kérdésre összpontosítsák figyelmüket, abból a célból, hogy a kö­zeljövőben befejeződhesse­nek a konzultációk, s még az idén elkezdődhessenek a tárgyalások. közökkel kell elérni, s a kambodzsai kérdést maguk­nak a kambodzsaiaknak kell rendezniük. A legfontosabb­nak a szóvivő azt nevezte, hogy az érintett kambodzsai feleknek sikerült megálla­podniuk a politikai rende­zés konkrét elemeinek .to­vábbi vizsgálatában. A sok véleménykülönbség ellenére az eddig elértek jó alapot szolgáltatnak a további tár­gyalásokhoz. E folyamatban üdvözlendő Hun Sen kam­bodzsai kormámfő és Noro­dom Szihanuk ellenzéki ve­zető küszöbönálló újabb franciaországi találkozója is. A Szovjetuniót komolyan aggasztja az ez év tavaszán Genfben aláírt afganisztáni megállapodás jövője — je­lentette ki Genraagyij Gera­szimov. A szóvivő szerint Moszkva éppen ezért támo­gatja az afgán vezetésnek azt a javaslatát, hogy hívják össze a megállapodást alá­író országok (a két érintett: Afganisztán és Pakisztán, valamint a két kezes: a Szovjetunió és az Egyesült Államok) képviselőit, s te­kintsék át a megállapodás végrehajtásának menetét. A szóvivő szerint a jelek arra mutatnák, hogy a meg­állapodásnak csak az egyik oldala valósul meg — a szovjet csapatok kivonása Afganisztánból. Ugyanakkor Pakisztán továbbra is be­avatkozik Afganisztán bel- ügyeibe, tevőleges támoga­tást nyújtva az afganisztáni lázadóknak s megakadályoz­va a menekültek hazatéré­sét. Érthetetlennek és sajnála­tosnak nevezte Geraszimov, hogy Pakisztán elutasította Abdul Vakil afgán külügv- miniszter javaslatát az em­lített konferencia megtartá­sára. E magatartás megkér­dőjelezi azokat a pakisztáni kijelentéseket, amelyek sze­rint ' Izslámábád kész eleget tenni a megállapodásból rá háruló kötelezettségeknek. Üdvözlendő John Galvin tábornoknak, a európai NATO-haderő főparancsno­kának az kijelentése, melv szerint hasznosak lennének a Varsói Szerződés egyesí­tett fegyveres erőinek főpa­rancsnokával való közvetlen kapcsolatok. E kijelentést konkrét lépéseknek kellene követniük — jegyezte meg a szovjet szóvivő. Megkezdődött a Csurbanov-per A Baltikum több tízezer lakója és a híres üdülőváros, Jur­mala, sok ezer vendége alkotott élőláncot a 36 kilométer hosszú tengerparti strandon szeptember 2-án, nyomatékot adva a tengeri ökológiai állapot feletti aggodalmuknak Geraszimov külügyi szóvivő sajtóértekezlete Szovjet—kínai közeledés?

Next

/
Thumbnails
Contents